Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-07 / 286. szám
1998. december 7., hétfő CSALÁDI OLDAL SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata „Aggódó!” jeligés levélben egy 19 éves lány a következőket írja: Egy éve járok a fiúmmal, aki igen szeret szexfilmeket nézni, és észrevettem azt is, hogy amikor a nővérem bement a fürdőszobába, ő a kulcslyukon leskelődött. Nagyon zavarba jött, amikor rászóltam, de nem tudtam a dolgot megbeszélni, mert ő nem akarta. Valószínű, már korábban is csinálta, csak én nem vettem észre. Ön szerint beteges-e a fiúm, vagy nem? Azonkívül a melletünk lévő házban lakik egy férfi, akit már kétszer láttam, hogy mutogatta magát. Talán nem lesz a fiúm is ilyen? Kisasszony, a fiúja nem lesz „ilyen”, hogy ezzel kezdjem a válaszomat. A magamutogató, exhibicionista főleg fiatalabb nők előtt, azok legnagyobb megdöbbenésére mutogatja merev hímvesszőjét és közben önkielégítést végez. Több szakember a csökkentértékűség érzésének kompenzálását látja az ilyen cselekedetekben, mivel ez a perverzió a legegyszerűbb módja annak, hogy valaki a férfiasságát fitogtassa, amihez még az öröme is társul, hogy a nőt megijesztette és így fölényt érezhet vele szemben. Tehát amiatt érzett szorongását, hogy ő jelentéktelen és kicsi, vélt vagy valójában nagy pénisze riadalmat okozó megmutatásával kompenzálja. Ä leskelődő, vagy ahogy a szexuálpszichológiában hívják, a voayör az exhibicionista ellentéte. Míg a magamutogató színre lép, addig a leskelődő mindig háttérben marad. Az exhibicionista magát mutogatja, a voayör másokat, pl. vetkőző nőket vagy szeretkező párokat les ki a rejtekhelyéről és okoz önmaga számára szexuális izgalmat. Természetes, hogy minden embernél nemi izgalmat okoz a hasonló helyzetek véletlen észlelése vagy pornográf képek nézése. A normál populáció a nézelődést csak a szexuális izgalmi szint fokozására használja és nem ez számukra az orgazmus útja, addig a voayömek a közösüléshez nincs bátorsága és a távolról történő leselkedés nemcsak ingerlő számára, hanem ez, és csakis ez vezeti el az orgazmushoz. Kisasszony, a fentiek értelmében nem kell túlságosan aggódnia fiúja viselkedése miatt, de ajánlatos lenne elbeszélgetni vele a témáról, már csak azért is, hogy felszínre merje hozni rejtett, titkos vágyait és ezáltal a kapcsolatuk is gazdagodik majd. Nyelvtankönyvek: olcsón jót A rendszerváltás után a hazai piacot elárasztották a külföldi kiadók által szerkesztett nyelvtankönyvek. A legerősebbek az angol és a német kiadók voltak. A hirtelen jött bőségben a magyar tankönyvkiadók egy kissé elhanyagolták az idegennyelvi tankönyvek kiadását. Az utóbbi években azonban a nemzetközi kiadványok mellett egyre több hazai szerkesztésű, és magyar szerzők által írt nyelvkönyv is megjelent a piacon. A legnagyobbak közé tartozó Nemzeti Tankönyvkiadó néhány éve kezdett intenzív fejlesztési munkába a hazai „gyártású” nyelvtankönyvek területén. A kiadó idegennyelvi szerkesztőségének két szerkesztőjét, Tóth Tímeát és Ungor Barbarát arról kérdeztük: milyen a jó nyelvtankönyv? — Alapkövetelmény, hogy anyagában illeszkedjen a gyermekek életkorához — mondja Tóth Tímea. — Megszerettesse a nyelvet, és késztessen a nyelvtanulásra. Fontos, hogy az élő, a beszélt nyelvet közvetítse, s mivel tankönyvről van szó, jól szerkesztett, áttekinthető egységekből kell álljon. Nem utolsó szempont az ár. Nyelvtanárok kérése volt, hogy olcsók legyenek a tankönyvek, aminek kiadónk eleget is tett. — Miért jobbak a magyar szerzők írta tankönyvek, mint az anyaországban kiadottak? — A hazai tankönyvek sokkal többet „tudnak”, mint a nemzetközi nyelvkönyvek — veszi át a szót Ungor Barbara. — Módszertenilag például nem szabad kizárni a tanult és az anyanyelv összehasonlítását, amit egy nem magyar kiadású könyv nem tesz meg. Ha magyar szerző írja a könyvet, tudja, melyek azok a nyelvtani, szerkezeti egységek, melyekre hangsúlyt kell fektetni, mert különbözik az anyanyelvtől. Ezenkívül a hazai tankönyvek a magyar oktatási rendszert veszik alapul, arra íródnak. S, persze az is nagyon fontos, hogy a gyerekek olyan ismertekhez, szókészlethez jussanak, mellyel a saját kultúrájukat, környezetüket be tudják mutatni. A nem hazai nyelvkönyvekből mindez hiányzik. Nyugat-Európában már gyakorlat, hogy külföldi szerkesztésű nyelvkönyveket nem engednek be az országba. A Nemzeti Tankönyviadó gyakorló nyelvtanárokkal dolgozik. Nyelvtankönyveikkel a teljes magyar oktatási rendszert lefedik. A hazai sajátosságként oly fontos ár kérdésében pedig úgy tudnak olcsót kínálni, hogy közben minőségben nem maradnak el a drágább, nemzetközi kiadású könyvek mögött. Sokan nem tudják, de ha úgynevezett minisztériumi listáról rendelik a tankönyveket, az alapárból 20 százalék kedvezmény jár. A kiadó idegennyelvi szerkesztősége minden nyelvkönyvvel kapcsolatos kérdésben szívesen segít a pedagógusoknak. Telefonszámuk: (1) 363-1849. Kovács Attila Beszélgessünk A huszadik század emberére jellemzó', hogy szorong. A felgyorsult technikai fejlődés a végtelen határait célozza, míg kiagyalójának, és véghez vivőjének, az embernek lehetőségei a három dimenziós lét keretei között nagyon is végesek. Annál is inkább, mert az ember fő ellenfele valójában az idő, a versenyt úgy próbálja felvenni vele, hogy rohan. a szorongásról Csak tessék összehasonlítani századvégünk szórakoztató zenéjét, egy Pergolesi, vagy Vivaldi, vagy Mozart zenedarabbal. Nyugodtabb életritmusban élhettek, szorongásnak semmi nyoma zenéjükben. Beszélgető- partnerem dr. Felber Magdolna, a Réthy Pál kórház addik- tológiai (szenvedélybetegségeket gyógyító) osztályának főorvosasszonya. — A szakember, hogy definiálja a fogalmat, melyről én a laikus csak annyit tudok, hogy néha nem árt, hogy van? — Aránytalan félelem. Tá- gabb jelentésében izgatottság, aggodalom, feszültség, félelem aminek nincs konkrét oka. Szorongást mindenki átélt már életében, hiszen valamilyen fontos vizsga előtt, vagy a fogorvos várószobájában ülve, vagy nagy próbatétel előtt mindannyian éreztünk már szorongást. Életünk hasznos része a szorongás, mert a védekező mechanizmus része, megvédheti az embert valamilyen rossz lépéstől, például a viharos Balatonba nem úszunk be... Van a szorongásnak „egészséges”, és „kóros” fajtája. Az egészségesről még annyit, hogy a helyzettel arányos erősségű, és időtartamú, és amellett, hogy mint már mondtam, megvédheti az embert, nagyobb teljesítményre is sarkall. A kóros a helyzethez képest eltúlzott mértékű, és időtartamú. Hátráltat, és a teljesítményt is csökkenti. — A szorogás van annyira jellemző betegség, mint az alkoholizmus? — Nagyon gyakori, és egyre több szorongó beteggel találkozunk. A pszichiátria külön betegség csoportként tartja számon a szorongást (pánikbetegség, különböző fóbiák). A szorongás más pszichiátriai betegségeket is kísérhet tünetként (depresszió, pszichózisok, alkoholizmus). — Mi váltja ki a szorongást? Vagyis mi mindentől lehet szorongom? — A szorongásos betegségeket ma úgy tartjuk, hogy többféle tényező váltja ki, például örökletes hajlam, az agyban biokémiai elváltozások, különböző konfliktusos életesemények. Ezen okok következtében különböző szorongásos betegségek léphetnek fel, a pánikbetegségeknél pánikrémület lép fel, mely heves szívdobogással, remegéssel, fulladással, halálfélelemmel jár. Másoknál különböző helyzetek miatt jelentkezik: az egyén zsúfolt buszba nem szívesen száll fel, nem tud liftet használni, villámlástól, állatoktól fél. — Én úgy gondolom, ha a probléma megszűnik, megszűnik a szorongás is... — Csak az egészséges szorongás megszűnésénél van ez így. A betegség gyógyítása hosszú hónapokat igényel, és gyógyszeres, pszichoterápiás folyamat eredménye. Pánics Szabó Ferenc A lélekbúvár írónő, aki pszichológus Azt gondolhatnánk, hogy az írónak, ha történetesen pszichológus, a munkája tálcán kínálja a bonyolult jellemeket, más dolga sincs, mint regényhőseiben életre kelteni azokat. Ám Mohás Lívia, aki mindkét hivatást műveli, szarvasi találkozásunkkor cáfolta ezt a feltételezést. A pszichológia és az írás egymásra hatásáról, a Körös Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Intézetében tartott előadása után beszélgettünk. — Az aktív pszichológia és a regényírás nálam párhuzamosan indult. Nem is tudom, hogy melyik inspirálta a másikat. Annyi bizonyos, a kettőnek egymásra nagy hatása van. Különösképpen a kreativitás az, ami az írói létben is nagyon szükséges és a pszichológusi létben is. Itt a gondolat rugalmasságára és a távol fekvő asszociációk összekapcsolására gondolok és arra, hogy előítéletmentesen kell nézni a világot — avatott be a pszichológusi és írói hivatás bonyolult viszonyába Mohás Lívia. Az írónő először pszichológiai könyvekkel jelentkezett a ‘70-es években — Az első munkáim fiataloknak szóló ismeretterjesztő könyvek voltak. Ekkor írtam egyebek mellett a Mit tudsz önmagadról?, majd jóval később a Ki tudja mi a siker? című könyvemet. A pszichológia tolvajnyelvét és csavaros gondolkodását kellett úgy áttenni a szövegbe, hogy azt ne hamisítsam, de a gyerekek is egyből megértsék. Akkor még nem volt az az áradata az önnevelési könyveknek, amelyeket azóta az amerikai pszichológiából átveszünk, jót is, rosszat is sajnos. — A szakmai irodalomról hogyan tért át a szépirodalomra? — Negyvenéves korom táján egyszercsak ráébredtem, hogy túl vagyok az életem felén, már nem fogok annyit írni, mint eddig. Ez megrendített, s elkezdtem azon tűnődni, hogy mi volt az életem célja és értelme. Elkezdtem leírni azokat a dolgokat, élményeket, gondolatokat, amelyekben össze próbáltam sűríteni, hogy mi az az alapmotívuma a sorsomnak, ami miatt engem a földre tettek. — Sikerült megfejteni a rejtélyt? — Igen, azt hiszem sikerült! Nagyon sok mindent felfedeztem magamról és a világról. Nagyon sokat dolgoztam azon az anyagon, s amikor úgy éreztem, hogy irodalmi formája van, beadtam egy kiadónak, s ott azt mondták, hogy megüti az irodalmi mértéket. Az oroszlános kert címmel 1981-ben jelent meg. Az, hogy az első könyvemet ilyen szeretettel fogadta az akkori Magvető Kiadó, annyira inspirált, hogy utána villámgyorsan megírtam nagyanyám korosztályának élményeit, és apám gyermekkorát. — A szereplők belső énjének felépítésében mennyiben segít a pszichológus hivatás? — Az írásnak az adja meg a savát-borsát, hogy az ember beleönti a tudattalanjának a legmélyét. Ha tudatosan csinálnám, abból nem regény lenne, hanem szociológiai leírás. Ilyen szempontból félreteszem a pszi- chológusságot. A szépprózának mások az esztétikai szabályai. — Mondják, Ön a pesti irodalmi élet egyik karakteres alakja. Nehéz elfogadni és elfogadtatni ebben a világban? — A pesti irodalmi életben klikkek, csoportok vannak. Ezek hol kedvelik, hol utálják, hol piszkálják egymást. Természetesen ez nem mindenkire vonatkozik. Magam mindig is vigyáztam rá, hogy nagyon sehova se tartozzam, igyekeztem kívül maradni a „brancson”. Az más dolog, hogy miközben írok, meg kiadóba járok, rengeteg embert megismerek. A rokonszenvesekkel összebarátkozom. Nagyon szeretem a vendégséget. Olyankor rendezek egy jó kis partit, egy jó kis vacsorát, de csak azoknak, akiket szeretek. Néha előfordul, hogy egészen más brancsba tartozó emberek jönnek össze nálam, s nem is tudom, hogy utálják egymást, mert nem érdekel. Én egyiket sem utálom. Akiket meg nem szeretek, azokat nem hívom meg. Szóval nem sokat törődöm ezekkel a brancsos- kodásokkal, s azzal sem nagyon törődöm, hogy elfogadnak-e vagy nem. Aki nekem rokonszenves, annak én is többnyire az vagyok. Nem vagyok már olyan fiatal nekem arra kell ügyelnem, hogy amit írok, az jó legyen. És egyáltalán nem fontos az, hogy ezért most befogad valaki, vagy sem. Csath Róza Beszélgetés Fabulyáné Gátvölgyi Éva nevelőtanárral Élni is meg kell tanítani a gyerekeket A napokban tanácskoznak az ----------—JHV — or szágos vezetők a nemzeti alaptanterv kezdeti tapasztalatairól. Ennek apropóján kerestük fel Fabulyáné Gátvölgyi Évát, a békéscsabai Kossuth Zsuzsa Kollégium nevelőtanárát, egyben csoportvezetőjét. — Elismerem, hogy a nyugati országok diákjai műveletlenek. Angliában alig akad olyan diák, aki tudná, hogy Magyarország Ausztria szomszédja, holott ez utóbbit mindenki jól ismeri. Tény azonban, hogy a fiatalok a mindennapi életben jobban megállják a helyüket. Nem szeretném, ha nyugatot majmolnánk, de több praktikus tudást igényelnek a gyerekek. Élni kell őket megtanítani, hogy például ne ijedjenek meg, ha egy hivatalba lépnek be, vagy ne féljenek, amikor egy felnőttel tárgyalnak. — Ezek szerint a magyar iskolákban lexikális ismeret- anyaggal tömjük a diákok fejét. Hogyan lehet az életben felmerülő problémákat és azoknak a megoldását átadni? — Elsősorban szituációs játékokkal. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni egy- egy életből merített helyzet kielemzésére, problémafelvetésnél a lehetséges kiút megbeszélésére. A kollégiumban a gyerekek többsége este 11 óráig tanul, vagy felkelnek már reggel 5 órakor, hogy felkészüljenek a napi 6—7 tananyagból. Égy nevelőtanár a diák egész személyiségét megismeri. Látom, ahogy szenvednek a tanulásnál és memóriagondokkal küszködnek, hogy milyen görccsel a gyomrukban indulnak reggel az iskolába, ahol nem igazán tudnak figyelni, így nem sok ragad rájuk a leadott anyagokból, tehát marad az éjszakai vagy hajnali biflázás. Borzalmasan fáradtak, és alig akad szabad idő. — Elhangzott, hogy a tunulóknak gyenge a koncentrációs és memóriakézsége. Miben látja ennek az okát? — Elsősorban a tévére haragszom. Előregyártott, kész képeket kapunk, amit hamar elfelejtünk. Amiért nem dolgoFabulyáné Gátvölgyi Éva FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET zunk meg, az agyunkban sem hagy mély nyomot. További probléma, hogy már az általános iskola alsó osztályából is eltűntek a játékok, mint például az „adj király katonát”. Ä játék- szabályok megtanulása kiválóan alkalmas memóriafejlesztéshez. A legrosszabb viszont civilizációnk betegsége, hogy mindenki tudós akar lenni, és megpróbáljuk őket azzá képezni. Ez a szellem fejlesztését jelenti az érzelmek rovására. — Ön Angliában ösztöndíjasként tanult, drámapedagógia szakértő, állandó résztvevője a dráma használata a tanításban külföldi kongresszusainak, treningjeinek. Közel tízmillió forintot gyűjtött pályázatokkal, hogy 1992-ben megszervezze a VI. Európai Gyermek Színjátszó Találkozót. Eddigi munkásságáért Bessenyei- díjjal jutalmazták. Miért hagyottfel sok éves népművelő tevékenységével? Szép és jó dolog ha pályázatokkal pénzhez juthatunk, de a fent említett összegért 30 pályázatot írtam meg. Ügy éreztem, hogy ez engem kizsigerel, nyereségorientált adminisztrátorrá tesz. Ezt én nem akarom. Szeretném pedagógusi vénámat is kipróbálni. Látni a gyerekek fejlődését, segíteni a diákoknak, hogy valóban élmény legyen a tanulás. Borsos Gabriella Hangverseny Békéscsabán Orgonaavató hangversenyt rendeznek a zeneiskola Bartók kamaratermében december 7-én, 18.30 órai kezdettel. A három manuálos, digitális hangszer a GEM-AHLBORN cég SL 300- as modellje, melyet az iskola a Békés Megyei Közoktatási Köz- alapítvány segítségével vásárolt. Az orgonán Csanádi László művész-tanár Bach, Händel, Liszt Ferenc és Horváth Balázs műveit játsza. Közreműködik Szabadyné Békési Magdolna és a szakiskola kamara- zenekara Farkas Pál vezényletével. B. P. A. STARTOLJATOK A 88,9 MHZ-RE! Válasszatok zenét a nagyszünetre! Kedves békéscsabai diákok! A jövő héttől a Start Rádióban mindennap 9.45 és 10.45 között, vagyis a nagyszünetben az általatok kiválasztott dalokat hallgathatjátok az iskolarádión keresztül. Nem kell mást tennetek, mint kivágni a szelvényt, melyen megjelöltétek azokat a dalokat, melyeket szívesen hallgatnátok a rádióban. A szelvényt küldjétek be vagy vigyétek be személyesen péntekig a Start Rádióba (Bartók B. út 23/A, telefon/fax: 324-552). 1. Jennifer Paige: Crush □ 8. Spice Grils: Good bye □ 2. TNT: Bele vagyok zúgva □ 9. Bestiák: 3. Ace Of Base: Fáj még, ha néha felhívsz □ Travel to romantis □ 10. Fresh: Hideg a szív □ 4. Masterboy: Dancin Forever □ 11. Emberek: Forog a föld □ 5. Cher: Believe □ 12. A.T.N.: Gyere táncolj! □ 6. Spacedust: Gym and tonic □ 13. Ámokfutók: Csak a csillagok □ 7. George Michael: Outside □ +1. Yello: Jingle Bells □ 5 dal biztosan hallható lesz című műsorában.
