Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-30-31 / 25. szám
1999. január 30-31., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Mendemondák nyomában a szegedi krematóriumban Elégni egészen, urnában nyugodni örökre , Jártál-e hamuréten / csonttá égve fehéren?” — egy fiatal költőnél a hetvenes évek elején tette fel ezt a kérdést egy képes napilapban, Vallató című versében. Kérdése költői, tehát megválaszolhatatlan. Nem úgy a következők, melyek a köztudatban élnek a hamvasztással kapcsolatban. Igaz-e, hogy ham- vasztáskor felül a holttest? Egyszerre egyet égetnek, vagy egymás hegyére-há- tára hányják a tetemeket? Igaz-e, hogy a hamvasztómester, mielőtt a kemencébe tolja az elhunytat, előtte bárddal elszeleteli az inakat? A hozzátartozók minden esetben a saját halottjuk hamvait kapják-e meg? Ahhoz, hogy a sokakat foglalkoztató kérdésekre választ kapjak, az látszott a legjárhatóbb útnak, ha személyesen győződök meg valódiságukról. Korábbi riportalanyom, Szabó Attila, a Szilencium Temetkezési Vállalkozás vezetője óva intett attól, hogy a hivatalos utat válasszuk, mert mint újságíró az alföldi város krematóriumába semmit sem fogók látni, legfeljebb az irodát és az ebédlőt. Arról pedig ne is álmodjak, hogy fotós kollégám velem jöhet. így lettem hullaszállító — egy napra. Beöltöztem tehát, ő pedig beajánlott a krematóriumbelieknek, mint a cég új dolgozóját, akinek látnia kell, hogyan történik az átadás és az átvétel, de aki az adminisztrációs részen kívül kíváncsi az égetésre is. Feltéve, ha képes leszek önuralmamat (is) megőrizve végignézni. Napfényes délelőtt. A temetkezési vállalkozás udvarán már vár a fehér mikrobusz, és persze a két holttest, egy idős férfié és egy idős asszonyé, akiket a külön erre a célra készített koporsókban viszünk hamvasztani. A koporsók másmilyenek mint azok, amelyek a hagyományos temetkezéseknél használatosak. Dísztelen lécekből készült az alsó hajó, és a koporsótető is sima fumérlemez, a két szállítómunkás csak ráhelyezi, rá sem csavarozza a hajóra a fedelet. Két okból sem, az anyagot nem úgy képezték ki, meg hát a tetőt a hamvasztóban úgyis leveszik, hogy meggyőződjenek, ki fekszik alatta. A sofőr átveszi a szükséges papírokat, és máris indulunk. — Nem olyan veszélyes munka ez — magyarázza útközben —, csak a köztudatban rengeteg tévhit él. Láttad, szinte hozzá sem érünk a holttestekhez. Az öltöztetés persze más, de hogyan tudnánk különben szép ruhát adni rájuk? Ha itt dolgozol, te is öltöztetsz majd, barátilag mondom, ne ültesd fel a holttestet, mert a gyomrában levő nedv kibuggyan a száján, és az arcodba megy az egész. Énre az egyre kell nagyon figyelni. — Sietnünk kell, mert két óra után már nincs átvétel, égetni sem biztos, hogy égernek. Nem baj — teszi hozzá —, idővel megszokod, a végén már nem is lesz számodra borzasztó. A sofőr arról is biztosít, hogy a be- tontrepphez közel áll meg, egy-két méternél többet nem kell vinni a koporsókat. Egy nagy zökkenő MMMMMNMHi után hátranézek a rakodótérbe, és látom, hogy az egyik koporsótető jócskán elmozdult. A sofőrre nézek, arcizma se rezdül, a vezetésre figyel. Már Szegeden járunk, átmegyünk a városon, az üzem a főút mellé épült, szántóföldek ölelik körül. A krematórium bejáratánál két fiatalemberrel találkozunk, lelkesen üdvözölnek bennünket. Letelt a műszakjuk. A gépkocsivezető betartja ígéretét, közel fáról a kocsival a trepphez. Leszedjük a koporsótetőket, a fal mellé állítjuk mindkettőt. Erős rántással húzzuk ki a holttestektől nehéz hajókat. Akaratlanul is hozzáérek a halott férfi karjához. Egészen az előcsarnokig visszük a koporsókat. Halványkék csempe borítja a padlót és a falakat. Két munkás tepsis emelővel vár bennünket; a két koporsó — az idős asszonnyal és férfivel — egyelőre a padlóra kerül. A sofőr átadja a papírokat. Azonosítójel kerül a koporsó végébe, a halott feje mellé, a halottvizsgálati bizonyítványra, és a majdani belső urna külsejére is. Visszatesszük a koporsótetőket, csak ezután viszik el a holttesteket a hűtőkamrába. Alacsony, középkorú nő a főpénztáros. Rendben találja a dokumentációt. Végeztünk. Hat kolumbáriumot, harminc-negyven kilós betonedényt viszünk vissza, ezeket bepakoljuk a kocsiba, és két üres, hamvasztáskor használatos koporsót. A főpénztárosnő is elkísér bennünket, elmagyarázza, mennyi óvintézkedést tesznek a félreértések, az esetleges cserék és más zavarok elkerülése végett; megmutatja a hűtőkamrát is. A kemencékhez már csak ketten megyünk. Magas, széles vállú férfi a hamvasztómester. Korombeli, mint ,a sofőr, tegeződünk hát. — Most csak az egyik kemence működik — magyarázza —, a másik kiégett. — Mennyi ideig tart egy holttest elhamvasztása? „Ecce homo”, „íme az ember” — hamvasztás után —Elvágod az inakat? Azért nem ülnek fel, mert elvágod? — Hozzájuk sem nyúlok. Ne szedd be azt a sok marhaságot, amit hallasz. Elvégre — néz rám biztatóan — kollégák leszünk. —Mivel fűtesz? — Gázzal, de amikor már a negyediket égetem, elég ha A lángok a koporsó furnértetejét nyaldossák. Először a tető ég le, majd a halott ruhája. A mester szerint a fóliába csomagolt halottak — különösen mikor arcukra ég a nejlon — borzasztóan néznek ki. Az egy — Ügy háromnegyed óra. órán mindig belül maradok. — Van eltérés a testméret és a belőle kapott hamu mennyisége között? — Kétlitemyit adunk mindig, több az urnába sem fér. De majd mindjárt láthatod, hogy nem minden kerül bele. —Felülnek a halottak? — Sok hülye mendemonda kering a munkánkkal kapcsolatban, ez is egyike ezeknek. A testek közel ezer fokon, a saját zsíijukban égnek el, idejük se lenne felülni. —Számít-e, hogy boncolták a halottat vagy sem? — Csak annyiban, hogy a boncoltnak az égetés során szétválik a koponyája. közben levegőt adok rá. Most teszem be a következőt. A hatalmas hűtőszekrényben egymás fölött fekszenek a speciális ko- ■■■■■■■■■ porsókba tett holttestek. A mester egy hosszú kampóval kihúzza az egyiket, s rácsúsztatja a tálcás emelőre. — Dyenkor télen kellemetlen szagot sem lehet érezni. Nyáron, a több naposoknál más a helyzet. A legcsúnyábbak a vízihullák — magyarázza a mester. —Á családod mit szól a munkádhoz? — Semmit. Valamiből élni kell, mifelénk is nagy a munkanélküliség. Itt jó a pénz, lehet túlórázni is, tegnap késő este értem haza, de ma reggel már korán benn voltam. Csak így lehet keresni. Hatalmas láng csap ki a kemence nyitott ajtaján. Hosszú, kampós végű bottal löki be a tepsit a mester. Átmegyünk a kemence másik végéhez, a holttest feje felöli oldalra. A kisablakon keresztül, melyen nincs üveg, csak a gomolygó sötétszürke füstöt látni. A lángok a koporsó fumérte- tejét nyaldossák. Először a tető ég le, majd a halott ruhája. A mester szerint a fóliába csomagolt halottak — különösen mikor arcukra ég a nejlon -— borzasztóan néznek ki, de ezen a holttesten nincs fólia. A kisablak kémlelőnyílásának fel-le nyitogatásával- levegőt adagolunk a tűz- térbe. Már a hús ég, érezni a szagát — visszacsukjuk hát az ablakot. Háromnegyed óra elteltével minden izzik benn. Remeg a levegő. A holttestet nem boncolták, koponyája egyben maradt. Hófehérek a bordák, a medence- és lábszárcsontok. Sötét szigetek a belső szervek, a szív, a tüdő, a máj... A mester leveszi a kemencéről a nyomást, kinyitja a kályha alsó kis ajtaját, egy hosszú kapával benyúl, összekotoija a csontokat, és az összesét „beiesalakolja” egy öblös fémkokillába. A fémkokilla centrifugába kerül, a csontokat három kőgolyó színhamuvá őrli. Egy kislapátra valót a kőgolyók sem tudnak megőrölni; lábszárcsont-maradványoknak nézem őket. Az urnába sem fémének bele, a mester egy ládába borítja őket. Ennyi mindig marad, jegyzi meg. Ixzárja az urnát, de előtte beleteszi a fémbilétát, amelyen az urnára is felvésett azonosító szám olvasható. Nem keveredett el semmi... A hozzátartozók egy hét múlva kapják meg a hamvakat. Pánics Szabó Ferenc Olvastuk Magyarországon túl sok az olyan hír, amelynek nem a sajtó járt utána, s amellyel nem is nagyon kéne foglalkozni. A sajtóban a jobbaknak a kedvét az vette el, hogy hiába írnak meg valamit, sőt hiába derül ki, hogy igaz — akkor sem történik semmi. Nyugaton is lopnak, csalnak, hazudnak — de ha ott kiderül valakiről, az illető repül. (Baló György, a TV3 vezérigazgatója) A polgári koalíció kormánya valóban egy egész pályás letámadást zúdított az ez idáig még bombabiztosnak vélt szellemi műhelyekre is, és ha a konzervatív „think-tank” oldal hiteles alternatívaként tud majd megjelenni a közvélemény előtt, akkor a liberális tudáshegemónia mítoszának is vége szakad. (Szabó László Zoltán egyetemi tanár) Szakmai meggyőződésem szerint elkerülhetetlen a vízlépcső megépítése és működtetése. A bősi vízlépcső 1992 óta üzemel féloldalasán. Szlovákiában megépültek az ehhez szükséges létesítmények, mi pedig még mindig csak a károkat mérsékeljük, ahelyett, hogy tudatosan kihasználnánk az erőmű működéséből adódó előnyöket. (Jakus György, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság január elsején leváltott igazgatója) Könyv Nagy muzsikusok betegségei nmt'R A'ö£\éf NAGY MUZSIKUSOK betegségei: isiim Kit ne érdekelne a nagy emberek betegsége és halála? Dieter Kemer magyar fordításban most megjelent könyvében tíz muzsikus betegségeit veszi lajstromba. Egy sorozat — de legalább kétkötetes munka — első darabja a mostani, s egyelőre csak reméljük, hogy hamarosan jön a második könyv is. Á karcsú, mintegy kétszáz oldalas kiadványból megtudhatjuk, hogy Beethoven és Schubert nemi betegségből eredő fertőzések következtében halt meg, Mozart mérgezés áldozata lett, Róbert Schumann szervezete korán leépült, végül agyérelmeszesedésben hunyt el, Chopint előrehaladott tuberkulózis vitte sírba, Debussyt rosszindulatú végbéldaganat támadta meg, Max Reger magas vérnyomástól szenvedett, majd szívinfarktus zárta le életét, Alban Berget és Gustav Mahlert vérmérgezés ragadta el, végül Arnold Schönberg szívgyengeség következtében távozott az élők sorából. A könyvhöz Baranyi Ferenc írt előszót, s dr. Légrádi József főorvos ajánlást, aki a következőket írta: a könyv által „közelebb kerültek, emberibbé váltak, mélyebb értelemmel töltődtek meg a zeneművek, melyet e zsenik alkottak.” Imázsváltás Sharon Stone-nak elege van abból, hogy csupán szexszimbólumnak tekintsék. „Karrierem fordulóponthoz érkezett: többé nem játszom erotikus és pszichopata szerepeket” — jelentette ki egy francia lapnak nyilatkozva. A 40 éves sztár elfogadja a korát is, sőt, érdekesebbnek találja magát, mint 25 éves korában. Nem akar többé harmincnak látszani, bár az egészséges táplálkozásról és a testedzésről nem mond le. Azt is tudja, milyen szerepekre vágyik: „Hősnő és anya akarok lenni, mint ami az életben is vagyok.” . Leo fogyókúrán Nehéz idők járnak Leonardo DiCaprióra. A Titanic 24 éves sztárját fogyókúrára fogták, sőt, keményen edzenie is kell. Az ifjú sztár az elmúlt hónapokban 5 kilót szedett fel, részint egy térdműtét miatt volt szobafogságra ítélve, részint a vodkaalapú koktélokat kedvelte meg annyira, hogy súlyfölösleg mutatkozott rajta. Új filmjében, a The Beachben többször csupán‘fürdőnadrág van rajta, ezért a rendező, Danny Boyle súly- zós edzést írt elő a számára, nehogy a leányszívek álma csalódást okozzon rajongóinak. Sophia újra optimista Sophia Loren augusztusi szívrohama óta újra optimista. Az ünnepeket genfi villájában töltötte családja körében, karácsonykor például kagylós spagettit, Nápoly specialitását tálalta férjének és fiainak. „Nem voltam biztos abban, hogy megérem az új évet, betegségem ébresztett rá arra, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok. Depresszióba süllyedtem, a legcsekélyebb dolog miatt is sírva fakadtam” — vallotta be a díva. „Az orvosok viszont azt ajánlották, dolgozzam, ezért elfogadtam Michelangelo Antonioni ajánlatát. Tele vagyok tervekkel, más felkéréseket is kaptam, meglátjuk, melyik tetszik a legjobban.” Válás után házasság A Vészhelyzet vörös hajú Corday doktornője, Alex Kingston az év végét kétszeresen is ünnepelte: az óévbúcsúztatás mellett az igent is kimondta új választottjának, Florian Haertel német újságírónak. A 35 éves színésznő korábban Ralph Fiennes felesége volt, aki 1997-ben hagyta ott egy jóval idősebb nő, az 53 éves Francesca Annis kedvéért. Egyszer minden véget ér Hősével, Luke Skywalkerrel ellentétben George Lucas nem rendelkezik emberfeletti képességekkel. Ezt felismerve a rendező most bejelentette, hogy az előzetes tervekkel ellentétben a Csillagok háborújának nem kilenc, csupán három újabb folytatása lesz. Az elsőt most forgatják, és május 21-én kerül az amerikai mozikba. A második rész a tervek szerint 2002- ben, míg a harmadik 2005-ben készül el. „Nincs ötletem egy újabb trilógiához, meg addigra olyan korba érek amikor tíz év lene a megvalósításhoz, így azt hiszem, le kell mondanom a további epizódokról” — nyilatkozta az 55 éves Lucas.
