Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06-07 / 31. szám
6 Hétvégi magazin 1999. február 6-7., szombat-vasárnap Verselő A héten lapunk kiadójának igazgatója, dr. Tóth Miklós mutatja be legkedvesebb versét. Nekem is, mint oly sokaknak, Ady a kedvenc költőm, mégis Simon István Kettős ecetfa című versét választottam. Egyrészt, mert gyermekkoromban, amikor még nagy divatja volt az irodalmi színpadoknak, falusi színjátszó-köröknek, magam is többször elszavaltam, s már akkor megfogott a vers szépsége, líraisá- ga, képi megjelenítése, de főként mondanivalója. Másrészt ha ma bekapcsolom a rádiót vagy a televíziót, előveszem az újságokat, nap mint nap olyan hírekkel találkozom, ami miatt szinte azonnal eszembe jut a Kettős ecetfa, s az, hogy bármennyire szeretem is a verset — amelynek egy részletét olvashatják itt —, a témáját jó lenne elfelejteni. Világra hajtott a kettős ecetfa, árnyékát házunkra veti. Iker-törzse úgy nyúl az ég felé, mind földbeásott rabok könyörgő kezei. Hallgat. Néma. Talán titkot őriz. De én tudom, amit elhallgatna a könnyen feledő élő és elfeledne az idő is: egy sír van itt — katonatemető. Halottakat ástak ide, halott katonákat az ostrom alatt; porladóinak gyökerednél, kettős ecetfa. Jártam a világban, hol pompázva nyílt temetőkben a kegyelet virága: közömbös voltam itt. De könnyezve sirattam, férfiasán, belül, ha láttam sok elfelejtett, ‘füves katonasín. Vagy nem is volt sír az — rajtuk a halmot simára faragták a serény napok. Csak rozsdálló, repedt sisakjuk szólt: ,,Allj meg egy pillanatra most, bolyongó élő—- én katona vagyok! Ruhát hordtam, anyám vala, ha él még, valahol feleségem, szeretőm... azóta, jaj, nem is tudom...” S úgy fájt a szóló némaság. Megsirattam minden elesett katonát a világnyi úton. Mert milyen véletlen is az, hogy ők lettek az érettünk halók, miattunk, halandókért, örökké élő anyaggá porladók, s ma nő rajtuk a csalán, réti gaz. Ember az élet birtokosa, de a halál joga már nem az övé! Mégis a harc, vad kézitusa áldozatai ők, kik békésen feküsznek egymás mellett, egymás kezétő elesettek, sfa áll közös jelnek fejük fölé. Nem látni és megszeretni Csodálatos arcéi, érzéki száj, fejedelmi félmosoly: úgy tűnik, a művésznő szépsége örök Sicának, aki igazi ínyenc volt. Gyakran evett és pókerezett velem az öltözőben. Te győztes típus vagy még a konyhában is, szokta mondani. — Hiányzik önnek Olaszország? — Nem vonszolom magam után, de mindig bennem van. Akkor is, amikor a férjemmel, vagy a nővéremmel beszélgetek. O aztán igazán nagyszerű szakácsnő. Amikor ránézek, villanásszerűen beugrik egy-egy régi kép két kislányról, akik valamikor babot és bazsalikomot termesztettek egy kis teraszon, valahol Pozzuoliban. — Az ön élete igazán szép. Ha választania kellene egy finomságot, melyiket ajánlaná receptjei közül? — A mi legendás húspogácsánkat. Karácsonykor ez kerül kötelezően az asztalra. És valahányszor az asztalon látom, mindig eszembe jutnak a gyerekeim, akik falják és eltüntetik az egészet, mielőtt még egyet is sikerülne megkóstolnom. Göbölyös N. László Sophia Loren nagymamájának ajánlotta könyvét — Hogy van a szíve? — Most nyugodtan viselkedik. Tartózkodnom kell az erős érzelmektől. Nem szabad szenvednem. Most nem akarok beszélni a filmjeimről sem, amelyek még jöhetnek az életemben. A könyvben számos, eddig ismeretlen fotó jelent meg róla, s Sophia a recepteken keresztül elmeséli egész életét: gyerekkorát Pozzuoliban, amikor, bár szegények voltak, humorban és tervekben nem szenvedtek hiányt. Aztán az első szerepek a Cinecittában — „a kis kék autóbusszal jártam ki és vártam a szünetet, és a mortadellás pizzát, amit őrülten szerettem” —, no és a flandriai vászonnal leterített asztal a marinói villában, ahol sok illusztris vendég megfordult. — Imádok teríteni — mondja. — Otthon mindig én csinálom. A fiúkkal és a férjemmel ezek a legszebb pillanatok. Mindnyájan együtt vagyunk az asztal körül és beszélgetünk. Olyan szomorú dolog, hogy az embereknek ma, hogy beszélgethessenek, étterembe kell menniük. Én bárhová is megyek, magammal viszem ezt az olasz rítust, amely még az én szerencsétlen családomban, a gyönyörű apával, aki sohasem volt jelen, sem hiányozhatott. Sophia a könyvet a nagymamájának ajánlotta. — Mamának hívtam őt, míg anyámat, Romildát, Maminának. Gyakorlatilag két anyám volt. Állandóan Luisa nagyanyámmal voltam a konyhában. Olyan volt ő a lábosok között, mint katona a lövészárokban. Nem válogathattunk, de ő egy semmiből, egy darab kenyérbélből, amihez füveket, paradicsomot adott, finom ételt varázsolt. Bizonyos ételek illata, zamata és a szeretet, amellyel Romilda mama az uzsonnát készítette nekem, összekeverednek. Eszembe jut Mastroianni, aki mindig besündör- gött az öltözőmbe, hogy brokkolit pákosztoljon a kosaramból. Interjú közben Sophia a könyvet lapozgatja, és gondolataiban a spárgás, sajtos rizottó és egy pepperonis tál között felsejlik a nápolyi öböl, a rózsaszínű házak, majd a legnagyobb és legvonzóbb színészek, akik mind helyet foglaltak az asztalánál. Richard Burton, az „erő”, Cary Grant, a „kellem”, Marlon Brando, az „érzéki száj” és Marcello Mastroianni. — Senkiben sem volt meg az ő sármja és őszintesége — jellemzi találóan a mozi legendás alakját. — És mennyit főztem az örök barátnak, aki már nincs köztünk — teszi hozzá melankóliával —, Vittorio de Névjegy Neve: Sophia Sciccolone Lazzaro, 1952-től: Sophia Loren Született: Róma, 1934. szeptember 20. Férje: Carlo Ponti (született 1913-ban, esküvő 1957-ben) Gyermekei: Carlo (31) Eduardo (26) Nápolyban, nagy szegénységben nőtt fel. Tizennégy évesen megnyerte „A tenger hercegnője" szépségversenyt. Az ötvenes években későbbi férje, a producer Carlo Ponti juttatta első szerepeihez. 1980- ban Életmű-díjat kapott. O az egyetlen olyan színésznő, aki idegennyelvű filmszerepéért Oscar-díjat vehetett át. AZ ÍZEK SZERELMESE Megjelent Sophia Loren legújabb könyve. Nem, ezúttal nem fotóalbum látott napvilágot. A világsztár Receptek és emlékek című könyve azonban semmiképpen sem azonosítható egy hagyományos szakácskönyvvel. A művésznő Genfben lábadozik, s saját bevallása szerint életritmusa kezd visszabillenni. Rengeteget jár moziba, különösen fiával, Eduardóval, aki valóságos két lábon járó filmenciklopédia. Sok boldogságot Carla és Greg Soha nem találkoztak, első randevújuk mégis a házasságkötő teremben végződött. Egy birminghami rádió „két idegen, egy esküvő” felkiáltással két önként vállalkozó fiatalt hozott össze az éteren keresztül. A rádió egyik éjszakai műsorában parázs vita alakult ki az Ázsiában még ma is elfogadott, előre eldöntött házasságokról. A műsorvezetők felkiáltottak: létezik-e tökéletes házasság?! Közel kétszáz huszonéves jelentkezett. A kérdőívek alapján tizenkét fiatalt választottak ki, akiket aztán alaposan kikérdeztek. A vizsgálatoknál hazugságteszteket is alkalmaztak. A család véleménye mellett híres asztrológusokat is faggattak a lehetőségekről. Csak így dönthették el, melyik két fiaMézesheteiket, szám szerint hármat, a Bahamákon tölthették talnak jár a fényűző, de kockázatos kaland. Hónapokkal később a huszonhárom éves modell, Carla luxusautóval érkezett a birminghami Hyatt Hotelben szervezett találkozóra. Pár perc múlva a vőlegény, a huszonnyolc éves kereskedelmi szakember, Greg Rolls Royce-a is befutott. A ceremónia után az ifjú pár kijelentette, elégedett a rádió választásával. Már csak azért sem lehetnek szomorúak, mert a karikagyűrű és talán egy életre szóló társ mellé komoly hozomány is jutott. Mézesheteiket, szám szerint hármat, a Bahamákon tölthették. Egy évig ingyen járhatnak a fényűző bérelt autókon, és lakásgondjuk sem lesz, hiszen egy folyóparti meleg otthont is kaptak. Sok boldogságot, Carla és Greg! „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve a múlt év végén útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illusztrációkkal, amelyek átfogják történelmünk legfényesebb időszakát. Hétvégi magazinunkban hétről-hétre ugyanezen a helyen találnak egy-egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három lehetséges válasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf.: 111) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezernyolcszáz- negyvennyolc, te csillag. A megfejtést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, s valamennyi hibátlan megoldást a rejtvénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nyereményekkel. Tehát a játékba bármikor be lehet kapcsolódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de minél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló utáni sorsoláson 1848—49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. Irodalomajánlat: Hüttner Vilmos: Békés (Magyarország megyéi, 1982.), Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848-49. (Képes Történelem sorozat), Scherer Ferenc: Gyula város története II. (1938.), Závodszky Géza és Hermann Róbert: Nemzet születik (Új Képes Történelem sorozat), Glatz Ferenc: A magyarok krónikája (1996.), Sisa Béla: Békés megye műemlékei II. (1981.), Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete I. (1985.), Ezernyolcszáznegyvennyolc. Magyar szabadságharc 1848—49-ben. Az 1848/49- ei magyar szabadságharc története képekben (1898.) A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állították össze. 10. kérdés: Milyen katonai alakulatnál teljesített szolgálatot a szabadságharc idején Arany János? a) Huszár volt b) Tüzér volt c) Nemzetőr volt Előző heti feladványunk megfejtése: b) Rendfenntartás. Egy-egy tollat nyertek: Csontos Józsefné (Füzesgyarmat), Tóth Árpád (Békés), Varjú József (Orosháza).
