Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-01 / 50. szám

©

^ 1999. március 1., hétfő

KULTÚRA

tjlj§1

)

Lesz-e új könyvtár Sarkadon?

Felborulással fenyegetnek a könyvszekrények

Roskadásig megrakott könyvespolcok, zsúfolt olvasószoba, raktárban felhalmozott, feldolgozásra váró könyvkupacok — röviden így jellemezhető az idén ötven éves sarkadi városi könyvtár. A Bartók Béla Művelődési Központ igazgatása alá tartozó — de külön épületben működő —, helyhiánnyal küszködő intézményben Gyebnár Györgyné könyvtárossal beszélgettünk.

— Harmincötezer kötetes könyvállományunk a lakosságszámhoz viszonyítva kielégítő, öt szakember áll olvasóink rendelkezésére. Beiratkozási díjat nem szedünk. Nyáron olvasótábort szervezünk a gyerekeknek, a különböző vetélkedők rendszeresek nálunk. Kilencvenkét féle folyóiratot járatunk, a Soros Alapítvány egy évre ingyenes Internet-használati lehetőséggel segített bennünket, jelenleg három számítógépünk van — sorolja az igénybevehető szolgáltatások egy részét a könyvtáros, aki azzal folytatja, hogy általában sikeres pályázatokat nyújtanak be.

Mi akkor a probléma, kérdezhetnénk, ha nem látnánk magunk is a mennyezetig érő, felborulással fenyegető, telezsúfolt polcokat. A baj neve: helyhiány.

— Tavaly gyerekbú tor-vásárlásra és ifjúsági könyvek beszerzésére nyertünk pénzt, de hová tennénk az új bútorokat, könyveket? Zenehallgatásra kijelölt sarkunkat is meg kellett szüntetnünk, ennek helyére került a folyóiratolvasó. A drága zenei szekrényeket is könyvespolcként használjuk. Délután négy-öt óra tájban a hozzánk betérők már leülni sem tudnak. Olvasóink alig tudják levenni a

beszorított könyveket a polcról — feltéve, ha elérik. Mert nálunk csak a mennyezet szab határt az irodalomnak — mondja keserű szájízzel Gyebnár Györgyné.

— Mi lenne a megoldás?

— Tudomásom szerint a felújított művelődési központ tetőterének beépítésére az önkormányzat pályázatot nyújt be. Ez megfelelő is lenne, ám az már kevésbé, hogy jelentős számú nyugdíjas olvasónk képtelen lenne megmászni az emeletre vezető lépcsőket. A legnagyobb gond, hogy a terv, a megvalósítás minimum négy-öt év. Addig viszont nem tudom, mi lesz velünk. A cukorgyártól rendkívül jó, háromezer darabos könyvállományt örököltünk. De még egy darab sem került ide, egy másik épületben eszi az idő az értékes könyveket. Az sem megoldás, ha nem veszünk új kiadványokat, hiszen az a könyvtár elhalásához vezetne.

Felmerült, hogy az időközben üressé vált, új DÉMÁSZ- épületbe átköltöztethető lenne a könyvek birodalma. Czeglédi András, a polgármesteri hivatal

műszaki osztályának vezetője kérdésünkre elmondta: a

DÉMÁSZ-épület megvásárlására az önkormányzatnak jelen pillanatban nincs anyagi fedezete. A képviselő-testületnek kell eldöntenie, kíván-e pályázni a művelődési központ tetőterének beépítésére. Annyi azonban bizonyos — mondta az osztályvezető —, hogy az idei költségvetési tervben ez a beruházás nem szerepel.

Váradi Krisztina

Az „egbe nyúló könyvespolcok meg létrával sem érhetők el, „megközelítésük” balesetveszélyes FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Emlékest Mezőberényben

A Százéves Mezőberény zenei élete sorozat záróestjét rendezik február 27-én, szombaton 18 órakor a mezőberényi művelődési központ színháztermében. Ez alkalommal Szántó Ferenc nótaszerző emlékestje lesz. A programban szerepel Lipcsey Edit, Mezőberényből elszármazott énekművész műsora. Zongorán kíséri Hegedűs Valér zongoraművész. Fellépnek az est folyamán a Szántai Ildikó, Karcagi Péter, S. Bíró Antal nótaénekesek.

Szántó Ferenc nótaszerző 1902. március 30-án Mezőberényben született, és 1989. december 18-án Budapesten halt meg. Kétszáznál is több nótát tartanak nyilván, melynek ő a szerzője. Több szerzeménye hanglemezen is megjelent. Nótáit gyakran lehet hallani rádióban, televízióban. Szülővárosa rá emlékezik ezen a szombat estén, tisztelettel adózva életének, munkásságának.

Harmati Erzsébet

Lovas nép a dombegyházi is?

Lovas- és természetjáró kör alakult Dombegyházon tavaly novemberben. A közhasznú civil szerveződés Kis- és Magyardombegy- házra is szeretné kiterjeszteni tevékenységét, s ennek megfelelően az ottani ön- kormányzatok támogatására is számít.

Az ötlet Dohor Tibor lovasversenyzőtől származik, aki két évvel ezelőtt települt vissza Dombegyházra, s jelenleg — igazolt megyei sportolóként — mezőkovácsházi színekben versenyez.

Dohor Tibor a három Dombegyház együttes képviselő-testületi ülésére benyújtott támogatási kérelmében fogalmazta meg a kör céljait. A közeli célok között szerepel többek között az, hogy minél több gyermek és felnőtt tudjon szakszerűen bánni a lóval, a fiatalok tanuljanak meg lovagolni, s a hozzáértés révén mindhárom településen javuljon a tenyésztői munka színvonala. A későbbiekben a községi eseményeket emlékezetesebbé tevő lovasbemutatók megtartására és versenyek lebonyolítására (fogathajtás, díjugratás) is vállalkozna a kör, természetesen a tehetséges és ambiciózus dombegyházi gyermekek részvételével. (A szomszédos Kunágotán már évek óta eredményesen tevékenykednek a helyi lovasok.)

A dombegyházi fiatalok érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor ingyenesen meghirdették a lovaglási lehetőséget, 140 általános iskolás jelentkezett a három településről. Dohor Tibor anyagilag

nem tudta vállalni ennyi gyermeknek a képzését, ezért rákényszerült arra, hogy részben önköltségessé tegye a foglalkozásokat. A résztvevők száma azonnal visszaesett 25-re, pedig a két hónapra kért összeg (2 ezer forint) nem éri el a mező- hegyesi futószáras oktatás 1 órára számolt díját! „Ebből is látszik, hogy az önkormányzatok támogatása nélkül a lovaskor működésképtelen, vagy csak nagyon minimális szinten működtethető” — írta Dohor Tibor a három képviselő-testülethez címzett levelében. A február 2-án megtartott együttes ülés azzal vette le napirendjéről a témát, hogy az önkormányzatok a saját költségvetési rendeletük megalkotásakor külön-külön döntenek a kérelemről.

Dombegyház polgármestere, Gyarmati Jánosné támogatásra méltónak tartja a kezdeményezést (elő is terjeszt egy 200 ezer forintos javaslatot), sajnos a nagyközség idei költségvetése forráshiányos, ezért elsősorban ötletekkel, pályázati lehetőségek ajánlásával tudják segíteni a lovaskört. (A jelenlegi létszám esetén is legalább 1,6 millió forintra lenne szükség — olvasható Dohor Tibor kérelmében.)

Lesz-e hát működő lovasköre a három Dombegyháznak? Megtartják-e az idén május 1-jére tervezett és hagyományteremtőnek szánt lovasbemutatót? És a lóversenyt 2000-ben? Vagy, mint annyi más közösségformáló és -megtartó kezdeményezés, ez is meghiúsul... a pénz miatt?!

Ménesi György