Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-13-14 / 37. szám

Itt nem tudtak választani a ma gyarországi románok? A diplomácia nyelvén min­den egy kicsit mást jelent, mint a hétköznapjainkban. Úgy hírlik, jó hangulatban telt Radu Vasile román mi­niszterelnök szerdai, gyu­lai villámlátogatása. Fotó­sunk feladatának érezte ennek erőteljes képi igazo­lását. A gyulai román gimnáziumban rendezett fogadás ugyan nem elég­séges, de talán szükséges kelléke volt a jó hangulat­nak. Egy kupicányit megint közeledtünk egymáshoz... Mindenütt ezek a hülye pohárköszön tők! Nem innék előre a medve bő­rére. De úgy hallottam, né­hány medvebőr nemrégen fel­bukkant már Békésben is... Zsarubosszúság: ha a sajtó ráhibáz Feleségül vettem Rékát a babakonyhában! A nyolc éve elrabolt, majd rejté­lyes módon eltűnt Farkas Helga megszállott kutatója, a Fenyő­gyilkosság nyomozója és szám­talan olyan bűntények ismerője Kovács Lajos ezredes, amelyek az utóbbi években alaposan fel­borzolták a közvélemény ideg­zetét. A budapesti zsarut a na­pokban nem szolgálati munka­végzés közben (saját bevallása szerint még csak nem is „lőpor­füstösen”), hanem show-műsor szereplőjeként láthatta a nagyér­demű. Az akkor elhangzott nyi­latkozatából tudta meg ország, a világ, hogy a zsarukat dühíti, ha egy bűncselekmény kapcsán a sajtó ráhibáz dolgokra. Például a Helga-ügy kapcsán. Már akkor, 1991-ben felröppent a hír, hogy a lány holttestét Oros­háza környékén kell(ene) keresni egy csatornában. Igen ám, de mi­kor tud nyugodtan dolgozni a rendőrség? Ha a sajtó nem zaklat, nem okoskodik, nem akar többet tudni az egyenruhásnál. így azu­tán az a hír is napvilágot látott, hogy egy megnevezett település valamelyik lakóházának udvará­ban lelhető fel az áldozat. S míg a szimatoló újságírók ott lebzsel­tek, addig a nyomozók nyugod­tan dolgozhattak a csatorna kör­nyékén. Ennek már lassan nyolc esztendeje... Az már csak lábjegyzet, hogy a várva várt végeredményre az­óta is hiába vár sajtós és rendőr. Pedig együttes erővel is ráhi­bázhatnának végre! (-TE) Szeretni annyit jelent, hogy van valaki, akivel mindenről lehet beszél­getni, aki mellettünk áll nehéz helyzetekben, meg­érti legbensőbb problé­máinkat is. Ő az, akinek jó örömet szerezni. Ez az érzés nem csupán a ma­kacs kamaszok, a tízen túliak, a kirobbanó for­mában lévő húszévesek kiváltsága! Mindenkié, ahogy a Valentin-nap is! „Rolika! Annyira szeretlek, hogy azt ki se lehet mondani. Remélem elolvasod! Bár igaz, te felsős vagy, de jövőre én is felsős leszek és akkor majd ta­lálkozhatunk! Már alig várom!” A szépen sorjázó szavakat egy kockás füzetlapra jegyezte az orosházi Dorina, majd az összes bátorságát latba vetette, és kitűzta az iskola folyosóján Valentin-napra kidekorált üze­nő falra. Társai sem akartak le­maradni, hiszen Alexandra tit­kos hódolója arról biztosította az imádott lányt: nagyon szere­ti. Egy lélekbúvár ezt a megálla­pítást tette: „Aki szerelmes, az bolond!” Szeretlek Peti! — mivel nem tudta világgá kiáltani legmé­lyebb érzéseit Heni, ezért ő is a falra tűzte kis cetlijét. De mi té­vő legyen az, akinek még nem adatott meg az írás tudománya, de piciny lelke legmélyén ott bi­zsereg valami?! Az orosházi ovisok velünk osztották meg legbecsesebb titkaikat! — Én azért szeretem Szabi­nát, mert szép és olyan ara­nyos! — nyugtázta megállapítá­sait Hanyecz Erik, Papp Szabi­na Dóra nagycsoportos hódoló­ja. Azt viszont határozottan ál­lította: utcán nem illik puszilkózni, ő sem tenne ilyet, de fotós kollégánk kedvéért egy irulós-pirulós cuppanóst csak adott a kislány arcára! — A kezemet viszont megfog­hatja! Néha mi vagyunk az el­sők a sorban, és így megyünk sétálni - cserfeskedett Szabina, akinek (így szokás ezt mondani huncutkodva) még a „szeme sem áll jól”. — Az én barátnőm Tekla. Együtt szánkózunk, sétálunk és játszunk a babakonyhában - újságolta Jámbor Nándi, akinek pici szíve a hatéves Tóth Teklá­ért dobog. Úgy tűnt, közöttük nagy az egyetértés. — Papás-mamást játszunk, én olyankor főzök, Nándi megy dolgozni — kontrázott a válasz­tott. Élményeinek viszont se szeri, se száma: — Én már jár­tam Nándiék lakásában is, ahol megpusziltam az arcát! Ilyesmivel ugyan nem dicse­kedett Hegedűs Réka, de az ő gavallérja — Kovács Ricsi — volt eddig valamennyiük között a legszókimondóbb: — Feleségül vettem Rékát a babakonyhában! — közölte a vi­lág legtermészetesebb módján Ricsi, aki azt is bevallotta, hogy őt bizony üldözik a nők. Ponto­sabban az ovis lányok. De olyankor ő elfut, és lekörözi az utána futókat, vagy a lánykák adják fel a hajszát, mert elfárad­nak. Csete Ilona I Radu Vasile román mi- I niszterelnök a józan I politikusok egyike. I Ezen egy pohárka pá- I linka sem változtatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom