Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20-21 / 43. szám
Közelről * Hetedik oldal* Ha Velence, akkor karnevál 1999. február SI. M •• ■ r# ■ Bár gyűjti a pillangókat, de az „éjszakaiak” jól behúzták a csőbe, sőt bilincsbe is verték. Csórni, azaz Csomós Lajos, a békéscsabai Jókai Színház ifjú színésze az Andrássy úti Mozart kávézóban egy különleges Mandelkaffee — diófagyi, kávé és mandula szirup — mellett idézte fel lapunknak a számára különleges, szirupos, de kissé fanyarul végződő estét. Az Evitában közjegyzőt alakító Csórni is árgus szemekkel figyelte a legutóbbi Páholy-par- tyn a darab bemutatóját követő műsorban a sztriptíztáncot lejtő szőke ciklont. Az egy szál bugyira vetkőzött hölgy őt szúrta ki, és mint később kiderült, jól kiszúrt vele. A szőkeség kiültette egy székre, kezeit hátul bilincsbe verte, szemét pedig sállal bekötötte. — A számot nem akartam félbeszakítani, így belementem a játékba — mondja Csórni. — A közönség hangos nevetéséből, illetve a sál alól kikandikálva már tudtam, hogy közben nőcsere történt, és egy igen molett hölgy mászott rám. Alig kaptam levegőt, de a sál levétele után a két didi szorítása is meggátolt, hogy megszólaljak. — Barátnője mit szólt mindehhez? — Nem volt jelen, és amikor elmondtam neki, csak mosolygott. Persze, azért ez nem a kitörő örömöt jelentette nála. — Pedig biztosan tudja Önről, hogy gyűjti is a pillangókat. — Csak nem az ilyen éjszakaikat, hanem az eredeti, preparált pillangókat, és egyre több „feszít” már bekeretezve a szobánkban. — Akkor nem az eset miatt hagyja el az országot? — Nem, bár ez is egy „hölgyhöz”, a Csárdáskirálynőhöz kapcsolódik. Az operettel — mely a Művészház Kft. és a Jókaki Színház közös produkciója — vendégszereplünk március 8-ától Izraelben. — Addig még belefér némi zendülés is. — így van, ugyanis Thomas Keefer hadnagyot alakítom a Zendülés a Caine hajón című darabban. — Ha ilyen jól fut a szekere, biztosan hálás a nagynénjének. — Valóban, hiszen békéscsabai lévén — én akkor Debrecenben laktam — ő szólt, hogy itt működik a Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiiskolája. Jelentkeztem, felvettek, és tavaly végeztem Gáspár Tibor osztályában. Bevallom: ezekre az évekre szívesebben gondolok vissza, mint a „lebilincselő démonokra”. Nyemcsok László Édent őrző angyalok, mórok, hófehérbe öltözött menyaszonyok, szerecse- nek, flancos dámák — a fantázia tizenkettedik napja szárnyal. Ma már kevesen törődnek vele, hogy valaha korántsem a vigasság okán öltöttek jelmezt az emberek. A pestisjárványok idején vettek fel először maszkot, méghozzá az orvosok, hogy tompítsák a bűzt, csökkentsék a fertőzésveszélyt. Több, mint groteszk, hogy a karneválokról mégis a vigadozás, s — az álarc ugye mindenkit eltakar — mindenek előtt a szexuális kihágosok jutnak eszünkbe. Szóval, az idén február 16-án utoljára festethettük ki magunkat 10 ezer líráért, ölthettünk jelmezt. Érdekes, a sikátorokban délelőtt még csak elvétve találkozni karneválozókkal, de a Szent Márk térhez közeledve méterről méterre terebélyesedik ki a forgatag. Ősi szabály, hogy aki maszkot ölt, egyben némává válik. Illegetheti magát a fotósoknak, méltóságteljes mozdulatokkal erősítheti ruhakölteményének pompáját, de egy szót sem szólhat. Már-már lemondunk róla, hogy valakit is szóra bírjunk, amikor — mint utóbb kiderül, Mauricio mégis kötélnek áll néhány kérdés erejéig. — Honnan jött, és mióta járja a várost? — Firenze közelében lakom. Öt napja vagyok itt. — Mit szól a család? — Tudomásul veszik, tudják, február közepén nekem itt a helyem. — Miért éppen keleti bölcsnek öltözött? — A nyáron Japánban jártam egy társasággal, akkor tetszett meg. Tavaly uniszex-jelmezben voltam. — Miért szeret jelmezbe bújni? — Látja ez buta kérdés, csak egy turista kérdezhet ilyet. A fantáziájára bízom. Hát igen, a szabadságvágy, a hajdanvolt Velence megidézé- se, a nosztalgia, az esti vigalom mind-mind arra bíztat, bújjunk ki egy kicsit a bőrünkből, mint Mauricio, a 45 éves általános orvos is... sokezred magával. Lám, egyszer csak azt veszem észre, magam is sorba állok, hogy vásároljak egy híres ma- dárcsőrű pestisálarcot... Fábián István Krisztiánnak már igazi, férfias megnyilvánulásai vannak. Még nincs hatéves, de már szerelmes. Rajong az egyetemista Olgiért. Ő a gyerekek babysittere. Fannika viszont — ő még csak négy esztendővel dicsekedhet — a szomszéd kisfiú iránt táplál hasonló érzéseket. Ha a lányom találkozik a hódolójával, akkor egy határozott mozdulattal megcsókolja a kisfiút, aki erre nagyon büszke, és mindenkinek elújságolja, akivel csak találkozik — mesélte nevetve anyai tapasztalatait a gyerekek kedvence, Pap Rita orosházi fellépése után. Azt is elárulta nekünk, hogy az ő valódi keresztneve nem Rita, hanem Elvira, amit február 10-én ünnepelt meg a család, így a Valen- tin-napot külön nem is jegyzi Bodnárék naptára. — Azt vallom, minél több az ünnep az életünkben, annál emlékezetesebbé tehetjük az együttléteket — mondta Pap Rita. — Én és Attila (Pap Rita férje, Bodnár Attila — a szerk.) nem köszöntöttük egymást a szerelmesek napján, de a gyermekeimben szeretném ezt az igényt a Valentin-nap iránt felkelteni, ha majd nagyobbak lesznek. Egyébként a mi idei Bálint-napunk fellépéssel telt el, de szerencsére Pesten voltunk délelőtt, így délután volt időnk. Fannival, valamint Krisztiánnal elmentünk játszani, sült krumplit enni — ezt nagyon imádják! Minden drága ajándéknál fontosabb nekünk, ha békében, boldogságban együtt lehet a család. Csete Ilona Kiűzetés a Narancsomból ■v Tudósítás a szerelmesek városából Pöcsétje van a menyasszonynak? A japán ember legfontosabb kelléke: a személyi pecsét. Elég „kölcsön venni” valakinek a személyi pecsétjét, és máris úgy lehet házasodni, vagy elválni a pecséttulajdonos nevében, hogy az nem is tud róla! A több mint tizennyolc éve Japánban élő Doma-Mikó István festőművész elmondta: a távoli szigetországban a házasságkötés törvényesítése abból áll, hogy az erre szolgáló nyomtatványt mindkét fél pecsétjével ellátva a házasulandó pár beadja az anyakönyvi hivatalba. A válás szintén percek alatt zajló- dik. Egy válási nyomtatványt kell kitölteni, s a két személyi pecsét lenyomatával ellátott kérelem alapján az anyakönyvi hivatalban azonnal kimondják a válást. Régebben Japánban szinte ismeretlen volt a válás, olyan kevesen alkalmazták. Ma viszont ott is egyre több házasság bomlik fel. A napkeleti országban nem (sem) ritka azon esetek száma, amikor a férj egy-egy női praktika áldozatává válik. Azaz a hölgy „hálózza be” a férfit. Olyan is előfordul, hogy a két család beszél meg mindent a háttérben, s a fiatalok szinte csak a házasságkötés pillanatában ismerik meg egymást. A japán lakadalomban a pénzadományokról névjegyzék készül, minden adakozó vendég neve mellett feltüntetik a pontos összeget. De a vendégek nemcsak pénztárcájukat, hanem fanyar humorukat is kinyitják. Ez utóbbiakba a házasulandók jócskán belepirulnak... M. B. Rita fia
