Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-01 / 50. szám

Borverseny, (ö) Gyu­lán, az Erkel Ferenc Általá­nos Művelődési Központ­ban borversenyt rendeznek a hazai és a környékbeli sző­lőtermelőknek. A versenyen részt venni szándékozók előnevezésüket március 5- éig jelezzék telefonon, írás­ban vagy személyesen a mű­velődési központban. A bo­rokat szőlő-, gyümölcs-, desszertfajtánként minősítik a március 19-én, 16 órakor kezdődő versenyen. Jogsegélyszolgálat, (u) Békéscsabán, a Városi Nyugdíjas Egyesület szerve­zésében ingyenes jogi ta­nácsadást tart dr. Markovics Ferenc ügyvéd ma 16 órától, a Dózsa György út 35. szám alatti nyugdíjasházban. A ta- • nácsadást egyesületi tagság­tól függetlenül minden nyugdíjas igénybe veheti. Alacitörténelem. (cs) Tótkomlóson, a helyi műve­lődési központ könyvtárá­ban kedden nyílik a III. Ma­gyar Mackókiállítás, ahol közel háromszáz szőrös kedvencet vonultatnak fel a szervezők a gyerekek legna­gyobb örömére. A kiállított darabok mellett a dögönyö- zőben a látogatók játszhat­nak is a mackókkal március másodikától 14-éig. Árokba borult, (c) Bé­késszentandrás belterületén borult árokba egy személy- gépkocsi szombaton. Egy személy szenvedett súlyos és egy könnyű sérülést. Elütötte, (c) Gyomaend- rőd belterületén tehergépko­csi ptött él gyalogost február Zt-én. A gyalogos széréncsé- re megúszta a „találkozást” könnyű sérüléssel. Ütköztek, (c) Békéscsaba belterületén segédmotoros és kerékpáros ütközött szom­baton. A balesetben egy sze­mély szenvedett 8 napon túl gyógyuló sérülést. Békési esetek, (c) Két könnyű sérüléses baleset is történt tegnap Békésen. Az elsőnél személygépkocsi ütött el gyalogost, a másik­nál egy motorkerékpáros esett el. Rotát lopott, (c) Egy 200 ezer forint értékű ro- takapa eltulajdonításának alapos gyanúja miatt vette őrizetbe a Békéscsabai Ren­dőrkapitányság a helybéli Sz. A.-t szombaton. Határőrök (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen továbbra is kiemelten kezeljük a kábító­szer-, a fegyver-, a lőszer- és az embercsempészetet, valamint a lopott autók felderítését — hangsúlyozta Kiss Kálmán ve­zérőrnagy. Aurel Neagu ezredes „na­gyon is pragmatikusnak” ne­vezte a két ország határrendé­szeti szerveinek együttműködé­sét. Mint mondotta, a szervezett bűnözés ellen sehol a világon nem elegendő „egyoldalúan” fellépni, az legalább két orszá­got érint, olykor pedig többet is, ezért szükség van az érintettek összefogására. Az illegális mig­ráció például tőlünk távoli or­szágokból indul, s együttjár a kábítószer-kereskedelemmel, az embercsempészettel, sőt oly­kor a testületeinken belüli kor­rupcióval is. Mi arra jöttünk rá közösen — emelte ki Neagu ez­MEGYEI KÖRKÉP 1999. március 1., hétfő Elnök első kézből? (Folytatás az 1. oldalról) — Azaz Orbán Viktor könnyűszer­rel beválthat egy Torgyán Józsefnek tett ígéretet? — Ha a politikai aka­rat megvan rá, könnyen. — Elképzelhető-e nálunk va­lamilyen szerencsésebb elnök- választási rendszer? — Az elnök nép. általi köz­vetlen választása — a monar­chiákat nem számítva — az eu­rópai államok többségében gya­korlat. Ahol pedig közvetett az elnökválasztás, a parlament erre az aktusra általában kiegészül az önkormányzatok, a tartomá­nyok küldötteivel. A 656 tagú német Bundestag például éppen 656 további elektorral egészül ki ilyenkor, s lesz belőle Szö­vetségi Gyűlés. De például Gö­rögországban, ahol kétkamarás a Parlament, a két ház választ együtt. Mégpedig úgy, hogy kétharmados többségre van szükség, s ha a harmadik „körben” sem sikerül elnököt választani, a Parlament ki­mondja önmaga feloszlatását. Ez bizony konszenzusteremtő kényszer... Mint látható, a hangsúly nem a közvetlen, illet­ve a közvetett választási mód­szeren van, hanem a konszen­zuskényszeren. Nálunk ma egy kormánykoalíción belüli meg­állapodáson múlik az elnök sze­mélye. Ez koránt sincs össz­hangban az elnök alkotmányos szerepével. — Az MSZP négyéves kor­mányzati ciklusában sem vál­toztattak e megoldáson. — Az MSZP már 1990-ben a közvetlen elnökválasztás mel­lett állt ki. Ez azóta is így van. Az Igazságügyi Minisztérium 1995 márciusában elkészült az alkotmánymódosítási koncepci­ójával. Ebben az elnökválasztás módosítását indítványoztuk: a nép válasszon közvetlenül, vagy az Országgyűlés egészül­jön ki egy 150 fős elektort tes­tülettel, s így valósuljon meg a közvetett választás. Harmadik megoldásként a görög „receptet” ajánlottuk: ha nem képes a Parlament a konszenzu­sos döntésre, oszlassa fel ma­gát. Ezek az elképzelések a két­ezerben esedékes választásra vonatkoztak volna. Sajnos, az alkotményelőkészítő bizottság a koncepciót nem fogadta el — öt párt egyetértése kellett volna hozzá. — Miért nem „verték keresz­tül” a parlamenten? — Az SZDSZ a közvetett el­nökválasztás híve volt. — Torgyán József nem éppen konszenzust megtestesítő sze­mélyiség. — Az MSZP nem teheti meg, hogy ne éljen valmilyen megoldást jelentő, közjogi kez­deményezéssel. Olyan megol­dást szeretnénk, mely a politi­kai erők konszenzusán alapul­na. Torgyán József valóban nem az az érték, modell, szemé­lyiség, aki szimbolizálni tudná az egységet. K. A. J. Nincs egyetértés a jövőképről (Folytatás az 1. oldalról) Az első lépés: rádöbbenteni a döntéshozókat, hová vezethet ez a folyamat. A koncepció csak egy javaslaf. A helyi poli­tikai, gazdasági elit együttmű­ködése és egyeztetett lépései szükségesek ahhoz, hogy a helyzet változzon. Kívülálló­A dél-alföldi térség, mint te­rületi egység komplex fejlesz­téséről tárgyalt kilenc Bács-, Békés- és Csongrád megyei kormánypárti képviselő a hét végén Szarvason. A tanácskozást Nógrádi Zoltán, a Dél-Alföldi Regioná­lis Fejlesztési Tanács elnöke kezdeményezte, a házigazda Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke és Babák Mihály polgármester volt. A rendezvényre meghívták Pap Jánost, Békéscsaba polgármes­terét is. Babák Mihály a tár­gyalást követően arról tájékoz­tatta lapunkat, hogy felhívást intéznek a térség országgyűlési képviselőihez, pártállástól füg­getlenül csatlakozzanak a regi­onális lobbyhoz. Egyetértettek abban, hogy nem kell ragasz­kodni a korábbi hierarchiához, hanem meg kell találni az egyes települések régióra kiha­tó szerepkörét. Szóba került a ként az egyik legnagyobb gond­nak tűnik, hogy nincs meg ez a konszenzus, együttműködés. Egymástól függetlenül olyan el­képzelések kerülnek napvilágra — vállalkozói övezetek, ipari park — melyek, éppen az egyeztetés hiánya miatt, kiolt­ják egymást. Megyén belül, és határon túli együttműködés kérdése is. Elhangzott, legyen Békéscsaba a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok térségi centruma. Az összefogásnak — s ez az európai regionális szemlélettel is összecseng — az egyes települések közti kü­lönbségek mérséklésére kell törekedni. A résztvevő képvi­selők nyilatkozatban rögzítet­ték, hogy a törvényalkotásban érvényesítik a regionális sze­repvállalást. Folyamatos kon­zultációt és információáram­lást kémek a regionális fejlesz­tési tanácstól, és annak munka- szervezeteitől, és kérik a véle­ménynyilvánítási lehetőségük biztosítását. Vállalták, hogy politikai támogatást adnak a fejlesztési tanács által kezde­ményezett és egyeztetett prog­ramok forrásainak megterem­téséhez, a térségi programalap kialakításához és megvalósítá­sához. Cs. R. országosan is rendkívül éles versenyhelyzet alakult ki. Itt csak az nyerhet, akinek jók az elképzelései, és hajlandó en­gedményeket tenni. Ha Békés megyében 3-4 éven belül nem történik változás, ez a térség lesz az ország legelmaradottabb része. Kovács Attila Székház az iparosoknak A száz éve épült, majd fél évszá­zada államosított, s az idén fele­részben visszakapott — másik fe­lét az Iposz kapta meg, mely a herényi iparosok javára lemond tulajdonáról — székházukban szombaton délután tartották tag­gyűlésüket az 1887-ben alapított Mezőberényi Ipartestület tagjai. Valnerovitz Kálmán helyi titkár beszámolójában egyebek között kifejtette: a piacgazdaságra való áttérés nem mindig érinti kedve­zően az iparosokat, a kisvállalko­zók hiteleket csak kemény kama­tokkal vehetnek igénybe, egyre bonyolultabb a pénzügyi elszá­molás. Szűcs György, az Iposz el­nöke a székházakban egykoron pezsgő élet visszahozását szor­galmazta, majd több kitüntetést nyújtott át. Ötvenéves iparossá­gának elismeréseként arany gyű­rűvel tüntette ki Schaffer Józsefet, huszonöt éves iparosságának el­ismeréseként ezüst gyűrűt nyúj­tott át Sáli Jánosnak, ketten ve­hették át az , Aranykoszorús mes­ter” , ketten az „Ezüstkoszorús mester” címet, ketten részesültek Iposz díjban. — sz — Pártállástól függetlenül a régióért Törekedni a települések közti különbségek mérséklésére 3S nem baksisvadászok! redes —, hogy csak akkor lehe­tünk eredményesek a nemzet­közi bűnözés visszaszorításá­ban, ha a korrupciónak is hadat üzenünk. A sajtótájékoztó végén Krisán Attila, a határőrség szóvivője még egyértelműbben fogalma­zott: a magyar átkelőhelyeken szolgáló határőröknek nincs jo­guk baksisra, „ajándékokra” vagy ilyen-olyan adó beszedésé­re. Fizetnie egyetlen esetben kell az utasnak: akkor, ha a jogsza­bályok alapján szabálysértési bírsággal sújtják. A Békés Me­gyei Hírlap kérdésére Krisán At­tila elmondta: tavaly a közúti ha­tárátkelőhelyeken több, mint 10 millió utas lépte át a magyar— román határszakaszt. Az orszá­gos parancsnokságra nagyon ke­vés panasz érkezett, de az a ke­vés is rendkívül irritáló. — Ha csak egyszer fordul elő, akkor is tűrhetetlen, hogy a határőr tartsa a markát, miköz­ben ki- vagy beléptet valakit. Viszont ezt csak úgy tudjuk megakadályozni, ha vannak visszajelzéseink az utasoktól, illetve a román kollégáktól — hangsúlyozta Krisán Attila. Az orosházi határőr igazgató, Dávid Károly dandártábornok egy meglepő történettel illuszt­rálta e sorok írójának, hogy a szigorú ellenőrzés a testület és minden becsületesen dolgozó határőr érdekét is szolgálja. Történt, hogy egy külföldi autó­busz „mélységi” ellenőrzésekor az utasok elmondták: a határon való belépéskor fejpénzt kellett fizetniük. Visszafordították a járművet, és a „szembesítés­kor” kiderült, hogy a csoport idegenvezetője saját zsebre dol­gozott, amikor bekasszírozta úgymond a magyar határőrök­nek járó kenőpénzt. Ménesi György Bankrabló kerestetik Szombati lapunkban részletesen írtunk a bé­késcsabai, Bertóthy udvar 5. szám alatti Postabank- kiren- deltsé- gen vetett rablásról. Fantomképünk a cselekmény gyanúsítottjáról készült. Sze- mélyleírása:*kb. 175 centi ma­gas, vékony, fehér bőrű, 20- 25 éves. Fekete kötött sap­kát, fekete, ovális lencséjű , fém keretű és szárú napszem­üveget, fekete, derékig érő, egyenes szabású kabátot, vi­lágos farmernadrágot viselt. Aki az esetről bármilyen adat­tal rendelkezik, hívja a 107-es telefonszámot. VÉLEMÉNYEK Hadd menjek apával! Nézem a visító, öt év körüli kislányt, akinek csöpp kezét a szülők két oldalról húzzák, mintha szét akarnák szakítani. A gyerek, hol az egyikre, hol a másikra néz könnyáztatta szemeivel. — Anya, ne! Hadd menjek Apával! — kéri olyan szívbemarkoló, könyörgő hangon, hogy ha nem szégyellném, sírva fakadnék. Ä jelenet hétköznap délelőtt Békéscsaba főut­cáján zajlik. A szülők és a gyerek a legújabb divat szerint öltöztek. Az anya nyakában, karján vastag aranyláncot hord. Az apa jól sza­bott öltönyt és hozzáillő hosszú, márkás kabátot visel. Látszat­ra a pénz nem játszhat szerepet az életükben. Az utca embere közömbösen nézi az eseményt, senkinek nem jut eszébe közbeavatkozni. Miért is tennék? Amit lámák, családi „dráma”. Magánügy. Az apa erősebbnek bizonyul, karjába kapja a kicsi lányt, s gyors léptekkel nekiindul, hogy a közelben álló kocsihoz mene­kítse. A nő, mint egy anyatigris, úgy harcol magzatáért. Nem érdekli, ki figyeli őket. Mintha megszűnne számára a külvilág. — A rohadt életbe! — kiáltja a (volt?) párja után. — Tudod, hogy csak a jövő héten viheted magaddal. A bíróság kétheti lát­hatást engedélyezett, ezt már megtanulhattad! Az apa rövid ide­ig nem reagál. Csak akkor fordul hátra, amikor a szipogó gye­reket kocsija hátsó ülésére tuszkolja... — Kiny..hatják. Te is! — válaszol alpári hangon. A kicsi közben az autó hátsó ablakára nyomja kisírt arcocskáját, s nézi szüleit, ahogyan emberhez méltatlanul harcolnak érte. A nőnek marad annyi ideje, hogy belemarkoljon a férfi dús, barna hajába, az meg válaszul pofonvágja az asszonyt. Aztán bevágja magát a kocsiba, és indít. Az asszony tehetetlen dühé­ben belerúg a gépkocsi lámpájába. Aztán ott marad egyedül a járda szélén, és utolsó erejével azt kiabálja: — Te rohadt strici, ezt még megkeserülöd! Ä kislány feltérdel az ülésen, hogy a hátsó ablakon a mamájának integessen. Az asszony ezt már nem láthatja, mert a saját fájdalmával, tehetetlenségével van el­foglalva. Béla Vali Belvízlépcső Ez megadta magát, mondja a vízvezeték-szere­lő, aki fél lábszárig érő latyakban áll lenn az ak­nában, és burkolatától igyekszik megszabadítani a „beázott” szivattyút, hajárja a levegő, talán ki­szárad az elektromos rész, és újra szuperál a szerkenytyű, miért is ne szuperálna, túlél ez mindent és mindenkit, egy kárpátaljai ruszin fér­fi menekítette Battonyára az évtized elején, em­lékszem, egy összegöngyölt katonai sátorral és egy ugyancsak katonai éjjellátó készülékkel együtt kínálta potom húszezerért, lévén majdnem üres a zsebem, elnevettem magam, Kalasnyikovot nem hozott, ugrattam, mire mutatóujját a szája elé kapta, igaza volt, dobbal nem lehet verebet fogni, ha komo­lyan érdekel, suttogta, lehet róla szó, de most érjem be egy kö­zönséges pisztollyal, be van tárazva, piac után a Zsigával kime­gyünk a határba, vagy ha tudok egy jó pincét, akkor ott is ki­próbálhatjuk, hát ezt azért mégse, bolsóje szpaszívo, inkább be­széljünk a szivattyúról, se sátort nem kérek, se éjjellátót, mi az, hogy polovíno, ha a három együtt egy húszas, akkor az elektronaszoszért nem kérhet tízet, adok érte hármat, „ot” mi­nimum, na jól van, meggyőzött, legyen négy, felezzük meg az „ötödiket”, mondta ki az utolsó árat, belecsaptunk egymás te­nyerébe, így jutottam a szovjet csúcstechnika birtokába négy­ezer-ötszázért, idáig becsülettel szolgált, most viszont kibabrált vele a belvíz, de nincs egyedül, mindenkinek van egy tökkel- ütött gazdája vagy szomszédja, amikor elkezdett emelkedni a vízszint, le kellett volna szerelnem, másoknak meg ki kellett volna tisztítaniuk az átereszt, vagy át kellett volna vágniuk a duda nélküli bejárót, a szerelő háza előtt színültig megtelt a fél­méteres árok, ki is öntött, odabenn már csicsogott a hajópadló, a szerelő elment a hátulsó szomszédhoz, annak árkában csak tíz centis volt a víz, az elülső szomszédéban meg harminc centis, egyiktől jobbra folyt le a belvíz, a másiktól meg balra, 10— 50—30 motyogta maga elé, Battonyai vízlépcső, de csak addig, amíg keresztül nem ásom a bejárójukat. Ménesi György „AZ ADÓBEVALLÁST AKKOR KELL ELKÉSZÍTE­NI^ AMIKOR PRÓBÁRA AKARJUK TENNI A KIVO­NÁSBAN VALÓ JÁRTASSÁGUNKAT.” (Shelby Friedman) A civilizáció peremén — A nagyvárosok mobiltelefo­nos világának szomszédságá­ban nomád életmód uralkodik. Bolívia fővárosát hátunk mö­gött hagyva közel 500 évet lé­pünk vissza az időben — me­sélte dr. Gyarmati János ré­gész, a Néprajzi Múzeum mun­katársa, aki „A civilizáció pere­mén” címmel diavetítéssel egy­bekötött előadást tartott pénte­ken este a Gyulai Várszínház Kamaratermében. — Szemben a főváros leg­újabb autócsodáival, a hegyvi­déken élő indiánok települése­in csak ökörfogatot lehet látni. Sokszor napokig várnak az asszonyok az út szélén egy­egy teherautóra, hogy az egyetlen bevételi forrást jelen­tő, kézzel szőtt ágytakarókkal eljuthassanak a városokba — derült ki a régész saját kutatá­sairól tartott beszámolójából. A jelenlevők nemcsak a bolí­viai indiánok mai életébe pil­lanthattak be, hanem az inkák kultúrájáról is átfogó képet kaptak. Az előadást az Americante együttes koncertje követte. A perui zenekar tagjai az andoki indiánok zenéjéből adtak ízelítőt, majd különböző közép- és dél-amerikai tánclé­pésekre tanították meg az ér­deklődőket. B. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom