Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13-15 / 61. szám

Szász János és Hámori Gab­riellával, aki a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanul Gedeon József, a Gyulai Vár­színház igazgatója még síel egyet a hegyekben — a vár­színházi szezon augusztusi befejezéséig már nem sok lehetősége lesz a kikapcso­lódásra. Nemrégen — némi unszulásra — szakított a ha­gyományokkal: a műsorterv véglegesítése előtt ismer­tette elképzeléseit a Békés Megyei Hírlap Vasár­nap Reggellel. Kár, hogy nem a lottószelvé­nyünket töltet­tük ki vele: te- lltalálatos lett... = egy c d"'_ örö­münk.. Lassan érdemes lenne elgon­dolkodni — a pénztárcára tekin­tettel — várszínházi bérletek kibocsájtásán. (Persze tudjuk, hogy a gyulai jegyárak igencsak szolidnak mondhatók.) Az idei szezonban egyszerűen mindent látni kell! Június 29-30-án Beatri­ce Bleont rendezésében, a Zsámbéki Nyári Színház ven­dégjátékaként Shakespeare: Szentivánéji álomját ^ k mu- I tátják Elegendő lenne annyit írnunk: Macskák & & !S & &. Eliot és Webber musical­je Szirtes Tamás Madách színházi rendezésében ér­kezik Gyulára. Jú­lius elsején és má­sodikén a tószín­padon láthatjuk. Júlis 4-én Shakespeare új­ra, méghozzá az Új színház­zal közös gyu­lai bemutató­ként! Ekkor, majd még négy napon át a Sok hűhó semmiért & ígér remek nyáresti kikapcsolódást. Az elő­adást Kiss Csaba ren­dezi. A főbb sze­replők? Bubik Ist­ván, Derzsi Já­nos, Gáspár Sándor, Györgyi Anna, Blaskó Péter. Az immár VIII. Gyulai Vár Jazz Fesztivál SS — mely különösen szív­ügye a direktornak — július 10-én olyano­kat csal a várszínpadra, mint Lajkó Félix, Harry Taviban, a Dressch Kvartett, Shabu Shabu, Berki Tamás. Másnap a tószínpadon Westel Dixie Fesz­tivál lesz — a Bohém Ragtime Jazz Band és a Benkó Dixiland SS SS SS SS közreműkö­désével. Július 12-e és 13-a a pajzánkodás napjai. A Sólyompecsenye Boccaccio Dekameron- jának tíz történetét mutatja be a beregszá­szi magyar színészek előadásában. Kodály: Székelyfonó című örökbecsű daljátékát láthatjuk, hallhatjuk július 15- én. Kétszer lép fel a L’art pour L’art Társulat legújabb bohózatával, A három testőr és a jetivel — július 17-18-án. Vujicsics Együttes, Egyszólam, Kalamajka, Vasmalom, Kalyi Jag. Ezek az együttesek a jú­lius 23-ai Népzenei Feszüvál közreműködői. Máris beleborzongunk az izgalomba: jú­lius 24-én, 25-én és 26-án a Csárdáskirály­nő SS hódít Gyulán. Kálmán Imre klasszikussá lett nagyoperettjét a Békés Megyei Jókai Színház (mindig békéscsaba­it mondunk, holott a megye pénzéből él a város színháza) hozza át Gyulára. Három kora estén mesemusicalt játszanak: Leisy és Eberhard Alice című alkotását. Augusz­tus 2-3-4-én a Jókai Színház lép fel vele. A macskák után egy igazi zsákbamacska: lapunknak - s gyanítjuk, főként a közön­ségnek — tett tavaly nyári ígéretéhez híven a világhírű rendező, Szász János IS IS SS IS SS IS ismét darabot állít színre Gyulán, gyulai bemutatóként! (Úgy tudjuk, augusz­tus 5-6-7-8-9-én találkozhatunk a Szász­rendezéssel. De a részletekről majd Gede­on Józsefet igyekszünk kifaggatni.) Még nem választott, mivel lepjen meg bennün­ket, s a döntésig arról sem érdemes találga­tásokat puffogtatni, hogy a város mely zu­gából lesz színház. (Tavaly Brecht: Baal cí­mű darabját megrázó előadásban a Várfür­dő egyi vízzel telt fedett medencéjében vit­te színre.) Gyanítjuk, hogy a darabválasz­tásnak komoly köze lesz ahhoz a hírhez, amit a napokban hallottunk: a Gyulán élő zseni­ális színész (s egyedül itthon nem próféta) Ko­vács Lajos IS IS IS IS végre sze­repet vállal egy várszínházi pro­dukcióban! A szezon olyan darabbal zárul, amilyennel akár kezdődhetne is. Iglódi István ren­dezésében Sütő András szépséges művét, a Balkáni gerlét SS IS SS mutatja be Gyulán különösen szeretett Nemzeti Színház. (Ha valaki azt híresztel- né ennek hallatán, hogy a kormány — Demszky Gábor pukkasztására — Gyulán építi meg a Nemzeti Színház új épületét, ránk ne hivatkozzon!) Szegény Gedeon direktor! E percekben vidáman szeli az utat valamely kies hegyi lejtőn, s nem is sejti, hogy kiengedtük a szellemet a palackból... De hát az is dolga egy színháznak, hogy állja a jegyigénylők rohamát. Szóval jó, hogy kipihenten tér ha­za Gedeon József. K. A. J. Légy ott... Nem lehet elég korán kezdeni... úgy látszik, a jegyigénylést sem. Alig szi­várgott ki a műsorterv „első olvasa­ta” (nem mondhatnánk, hogy min­den gyanún felül állunk), egy pécsi érdeklődő máris felkapta a fejét: Szász János ismét darabot rendez Gyulán?! Igen? A hírt a várszlnháza- sok által megerősítve hallván, rög­vest rendelt is néhány jegyet a be­mutatóra. Hogy mit játszanak, s mi­kor? Ezek kérem részletkérdések a lényeghez képest. S hogy mi a lé­nyeg? A pécsi úr rátapintásában: mindenütt ott kell lenni, ahol valami fontos és kivételes dolog történik. 1999. március 14. Rivalda * Harmadik oldal * A csabaiak magukhoz is ölelték. Koncz Zsuzsa koncertje teltházas rendezvény volt kedden este Békéscsabán, az Ifiházban. A nem éppen min­denki számára elérhető jegyárak ellenére még az állóhelyek is megteltek, de valahogy mindenki befért — pótszékeken, a falnak támaszkodva, ki mit talált. Még járógéppel is jöttek. A megújult Ifiházban egy megújult, immár - mint közismert - rövidhajú Koncz Zsuzsa bűvölte el hangjával és karcsú megjelenésével közönségét. Mint az énekesnő bevezetőjében elmondta, másfél éve a Békési megyeszékhelyen mutatkozott be elő­ször új frizurájával. A közönség akkor is töretlen lelkesedéssel fogadta. Koncertjét nem kifejezetten lemezbemutatónak szánta, hiszen Csodálatos világ című új albumán kilenc férfivel énekel, akiket ne­héz lenne minden koncertjére magával hurcolni... Az új dalok mellett előkerültek régebbi szerzemé­nyek is, a történelem egy-egy morzsái immár, de mondanivalójuk máig érvényes. Mire a közönség bemelegedett, megjelent az est „sztárvendége” is — ahogy a plakátok írták Tolcsvay László, aki most dalszerző képességei mellett megcsillantotta remek előadói stílusát is. Tolcsvay is beszámolt ar­ról, hogy különös módon először éppen másfél éve szerepelt Koncz Zsuzsával Békéscsabán, aki kira­gadta őt vidéki, alkotói magányából. A Csabai közönség a dalok között kitartó vas­tapssal jutalmazta a két fellépőt, szinte alig akar­ták őket leengedni a színpadról — többször is visszakövetelték őket ráadásul. Frankó M. Terjedelmes fotó je­lent meg a héten az egyik napilapunkban a Szörényi—Bródy páros­ról. Amint tökéletesen hátat fordítanak egy­másnak. Roppant szemléletes fotográ­fia, mindent elmond a hírt kiváltó sajtótájé­koztatóról. Az efféle összejövetelek ná­lunk általában nem párosul­nak gyötrő szellemi izgalom­mal. Hirtelenjében nem is em­lékszem, hogy egy kulturális vagy sporttémájú összejövete­len a kölcsönös dicséreteken, a ,, mindenki mindenkinek megköszön mindent” formu­lákon, no meg az éppen soros esemény percre kicentizett programjának ismertetésén kívül (akár az aszpikkal fedett töltött tojásos tálak mellett is) esik-e másról szó? (No jó, ar­ról éppenséggel igen, jó-e az nekünk, ha Torgyán doktor Fradi-országlása mellett most meg Lányi Zsolt az ellenlábas Újpest vezetésében vállal po­zíciót? Majd kiderül.) Visszatérve a mi esemé­nyünkre: sokáig úgy tűnt, an­nál izgalmasabb felvetésnek nem is leszünk tanúi, mint hogy Szörényi Levente hányás volt történelemből. (Bár nem nagyon érdekelte a história, mégis matematikából bukott meg, méghozzá az érettségin.) Utána „nyerő” kérdésnek tetszett, hogy Levi Pesthidegkúton is bemutatna- e egy rockoperát? („Jól meg kell szervezni, különben szí­vesen”.) És akkor lön egy ár­tatlannak tűnő kérdés Bródy Jánoshoz: „És hogyan is áll a dalszövegekkel?” Bizony, a fo­gantatás kellős közepén nem könnyű erre felelni. Tini azt mondta, töpreng, de nem fel­tétlenül ígérhet romantikusát, mint azt sejteni lehetne, mert az akkori (államalapítás kör­nyéki) történelmünk sem volt az. Levi sietett leszögezni, nem mindenben értenek egyet, ami nem baj. A mikro­fonok fölött pedig (sajtókö­rökből) háromszor elsuhant az „aha, szóval akár dáko­román is lehet” Bródy dalszö­vege. Egyből felforrósodott az ExFórum. Már csak azért is, mert Bródy finoman megkér­dezte: úgy érzi-e a tisztelt hall­gatóság, hogy napjainkban, nálunk éppen uralkodik a ro­mantika? Ezt már enyhe füttyögés kísérte bizonyos új­ságírók részéről, jelezvén, fel­foghatjuk a kérdést politikai skandalumként is a szövegíró részéről. Valaki ajánlotta is, odaadja, olvassa el István in­telmeit inkább, küldene neki szívesen egy példányt. (Miért gondolta, hogy Bródynak nem lehet meg?!) Nem alámerülve a nemzettudat értelmezésébe, valami mégis felvetődik, hal­kan, már-már konrádosan: mi és ki ellen demonstrál alkal­manként oly’ mutatósán a konzervatív, nemzeti(?) sajtó? A párbeszéd — melyet ezút­tal szerencsére mederbe tu­dott terelni Vass István Zoltán — ezúttal is befejezetlen ma­radt. Pont. És júliusban, a sze­gedi Dóm-téren nagy összefo­gással bemutatják az Atilla — Isten kardja című rockoperát. Aztán 2001 nyarán újra szín­padra kerül, két másik rock­operával egyetemben, Szege­den. Az István, a királyról és jövő augusztus 20-án bemu- tattandó, vadonatúj Veled, Uram!-ról van szó. Vass István Zoltánt idéz­ném: ,,Hölgyeim és Uraim! Örüljünk, hogy mi feltehetőleg megérjük kétezret, és tanúi le­szünk az ezredfordulónak!” Tényleg, legalább ilyen rit­ka és jeles alkalmakkor lehet­ne akár megértésben is ünne­pelni... (fábián) Veled, uram! - meg a többiekkel...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom