Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-23 / 68. szám
TUDOMÁNY 1999. március 23., kedd A csillagászati tavasz első napja a meteorológiáé A meteorológiai világnapot 1961 óta ünnepeljük. A jeles dátum március 23. Ez a nap a Meteorológiai Világ- szervezetet létrehozó nemzetközi egyezmény aláírásának évfordulója és a csillagászati tavasz egyik első napja. E napon a szakma egy speciális részterületére irányítják rá a figyelmet, idén az „Időjárás, klíma egészség” témakörére. Az Országos Meteorológiai Szolgálat dísztermében rendezendő központi ünnepségen átadják a Schenzl Guidó-díjat, valamint a Pro Meteorológia Emlékplakettet. Fejlődés „fokról fokra” A természeti jelenségek, azok okai a kezdetektől foglalkoztatták az emberiséget. Volt olyan kor, amikor mindezeket az istenek jó- vagy rosszindulatával magyarázták. A természetfeletti erőkben bízva sámánok és papok fohászkodtak az áldásos esőért vagy a napfényért. Később az emberek a megfigyeléseik és a tapasztalataik alapján igyekezték rendszerezni azokat a jelenségeket, amelyekből az időjárás-változásokra következtethettek. Ilyenek voltak a népi hiedelmek, amelyek sok-sok évi megfigyelésen alapultak. Az esztendő minden napjára átlagos időjárás-előrejelzést is tartalmazó naptár elkészítése az ókori görögökhöz fűződik. Az időjárásról szóló első monográfia, a „Meteorológia” Arisztotelész műve. Ekkortájt jelentek meg az első meteorológiai eszközök: a csapadékmérő, illetve a szélirányt jelző „szürke kakas”. A hőmérő és a barométer felfedezésére még várni kellett. De ugoijunk egyet a meteorológia történetében! Európában az első meteorológiai intézetet Németországban hozták létre az 1870-es évek elején. Ezt megelőzően a 18. század közepétől Eu- rópa-szejte növekedett az észlelő állomások száma. Hazánkban is ez idő tájt kezdték el a hivatalos megfigyeléseket a nagyszombati egyetem csillagvizsgálójában. A Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézet 1870-ben alakult meg. Első igazgatója Schenzl Guidó lett. Innen datálják az Országos Meteorológiai Szolgálat közel százharminc esztendejét. Jóllehet Szarvason idén huszonöt esztendős az Agrometeorológiai Obszervatórium, mérések 1885 óta folynak. Kezdetben a papok, a tanítók és az erdészek vettek részt ebben. Elsősorban a hőmérsékletet és a csapadékot mérték. Később az állomás kikerült Bikazugba, ahol tangazdaság is működött. Ettől kezdve a méréseket főként mezőgazdasági szempontból végezték, az eredményeket pedig az oktatásban és a gyakorlatban egyaránt alkalmazták. 1963-tól az öntözéssel kapcsolatos kutatások kerültek előtérbe, s immár valamennyi mérhető meteorológiai elemre kiterjesztették a megfigyelést. A növények vízigényének meghatározására és a terméseredmények megfigyelésére kisparcellás kísérletbe kezdtek. Az eredmények és a tudományos publikációk nyomán Bikazug Európa-szerte ismert lett. Az obszervatórium mai formájában 1974-ben kezdte meg munkáját szorosan együttműködve a város kutatóintézeteivel, s az állami tangazdasággal. Jelenleg két tudományos munkatárs, két technikus és egy mezőgazdasági munkás dolgozik itt. A korszerű technikával felszerelt intézet a diákoknak gyakorlóhelyül szolgál, munkatársaik ismeretterjesztést végeznek, s oktatnak a mezőgazdasági főiskolán. A főiskola mentőövet dob? Posza István utalt rá, elképzelhető, hogy az ősszel megszűnő szarvasi megfigyelőállomás a mezőgazdasági főiskola kötelékeiben működik tovább. Erről kérdeztük dr. Ligetvári Ferencet, a DATE Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Karának főigazgatóját. A főigazgató leszögezte, az obszervatórium felbecsülhetetlen szellemi és fizikai értékkel bír. Az intézet hosszú ideig szolgálta a mezőgazdaságot, ugyanakkor munkatársai a főiskolai oktatásban is aktívan részt vettek. Külön érték, hogy a hallgatóknak az ismereteket gyakorlati megvilágításban mutatták be. — A tanintézetünk ugyan nincs könnyű anyagi helyzetben, de érzi azt a tudománytörténeti szükségszerűséget, ami arra kötelezi, hogy ezeket az értékeket a jövő számára megmentse — nyilatkozta Ligetvári Ferenc. Emlékeztetett rá, annak idején a kutatóállomás az Öntözési Kutatóintézet területéről leválasztott telepen jött létre, ilyenformán a város segítséget nyújtott a kezdeti lépésekhez. A főiskola igyekszik kedvező anyagi feltételekkel átvenni a kutatóállomást, amely valamelyik tanszék részeként működik tovább, s majdan az integrált főiskolának is fontos eleme lesz. Továbbá törekszenek rá, hogy megteremtsék a telepet tovább működtető munkatársak alkalmazásának feltételét. Az agrometeorológiai obszervatórium rengeteg lehetőséget ad önmagam kipróbálására és a szakmai fejlődésre: tudományos kutatással, észleléssel, adatfeldolgozással, oktatással és mező- gazdasági munkával egyaránt foglalkozhatom — magyarázta Gombos Béla, a szarvasi intézet meteorológusa. A mezőtúri fiatalember öt éve végzett az ELTE természettudományi kara meteorológus szakán. Mint mondta, általános iskolás kora óta készült erre a pályára, az előrejelzés, a hidrometeorológia és az agrometeorológia egyformán érdekelte. Itt Szarvason leginkább nö- vényidőjárás-modellek készítésével foglalkozik. A növényeknek a vetéstől a termésig minden mozzanatát az időjárás határozza meg. Az időjárás és a növény jellemzőiből összeállított modellel a növényi állományok fejlettségére, végső soron a várható termésre következtethetünk. Ezeknek a modelleknek felbecsülhetetlen a gyakorlati haszna. Ennek köszönhette a sikerét a nyírségi konzervprog- ram. Alkalmazásával hangolták össze a konzervgyárak és a termelők tevékenységét. A gyáraknak egyenletesen tudtak szállítani a gazdaságok. A lényege a növényidőjárás-modelGombos Béla: trA növényidőjá- rás-modelleknek felbecsülhetetlen a gyakorlati haszna” lel megvalósult vetéstervezés volt. Különböző tenyészidejű fajtákat vetettek. A betakarított gyorsan romló zöldborsót, zöldbabot frissiben tovább tudták adni az üzemeknek. Ez a módszer a sarkadi cukorgyár és a békéscsabai hűtőház esetében is jól vizsgázott. E modellek az utóbbi időben kevesebb figyelmet kapnak. A szakemberek abban bíznak, a megalakuló beszerző-értékesítő szövetkezetek felismerik a vetéstervezés előnyeit. Lelkesedésben csak a pluszt ismerik Időzítve az időjósokról Mi történik akkor, ha a Földön végigsöpör az utolsó orkán? — Minden éló' elpusztul, csak egyetlenegy meteorológus marad meg a messzi jégkunyhóban, hogy feljegyezze a szélerősséget, megmérje a légnyomást és leadja a jelentéseit. Az időjósok által előszeretettel emlegetett viccben több a komolyság, mint az öngúny. Mert a meteorológus az időjárással együtt él, azt szolgálja. Erről a szolgálatról vall az alábbiakban e tudomány speciális ágát művelőkét szakember: a Szarvasi Agrometeorológiai Obszervatórium vezetője, dr. Posza István és a pályája elején járó fiatal Gombos Béla. A beszélgetésnek két aktualitása van: az ünnepélyes, hogy ma van a meteorológiai világnap, a keserű, hogy most már bizonyos, az idén huszonöt esztendős szarvasi megfigyelőállomás szeptemberben megszűnik. Ha szeszélyes az éghajlat Az idő a gazda! — tartja a nép. Az agrometeorológia ezt az éghajlati kockázatot igyekszik mérsékelni azzal, hogy az éghajlati ismeretek birtokában az időjárás előnyös oldalát a maga javára fordítja, s elkerüli a káros hatásokat. Mindehhez az időjárás, az éghajlat, továbbá a növény élet jelenségei közötti szoros kapcsolat megismerése szükségeltetik. Posza István figyelmeztetett rá, a kutatási eredmények mezőgazda- sági alkalmazása bizonyos fejlettségi szintet kíván. Jelenleg ott tartunk, hogy az ipar és a közlekedés többet profitál az időjárási adatokból, mint az agrárium. Egy kutató-, tudósélet kilométerkövei Elméletem szerint vannak a kútásó emberek és vannak a fán ülők. A kútásók a maguk feladatába mélyedve a közösséggel kevésbé törődve ténykednek. Ám kell hogy legyenek fán ülő emberek is — kutatók, tudósok, politikusok —, akik távlatokban gondolkodnak, akik a kútásókat vigyázzák. Mondjuk figyelmeztetik őket arra, hogy mögöttük ott egy szikla. Úgy látom, hogy a rendszerváltozás óta egyre kevesebb a fán ülő ember — nyilatkozta lapunknak dr. Posza István szakfőtanácsos, a Szarvasi Agrometeorológiai Obszervatórium vezetője. Posza István 1939-ben született a Somogy megyei Szenyér községben, paraszti családban. A gimnáziumot Csurgón végezte. Az ELTE természettudományi karán okleveles fizikus, okleveles meteorológus képesítést szerzett. A pályája 1963-ban Budapesten az Országos Meteorológiai Szolgálatnál indult. Ugyanettől az évtől bekapcsolódott Szarvason a bikazugi állomás szervezésébe, később doktori disszertációját is az itteni mérésekből írta. Részt vett a Balaton-kutatásban, a terepmérésekben, s az országos párolgásmérő hálózat szervezésében. Ahogy ő fogalmaz: „fiatalok voltunk tele energiával és lelkesedéssel, ott voltunk minden kilométerkőnél”. S hogy milyen út vezetett ehhez a hivatáshoz? Arról így mesél: — Nem állítom, hogy gyermekkoromtól meteorológus akartam lenni, inkább csillagász vagy tanár. Faluhelyen akkoriban minden gyerek pap akart lenni vagy tanár. Egyetemistaként kaptam hozzá kedvet, amikor fizikus szakon speciális tantárgyként tanultam a meteorológiát. Hogy fizikusnak megyek vagy meteorológusnak, attól tettem függővé, hogy melyikből sikerül jobban az üzemi gyakorlatom. Hamar megtetszett ez a mindennel való foglalkozás. Bikazugban a vízvezetékszereléstől kezdve az összes munka a nyakunkba szakadt. Emlékszem, zuhogó esőben vetettük a kukoricát. Kedvünket leltük benne, talán azért, mert láttuk a munkánk eredményét. — Az időjárás-előrejelzések megbízhatóságán gyakran viccelődünk. Ön szerint jogosan? — Tény, az előrejelzés a meteorológia legismertebb és leglátványosabb területe. Főleg a televíziós szereplések tették azzá. A prognózis nehéz mesterség, különösen Magyarországon az, ahol a hőmérséldeti értékek nagyon szeszélyesek. Sokan rosszul értelmezik a prognózist. Nem figyelnek rá, hogy milyen időtartamra, melyik országrészre vonatkozik. Legtöbbször a szélső hőmérsékleti értéket — abból is a kedvezőbbet — jegyzik meg, pedig nem biztos, hogy az teljesül. A 36, illetve a 48 órás rövid távú, illetve az egyhetes középtávú előrejelzés még megbízható, a hosszabb távú már kevésbé. Agrometeorológusként ugyanilyen fontosnak tartom az időjárás törvényszerűségeinek ismeretét. Ehhez azonban legalább 30-50 évre kell visszanyúlni, s elemezni a hőmérsékleti értékeket. Bár aprólékos munka, megéri a fáradságot. Csak példaként említeném, volt olyan év, hogy a csemegekukoricát október 15-ei éréssel számolva vetették el. Október elején az egész százhektáros vetés elfagyott. „Tavaly nem fagyott el! — tárták szét a kezüket a mezőgazdák. Ha figyelembe vették volna az éghajlati jellemzőket, nagyon is előre látható lett volna a kár. Eszerint ugyanis október 5. táján átlagosan bekövetkezik a fagy, tíz évből öt évben bizonyosan. Fontos hát, hogy ne vezessen félre bennünket néhány év időjárási állandósága. —Hibákról, baklövésekről beszélt. Akik ismerik tudják, Ön az élet fonákságait iróniával szemléli. Ez veleszületett képesség? — Ez nálunk családi vonás, de jórészt annak a sok élménynek is köszönhetem, amelyben részem volt eddigi életemben. A szülőfalumból hamar elkerültem. A kollégista élet, az egyetemi évek, a későbbi kiküldetések, a szakmai barátságok rengeteg élménnyel ajándékoztak meg. Annyi bizonyos, ha én történetmesélésbe fogok, ott szem nem marad szárazon! —Ha már az emlékeknél tartunk. Sokszor hozza fel követendő példának apáink józan paraszti eszét. — Az effajta apai bölcsességek egyre inkább feledésbe merülnek. Gondoljunk csak a mezőgazdaság egyik legnagyobb problémájára, a belvízre! Ennek legfőbb oka, hogy tönkrement a talaj szerkezet. Régen lóval vagy ökörrel szántottak, azután vetettek. Amikor kikelt a kukorica, háromszor-négyszer megkapálták. Egy kapálás felért egy esővel és egy vegyszer nélküli gyomirtással. Most meg mi történik?! Nehéz traktorral szántják, tárcsázzák, boronálják a földet, s közben 30-40 centiméter mélyen olyan réteget képeznek, amely nem ereszti át a vizet. Később a növényt megpermetezik és betakarításig felé sem néznek. Olyan korszerű technikát kellene kitalálni, amely nem tapossa a földet. A régi, de hasznos dolgokat nem lenne szabad eldobni, hiszen a múltban sem voltak ostobák az emberek. Elő kellene venni a régi módszereket, s a tanyákon újra olyan tyúkot és sertést tartani, amely nem tápot eszik. — Ha az alapvető célja nem is, ám az eszközei a meteorológiának is sokat változtak. — A műszereink egyre modernebbek. Ez egyrészt jó, mert megkönnyíti a munkánkat, ugyanakkor magában hordozza azt a veszélyt, hogy elszakadunk a való élettől. Ha pedig a meteorológus nem a tájat látja, hanem az adatmezőt, az hiba. A középutat nehéz megtalálni. A technika adta lehetőségekkel okosan kell élni, s hogy ezt a fiatalok is megtanulják, abban a mestereknek nagy szerepe lehet. — Immár bizonyos, hogy idén szeptemberben megszűnik a megfigyelőállomás. Imént még az intézet mezőgazdaságban vállalt szerepéről beszélgettünk...-i— Nem is olyan régen még mi voltunk a zászlóvivők. A konzervprogramokkal, a Bala- ton-kutatással rengeteg pénzt kerestünk a cégnek. Most hogy nem megy a mezőgazdaság, a megítélésünk is változott. Elvileg nélkülünk is megél a meteorológia és a mezőgazdaság is. Meglehet a megszüntetéssel óriási kárt okoznak, de ebben a rendszerben ez nem számít. Remény van rá azonban, hogy az intézet a mezőgazdasági főiskolához kerül. — Köztudott, Ön a munkájának él. Van-e más hobbija? — Judit lányom a születése óta a hobbim. Hároméves korától egyedül nevelem. Jelenleg a Théba Színiakadémia végzős növendéke. Régen kirándulni is nagyon szerettem. Kerékpárral becsavarogtam a környéket. Nagyon tetszett, hogy itt könnyen lehet kerekezni. Nem úgy mint odahaza a hegyes-völgyes Szenyéren, ahol ha az ember nekiindult, fél úton tolni kellett a biciklit. Hobbim az olvasás, no és a finom falatokat sem vetem meg. Főzni is szeretek. Különösen a pörköltjeim jók. Ezt a barátaim tanúsíthatják. Az oldalt írta: Csath Róza Forrásul használt munkák: dr. Bacsó Nándor: Bevezetés az agrometeorológiába, Czelnai Rudolf: Az Országos Meteorológiai Szolgálat 125 éve (1870-1995), Sz.U.Goncsarenko: Meteorológiáról mindenkinek A megfigyelőállomás 20 négyzetméteres kádja a szabad vízfelszín párolgásának nyomon követésére szolgál. Képünkön Gombos Béla és Posza István végez mérést fotó: KOVÁCS ERZSÉBET Bevált, mégsem használjak!
