Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-23-24 / 19. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1999. január 23-24., szombat-vasárnap Nem infarktussal, (c) Szárnyra kelt a megyeszékhelyen, hogy dr. Simon Mihály, Békéscsaba város jegyzője szívinfarktussal kórházba került. Mint megtudtuk, ebből annyi igaz, hogy szívpanaszok miatt valóban kivizsgálják és megfigyelés alatt tartják a jegyzőt a kórházban, de nincs szó infarktusról. Hivatali teendőit munkába állásáig Fodomé dr. Szabó Zsuzsanna aljegyző látja el. Kiállítás, (z) Vasárnap délelőtt Békésen, a Nagyházban (Széchenyi tér 6. sz.) Varga László, a helyi önkormányzat művelődési és ifjúsági bizottsága elnöke nyitja meg a Független Alkotók Művészeti és Művelődési Egyesületének kiállítását. A tárlaton legújabb munkáival mutatkozik be az érdeklődőknek Baji József, Görgényi Tamás, Hevesi Ferenc, Horváth Lajos, Kolarovszky Zoltán, Petrovszky Pál, Romvári Etelka, Szeverényi Mihály és Varga-Orvos Valéria. Testületi ülés. (cs) Tótkomlóson a képviselő- testület január 25-én, hétfőn 15 órai kezdettel tartja soros ülését, ahol a polgármester két ülés között tett intézkedéseiről szóló tájékoztató után a képviselők jelentést hallgatnak meg a lejárt határidejű határozatokról, majd első fordulóban a város 1999. évi költségvetési tervezetét vitatják meg. Alapítvány, (r) „Kardosért” Alapítvány létrehozása mellett döntött a község képviselő-testülete. A település oktató-nevelő intézményeinek tevékenységét, a továbbtanuló fiatalokat, valamint a rossz szociális helyzetűeket támogató alapítványba az önkormányzat, mint alapító 50 ezer forinttal száll be. Elfogták a betörőket, (z) Január 17.-re virradóra Puszta- földvár egyik italboltjába hatoltak be ismeretlen tettesek, akik 40 ezer forint készpénzt és különböző' műszaki cikkeket tulajdonítottak el, összesen 234 ezer forint értékben. At orosházi Rendó'rkapitányság munkatársai tegnap ó'rizetbe vették a 49 éves H. M. tótkomlósi és a 38 éves D. Z. orosházi lakost, akik alaposan gyanúsíthatok a betöréssel. „SEMMIT SEM NEHEZEBB MEGÉRTENI, MINT A JELENT, AMELYBEN ÉLÜNK.” (Ancsel Éva) Gazdagodott az egyetemes kultúra A Pro natura atyjára, Réthy Zsigmondira is emlékeztek Mérföldkőhöz érkezett tegnap Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeum. Vendégekkel, szakemberekkel, érdeklődőkkel telt meg zsúfolásig a tér, melyben a Pro natura állandó kiállítás nyílt a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Dr. Grin Igor, a megyei múzeumok igazgatóságának vezetője a tárlat létrejöttének jelentőségét méltatta, köszönetét mondva valamennyi támogatónak, különösen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának. — Az az ember, aki megálmodta a Pro natura kiállítást, nincs köztünk — folytatta az igazgató. — Valamennyiünknek hiányzik Réthy Zsigmondi megőrizzük emlékünkben. Az elképzelést Kertész Éva főmuzeológus, Domokos Tamás, a természettudományi osztály vezetője és Bánkúti Albin művészeti tervező váltotta valóra. Nem létezhet nemzet kultúra nélkül — emlékezett a jeles napra köszöntőjében Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke. Kifejezte, az új, állandó kiállítás méltó a centenáriumhoz, amelyhez a helyi múzeumi egyesület érkezett. — Létrejöttéig a Pro natura kiállítás viszontagságos utat járt be, és jó, hogy szimbolikus értékkel éppen a kultúra napján adják át a nézőközönségnek — kezdte megnyitóbeszédét dr. Matskási István, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. — A múzeumok ma a környezet, a térség, a társadalmi közeg szerves részei — fejtegette, majd kiemelte a természettudományok, a gyűjtemények hármas feladatát: művelik a tudományt, őrzik az emberiség kulturális örökségét, és ezeket közzéteszik. Rámutatott, a kiállítás több, mint bemutató, tisztelgés egy korán elhunyt kolléga emlékének. Bemutatja a Körösök, a Dél-Tiszántúl világát, gazdagítja az országot, s egyben az egyetemes emberi tudást, kultúrát. L. E. A köztársasági elnök gratulált a százéves Péter bácsinak A legfontosabb a becsület Péter bácsi szerint az ember azt egye-igya, amihez kedve van — de csak szabályosan! FOTÓ: SUCH TAMÁS — A legfontosabb a becsület és a megbízhatóság, legyen bármilyen hivatalban valaki — összegezte vidám tekintettel Péter bácsi. Róla sem mondaná senki, hogy ennyi esztendő van mögötte. Gyula ismét egy százéves lakóját mondhatja magáénak: Barabás Péter 1899. január 22-én született Udvarhely megyében, szülőfaluja a szépnevű Nagysolymos. Szolgált a monarchia hadseregében, majd amikor román föld lett Erdély, megint besorozták katonának. Brassóban, a fekete laktanyában szállásolták el őket, a katonaság bezárta a kaput. Éjszaka a kerítésen át szöktek meg, felkapaszkodtak a vonatra, úgy húzták be egymást az ablakon — mesélte. A szökés után Péter bácsi önként jelentkezett a magyar hadseregbe és ott is maradt, számvevő tiszthelyettes volt. Feleségével, a most 94. életévében járó Rózsika nénivel Hajdúböszörményben ismerkedtek meg, ahol a katonaságnak vásároltak. A böszörményi nagytemplomban esküdtek meg 1925-ben. Még 1945 után is szolgált, mígnem a katonaságban maradáshoz be kellett volna lépnie a kommunista pártba. Nem tette, nyugdíjazták. Azután földműveléssel, fuvarozással foglalkozott. Péter bácsinak és Rózsika néninek két fia, három unokája és két dédunokája van. István fiuk Gyulán él, naponta látogatja szüleit. Tőle tudjuk, ellátják magukat, nem szorulnak gondozásra. Péter bácsi még nem volt kórházban, illetve egyszer, a harmincas évek végén, amikor motorbaleset érte... Századik születésnapján tegnap a város nevében Szabó Árpád alpolgármester és Löveiné Bálint Anna osztályvezető köszöntötte, átadva Göncz Árpád köztársasági elnök gratulációját is. És jöttek a szomszédok, jókedvűen el-eltévesztve a születésnapok számát, s az ünnepelt velük nevetett. Sz. M. VÉLEMÉNYEK Szövetkezet vagy szövetkezők? A mezőgazdaság állandó vitatémát jelent a kormány, a szakágazatok érdekképviselete, valamint a termelésben résztvevők között. A rendszerváltás után „zöld út” vezetett a téeszek felbomlásához és a családi gazdaságok kialakításához. Azóta is politikusok, neves szakemberek vitatkoznak azon, hogy kell-e, maradjanak-e a régi formában és tartalomban működő mezőgazda- sági szövetkezetek, vagy előnyösebb a „teljes átalakulás” mielőbbi megvalósítása a termelés és értékesítés színterén? Ezzel kapcsolatban érdekes riportokat olvashatunk egyik gazdasági hetilapban, ahol több oldalról is elemzésre kerül dr. Dobos Károly, az ÉKGP agrárszakértőjének decemberi előadása. A professzor azon kijelentése, mely szerint: „a mezőgazda- sági szövetkezetek kolhoz típusúak, és rövid távon sincs létjogosultságuk, ezért fel kell számolni őket; legkésőbb az Európai Unióhoz történő csatlakozásig” — erős ellenállásba ütközött. A MOSZ egyenesen elfogadhatatlannak tartja azon agrárstratégiai elképzeléseket, amelyeket a kormányzat akar megvalósítani. A főtitkár nehezményezte, hogy „nem kívánatos intézménynek minősítették a szövetkezeteket”. Szerinte a tervezett agrárszabályozás csak a minisztérium irányítási módszereit teszi kényelmesebbé és félő, hogy az agráriumban drasztikus leépülés következik be. Az új elképzelések között sokat hallani a beszerző, értékesítő és szolgáltató gazdaszövetkezetekről, amelyeknek várhatóan kiemelt finanszírozást biztosít a tárca. Az agrártámogatási rendszeren belül az úgynevezett „földalapú támogatások” pedig egyértelműen a kis- és családi gazdaságokat segítik. Természetesen a kistermelők, a 20, 50 vagy 100 hektáron gazdálkodók is más-más szemmel figyelik az eseményeket. Köztudott, hogy az érdekek a piacra jutás színterein vívnak legnagyobb csatát. Érvek és ellenérvek. Hol az igazság? Egy helyi gazda szerint: jó lenne, ha végre partnernek tekintenék a parasztságot és mindenki maga dönthetne, hogy milyen gazdasági egységben akarja, tudja formálni sorsa alakulását. Halasi Mária Ezerötszáz rózsával bókolt A szerelemnek szárnyakat ad a romantika. Tudták ezt már ősapáink is. Sőt, ők ismerték csak igazán a romlatlan romantikát! Őseink nem erotikus filmek révén tanulták a testi közeledést. A szívügyek stúdióiban a romantika volt a legnagyobb rendező, ahol nem lehetett korrigálni, hisz élesben mentek a dolgok. Minden tekintetnek, minden mimikának, minden kis érintésnek bódító varázsa volt. A hajdani lovag nem „alkoholgőzös, pűndep, megtörténhet bulikba” hívta szíve választottját, hanem a templomkertbe, ahol első alkalommal biztos, hogy csak a tekintetük simult össze. A szerelmes legény nem interneten közölte vallomását kedvesével, hanem személyes találkozót kért, ahol a tűzpiros vallomáshoz tűzpiros virág is dukált. Az igazi gentleman nemcsak a fo- lyónál leste megfáz édeni alanyt, hanem pompázó virágesőben fürdette a nagy Ő-t. Mindezeket az az eset juttatta eszembe, amely a minap járta be a világsajtót. A hőn szerelmes olasz férfiú közel ezerötszáz szál rózsával próbálta kiengesztelni volt menyasszonyát. De a tetemes virágköltemény nem lágyított a lány szívén. A malomkerék nagyságú rózsacsokrot a vőlegényi státuszához ragaszkodó lovag abba az étterembe küldte el, ahol a lány a családjával éppen vacsorázott. S hogy teljes legyen a romantika, a legény lóháton vágtatott az étteremhez. Ott egy újabb szál rózsa átadásával próbálta rábírni a lányt arra, hogy térjen vissza hozzá. Az exmenyasszonyt viszont nem hatotta meg a rendhagyó jelenet, sem az a tény, hogy a fölöttébb romantikus eset Rómeó és Júlia városában, Veronában történt. A lány megköszönte a rózsacsokrot, de határozottan nemet mondott a házassági ajánlatra. A szerelemnek szárnyakat ad a romantika — fogalmaztam írásom elején. A szerelemre valóban serkentően hathat, ám az azért korántsem biztos, hogy a sikerhez vezető út mindig romantikával van kikövezve... Magyari Barna Hitet és kitartást... Gyulán, az Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ földszintjén kiállítás fogadta a belépőt: helyi alkotók festményeiből, grafikáiból, érmeiből rendeztek tárlatot a Magyar Kultúra Napjának tiszteletére. Sőt, a művelődési központ emeletein is elhelyeztek más művészeti ágakból látnivalót, így fotókat, fafaragásokat. Széles körű helyi összefogással rendezték meg tegnap a kultúra ünnepét, ezúttal a Gyulai Alkotókor, a Calliope Színpad, a B’Zorg Stúdió, az Erkel Ferenc Zeneiskola, a művelődési központ és a polgármesteri hivatal szervezte. Mintegy 120 közreműködő bizonyította, a művészeteknek szép számmal élnek képviselői a városban. Míg a kiállítást Kukár István, az alkotókor elnöke nyitotta meg, a rendezvényt a decemberi sportbalesete miatt még mindig betegszabadságon lévő Danes László polgármester. Háborúban hallgatnak a múzsák, de a gazdasági gondok sem kedveznek nekik. Egy települést az is jellemez, mennyit tud áldozni a kultúrára — fejtegette. Gyula olyan országos értéket teremtő személyiségeket adott, mint Erkel Ferenc, Kohán György, Simonyi Imre. Akik a kultúrát istápolják, szent missziót végeznek — mondta, megígérve, hogy polgármestersége idején a támogatottság nem marad el, egyszer a jó szavaknál is többet adhatnak majd. Hitet és kitartást kívánt a művészetek művelőinek. Az estet a Cimbora Táncegyüttes kezdte meg, s felolvasta verseit, humoros írásait lapunk munkatársa, Magyari Barna is. (ö) Ízelítő a tartalomból: Ismét Békés megyei olvasó nyerte a Szerencseóra 1 millióját! *■ Fejetlenség a Ti- sza-ügyben * A nagyothallók hajlamosabbak az öngyilkosságra? * Vádemelés a nyakonszúrt rendőr támadója ellen * Száz éve született AI Capone * Bepillantás a Pelikán-ügy aktáiba * Eörsi és Simicska „asszója” ¥ Zemplényi György halála előtti nyilatkozata t Czeizel Endre: Adynak volt gyermeke! (Részlet a cikkből: Amikor Ady Endre megszületett, az érdmindszenti bábaasszony selyemcérnával elkötötte a csecsemő mindkét kezén a kis ujj melletti — „táltosjelnek” tartott — bőrdarabot. A költő később sokszor büszkélkedett ezzel, mutogatta a heget a váradi újságíró kollégáinak, a meghódítandó nőknek, és több versében táltosok ivadékának titulálta magát. A hatodik ujj olyan jellegzetes és ritka, hogy az apaság vizsgálatát is egyértelműen eldönti. — Adynak nem volt gyermeke! Mindig a meddőségén siI * ránkozott... — A kutatásaim mást látszanak igazolni! — mondta dr. * Czeizel Endre orvosgenetikus.)-ííNiSríf * irt—
