Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-17 / 63. szám

1999. március 17., szerda VILÁGTÜKÖR Átadta megbízólevelét az államfői teendőket is ellátó Mikulás Dzurinda szlovák mi­niszterelnöknek Boros Miklós, hazánk új rendkívüli és megha­talmazott pozsonyi nagykövete, aki 1,996 óta a pozsonyi magyar nagykövetség első beosztottja volt, tavaly ősztől pedig ügyA- vivőként irányította a magyar képviselet munkáját. A START-2 orosz ratifikálá­sáról szóló törvénytervezetet az Állami Duma kedden Borisz Jelcin orosz elnök elé terjesztet­te jóváhagyásra, miután a tör­vényhozók által kidolgozott ja­vaslatot a négy érintett parla­menti bizottság támogatta —je­lentette be Vlagyimir Lukin, az orosz alsóház külügyi bizottsá­gának vezetője. Ismét bombázták az Irak légterében naponta járőröző amerikai harci gépek az ország északi részén lévő légvédelmi ütegeket - közölte egy amerikai szóvivő a törökországi Incirlik légitámaszponton. Nem hagyhatja szó nélkül Oroszország a németországi szovjet háborús emlékhelyek meggyalázását, és elvárja a né­met hatóságoktól, hogy sokkal hatékonyabb intézkedésekkel vegyék elejét az ilyen cselek­ményeknek —-jelentette ki Vla­gyimir Rahmanyin orosz kül­ügyi szóvivő az utóbbi időszak­ban megszaporodott vandál cse­lekmények nyomán. Megemlékezést tartottak Rigában két-három ezer ember részvételével az egykori lett Waffen SS veteránjai abból az alkalomból, hogy 1944. márci­us 16-án vívta első nagy jelen­tőségű csatáját az úgynevezett Lett Légió. A megmozdulás résztvevői legálisan tarthatták a megemlékezést, a lett parla­ment ugyanis ezt a napot tavaly emléknappá nyilvánította. Magyar zászló leng Brüsszelben Zeman, Buzek, Solana és Orbán: szövetségesek FOTÓ: feb/reuters Külsőségeiben is teljessé vált hazánk NATO-tagsága Brüsszelben kedd délelőtt ünnepélyesen felvonták a cseh, a lengyel és a magyar nemzeti lobogót, és ezzel külsőségeiben is végérvényessé vált a három ország NATO-tagsága. Az ünnepélyen — a házigazda Javier Solana NATO-főtitkár társaságában — részt vett a három új tagország miniszter- elnöke, Orbán Viktor, Jerzy Buzek és Milos Zeman is. Ä magyar zászló — Talpas László alezredes és Tóth Zsolt őrmester mozdulataival — a görög és az izlandi lobogó kö­zé került. A zászlók felvoná­sát a három. ország nemzeti himnuszának hangjai kísérték. A ceremóniát követően az Észak-atlanti Tanács ünnepi ülést tartott. Ezen Solana és a legrégebben hivatalban lévő NATO-nagykövet - a portu­gál Martins da Cruz —, vala­mint a három kormányfő mondott beszédet. „Cseh­ország, Lengyelország és Ma­gyarország példája ösztönzést és bátorítást jelent mindazon országoknak, amelyek hozzá­juk hasonló értékeket valla­nak, és törekvéseik is hason­lóak — jelentette ki a főtitkár. — A tizenkilenc szövetséges arra kötelezte el magát, hogy megvédelmezik egymás biz­tonságát és területi egységét. Ez a lehető legünnepélyesebb ígéret, amelyet nemzet tehet, és cserébe a három új tag szá­míthat szövetségeseinek szo­lidaritására.” „Hosszú folyamat zárult le a NATO-tagság elnyerésével: hazánk végérvényesen a biz­tonságos világ részévé vált” — jelentette ki beszédében Orbán Viktor. A kormányfő hangoztatta: hazánk sok száz éve vár arra, hogy saját maga dönthessen sorsáról. „A hábo­rúhoz elegendő az ellenfél, de a békéhez szövetségesekre van szükség” — tette hozzá. A brüsszeli ceremóniát a monsi NATO-főhadiszálláson katonai felvonulás és zászló- felvonás egészítette ki. Itt ma­gyar részről Végh Ferenc ve­zérezredes, a Magyar Hon­védség parancsnoka vett részt. Párizsban tárgyalnak, de miről? „Utolsó” figyelmeztetés Kiújultak a harcok Koszovóban A párizsi béketárgyalások folytatódásával párhuzamo­san kedden Koszovóban fel­újultak a szerb belbiztonsági erők és a szakadár albán fegyveresek összecsapásai. A jugoszláv hadsereg Közép- Szerbiából csapaterősítést küldött a tartomány északi területeire. Belgrádi sajtóbeszámolók sze­rint a helyszínen tartózkodó új­ságírók a tartományi székhely­től északnyugatra, Priluzje kö­zelében fekvő Glavotina, Stre- oce és Bencuk települések men­tén harcokba bocsátkozott bel­biztonsági egységeket láttak. A körzetben automata fegyverek­ből, golyószórókból leadott lö­vések és robbanások döreje hal­latszik, s a három településen több ház lángokban áll. A helyzet súlyosbodásának veszélyét mutatta, hogy - Wal­ter Ebenberger EBESZ-szó­FOTÓ: FEB/REUTERS vivő közlése szerint - a jugo­szláv hadsereg kedden Közép- Szerbiából újabb páncélozott járműveket vezényelt a tarto­mány északi részére. Robin Cook brit külügymi­niszter a hét folyamán Belg- rádba utazik, hogy utolsó fi­gyelmeztetést intézzen Szlobo- dan Milosevics jugoszláv el­nökhöz, ha a szerb küldöttség nem követi a koszovói albánok példáját, és nem lesz hajlandó aláírni a békemegállapodást. Brit illetékesek szerint a párizsi Koszovó-konferencián „a köz­vetítők még 48-72 órát adnak az egyezség megkötésére. Ha ezután a szerbek továbbra is akadályozzák a megállapodás létrejöttét, Robin Cook és fran­cia kollégája, Hubert Védrine, a konferencia két társelnöke Belgrádba utazik, hogy teljesen világossá tegye Milosevics számára, minek néz elébe” - nyilatkozta egy brit illetékes. Az Olimpiai Parkban minden elkészül 2000-re — tájékoztatta Göncz Árpádot Sydneyben az építésvezető (A szerző felvételei) rította háttérbe a Harbour Bridge-et, ami elkészültekor a világ legnagyobb acélvázas híd­ja volt, és méreteit azóta sem sokan szárnyalták túl. A hídról a belváros felé sétál­va régimódi, színes kőépületek között találjuk magunkat, a ne­gyed neve: The Rocks (A szik­lák). Ideérkeztek azok a hajók, sziklás part, mély víz, jelenleg is a „sokemeletes” óceánjárók kikötője. A sziklákon kunyhók és sátrak álltak akkoriban, utcá­kat, csatornákat építeni még nem tudtak, a matrózkocsmák és bordélyházak sűrűjében vi­rágzott a bűnözés. A XX. szá­zad elején pestis tört ki, a kor­mány felgyújtana és lerombol­tatta „a patkányok fészkét”. Né­hány erősebb kőház maradt csak meg mutatóba. 1970-től nagy gonddal és sok pénzből a régi hangulatot idéző, de már tiszta, korszerű város épült. De Sydney érdekességeiben elmerülve megfeledkeztünk Ausztráliáról! Pedig ez a föld­rész, ez a sziget több szempont­ból is a legkülönlegesebb, ha összehasonlítjuk „testvéreivel”, természeti, társadalmi adottsá­gait nézve egyedülálló. Tőlünk, Európától a legtávolabb esik a földgolyó déli féltekén. A leg­kisebb és legalacsonyabb konti­nens, a legnagyobb sziget, a legidősebb földrész, területének több, mint kétharmada ősi kon­tinensmag. Százmillió évvel ez­előtt szakadt le a többi konti­nenstől, a törzsfejlődés fő vona­lától, ezért megmaradtak az ősi formák, páratlan állat- és nö­vényvilága. Több, mint egyhar- mada sivatag vagy félsivatag, a legszárazabb földrész. A gueenslandi partoktól majdnem Pápua Új-Guineáig tart a 2000 km hosszú Nagy Korallzátony, a világon a legnagyobb ilyen képződmény, egyes részei 300 kilométerre vannak a tenger­parttól, vastagságuk eléri az 50—120 métert. A világon ezt a földrészt fe­dezték fel és telepítették be leg­utoljára. Valószínűleg a kínaiak bukkanták rá először a XV. szá­zad elején, majd hollandok ha­józtak erre az 1600-as évek ele­jén. Abel Tasman 1642-ben úgy hajózta körül, hogy egy pilla­natra sem látta a partjait, ebből arra következtettek, ha létezik is déli kontinens, az jóval ki­sebb a már ismert földrészek­nél. Új-Hollandia néven került föl a térképre. James Cook ne­véhez fűződik újbóli felfedezé­se (1769), az angol kapitány el­érte Uj-Zélandot és megállapí­totta, hogy az nem a déli száraz­föld része. Cook azt hitte, ő az első európai, aki áthaladt a Torres-szoroson és bizonyítot­ta, hogy Ausztrália és Új-Gui- nea két különálló terület. Ma már ismert, hogy az átjáróra 1606-ban Torres bukkant rá. Az első népcsoportok a jég­korszak idején, 40 000 évvel ez­előtt érkeztek ide Délkelet-Ázsia felől, 20 000 évvel ezelőtt a va­dászó, gyűjtögető hordák szét­szóródtak az egész földrészen, és a XVIII. század végén, az euró­pai gyarmatosítás kezdetén az ausztralid emberfajtához tartozó bennszülöttek száma 300 000 körül mozoghatott. A pusztítás, irtás évszázadai után számuk ma megint megközelíti ezt az érté­ket. Az angolok Cook felfedező útja után nyilvánították Ausztrá­liát és Uj-Zélandot gyarmatukká. (Folytatjuk) Niedzielsky Katalin Bangkokban „csak” hat, Sydneyben már tíz órával járt előrébb az idő az itthonihoz képest; a karórát könnyű állítgatni, de a bi­ológiait nem. Szakértők szerint annyi nap kellene szerveze­tünknek az átálláshoz, ahány óra az eltérés. De hát annyit nem töltöttünk sehol, és mielőtt sikerült volna váltani, indultunk ha­zafelé, elkezdődött a visszaszámlálás... Göncz Árpád köztársasági el­nök és kísérete hivatalos auszt­ráliai látogatását — „jószol­gálati küldetését, hogy megér­tést kovácsoljon” — Sydney­ben kezdte. Ez a város Ausztrá­lia bölcsője, kétszáz éves törté­nelme szorosan összefügg nem­csak Új-Dél-Wales, amelynek székhelye, hanem az egész ál­lamszövetség fejlődésével. 1788-ban itt szállt partra az első fegyencflotta, itt létesítették eu­rópaiak az első települést. A metropolis nevét az akkori Anglia belügyminiszteréről, Lord Sydney-ről kapta, aki a ra­bok ideszállításáról döntött. A magyar államfő zsúfolt programja mellett igyekeztünk megismerni a földrész legna­gyobb városának nevezetessé­geit és persze hangulatát. Repü­lőgépünk kora délelőtti, szikrá­zó napsütésben ereszkedett le­felé a szaggatott tengerpart fö­lött, és szemünk elé tárult a Port Jackson-öböl fényképekről, fil­mekből jól ismert látványossá­ga, a Harbour Bridge (Kikötő- híd) és a dagadó vitorlájú csó­nakokra vagy kagylóhéjakra emlékeztető Operaház. Ákkor még nem tudhattam, hogy tize­dik emeleti szállodai szobámból is a város e két büszkeségében gyönyörködhetek majd. Sydney nyugat—keleti kiterjedése 50, észak—déli 80 kilométer, fek­vése festői: számtalan öböl for­mázza a partvonalat. Az Operaház egyedülálló építészeti alkotás, nemcsak a város, hanem egész Ausztrália nemzeti jelképe. Három oldal­ról az óceán öleli körbe, közvet­len környezetében nem építet­tek parkolóhelyeket, nehogy az autóáradat rontson az összké­pen. Az 1950-es évek elején tá­madt az ötlet, hogy megmutas­sák a világnak: elég erősek ah­hoz, hogy az előadóművésze­tek, főleg a színház és az opera számára méltó otthont teremtse­nek. Nemzetközi pályázatot ír­tak ki, a dán Utzon nyert, a bí­rálók így értékelték győztes ter­vét: „A symphony in conrete!” (Szimfónia betonból.) A meg­valósítás nem volt felhőtlen, vé­gül 1973-ban Prokofjev Háború és békéjével avatták fel a hatal­mas kulturális központot, amelynek nem is legnagyobb része az opera; a kagylóhéjak­ban több színház- és kiállító­terem, összesen ezer helyiség található. A „Vitorlás” így szo­Dagadó vitorlák vagy csillogó kagylók? Mindenki maga döntheti el, mit fedez fel inkább a sydneyi Operaház épületében Ausztrália és Új-Zéland: a napfény, a szabadság és a mosoly hazája 2. Fegyenctelepből Sydney, a bölcső

Next

/
Oldalképek
Tartalom