Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13-15 / 61. szám

1999. március 13-15., szombat-hétfő A Békés Megyei Hírlap Melléklete Gálvölgyi Csehovot játszana A humorista nem szereti Beant és ha csak lehet, kerüli a politikát Főleg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában érdeklődnek utánuk Hétfő esti párbaj Divatba jöttek az angyalok Vágó István, Fábry Sándor és Friderikusz harca a nézők figyelméért Monica: igaz szerelem volt A rémálom véget ért: Monica megtörte némaságát. Elmesélte, milyen hihetet­len magányossággal végződött kapcso­lata a világ egyik leghatalmasabb emberével. .Amikor 1995-ben gyakornokként bekerültem a Fehér Ház stábfőnöké­nek levelezési részlegére, még csak eszembe sem jutott, hogy egyszer majd szemtől szemben állhatok a világ egyik legnagyobb hatalmú emberével. Lát­tam ugyan a szobájának ajtaját, ám még a folyosókon sem közlekedhettem állandó kíséret nélkül” — olvasható a tragikus sorsú Diana hercegnő életraj­zát is megíró Andrew Morton könyvé­ben. Monica nem értette, munkatársnői mit ,,esznek” Clintonon, ezen az „öregemberen”, hogyan találhatják szexisnek nagy és vörös orrát, szürke dróthaját. ,,Nincs ki a négy kerekük” — gondolta akkor. De elkövetkezett az elnök 49. szüle­tésnapja. Clinton cowboynak öltözött, néhány tanácsadója lovon nyargalt föl és alá. Az ünnepségre Monica is meg­hívást kapott. Amikor a gratulálók kö­zül ő került sorra, elrebegte Marilyn Monroe híres, John F. Kennedynek énekelt szavait: „Happy birthday, Mr. President" — s ezzel megpecsételő­dött a sorsuk. ,A kézfogás villámcsapásként ért mindkettőnket. Megrémültem, olyan vonzalommal nézett a szemembe. Soha nem érzett elektromos feszültség rob­bant bennünk. És ez nem egy alig föl­serdült kamaszlány képzelődése volt. Később maga az elnök is megvallotta nekem: »Már akkor tudtam, hogy egy­szer megfoglak csókolni«.” Monicának remegett a gyomra és a térde, alig tudott talpon maradni. A csókra még kicsit várniuk kellett, de hamarosan az is bekövetkezett. A gyakornok azt a fel­adatot kapta, hogy este bevigye a napi postát az Ovális Irodába. A szíve majd kiugrott a helyéről, amikor belé­pett. ,Az elnök elém sie­tett, szomorúan rám te­kintett, így bukott ki be­lőle a vallomás: »Nagyon szép vagy!« Csak néztük egymást, Clinton átölelt. Hallgat­tunk. Majd az elnök re­kedt hangon megszólalt: »Megcsókolhatlak ? « Teltek a percek, hama­rosan minden ruhada­rabunktól megszabadultunk, az elnök a kebleimet simogatta, és nem telt el sok idő, hamarosan bekövetkezett az, ami­re annyira vágytunk. Lelki barátsá­gunk a szexuális életünkben is megmu­tatkozott. Tudom, milyen rosszul hang­zik, hogy szerelmünk nem egy tenger­parti sétával kezdődött, hanem azzal, hogy első randevúnkon kinyitottam a sliccét. Pedig ez történt, hallatlan vonzalom volt, és én nem hiszem, hogy emiatt szégyen­keznem kellene. Az volt a tragédiánk, hogy az Egyesült Államok első embere nem engedheti meg magának a szerel­met.” Ettől a naptól — bár érthető okokból ritkán találkoznak — szinte minden a szex körül fo­rog. Pedig törekednek rá, hogy a „bűnös kap­csolatnak” véget vesse­nek. Bili mélyen vallá­sos, Monica pedig meg­próbál kiábrándulni az emberből, aki számára egyet jelent a törvénnyel. , .Próbáltam magammal elhitetni, milyen nevetséges, amikor az elnök a Háttér Monica Lewinsky ortodox zsidó családból származik: édesapja neves onkoló­gus, aki rendkívül szigorúan fogja a lányát. Monica nem járhat társaságba, nem kísérheti el iskolatársait a baseballmeccsekre, nem járhat velük hamburgerez- ni, nem randevúzhat, nem mehet sítáborba, nem futhat a többiekkel. Pedig a la­kóhelyük, Beverly Hills ilyen kalandokra csábít. Hiába ő a legjobb tanuló" az osztályban, hiába első matematikából és történelemből, otthon elégedetlenek vele. O is magával: szeretetre éhezik, amelyről csak jóval később, a Fehér Ház­ban gondolja úgy, hogy megkapta. * A német Bild riporterét egy Los Angeles-i ház kétszobás lakásában fogadta Monica. — Bocsánat, még nem volt időm rendet rakni — szabadkozik, és ehhez a ri­porter annyit tesz hozzá: a hölgy enyhén túloz. A lakás olyan, mint egy sze­métdomb: itt egy koszos tányér, ott egy szikkadt zsemle, szanaszét papírgala- csinok és újságkivágások. Nincs egy tenyérnyi hely, ahová az ember leülhet­ne. Monicán fekete nadrág és egy kötött pulóver, amelyet mintha a bolhapia­con vett volna 5 dollár 99 centért. Lábán vörösre lakkozott körmök, de kezén a lakk már repedezett. Telt szája izgató, hófehér fogsora szinte vakít. A múlt héten jelent meg Londonban Andrew Morton könyve Monica Lewinsky — az igaz történet címmel. Pillanatok alatt fölvásárolták. Lapunknak sikerült megszereznie a sikerkötet egy példányát. Felejt­senek el mindent, amit eddig Monicáról hallottak. Fehér Ház kertjében heli­kopterre száll, előtte azonban még visszafor­dul, és rutinszerű mozdu­latokkal integet.” Aztán következnek a késő éjszakai, hosszú te­lefonok, vallomások. Monica megértő, bár többre vágyik. Szinte rö­pül, ha Bili hívja. , Lehet, hogy három év múlva már szabad leszek” — mondja talá­nyosán a férfi, s nem tud­ni, arra céloz-e, hogy el­válik Hillarytől, vagy ar­ra, hogy akkor már nem lesz a Fehér Ház lakója. Akartam is hinni, meg nem is. Az persze eszembe sem jutott, hogy First La­dy lehetnék, de nagyon is el tudnám képzelni az éle­temet a szeretett férfi ol­dalán. Bármilyen hihetet­len, ez a kapcsolat köz­tünk nem egy gyakornok és a világ egyik legna­gyobb hatalmával fölru­házott emberének a kap­csolata volt, hanem igazi szerelem egy nő és egy férfi között" — vallja a mai napig. Az elnök is hiába har­colt az érzelmei ellen. Kapcsolatuk olyan termé­szetesen jutott el a csúcs- Az a kapcsolat, amelyről az egész világ tud, az ő ra, mint bármelyikünké, számára őszinte és igaz szerelmet jelentett De az elnök végül mégis a házassága mellett döntött. Hogy is le­hetett volna másképpen? Monicának már sok tapasztalata volt nős emberek­kel, átesett egy abortuszon is, de a Clintonnal folytatott kapcsolata volt életében a legnagyobb hiba, amelyet elkövetett. Monica úgy érzi, elárulták, elhagyták, és hogy teljesen értéktelen­né vált. ,JNem vagyok a bosszú angyala, sem egy számító csábító: egyszerű ameri­kai lány vagyok, aki csak azért került reflektorfénybe, mert beleszeretett az Egyesült Államok elnökébe.” Most már a Fehér Házban sem érzi jól magát, unottan dolgozik és nem érdekli a karrierje. Clintonnal való kapcsolatának vége, mégis remény­kedik. Néha leveleket ír neki, de ez túl veszélyes. Hát csak sétál egész nap fel-alá, a falhoz vágja a tányéro­kat, várja, hogy megszólaljon a tele­fon. De ez soha nem történik meg. Estén­ként álomba sírja magát, miután meg­hallgatja Billy Holiday híres slágerét: Még viszontlátlak egyszer... Összeállította: Gyulay Zoltán és Herold Agnes Mit kíván a magyar nemzet? Mi fáj a magyarnak? Soha nem aktuálisabb a kérdés, mint ilyenkor, március 15-e tájékán. A nép zsigereiben hor­dozza az akkori napok emlékét, sokan ma is kívülről fúj­ják kik, mit tettek ama esős délelőttön-délutánon. A mi­nap egy Amerikában élő Kossuth-leszármazottat mutatott a televízió, aki ugyancsak elcsodálkozott, amikor meg­tudta, hogy nálunk még ma is ünnepük Kossuthék forra­dalmát, s tömegek vonulnak ilyenkor az utcára. Fura szerzet a magyar — mondhat­ná a nem hazánkbeli —, mert aligha van nép a földkerekségen, amely egy forradalomra másfél száz év után is ekkora nekifeszüléssel — itt-ott egy­más iránti gyűlölettel — emlékezne. A történelem tett bennünket ilyenné, mert valami ellen min­dig lázadni kellett, s március 15-e volt a gyúanyag, ame­lyet büntetlenül, vagy kevés büntetéssel lángra lehetett lobban tani. Az Intemetto kérdést is intézett olvasóihoz, mit kíván a magyar nemzet a 12 pontból ma? Amikor e sorokat kopo­gom, 1650 szavazatot mutat a gép. A voksok közel felét, 725-öt az „Unio”-ra (Erdéllyel) adták, a legkevesebbet, 13­at az „Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján” kapta. A többi szavazat csökkenő sorrendben az alábbiak szerint ala­kult. Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését (267), Közös teherviselés (204), Törvény előtti egyenlőséget pol­gári és vallási tekintetben (148), Felelős ministeriumot Bu- da-Pesten (109), A’ katonaság esküdjék meg az alkotmány­ra, magyar katonáinkat ne vigyék kül­földre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk (79), Úrbéri viszonyok megszüntetése (35), Nemzeti őrsereg (19), Nemzeti Bank (19), Evenkinti országgyűlést Pesten (18), A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak (14). így állunk hát ama nevezetes pontok­kal 151 év elmúltával. Erdély ma is fájó kérdés, a sajtósza­badság és a közterherviselés nemkülönben. Ezzel szembe rendben lévőnek találtatott a bíróságok, a parlament, a Nem­zeti Bank működése, no és a politikai foglyok kérdése. Vagyis jogi csűrcsavami, ülésezni, üzletelni, dumálni lehet. A többiről pedig majd 15-én az utcákon, tereken. Jó magyar szokás szerint. Arpási Zoltán Erdély ma is fájó kérdés, a sajtószabadság és a közteherviselés nemkülönben Csanádapáca. Egy régi képeslap Csanádapácáról. Abból az időből, amikor még 2 fillérért elvitte a posta a levelezőlapot, feltéve, ha a keltezésen és névalá­íráson kívül öt szónál többet nem írtak rá. Különben a kép magáért beszél, akár ötven, akár nyolcvan évvel ezelőtt készült

Next

/
Oldalképek
Tartalom