Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-12 / 60. szám
1999. március 12., péntek MEZOGAZDASAG Nagyüzemi sertéstartás Kamuion Már most is, de az uniós csatlakozás felé haladva még inkább felmerül a kérdés: miből és mennyit termeljünk? Kétoldalas gazdasági összeállításunkban a sertés- és libatartás jelenlegi helyzetéről adunk képet. A témát igyekeztünk több irányból (termelő, felvásárló, állatorvos, fogyasztó és így tovább) is megvilágítani. — Te a disznónak melyik részét szereted? — szegezte nekem a kérdést az egyik családi disznótorban barátom. — A fülétől a farkáig, no meg ami közötte van... — válaszoltam. Mi tagadás, nemigen gondolkodtam, pedig az árakat tekintve lehet, hogy lassacskán tényleg csak a fülét és a farkát tudjuk megfizetni, ugyanis a sertéshús és a hús- készítmények ára már-már csillagászati. Akkor most érdemes sertést tartani és hizlalni — kérdezhetik sokan. Valóban érdemes manapság „disznózni”? Jó két-három évtizede országszerte szinte egymás után épültek a nagyüzemi szakosított sertéstelepek. Békéscsaba és Mezőberény között ’69-ben kezdték alapozni a mai kamuti Béke Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet muronyi sertéstelepét. Annak idején két közös gazdaság, a kamuti és a muronyi együttesen vágott a beruházásba, az előbbi 60, az utóbbi 40 százalékos tulajdonrészesedéssel. A telep ahogyan épült, úgy telepítették be az állományt, ’73-ban, amikorra elkészült, évente mintegy tízezer hízót értékesítettek. A telep szépen termelt, majd ’89-ben állategészségügyi okok miatt be kellett zárni. Időközben a muronyi szövetkezet 40 százalék tulajdon- része többször gazdát cserélt, végül ’95-ben, egy adósság fejében a kamuti tsz birtokába került a teljes telep, mely csaknem hat évig üresen állt, a létesítményeket és a berendezéseket az enyészet ette. — Nekünk volt egy másik sertéstelepünk is, ott a háztájikból felvásárolt malacokat hizlaltuk, onnan évente 7-8 ezer hízót értékesítettünk. Amikor tulajdonunkba került a muronyi telep, éppen egy malacínséges időszakot éltünk, s mivel szövetkezetünk sem hitelekkel, sem jelzáloggal nem volt terhelve, úgy döntöttünk: pályázatokkal újraindítjuk a telepet — kezdi Földesi István, a kamuti Béke Szövetkezet elnöke. A nagyüzem rekonstrukcióra és ko- calétszám-bővítésre nyújtott be pályázatot, s nyert. Időközben az események felgyorsultak, a telep felújítására — még nincs teljesen kész — több tízmillió forintot költöttek, az épületeket, a technológiai berendezéseket, a villany-, a víz- és szennyvízhálózatot rendbe tették, úgymond európai körülményeket teremtettek az évek során romhalmazzá lett telepből. Ma ott tartanak, hogy 550 kocát és annak szaporulatát nevelik, a minőségcserével és újabb épületrekonstrukcióval a törzsállományt bővítik. — Egy négyes keresztezésből vágóhídi átlagban 55—57 százalékos húskihozatalt értünk el. A telep termelésének teljes felfutásával a malac értékesítésének gondolatával is foglalkozunk. Úgy tervezzük: egy tenyésztelepen dolgozunk, s két telepen hizlalunk majd — folytatja az elnök. — Mennyire éri meg napjainkban a sertéstartás? — Pillanatnyilag nullszaldósak vagyunk, de ha így folytatódik a helyzet, akkor veszteségesek leszünk, épp úgy, mint a háztájik. Ennek oka piaci és a támogatási rendszerben keresendők... — hallom. A kamuti szövetkezet egy kilogramm élősúlyt — a takarmány-alapanyag árától és az egyéb költségeket figyelembe véve — 215-—230 forint között tud előállítani. Ezzel szemben — márciusban — a minőségtől függően a vágóhidak 180—185 forintot fizetnek egy kilogramm élősúlyért, A gazdák biztonságra vágynak — Megint csökkent a hízó ára — bosszankodott Balogh Alpár László Mezőkovácsházán, amikor a napokban érdeklődött az aktuális felvásárlás iránt. — Igaz, megszokhattam volna az ilyen „kizsákmányolást” — mérgelődött —, hisz 1980 óta foglalkozom sertésekkel és megéltem néhány rázós évet. A család korábban a fizetés, néhány éve pedig a nyugdíj kiBalogh Alpár László: 1980 óta foglalkozom sertésekkel, és megéltem néhány rázós évet... Az idén teljesen ráfizetéses a munkánk... fotó: kovács Erzsébet egészítésére tart sertést. Évente 25—30 hízót adnak el. — Az idén teljesen ráfizetéses a munkánk — mondta. Gyors számvetés esetén is, ha táppal etetünk, 13 ezer forint körüli csak a takarmány költsége. Mivel az állományt tavaly kellett beállítani, a 6000 forintos alapanyaggal számolva is 19 ezer forint a költség. Az átvételi ár 145 forint. Nyilvánvaló, a 14 500 forintért eladható sertés nem éri meg. A gazdának a járulékos költségekről is megvan a véleménye. Egy sertést 350 forintért visznek a telepre és az orvosi igazolásért darabonként 80-at fizet. Ötven forint a mérés jószágonként és 150 a marhalevél. Felmerül még a kötelező injekciók, a szalma és egy apróbb költség. A vizet, villanyt, épületamortizációt, munkabefektetést általában nem számolja senki. Ha mindez adott, akkor a sertésnek legalább minőségi árunak is kell lenni. Ha 1—2 elhullás van, oda az éves nyereség. Saját terménnyel csökkenthető a költség, de a hizlalás ideje hosszabb és több takarmány kell. Kérdés, mi éri meg jobban? — Amikor bevonok egy malacaljat a hizlalásba, még nem tudom, hogy eladható lesz-e és mennyiért? A termelő állandó bizonytalanságban él — mondta Balogh gazda. Nagy a munkanélküliség, itt vidéken minden parasztháznál van ól, és legtöbben szeretnének is az állatokkal foglalkozni. Az árak miatt azonban sokan kivágták a íKÉKfe MEGYEI HffiiP Túlkínálat a húspiacon A kamuti Béke Szövetkezetben több tízmilliót költöttek a telep felújítására. Ma 550 kocát és annak szaporulatát nevelik itt fotó: kovács Erzsébet amihez jön még kilogrammonként a 30 forint intervenció. — A feldolgozóipar diktálja az árakat... Elmondhatom: nem olyan arányban csökkentek a húsárak, mint amilyen arányban csökkentek a felvásárlási árak. Ha értenék vágóhídhoz, akkor most szívesebben lennék az üzletnek azon az oldalán — summázza Földesi István, s egy látogatásra invitál. Jó másfél évtizeddel ezelőtt jártam utoljára ezen a sertéstelepen, s kíváncsi voltam, mennyire változott meg az évek során. A telep felújításával még nem végeztek, siralmas a „történelem” maradványa. A felújított épületek viszont lehet, hogy párját ritkítják. A telepen huszonegyen dolgoznak, épületei patyolattisztaságúak, a technológiáját jó közepesnek, termelési paramétereit az élvonalba tartozónak ítélik a szakemberek. A jószágállomány is magáért beszél, s mindez kiegészülve a szakértelemmel, a kritikus helyzet túlélésének záloga lehet. Szekeres András Túltermelési válsággal küszködik a hazai húspiac. Ebben a helyzetben a feldolgozók nem látnak lehetőséget a hús árának emelésére — jelentette ki Remény Ervin, a Húsipari Üzemek Egyesülésének (Húscéh) ügyvezető alelnöke hétfőn, a húskereskedők szakmai napján. A Húscéh képviselője elmondta: a belföldi húspiacot mintegy 10 százalékos túlkínálat jellemzi tavaly óta. Jelenleg ötszáz forint alatt van a karaj ára, a tarja kilójához 396 forintért lehet hozzájutni, s egyelőre nincs lehetőség az árak emelésére. A többlet levezetésének egyetlen lehetséges módja az lenne, ha meglódulna a kivitel, ez azonban az exporttámogatás mértékének a függvénye. Remény szerint a jelenlegi támogatási szint mellett az Európai Unió termelői az ottani szubvenciókkal tonnánként 700—800 dollárért tudják exportálni a sertéshúst, amivel nem versenyezhet a hazai kereskedők 1050 dolláros ajánlata. A túltermelés egyébként nemcsak Magyarországra, hanem az Európai Ünió tagországaira is jellemző. Megnehezíti a hazai exportőrök helyzetét, hogy az EÜ raktáraiban lévő 670 ezer tonna hús egy részét várhatóan március—májusban dobják piacra. A feldolgozók még nem tudják, hogy az idén mekkora lesz az exporttámogatás, és ennek segítségével mennyi húst tudnak majd külföldön eladni. Arról sincs még információjuk, hogy májustól mekkora összegű állami szubvencióra számíthatnának. Az agrártámogatásokat ugyanis a földművelésügyi tárca egy negyedévre szokta meghirdetni, de mivel most a piaci támogatásra szánt pénzek a tervezettnél gyorsabban fogynak, a húsosok attól tartanak, hogy a következő negyedévre kisebb összeg jut csak nekik. A közelgő ünnepeket illetően is borúlátóak: ha a nagykereskedelmi áruházi láncok különféle akciókkal „eltérítik” az árakat, azaz olcsóbban kínálják a húst, akkor nagyon szegény húsvétja lesz a húsiparnak. kocákat. Az újrakezdés pedig időigényes. A termelők biztonságot és kiszámítható árakat szeretnének. A tavalyi 300 forint irreális volt, ám az idei túl alacsony. Emlékszem, régen a szövetkezetek kötöttek szerződéseket, megelőlegezték a takarmányt, sőt a malacra is adtak hitelt. Szállításkor pedig azonnal fizettek. Sajnos ma nincs megbízhatóság. 1994-ben eladtunk az ismert Kiss Gy.-féle társaságnak 8 sertést, amiből egy fillért se láttunk. A nagy cégek minősítése is lassú. Január 10- én szállítottunk 9 kiváló minősítésű sertést, ám pénzünk még nincs belőle. Ezek után nehéz elképzelni — hangsúlyozta —, hogy az uniós kvóták kialakításakor a magyar paraszt jobban jár a külföldinél. (Halasi) Hová tűntél, Csabai lóbász? A Csabai kolbász nem „halt meg”, csupán nem minden üzletben kapható fotó: lehoczky Péter Olyan hírek röppentek fel városunkban, hogy térségünk büszkeségét, az illatos Csabai kolbászt nem lehet Békéscsabán kapni. Bosszankodó fűszeres rudacskakedvelő ismerősöm két nagy üzletet is megemlített, ahová hiába tért be az ízletes csemegéért. Mindkét élelmiszert értékesítő helyet felhívtuk, valóban nincs egyikben sem Csabai kolbász. Az első boltban kérdésünkre az üzletvezető hölgy elmondta, éppen a napokban fogyott ki készletük, s eddig még nem tapasztaltak hiányt, amikor rendeltek, mindig kaptak ebből az áruból. Pillanatnyilag nincs ugyan, de ezt nemsokára pótolják. A másik raktáráruház nem tart Csabai kolbászt, mert a gyártóval a magas ár miatt nem tudott megegyezni. Nos, hová is forduljon a mindennapi kolbászbetevőre áhítozó csabai polgár? íme hát titkos tippünk: a Kétegyházi úton teljesülhet vágyuk, az ottani diszkontban kapható a csemege. B. P. A. Nő vagy csökken a hús ára? Az inflációt jóval meghaladó mértékű — mintegy 15 százalékos — áremelésre készül a húsipar. A minősítés kálváriája — Ha a magasabb árért minősíteni kell, akkor minősítünk — szólt a férj, miután a meghízott malackák eladósorba kerültek. Bejelentette szándékát a felvásárlónál, ám ekkor még nem tudta: a pluszforintokat nem adják ingyen. Először az állatorvostól igazolás kellett, hogy egészséges az állomány. Ezt a marhalevél kiállítása követte a polgármesteri hivatalban. Emellé beszerezte a mérlegelési és felvásárlási jegyeket. A falugazdásszal végre sikerült igazoltatnia, hogy a sertések a tulajdonát képezik. Következőleg kitöltötte a földterületéről, a várható szállításról és a tervezett bevételről szóló regisztrációs lapot. Azt hitte, mindent elintézett, amikor kiderült: a felárhoz elengedhetetlen a terméktanácsi tagság. Kérelmében a belépési szándék komolyságát ezer forinttal pecsételte meg. A sokadik dokumentáció megérkezése után az APEH-hoz ment a többletforintok kiutalásáért. Ekkor már csak a bevalláshoz szükséges ,.néhány" nyomtatvány kitöltése maradt hátra. Mire mindennek a végére járt, frissen született malacok röfögtek az ólban, és reménykedik, hogy a pénzét 30 napon belül kiutalják... (hm) Zádori László, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára elmondta: az orosz piac elvesztése miatt az oda szánt mintegy 30 ezer tonna húst csak nagyon nyomott árakon tudta értékesíteni a belföldi piacokon a feldolgozóipar. Tavaly ilyenkor egy kilogramm sertéskaraj 750 forintba került, jelenleg pedig 540 forintba. Nem tartható tovább fenn, hogy a húsipar és a sertéstartó gazdák folyamatosan veszteségesen termeljenek, ezért elkerülhetetlen az árak emelése. A drágulás mértéke a hús fogyasztói árát tekintve valószínűleg meg fogja haladni a 15 százalékot. Hogy mikortól tudnak érvényt szerezni az áremelésnek, arról a közeli napokban kezdenek tárgyalásokat a terméktanáccsal.
