Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23-24 / 19. szám

8 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. január 23-24., szombat-vasárnap TÍZ ÉVE ALAKULT BÉKÉSCSABÁN A TEVAN KÖNYVKIADÓ AZ IGAZI IRODALOM NEM LEHET NYERESÉGES rosközpontú. Ezért minden héten „felutazok” Buda­pestre, tartani a kapcsolatot az írókkal és a terjesztők­kel. Ahogy a századelőn Tevan Andor találkozott Kosztolányival vagy Adyval a New York Kávéház­ban, úgy ülök le magam is tárgyalni Határ Győzővel vagy Somlyó Györggyel az írószövetség Klubjában. — Csak Budapest létezik, lehet-e tehetséget, kin­cset találni vidéken is? — De még mennyire! Nézze, ki merem jelenteni: Európa vidéken van. Az itt élők őszinte, igaz hite a kultúrában sok idelátogató fővárosit lep és hat meg. Szerencsére nálunk még nem fertőzött az Amerika- mánia annyira, mint a nagyvárosokban. Itt még mű­ködnek a kisközösségek, fontosak a beszélgetések, az igazi irodalom. Nem lányregényekre vágynak és giccsfilmekre, a valós értékeket keresik. Rengeteg a jó példa. Egymást érik a rendezvények például Bé­késcsabán is: komolyzenei koncertek, kulturális fesz­tiválok teszik élénkebbé a város életét. — Mik a tervek, milyen feladatok várnak a kiadó­ra az idén? — A tízéves évforduló kapcsán ünnepséget rende­zünk, melynek alkalmából öt új kötetet nyújtunk át az olvasóknak kortárs költőktől: Imre Flóra, Vörös Ist­ván, Szentmártoni János, Orovecz Péter és Lackfi Já­nos verseit adjuk ki. Az igazi nyereséget Norman Mailer: Az amerikai álom című, izgalmakkal véglete­kig fokozott könyvének megjelentetésétől várjuk. A tulajdonos természetesen hasznot, vagy legalábbis veszteség nélküli évet vár a kiadótól, így leginkább a pénzügyileg sikeres művekre kell koncentrálnunk. Rá kellett jönnöm: az igazi irodalom nem lehet nyeresé­ges. Nem azért nem termel annyi hasznot, mert nincs érdeklődés, hanem a kiadványok ára annyira magas, hogy azt nagyon sokan nem tudják megfizetni. Néha élgondolkodom: meddig mehet ez így, meddig képes az értelmiség követni a felfelé szökő irodalmi árakat, hiszen a szellem táplálékáról szerencsére még sokan nem mondtak le. B. Párkányi Adrienn _______________________A „bűnös” zenékből is mernek válogatni_________________________ He tven éve fújják az orosházi zenészek Büszkék arra, hogy az alapítók szellemiségét meg tudták őrizni Pontosan egy évtizede működik Békéscsabán a Tevan Könyvkiadó. Az eddigi igazgató, Kántor Zsolt szerződését idén egy évre meghosszabbítot­ták, vele beszélgettünk a könyvkiadóról, művé­szetről és a vidék értékeiről. —Hogyan került fiatal költőként a Tevan Kiadóhoz? — Dr. Cs. Tóth Jánosnak köszönhetem, hogy a könyvkiadás berkeibe kerültem. Amikor megalakult a kiadó, Szarvason dolgoztam közművelődési fel­ügyelőként. Több országos lapban is publikáltam ak­koriban, így figyelt fel a munkámra és hívott irodal­mi szerkesztőnek a kiadóhoz. Cs. Tóth János Móra Könyvkiadóhoz távozásakor az APV Rt. engem je­lölt ki igazgatónak.-—Nem furcsa, hogy költőként kiadót vezet? — A köztudatban a költő és a művész elvont figu­raként él. Azt hiszem, én nem a fellegekben, hanem nagyon is a földön járok, racionálisan gondolkodom. Igaz, verseimben misztikus gondolatok jelennek meg, ám más tudatállapotot igényel a versírás, megint mást a könyvkiadás. Az igazán hiteles alkotó vállalja a va­ló élet gondjait, nem hátrál meg a problémák elől. — Milyen munkákra emlékszik vissza a legszíve­sebben ? — A legjelentősebb közös munkánk a korábbi igazgatóval a Hét évszázad magyar költői kötet ki­adása volt. Akkoriban az volt a feladatom, hogy olyan könyveket találjak, melyek nyereséget hoznak. A nyolc évből négyet sikerült eredményesen zár­nunk. Az olyan kiadványok, mint Dymphna Cusack: Ketten a halál ellen, vagy H. E. Bates: Álmatlan hold, vagy Emily Bronté: Üvöltő szelek kiadása igen nye­reségesek voltak. — A tíz év alatt mintegy 130 kiadványt jelentettek meg. Miből élnek: saját pénzből vagy támogatásból? — Elsőként a tulajdonost, a megyei önkormányza­tot említeném, amely sokat áldoz azért, hogy a kiadó működjön. E mellett három alapítvány nyújt támoga­Kántor Zsolt: „Ki merem jelenteni: Európa vidé­ken van” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET tást: a Soros, a Magyar Könyv és a Nemzeti Kulturá­lis Alap. Évente 10-12 kiadvány nyomdaköltségét fe­dezik az innen pályázott összegek. Mellettük támoga­tást kapunk a Cofinec Hungary Rt. Kner Nyomdájától is.-—Nehéz feladat ma vidéken irodalmat „csinálni" ? — A kultúra, az irodalom Magyarországon fővá­Verselő Ezen a héten Sza­bó Zsuzsa lapme­nedzser ajánlja legkedvesebb versét. Szeretem a ver­seket, különösen szívesen olvasom József Attila vagy Ady sorait. Sok kedvencem van. Mindig a hangulatom határozza meg, hogy melyiket tartom „a ked­vencnek”. Most így a tél derekán, az ünnepek után kicsit melan­kolikus, néha szomorkás hangulat­ban lapozgatom a József Attila-kö- tetet. Valahányszor eljutok a Kései sirató című versig, mindig meg­könnyezem. Akinek nincs halottja, talán nem érti, akinek van, bizonyá­ra tudja milyen érzés e sorokat ol­vasni. Ezer szállal kötődtem édes­anyámhoz, több mint három éve ment el, hiányát a mai napig nem tudom feldolgozni. Hiányzik ked­vessége, biztató szava, figyelmez­tetése, intése. Közeledik születés­napja, az ő emlékének is szánom e sorokat. Az olvasó talán megbo­csátja, hogy szomorú verset válasz­tottam, de a bánat, az elmúlás is hozzátartozik életünkhöz éppúgy, mint az öröm, a szerelem vagy a vi­dámság. József Attila Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál... ..Hagyóbb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve— nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga pró­bál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbefog belehalni. (részlet) Az orosházi kovácsműhelyben táro­gató hangja csendült fel estéről esté­re. A kíváncsiskodók később maguk is hangszer után néztek, majd bekap­csolódtak a közös muzsikálásba. K. Tóth Lajos falu szélén álló kis műhe­lyét hamar kinőtték a zenészek. így lettek ők az első tűzoltózenekar tag­jai. Akkor 1929-et jegyzett a naptár. — Az első szereplést decemberben je­gyezték fel, attól kezdve minden jelen­tősebb eseményen ott voltak nagyapá- mék. Zenéltek tűzoltóversenyeken, fo­gadták a község vendégeit. A harmin­cas években még József főhercegnek is fújták az indulókat. Lakodalmakba tánczenét, a temetéseken gyászzenét, az Árpád-kerti térzenéken pedig kerin- gőket, híres slágereket adtak elő — elevenítette fel az alakulás éveit az Orosházi Fúvószenekari Egyesület karnagya, az unoka, K. Tóth László. — Napjainkban hol tart a zenekar? — Saját nevelésű fiatalokkal dolgo­zunk, hetvenegyen vagyunk, vala­mennyien büszkék arra, hogy az alapí­tók szellemiségét meg tudtuk őrizni. 1998-ban 2 arany és 1 kiemelt arany diplomát szereztünk. —A decemberi szilveszteri hangver­senyükkel ismét tudtak újat mutatni a közönségnek... — Éppen 10 éve annak, hogy kipat­tant a fejemből az óévbúcsúztató kon­cert ötlete. Mára nagyon megnőtt az ér­deklődés iránta. A fúvós repertoárt megunná a publikum, ezért showele- meket szőttünk a zeneszámokhoz. Strauss gyors polkája közben például vasutas ruhában jöttem-mentem a kö­zönség között. De szambáztunk, visel­tünk mexikói kalapokat, egyszóval az volt a célunk, hogy minél szilveszteribb legyen a hangulat! Egyébként a 10 év alatt a szilveszteri hangversenyekre 114 művet tanultunk meg. — Megkezdték már a felkészülést az idei jubileumra? — Egy hete ismét próbálunk. A sa­ját ünnepünkön keresztül szereplése­inkkel, műsorainkkal a nagyközönség számára is szeretnénk maradandó él­ményeket nyújtani. — Elárulna néhány ötletet? — Templomi hangversenyünk ápri­lis 24-én lesz, amivel háromnapos fú­vószenekari fesztivál veszi kezdetét Orosházán, A 20. század bűnös zenéi­ből szeretnénk egy válogatással előruk­kolni. Sokszor sok zeneszerzőt letiltot­tak, így volt ez Wágnerrel is, aki Hitler kedvenc zeneszerzője volt. Nos, a vala­mikor, valamiért betiltott szerzők da­rabjaiból kívánunk egy csokorravalót átnyújtani a közönségnek, így búcsúz­tatva a XX. századot. Október elsején pedig, a zene világnapján a 70 éves ju­bileumi koncertünket tartjuk meg. — Izgalmas feladatra vállalkoztak, de van-e az egyesületté átalakult zene­karnak erre pénze? — Évi 400 ezer forintot kapunk. De régen megérett arra ez a nagy létszámú társaság, hogy a város ne egy civil szervezetként kezelje. Sajnos nem tu­dunk az országos fúvószenekari moz­galomba bekapcsolódni, mert az utaz­tatásra nem jut pénz, a hangszereket is pótolni kellene, meg a kottákat sem le­het ingyen beszerezni. De nem panasz­kodunk, mindig kiokoskodunk vala­mit. Számítunk az adózók 1 százaléká­ra, azok a pénzek is sokat lendítenek anyagi helyzetünkön. Köszönet érte mindenkinek! Csete Ilona „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és sza­badságharcra emlékezve a múlt év végén útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illuszt­rációkkal, amelyek átfogják történel­münk legfényesebb időszakát. Hét­végi magazinunkban hétről hétre ugyanezen a helyen találnak egy-egy kérdést, hozzá tartozó képpel és há­rom lehetséges válasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a he­lyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békés­csaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezernyolcszáz­negyvennyolc, te csillag. Á megfej­tést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, s vala­mennyi hibátlan megoldást a rejt­vénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk ér­tékes nyereményekkel. Tehát a játék­ba bármikor be lehet kapcsolódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de minél több helyes megfejtést külde­nek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló utáni sorso­láson 1848—49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állítot­ták össze. 8. kérdés: Melyik hónapban fo­gadta el a magyar országgyűlés a jobbágyfelszabadítást, a nemesi jo­gok eltörlését? a) 1848. március b) 1848. április c) 1848. május Előző heti feladványunk megfejtése: b) 1848. március 22. Egy-egy tollat nyertek: Fehér János (Gyula), Telkes Andrásné (Békéscsaba), Tóth Julianna (Békés). A szentesített törvények átadása egy hónappal a forradalom kitörése után (egykorú fametszet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom