Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23-24 / 19. szám

1999. január 23-24., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 Ezt festette Anzani repülőjére: „Szerencse, le!” A MEZÍTLÁBAS BÉKÉSCSABAI MADÁREMBER Már Ovidius is emléket állított a szer­kezettel repülésnek, a világirodalom valószínű legelső eposzában Gilgames már az időszámítás előtti harmadik évezredben agyagtáblára vetett repü­lős történetet említ, Daidalosról és Ikarosról tudjuk, szárnyakat öltöttek a karjukra, s Endiku így mesél, ami­kor hatalmas ércsas ragadta el: „A Föld olyan, mint egy hegy, a tenger meg, mint egy folyó vize.” Leonardo da Vincit már a repülés atyjának ne­vezzük 1400 végén, Blanchard és Jefries 1785-ben átrepülte hőlégbal­lonnal a La Manche-csatornát, 1811- ben pedig Manner doktor Pesten is a levegőbe emelkedett, hogy Gyöngyö­sig lebegjen. A magyar repülés premi­erjére 1909. október 17-én, vasárnap Rákoson, a mai Sugár-áruház helyén került sor 200 ezer ember előtt, ami­kor Louis Blériot a levegőbe emelke­dett. Ettől kezdve Rákos neve foga­lommá vált és nagy örömünkre ebben része volt a békéscsabai Kvasz And­rásnak ugyanúgy mint Székely Mi­hálynak, Adorján Jánosnak, Zsélyi Aladárnak, a gyulai Dobos Istvánnak és másoknak. A pilóta és gépépítő Kvasz András nevét a históriák a zse­niális konstruktőr, Zsélyi Aladár zu­hanása kapcsán említik meg 1910. jú­niusában. Első gépe egy nyitott törzsű monoplán volt, a Zsélyi-hagyatékból. Tallózunk hát az alábbiakban — uno­kaöccse, a Békéscsabán élő Martin­csek András segítségével — Kvasz András családi emlékei között, minde­nekelőtt leveleiben és a róla írott köny­vekben. Csak villanásokra vállalkoz­hatunk a 25 éve, kilencvenéves korá­ban elhunyt repülő emlékének felidé­zésekor, mégis bízunk abban, hogy a tisztelgés talán arra ösztönöz valakiket Békéscsabán, hogy ne csak egy már­ványtábla és a csabai repülős klub őriz­ze a nevét, hanem — mondjuk — egy állandó emlékszobát is kapjon szülő­városában a kiváló europer aviatikus. A középtermetű, őszülő hajú, mar­kán sarcú, egykori csabai kovácsinas, Kvasz András különös ember volt. Sorsát a Zsélyi Aladárral való találko­zása döntötte el 1908-ban, akkor már pesti műszerészként. Még a repülés gondolatával foglalkozók is hóbortos­nak tartották, nemhogy a közvéle­mény. 1913-ban tett pilótavizsgát a maga építette monoplánon. De idézzük fel, mit mondott arról, hogy miért is nevezték mezítlábas pilótának? „No... nem azért, mintha nem lett vol­na cipőm! Első repülőgépem régi típusú Anzani motoija kissé gyengécske volt és sehogy sem akarta a gépet levegőbe röpí­teni. Lefaragtam hát egy darabkát a gép­ből, lerövidítettem a törzsét, hogy könnyebb legyen. Még mindig nem ment. Lefaragtam egy darabkát a szár­nyakból is, majd csak félig töltöttem meg a benzintartályt. Most már kissé ugrált a gép és némi hajlandóságot mutatott, hogy a levegőben maradjon. Kirámoltam mindent a zsebemből. Volt kombinált kulcs, reszelő, harapófogó, három gyúj­tógyertya, a nikkelóra, ugyanolyan lánc­cal, meg egy kis aprópénz. Az egész nem nyomott három kilót. De hiába...! Levet­tem végül a bakancsomat is... és csodák Kvasz András (jobbról), 35 lóerős, Anzani motorral hajtott saját építésű gépével, 1912-ben A KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM ARCHÍVUMÁBÓL csodája, aznap gépem végigrepülte a Rá­kos mezejének teljes hosszát. Amikor visszatértem hangáromhoz, már össze­csődült a nép. Sajnos újságíró is volt köz­tük, s már másnap hosszú cikk jelent meg a Friss Újságban: Kvasz András, a mezítlábas pilóta.” Kvasz nem tagadta meg önmagát. Most lapozzunk bele Müller Péter, Kvasz Andrásnak emléket állító Ma­dárember című könyvébe, ama neveze­tes eseményt felidézve, amikor hazare­pült Csabára. Túl van már a Kondoro­son megejtett tankoláson — és egyszer csak Békéscsaba fölé ér: „...már látja a Petőfi-ligetet, a téren a nedves Kossuth-szobrot, a Fiume-szál- ló vöröses tetejét. Hátrapillant, és látja, hogy a baloldali futókerekének gumija leválik, a kerék lepattan, pilinckázva hullanak le a mélységbe. (...) »Nem baj. Most már semmi sem lehet baj! Fél ke­rékkel szállók le. Ha megdöglök, ha fölfordulok, és szétmegyek darabokra a földön: akkor is megcsináltam!... Ezt mostmár nem lehet elvenni tőlem!« — ahogy komolyan végigszalad benne a halál gondolata, először csak örvényes, részeg zsibbadást érez, várja a lenti robbanást, amely nemcsak a semmit, de nagy-nagy beteljesülést is hoz majd, de amikor felvillan benne a kép, ahogy odazuhan majd Mamuska lába elé, és felismerhetetlen, véres hústömeggé változik előtte: rettenetesen megijed. Lelkének rejtett, gyermekien esendő Levél haza, 1911-ben Kedves Apám! Régen nem írtam, és ennek oka az, hogy az utóbbi hónapban zajlott itt az élet, meglehetős rosszul. Tudom, Mamuska gyűjti az újságokat, így tán fölösleges leírnom, Zsélyi barátom, a mérnök lezúgott a magosból, csúnyán összetörte magát, és most félig halott, félig élő, fekszik a klinikán. Nagy bánatom ez. (...) Összetört a gépünk is. De úgy, hogy még Weisz, az ócskás sem adna egy lyukas petákot érte. Véle eddigi keresetem, régi műhelyem királysága is jó­részt oda lett. Nem írnék még mostan sem, mer a panaszkodás nem kenyerem. Ismer jól. Én pedig mostan kérni akarok. Kedves Apám! Kitanultam már a repülőt. Szállni is, építeni is tudok már egyedül. Reményem és kemény elhatározásom, hogy építek egy új repülőt magam. Egy jó, stabil Kvasz-gépet! Ehhez egy jó motort köllene vásárolni. Vagy egy Anzanit vagy egy 80 LE Antoniette-et, mer ezek a speciálgépek igen megbízható erősek, ugyanakkor keveset nyomnak, ami a repülésnél dön­tő fontos. Pénzem meg nincs hozzá. Nem kevés köllene, nagyon sok. Négy­ezer korona. Nem lettem bolondabb, mint vótam, tudom, hogy ez hány hold főd ára, azt is, hány év patkó- s kaszacsinálásé. De nincs kihez fordulnom. Ha kedves Apám úgy véli, érdemes a célom, küldje el részem, vagy megyek ma­gam érte. Nem írom ide, hogy bocsásson meg, hisz ösmer jól egészen. Várom sorait, Szeretettel öleli: András A levélpapír oldalán hosszirányban lefelé írva még egy utóirat is található: Mamuskát csókolom! gondolom, néki nem mutatja meg e levelet. Nyugtas­sa meg a drágát: itt Pest határán sok a cigány, három is megjósolta a tenye­remből, hogy hosszú életű leszek. Aggodalomra hát nincs ok. Hacsak egy kü­lön istennyila előzőleg agyon nem csap! részéből váratlan könyörgés fakad föl: — Uram, jaj, jaj, Uram, add, hogy ne mindjárt pusztuljak el, hogy szólni tud­jak még, annyit legalább, hogy győz­tem! (...) Fél kerékkel éri el a talajt. Egyik szár­nya a homokot súrolja, a másik a magas­ba ered. Ilyen fölbillent helyzetben tartja magát egy darabig, majd a robogó gép hirtelen megperdül, szűk körívben meg­fordul, visszafelé gumi, csonka, bal futó­műve mély barázdát hasít a puha földbe. Megáll. A pilóta hátrataszítja magát az ülé­sen. Élengedi a kormányt. Leejti maga elő mocskos kezeit. Ez volt az ember első útja az Alföld felett.” Végezetül lapozzuk fel A magyar aviatika története című 1921-ben ki­adott könyvecskét. Rendhagyó módon idemásoljuk az Előszó'dejét. Ügy gon­doljuk ilyen míves nyelven ritkán fél­tik a tudomány egyetemes értékeit. De ne is csigázzuk a kedélyeket: „...az egyetemes kultúrhistória díszes könyvének azok lesznek a legszíndú- sabb lapjai, amelyek a repülés problé­májának megoldását fogják majd tár­gyalni. (...) Színdúsak és érdekesek lesz­nek ezek a lapok, mert az ember repülé­sének lehetősége sok évezreden át csak afféle poétikus ábrándnak látszott a min­denkori, úgynevezett »hivatalos« tudo­mány szellemében s a fanatikusan biza­kodók kisded seregének nemcsak a tech­nikai nehézségek őserdején kellett átdol­goznia magát ilyenformán, de meg mu­száj volt küzdenie a közfelfogás tagadó szellemével is, amely szellem a nemtö­rődömség, lenézés, gúny és kicsinylés kedvlohasztó akadályait gördítette nem egyszer a kísérletezések elé. (...) Innen van talán, hogy aki először emeli föl te­kintetét az égi magasságokban szárnya­ló repülőgép felé, nemcsak büszke örö­met érez, de valami háládatszerű megin­dulás is eltölti egyben a keblét.” Közreadja: Fábián István Olvastuk Lapzártakor 157 napja nem tudjuk, hogy kicso­da „Josip Tot”, 154 napja nem tudjuk, hogy kicsoda „Kaya Ibrahim. 143 napja nem tudjuk, hogy ki fi­gyeltette titkosszolgálati eszközökkel a Fidesz vezető politikusait és mit tartal­maz a titkos dosszié. Önnek nem hiányzik a válasz? (Kérdések a 168 óra című lap 1999. 2. számából) A Fideszben legföljebb három em­ber veszhet össze öttel. Ott egyetlen homogén csoport van, amelyet Orbán Viktor vezet, és ez Orbán Viktor nél­kül nem létezik. Ennek következtében nagy előnye a Fidesznek, hogy nem kell a saját pártjával számolnia. És Torgyán Józsefnek is alapjában véve igaza van, amikor érzékelteti: aki őt próbálta megbuktatni, azt általában — úgymond: a párt érdekében — kinyír­ta. Tehát most először van két olyan kormányzó párt, amelyben ha a két el­ső ember viszonylag békésen meg­egyezik egymással, akkor a dolog mű­ködik. Más kérdés, hogy ettől még 2002-ig bedőlhet ez az építmény. (Len­gyel László közgazdász) Könyv Mosolyogni tessék! JANIKOVSZKY ÉVA ..íái ...i M osolyogni tessék! Akadnak könyvek, amelyeket szerzőjük, címük, vagy éppenséggel illusztrációjuk okán kezébe vesz az ember és alig várja, hogy kettesben maradjon vele. És zö- työgjön akár a 2-es villamoson a Duna partján, ücsörögjön egy pádon, vagy ké­szülődjön a lámpaoltáshoz — azonnal belekezd és le sem teszi, amíg el nem ol­vasta. Janikovszky Éva: Mosolyogni tes­sék című, alig 157 oldalnyi könyvecské­je kifejezetten ezek közé sorolható. A gyermekek egyik kedvencének számító bűbájos írónő ezúttal a felnőtteket szólít­ja meg és — tessék csak figyelni! — ne­ki a címben az előre vett „mosolyogni” szó még a „tessék”-nél is fontosabb. Nem szüntelenül persze, nem reg­geltől estig, csak éppen mindig bujkál­jon bennünk a mosoly — javasolja Janikovszky Éva, aki apró (?), nem is annyira apró, hanem fontos emberi minitörténetei kapcsán észrevétlenül vezeti el az olvasó érzelmeit egészen odáig, hogy egyszer csak azon veszi észre magát: nem vicsorog a buszon lá­bára lépő fiatalabbra, sőt! Ezek után még arra is van hajlama, hogy némi fényt csempésszen az életünkbe. Persze nem minden írás egytől egyig kacagtató. Jaj, azért hagyunk va­lami saját felfedeznivalót is az olva­sóknak! F. I. IHM a ■ " -1 íü I liüÉi ül ttálÉ- S<$y < ■ ■ Springsteen újabb turnéja Bruce Springsteen legutóbb tíz évvel ezelőtt, az Amnesty International segélykoncertjével turné­zott, melynek során a Népstadionban is fellépett. Most közölte, hogy jövő nyáron újabb koncerttur­néra indul, méghozzá az eredeti felállással. Ez azt jelenti, hogy egykori zenekarát, az E Street Band­et is újból életre hívja, amelyet a turnék végezté­vel oszlatott fel. Ki, mennyit remél Mich Jaggertől? A csinos brazil modell, Luciana Geminez Mórád forró éjszakákat töltött együtt Mick Jaggerrel, ám most benyújtja a számlát. A 28 éves manö­ken ugyanis nem csak gyermeket vár a Rolling Stones főnökétől, de pénzt is. A követelt összeg nagysága még nem ismeretes, csak annyi bizo­nyos, hogy a zenész 3,5 millió forintnyi havi apanázst fizet a hallgatás fejében, azaz, hogy a szép Luciana ne teregesse ki a részleteket. A kö­vetkező fizetni való az úgynevezett elmaradt ha­szon, mivel Luciana legalább egy évig nem tud modellként dolgozni. Ezért közel 10 millió fo­rintnyi összeget ígért a jövendő apa. Csak­hogy Luciana ennyivel nem elégszik meg: azt akarja, hogy Jagger a születendő gyere­ket sajátjaként ismerje el és úgy is foglal­kozzék vele. Ennek persze a feleség, Jerry Hall egyáltalán nem örül és már a válópert is benyújtotta. Ügyvédjéül azt az Anthony Júliust kérte fel, aki annak idején Diana vá­lóperét is bonyolította. Jerry követelése 60 millió font. Jagger mindig drága nőkkel kez­dett... Kate Moss: Egy karrier vége? Kate Moss a csúcsról a mélypontra zuhant — jelenti a Paris Match. A 24 éves topmo- dellt eddig idegösszeomlás, alkoholizmus és kábítószerezés miatt klinikán kezelték. A szupervékony angol manöken nem tudta túltenni magát azon, hogy Johnny Depp szakított vele. A búcsúajándékul kapott BMW-t Kate azonnal ki akarta próbálni. Miközben kocsikázott, klinikai szobája ki­gyulladt, mert égve felejtette a meditáció­hoz használt gyertyákat. A modell továbbra sem találja a helyét. Most éppen a Déli-sarkra készül: úgy gondolja, hogy az a hely lenne a legmegfelelőbb, ott nyugalom és béke fogad­ná... Prince: Vége a házasságnak Prince, a 38 éves sztár nem egyszerűen válni akar 23 éves feleségétől, Mayte-től, hanem a házasság érvénytelenítését szeretné elérni. Az ok: mélyen vallásos lévén a válást elutasítja, ugyanakkor feb­ruárban mást akar az oltár elé vezetni. A zenész 1992-ben ismerkedett meg a 23 éves táncosnővel és bevette színpadi show-jába. Négy évvel ké­sőbb — Valentin-napon — összeházasodtak. Gyermekük olyan súlyos egészségkárosodással született, hogy néhány nap múlva meg is halt. A tragédiát a házaspár azóta sem tudta feldolgozni. Állandósultak a veszekedések, a pár elhidegült egymástól. Az apát kábítószer-túladagolással kórházba is szállították. Prince ötlete, hogy ér- vényteleníttesse házasságát, mindenkit megle­pett, és arról sem tud baráti köre, hogy ki az új vá­lasztottja. Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom