Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-17 / 63. szám
RIPORT 1999. március 17., szerda Arad és Budapest között ott van Battonya! A romániai benzináremelés nincs hatással a határmenti város kereskedelmére Lapunkban is örömmel adtunk hírt tavaly ősszel arról, hogy befejeződött a nagylaki határátkelőhely teljes rekonstrukciójának harmadik üteme. Az örömbe némi üröm is vegyült... Battonyán. A hivatalos szóhasználat szerinti III. ütem a személyforgalmi kezelőterület átépítését, illetve korszerűsítését jelentette Nagylakon. A kilépő oldalon négy forgalmi sávot építettek ki a személygépkocsik, kéttőf pédig az autóbuszok részére. A belépő oldalon is két sávon fogadják az autóbuszokat, a Románia felől személygépkocsival érkezők azonban már öt sávot vehetnek igénybe. Mindkét oldalon másodlagos vizsgálóhelyeket is kialakítottak a személy- gépjármű- és az autóbusz-forgalom számára. Hasonló fejlesztés történt a román oldalon is, még 1995—96-ban. Nagylaki öröm, battonyai bánat AIII. ütem teljes költsége mintegy 851 millió forintra rúgott. A közvetlen építési költségeken kívül ez magában foglalja az informatikai rendszer és az úgynevezett „első készlet” beszerzésének költségeit is. Az összköltség több mint kétharmadát a magyar állam fedezte, míg a Phare határátkelőhely-korszerűsítési programjából 250 millió forintot fordítottak a III. ütemre. A kivitelezési munkák 1998 áprilisában kezdődtek, és — gyakorlatilag — az 1998. október 4-ei műszaki átadással fejeződtek be. A nemzetközi személyforgalom — megfelelően a két érintett ország vám-, illetve határőrizeti szervei által megkötött szerződésnek — 1998. november 1-jén indult újra a határátkelőhelyen. Fellendült a kereskedelem Mint ismeretes, az építkezés ideje alatt a személyforgalmat a battonya—tornyai átkelőhelyre terelték. A forgalmi adatokból jól látszik, hogy áprilistól októberig mennyivel többen vették igénybe az átkelőhelyet, mint az év első hónapjaiban. Az utaslétszám 2—4-szeres növekedése részben a nyári csúcsnak, részben pedig az átterelésnek tudható be. Az utazók döntő többsége „természetesen” úgy hajtott át Battonyán, hogy egyetlen fillérrel sem gazdagította a helybeli kereskedőket és szolgáltatókat. így volt ez az átterelés előtt is, és így van most is. Mégsem mindegy, hogy éves szinten 1,33 millió vagy csak néhány százezer utassal számolhat a város: a több átutazó több pontenciális vásárlót jelent(ett). A nemzetközi utasforgalomban részt vevő bevásárlók másik körét Battonyán a rendszeres piacozók, illetve a román állampolgárságú üzemanyagcsempészek alkotják. Ez utóbbiak egy része a benzinért vagy a gázolajért kapott forintot azonnal olyan áruféleségek beszerzésére fordítja, amelyeket haszonnal adhat tovább Romániában. A magyar állampolgárságú üzemanyagcsempészek zömmel vidékiek, így az ő „profitjuk” jelentős része más településekre vándorol. — Ha nem lennének a „benzinesek”, becsukhatnánk a boltot — jelentette ki az egyik kereskedő, amikor tavaly novemberben arról érdeklődtem, hogy milyen hatással volt az üzletre a nagylaki átkelőhely újra- nyitása. Olajozottan működő rendszer Állítása gondolkodóba ejtett, ezért amikor erre lehetőségem adódott, 1999 januárjában információkat kértem az államhatáron át személygépkocsikkal lebonyolított battonyai üzemanyagimport nagyságáról, jelentőségéről. Akkor a benzin literje 4 ezer 800 lejbe, a gázolajé pedig 3 ezer 600 lejbe került Romániában. Egy forintért éppen 48 lejt adtak, így a benzinhez 100, a gázolajhoz pedig 80 forintért lehetett hozzájutni. Ezek az árak a kétharmadát sem érték el a hazai árakénak. Egy-egy szállításra specializálódott kft. több, általában Mercedes típusú személy- gépkocsit is futtatott. Az átlagban 100 literes gyári tankkal közlekedő kocsik naponta négyet fordul(hat)tak Battonyán, de elképzelhető, hogy közben más, közeli átkelőhelyen is lebonyolítottak egy-két fuvart. Ha csak a napi négy battonyai átkelést vesszük alapul, az autónként 400 liter „olcsó üzemanyag” behozatalát jelenti. A vámosok 109 magyar és 50 román honosságú, csempészetre használt'autóról tudtak: ezek naponta 63 e/ér 6ÖÖ liter,'havonta pedig 1 millió 908 ezer liter üzemanyagot cűgöltek át Magyarországra. Az 50 román honosságú autóra vonatkoztatva a következő mennyiséget kapjuk: naponta 20 ezer, havonta pedig 600 ezer liter. A román állampolgárságú csempészek ennek csak egy töredékét értékesítették Battonyán, a többit a közeli településeken (mindenekelőtt Dombegyházon, Kunágotán, Mezőkovács- házán, Mezőhegyesen) „terítették”. Romániába való visszatérésükkor viszont Battonyán vásároltak élelmiszereket, üdítőitalokat, nyilvánvalóan nem csak személyes szükségletre, hanem továbbértékesítésre is. Magyarán dupla haszonra tettek szert, hiszen a román üzemanyag magyarországi és a magyar áruk romániai értékesítésén is nyertek. (Ebből a nyereségből arra is futotta, hogy többé-kevésbé olajozottan menjenek a dolgok.) Jó nekl(k) a fűtőolaj is! A közelmúltban történt romániai üzemanyagár-emelés után feltételeztük, hogy egy időre véget ért a „mindenki jól jár” boldog korszaka. epe. TiP M Tornya, fűtőolajkút. Itt szinte kizárólag Magyarországra tartó dízeles autók tankolnak A FOTÓKAT KOVÁCS ERZSÉBET KÉSZÍTETTE aíT gggs g , A személyforgalom alakulása a battonyai határátkelőhelyen 1998-ban 250 000 m — A kinti áremelés nem okozott lényegi változást — mondja a Lökösházi Vámhivatal battonyai kirendeltségének egyik illetékese. — Nem csökkent érzékelhetően a csempészetre használt gépkocsik forgalma, s ez azzal magyarázható, hogy már jó ideje elsősorban fűtőolajat hordanak be Magyarországra. Ennek viszont nem emelkedett az ára odakinn, talán fele annyini. Nem egészen 40 forintot. És mibe kerül nálunk egy liter dízelolaj?! Hát hogyne lenne jó üzlet naponta négyet fordulni! Most mi vagyunk soron! Spor la munca si drum bun! — búcsúzok loan tói, aki előtt még mindig 4—5 autó állt a sorban. Áthajtok a 2—300 méterre lévő, immár valóban európai színvonalú töltőállomáshoz. Sehol egy lélek. Bekopogok az irodába. Á tan a bevásárló turistáknak, illetve a nemzetközi utasforgalom résztvevőinek építettek. — Nagylak megnyitása után nem jelentős mértékben, de egyértelműen csökkent a forgalmunk. Azok, akik korábban is a Szeged—Makó—Nagylak útvonalat használták, most elpártoltak tőlünk. Hogy mi ennek az oka? Mindenekelőtt az elmaradott úthálózat. Sajnos még mindig nem kezdődött meg a battonyai átkelőhelyet Orosházával összekötő útnak az építése. Pedig egy oda-vissza út Arad és Budapest között mintegy 80 kilométerrel rövidebb Battonyán keresztül, mint Nagylakon át. Ez különösen az autóbuszok esetében jelentene megtakarítást az üzemeltetőknek, illetve az utazási irodáknak. Függetlenül az útviszonyoktól, számomra teljességgel érthetetlen, hogy miért kerülik el Battonyát a turistabuszok. Azt hiszem, baj van a határátkelőhely megjelenítésével, propagandájával; hiányoznak a Battonyát is feltüntető térképek, ba kerül, mint a valódi dízelolaj. A magyar vásárlók mégis megveszik dízelolajként, így a csempészek minden eddiginél nagyobb profitra tesznek szert. 'Ellenben a benzinnek valóban bealkonyult: az érintett autósok többsége inkább fizet 20-30 forinttal többet a garantáltan jó minőségű magyar benzinért, semmint kockáztasson. Fejszámolás a tornyai kútnál Hallgatva a vámtisztet, eszembe jutottak azok a daciás piacozók, akik nem „hivatásszerűen” csempészték a benzint, csupán csak tele tankkal érkeztek szerdán- és szombatonként. — A kutyának sem kell már a mi harminc-negyven literünk — mondja egy nyugdíjas aradi férfi. — Az áremelés előtt háromszor ennyi üdítőt tudtunk berakni a sportbagázsba, mert az ismerősöknek eladott benzin árán is azt vettünk. Őszintén szólva ez volt a jelentősebb bevételünk. Az, amit a gatyákért meg a majókért kapunk a piacon, sokszor egyenlő a nullával. — Mit csinálnak ennyi üdítővel? — Odahaza továbbadjuk az engedéllyel rendelkező kereskedőknek. Jó nyugdíjkiegészítés volt ez idáig... — mondja elmélázva, majd méregetni kezd egy autójából kiszálló fiatalembert. — Új kocsid van, Ioane? — Nem új, viszont moto- rinás! — mondja nevetve a megszólított. — Felhagytam a benzinnel, gázolajban utazom én is. Szóba elegyedek Ioannal, együtt indulok vele Tornyára. Alig gördülünk át a határon, lekanyarodik az első töltőállomáshoz. „Fűtőolaj” — olvasható a kútfejeken. Literje 2 ezer 300 lej. Gyors fejszámolás. Ha egy forint 58 lej, akkor hány forintot is kell adni 2 ezer 300 lejért? Igen, jól tetszettek számol,,séf’ a magyart töri, én a románt. Értjük egymást, de biztos akar lenni a dolgában, ezért átmegy a bárba, előkeríti a magyarul valamelyest jobban beszélő kolléganőjét. A lényeg: nem megy az üzlet, az áremelés óta nem viszik „magyarba” a benzint, talán ha tovább romlik a lej a forinthoz képest, majd akkor. Megkérdezem, szerinte mennyit kellene még romlania a lejnek ahhoz, hogy ismét felvirágozzék a benzinbiznisz. Előveszi zseb- számológépét, beüt néhány tételt, s mond egy számot. (Maradjon kettőnk titka!) Viszonozva a kedvességét, szeretnék neki valami vigasztalót mondani. — Én egy másik lehetőséget is látok. — Milyen lehetőséget? — csillan fel a szeme. — Azt, ha Magyarországon megemelik a benzin árát. Most ugyanis mi vagyunk soron... A kerülő út rövidebb? Visszafelé jövet, Battonya előtt megállók a Határhíd áruháznál, amelyet tulajdonosai kimondotés Kiskunfélegyházától errefelé hiányoznak az ide vezető útvonalat jelző táblák. Ráadásul néha az az érzése az embernek, hogy a román oldalon sokkal gördülékenyebb az utasvizsgálat, mint ideát. Én azt szeretném, ha kinőnénk ezeket a „gyermekbetegségeket”, és mindannyiunk örömére „bejá- ródna” a battonyai átkelő — mondotta a Határhíd áruház egyik tulajdonosa, Kreszta Traján. Budai Jánosné üzletvezető is elsősorban a turistabuszokat hiányolja, de hozzáteszi: elkerülik Battonyát a nemzetközi kirándulásokon részt vevő turis- tafiatalok, a nyaralókat, telelőket szállító kisbuszok, sőt még a Romániába hazalátogató németek is. Mint mondja, üzleti filozófiájukat nem a benzinvagy a gázolajcsempészekre alapozzák, számukra minden vásárló egyformán fontos, a tartós talpon maradáshoz azonban a jelenleginél sokkal több „normál” utazóra lenne szükség. Ménesi György A Battonyán beszerzett üdítőitalok és élelmiszerek Aradon kereskedelmi forgalomba kerülnek
