Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-16-17 / 13. szám

FOTÓ: SUCH TAMÁS A gyilkos rakonca Mihály volt a beteg, mégis a felesége halt meg előbb. A 77 nyarat megélt ember megragadta a csempekálya mellett heverő szánkórakoncát, és ezzel a 73 centis faalkalmatossággal végze­tes sebeket ejtett a 69 esztendős asszonyon. Féltékeny volt rá, betegesen. Az orvosok fura kifejezéssel Illetik Mihály betegségét: félté­kenységben megnyilvánuló téves eszmés elme­zavar. A kórhoz súlyos teherként társult a kor, melynek jellemzője a szellemi hanyatlás. Maradjunk a betegségnél, hi­szen Mihályt ez tette képtelen­né cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésé­re, és az ennek megfelelő maga­tartás tanúsítására — nyújtott ismeretet a büntetőjogból dr. Flender Friderika megyei fő­ügyészségi ügyész a minap, amikor arról is hallhattunk, hogy január 11-én emeltek vá­dat az ügyben a megyei bíróság előtt. Most pedig a múltról. Csorvás, 1998. április 19. Sz. Mihályék otthonában régóta mérgezte a légkört, hogy a férj mindenkivel „összehozta” a fe­leséget. Jószerével elég volt, ha valaki elsétált a ház előtt a jár­dán, s netán szót váltott az ass­zonnyal. Komoly harcot vívtak egymással a falak között. Ezen a napon hajnalban Mihály köze­ledni próbált nejéhez, aki eluta­sította. A bácsi ezen elgondolko­dott. Némi töprengés után mar­kolta meg a szánkórakócát, s legalább ötször ütött vele az ass­zony fejére, mellkasára. Aztán feladta magát a rendőrségen. Gyula, 1998. április 27. Sz. Mihályné belehalt sérüléseibe a helyi Pándy Kálmán kórházban. Sz. Mihály jelenleg az Igaz­ságügyi Megfigyelő és Elme­gyógyító Intézet lakója. Ideigle­nes kényszergyógykezelésben részesül. A vád ellene: ember­ölés bűntette. (e) A rendőrség nem vállalja A csonka példány (csaknem) hiánytalan?! A Vörös Zsaruként emlegetett egykori gyulai rendőr számí­tógépéből 1995 nyarán egy (kirendelt) szakértő kimen­tette a benne tárolt informáci­ókat. Az adatokat írásban rög­zítő, átfűzött, leragasztott és lebélyegezett anyagból azon­ban (rácáfolva az anyagmeg­maradás törvényére...) a bün­tetőeljárás során 20 oldalnyi elveszett. Történetesen egy képzelt megye rendőrségi ve­zetőinek viselt dolgait taglaló részlet. Annak igyekszünk utánajárni, hogy előfordul- hat-e ilyesmi egy jogállam­ban, s ha igen, akkor miként. Sőt, a múlt héten egy szakem­ber újabb kérdéssel toldotta meg kíváncsiságunkat: kinek az érdekében? \ Dr. Hajdú Antal ezredes a Békés Megyei rendőr-főkapi­tányság bűnügyi igazgatója. A véle folytatott beszélgeté­sünk során — hogy úgy mondjuk — a rejtélyek száma nem csökkent, inkább nőtt. — Az ügyészség birtokában lévő szakértői anyagon az ol­vasható, hogy nyolcvanöt ol­dalt tartalmaz, ami természe­tesen lapnak értendő — mondja Hajdú ezredes. — Az egybefűzött hét melléklet bo­rítói az egyes mellékletek lap­számát is feltüntetik, illetve az egyikről lemaradt ez a szám. Ha megszámoljuk a la­pokat, kis eltéréssel a borítón található számok összegét kapjuk. De semmiképpen nem 20 körüli az eltérés. — Mit lehet tudni a szakér­tői vélemény rendőrségi „kar­rierjéről”? — A Gyulai Rendőrkapi­tányság rendelte ki a szakér­tőt, aki az elkészült anyagot feltehetően nekik adta át. A rendőrség a halaszthatatlan nyomozási cselekmények el­végzése után átadta az ügyet az ügyészségi nyomozóhiva­talnak, de ezt követően is „rásegített” a nyomozásra. Akkoriban a Csongrád Me­gyei Nyomozóhivatal volt az illetékes, illetve annak Békés megyei kirendeltsége. Ha ad­dig csonkítás történt, azt már a nyomozóhivatalnak is érzé­kelnie kellett volna. Egyéb­ként úgy értékelem, hogy a szóban forgó pamfletnek nincs jogi jelentősége. A kere­sett oldalakat magam is most szereztem be. Mindent megtettünk, hogy szóra bírjuk Gazdik Pétert, aki annak idején szakértőként működött közre a számító­gépben tárolt adatok felszínre hozatalában. Megígérte, hogy előkeresi a saját szakértői pél­dányát, s elmondja, amit az ügyről tud. Egy idő után azonban teljes mértékben el­zárkózott a nyilatkozattétel­től: elmondta, hogy titoktartá­si kötelezettsége miatt nem kíván beszélni. Még az általa végzett tecnikai műveletekről sem. Gazdik Péterrel az ügy egyik tárgyalásán is találkoz­hattunk. Akkor a bíróság előtt — kérdésre, a bíróság rendel­kezésére álló szakértői anya­got megszemlélve — azt vála­szolta: ha az anyagot átfűző zsineg, annak legasztása és a felülbélyegzés sértetlen, ak­kor az irat is az. Márpedig mindez sértetlen volt. Gazdik Pétertől most azt szerettük volna megkérdezni, hogy a birtokában lévő. példánnyal összevetve talált-e különbsé­geket; megsorszámozta-e, le- bélyegezte-e (esetleg a hátol­dalukon) az egyes oldalakat (azt persze tudjuk, hogy nem); mivel magyarázza, hogy az általa kinyomtatott anyag bíróság elé került válto­zata nem tartalmazza azokat az oldalakat, melyek viszont az ugyancsak általa készített, s az ügyészségi nyomozóhi­vatalban fellelt lemezen vi­szont megtalálhatók; a bíró­ság rendelkezésére álló anyag teljes mértékben azonos-e az általa birtokolttal? K. A. J. 1999. jamum? 17. Szerkesztőségünkben a nikonos Szabó Miklós György (képünkön) és a Nikon termékek Bé­kés megyei forgalmazója, az orosházi Szűcs László mutatta be a cég legújabb termékeit Ha már szóba kerül a digitális fényképezés, elárulhatjuk, hogy a Békés Megyei Hírlap Va­sárnap Reggel fotóriporterei a lapzárta környéki eseményeket — időnyerés céljából — ezzel a csúcstecnikát képviselő fényké­pezőgép-típussal rögzítik. A héten a professzionális gé­peket forgalmazó Nikon cég magyarországi képviselete leg­újabb termékeit hozta el szer­kesztőségünkbe. Ezek között láthattuk az E3 jelölésű, ugyan­csak profi fotósoknak készült digitális fényképezőgépet. A Nikon filozófiájához hűen e géphez is valamennyi Nikon ál­tal alkalmazott optika csatla­koztatható. A gép érzékenysé­gére jellemző, hogy akár egyet­len gyertyaszál fénye mellett is használható képet állít elő. A kamera (optika nélkül 1,6 kilo­grammot nyom) a kívánt kép- felbontástól függően 5-84 felvé­telt készít egy lemezre. A hoz­záértők kedvéért említjük meg, högy a gép tudása azonos a Nikon F4-esével. Az idén nyáron piacra do­bott digitális (profi) Nikon ak­kuval, töltővel, memóriakár­tyával 2,1 millió forint + áfáért kapható. Kiss A. János Harminc éve nyert utoljára, (y) Asztalos Imre, a Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggel békéscsabai olvasója utoljára 30 éve nyert egy keresztrejtvény megfejtésével. Most — lapunk jóvoltából — Fortuna ismét kegyeibe fogadta, hiszen a Vasárnap Reggel nyere­ményjátékán egy videókamerát nyert. Képünkön: az eddig szabad­idejében fotózó családfő feleségével, Mária asszonnyal és unokájá­val, Balázskával az új szerzeményt teszteli Gyógyszerészbál A pezsgős koccintás és Melczer Mária Ágnes, a megyei gyógy­szerészkamara elnökasszonyá­nak köszöntője után adták át el­ső alkalommal azt az aranygyű­rűt, melyet a jövőben a kamara négyévenként a gyógyszerésze­iért legtöbbet tevő patikusnak ítél. A gyógyszerészkamara el­ső „meggyűrűzöttje” a negyven éve a pályán dolgozó Tóth Józsefné patikus lett. A békés­csabai Kristály Patika gyógy­szerésze — aki saját bevallása szerint eredetileg nem patikus­nak készült — nyolc évig volt a Magyar Gyógyszerész Társaság megyei elnöke, majd négy évig a megyei kamara etikai bizott­ságának vezetője. Aktív közéle­ti szereplésének köszönhetően több gyógyszerész-asszisztenst indított el a pályán. A hajnalig tartó, jó hangulatú bálon lufieső, tombolasorsolás fokoz­ta a hangulatot, melyhez a pati­kusoknak nem kellett receptet felírniuk... (y) S hogy megmondták az illeté­kesek (irgum-burgum), hogy innen kezdve errefelé kerékpár­ral nem is szabad közlekedni — ezért is nem alakítottak ki bi­ciklitárolót?! Hiába, messze van még az az idő, amikorra a lakosság gon­dolkodása felnő egy városveze­tés bölcsességéhez... (k) Az errefelé vetődő hollandok, svájciak, osztrákok rendre elis­meréssel csettintenek: milyen egészségesen élnek ezek a ma­gyarok! Mennyien vállalkoznak arra, hogy a büdös autók he­lyett kerékpárra pattanjanak! Ilyenkor ugyan szabadkozik az ember, de még a kiábrándító igazság ismeretében is hajla­mos arra, hogy némi nemzeti büszkeség öntse el honfiúi, honleányi kebelét. A kerékpározás kultúrája persze (mindenütt a világon) szeplők garmadájával fedett. Fotós kollégánk a minap Bécs belvárosában kapta lencsevégre a nyugati színvonalú kerékpár­tárolás meglehetősen keleti megoldású végeredményét: úgy látszik, amit csak lehet, ott is visznek... A második felvétel már a Békéscsaba szívében, a (méregdrágán) formálódó pro- menádon, az Andrássy út ki­glancolt részén, egész pontosan az áruház előtt készült. Mit mondjunk: szép, szép az a bé­csi kerékpárelhelyezés, de a só­gorok az egy kerékpár tárolásá­ra jutó befektetés dolgában azért messze a csabaiak mögött maradnak... Hogy nem azért torlaszolták el az Andrássy utat, mert ké­nyelmes támasztékot akartak biztosítani a kerékpároknak?! FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom