Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13-15 / 61. szám
Szász János és Hámori Gabriellával, aki a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanul Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója még síel egyet a hegyekben — a várszínházi szezon augusztusi befejezéséig már nem sok lehetősége lesz a kikapcsolódásra. Nemrégen — némi unszulásra — szakított a hagyományokkal: a műsorterv véglegesítése előtt ismertette elképzeléseit a Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggellel. Kár, hogy nem a lottószelvényünket töltettük ki vele: te- lltalálatos lett... = egy c d"'_ örömünk.. Lassan érdemes lenne elgondolkodni — a pénztárcára tekintettel — várszínházi bérletek kibocsájtásán. (Persze tudjuk, hogy a gyulai jegyárak igencsak szolidnak mondhatók.) Az idei szezonban egyszerűen mindent látni kell! Június 29-30-án Beatrice Bleont rendezésében, a Zsámbéki Nyári Színház vendégjátékaként Shakespeare: Szentivánéji álomját ^ k mu- I tátják Elegendő lenne annyit írnunk: Macskák & & !S & &. Eliot és Webber musicalje Szirtes Tamás Madách színházi rendezésében érkezik Gyulára. Július elsején és másodikén a tószínpadon láthatjuk. Júlis 4-én Shakespeare újra, méghozzá az Új színházzal közös gyulai bemutatóként! Ekkor, majd még négy napon át a Sok hűhó semmiért & ígér remek nyáresti kikapcsolódást. Az előadást Kiss Csaba rendezi. A főbb szereplők? Bubik István, Derzsi János, Gáspár Sándor, Györgyi Anna, Blaskó Péter. Az immár VIII. Gyulai Vár Jazz Fesztivál SS — mely különösen szívügye a direktornak — július 10-én olyanokat csal a várszínpadra, mint Lajkó Félix, Harry Taviban, a Dressch Kvartett, Shabu Shabu, Berki Tamás. Másnap a tószínpadon Westel Dixie Fesztivál lesz — a Bohém Ragtime Jazz Band és a Benkó Dixiland SS SS SS SS közreműködésével. Július 12-e és 13-a a pajzánkodás napjai. A Sólyompecsenye Boccaccio Dekameron- jának tíz történetét mutatja be a beregszászi magyar színészek előadásában. Kodály: Székelyfonó című örökbecsű daljátékát láthatjuk, hallhatjuk július 15- én. Kétszer lép fel a L’art pour L’art Társulat legújabb bohózatával, A három testőr és a jetivel — július 17-18-án. Vujicsics Együttes, Egyszólam, Kalamajka, Vasmalom, Kalyi Jag. Ezek az együttesek a július 23-ai Népzenei Feszüvál közreműködői. Máris beleborzongunk az izgalomba: július 24-én, 25-én és 26-án a Csárdáskirálynő SS hódít Gyulán. Kálmán Imre klasszikussá lett nagyoperettjét a Békés Megyei Jókai Színház (mindig békéscsabait mondunk, holott a megye pénzéből él a város színháza) hozza át Gyulára. Három kora estén mesemusicalt játszanak: Leisy és Eberhard Alice című alkotását. Augusztus 2-3-4-én a Jókai Színház lép fel vele. A macskák után egy igazi zsákbamacska: lapunknak - s gyanítjuk, főként a közönségnek — tett tavaly nyári ígéretéhez híven a világhírű rendező, Szász János IS IS SS IS SS IS ismét darabot állít színre Gyulán, gyulai bemutatóként! (Úgy tudjuk, augusztus 5-6-7-8-9-én találkozhatunk a Szászrendezéssel. De a részletekről majd Gedeon Józsefet igyekszünk kifaggatni.) Még nem választott, mivel lepjen meg bennünket, s a döntésig arról sem érdemes találgatásokat puffogtatni, hogy a város mely zugából lesz színház. (Tavaly Brecht: Baal című darabját megrázó előadásban a Várfürdő egyi vízzel telt fedett medencéjében vitte színre.) Gyanítjuk, hogy a darabválasztásnak komoly köze lesz ahhoz a hírhez, amit a napokban hallottunk: a Gyulán élő zseniális színész (s egyedül itthon nem próféta) Kovács Lajos IS IS IS IS végre szerepet vállal egy várszínházi produkcióban! A szezon olyan darabbal zárul, amilyennel akár kezdődhetne is. Iglódi István rendezésében Sütő András szépséges művét, a Balkáni gerlét SS IS SS mutatja be Gyulán különösen szeretett Nemzeti Színház. (Ha valaki azt híresztel- né ennek hallatán, hogy a kormány — Demszky Gábor pukkasztására — Gyulán építi meg a Nemzeti Színház új épületét, ránk ne hivatkozzon!) Szegény Gedeon direktor! E percekben vidáman szeli az utat valamely kies hegyi lejtőn, s nem is sejti, hogy kiengedtük a szellemet a palackból... De hát az is dolga egy színháznak, hogy állja a jegyigénylők rohamát. Szóval jó, hogy kipihenten tér haza Gedeon József. K. A. J. Légy ott... Nem lehet elég korán kezdeni... úgy látszik, a jegyigénylést sem. Alig szivárgott ki a műsorterv „első olvasata” (nem mondhatnánk, hogy minden gyanún felül állunk), egy pécsi érdeklődő máris felkapta a fejét: Szász János ismét darabot rendez Gyulán?! Igen? A hírt a várszlnháza- sok által megerősítve hallván, rögvest rendelt is néhány jegyet a bemutatóra. Hogy mit játszanak, s mikor? Ezek kérem részletkérdések a lényeghez képest. S hogy mi a lényeg? A pécsi úr rátapintásában: mindenütt ott kell lenni, ahol valami fontos és kivételes dolog történik. 1999. március 14. Rivalda * Harmadik oldal * A csabaiak magukhoz is ölelték. Koncz Zsuzsa koncertje teltházas rendezvény volt kedden este Békéscsabán, az Ifiházban. A nem éppen mindenki számára elérhető jegyárak ellenére még az állóhelyek is megteltek, de valahogy mindenki befért — pótszékeken, a falnak támaszkodva, ki mit talált. Még járógéppel is jöttek. A megújult Ifiházban egy megújult, immár - mint közismert - rövidhajú Koncz Zsuzsa bűvölte el hangjával és karcsú megjelenésével közönségét. Mint az énekesnő bevezetőjében elmondta, másfél éve a Békési megyeszékhelyen mutatkozott be először új frizurájával. A közönség akkor is töretlen lelkesedéssel fogadta. Koncertjét nem kifejezetten lemezbemutatónak szánta, hiszen Csodálatos világ című új albumán kilenc férfivel énekel, akiket nehéz lenne minden koncertjére magával hurcolni... Az új dalok mellett előkerültek régebbi szerzemények is, a történelem egy-egy morzsái immár, de mondanivalójuk máig érvényes. Mire a közönség bemelegedett, megjelent az est „sztárvendége” is — ahogy a plakátok írták Tolcsvay László, aki most dalszerző képességei mellett megcsillantotta remek előadói stílusát is. Tolcsvay is beszámolt arról, hogy különös módon először éppen másfél éve szerepelt Koncz Zsuzsával Békéscsabán, aki kiragadta őt vidéki, alkotói magányából. A Csabai közönség a dalok között kitartó vastapssal jutalmazta a két fellépőt, szinte alig akarták őket leengedni a színpadról — többször is visszakövetelték őket ráadásul. Frankó M. Terjedelmes fotó jelent meg a héten az egyik napilapunkban a Szörényi—Bródy párosról. Amint tökéletesen hátat fordítanak egymásnak. Roppant szemléletes fotográfia, mindent elmond a hírt kiváltó sajtótájékoztatóról. Az efféle összejövetelek nálunk általában nem párosulnak gyötrő szellemi izgalommal. Hirtelenjében nem is emlékszem, hogy egy kulturális vagy sporttémájú összejövetelen a kölcsönös dicséreteken, a ,, mindenki mindenkinek megköszön mindent” formulákon, no meg az éppen soros esemény percre kicentizett programjának ismertetésén kívül (akár az aszpikkal fedett töltött tojásos tálak mellett is) esik-e másról szó? (No jó, arról éppenséggel igen, jó-e az nekünk, ha Torgyán doktor Fradi-országlása mellett most meg Lányi Zsolt az ellenlábas Újpest vezetésében vállal pozíciót? Majd kiderül.) Visszatérve a mi eseményünkre: sokáig úgy tűnt, annál izgalmasabb felvetésnek nem is leszünk tanúi, mint hogy Szörényi Levente hányás volt történelemből. (Bár nem nagyon érdekelte a história, mégis matematikából bukott meg, méghozzá az érettségin.) Utána „nyerő” kérdésnek tetszett, hogy Levi Pesthidegkúton is bemutatna- e egy rockoperát? („Jól meg kell szervezni, különben szívesen”.) És akkor lön egy ártatlannak tűnő kérdés Bródy Jánoshoz: „És hogyan is áll a dalszövegekkel?” Bizony, a fogantatás kellős közepén nem könnyű erre felelni. Tini azt mondta, töpreng, de nem feltétlenül ígérhet romantikusát, mint azt sejteni lehetne, mert az akkori (államalapítás környéki) történelmünk sem volt az. Levi sietett leszögezni, nem mindenben értenek egyet, ami nem baj. A mikrofonok fölött pedig (sajtókörökből) háromszor elsuhant az „aha, szóval akár dákoromán is lehet” Bródy dalszövege. Egyből felforrósodott az ExFórum. Már csak azért is, mert Bródy finoman megkérdezte: úgy érzi-e a tisztelt hallgatóság, hogy napjainkban, nálunk éppen uralkodik a romantika? Ezt már enyhe füttyögés kísérte bizonyos újságírók részéről, jelezvén, felfoghatjuk a kérdést politikai skandalumként is a szövegíró részéről. Valaki ajánlotta is, odaadja, olvassa el István intelmeit inkább, küldene neki szívesen egy példányt. (Miért gondolta, hogy Bródynak nem lehet meg?!) Nem alámerülve a nemzettudat értelmezésébe, valami mégis felvetődik, halkan, már-már konrádosan: mi és ki ellen demonstrál alkalmanként oly’ mutatósán a konzervatív, nemzeti(?) sajtó? A párbeszéd — melyet ezúttal szerencsére mederbe tudott terelni Vass István Zoltán — ezúttal is befejezetlen maradt. Pont. És júliusban, a szegedi Dóm-téren nagy összefogással bemutatják az Atilla — Isten kardja című rockoperát. Aztán 2001 nyarán újra színpadra kerül, két másik rockoperával egyetemben, Szegeden. Az István, a királyról és jövő augusztus 20-án bemu- tattandó, vadonatúj Veled, Uram!-ról van szó. Vass István Zoltánt idézném: ,,Hölgyeim és Uraim! Örüljünk, hogy mi feltehetőleg megérjük kétezret, és tanúi leszünk az ezredfordulónak!” Tényleg, legalább ilyen ritka és jeles alkalmakkor lehetne akár megértésben is ünnepelni... (fábián) Veled, uram! - meg a többiekkel...