Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-05-06 / 285. szám

Esti mesék Mácsai Páltól Rövidebb volt a csendespihenő csü­törtökön Budapes­ten, a Bíró utcai óvo­dában. Az ovisokhoz ugyanis vendég érke­zett. Mácsai Pál, aki valamikor szintén ott koptatta a szőnyeget, új lemezén hallható mesékkel szórakoz­tatta a kicsiket. Hiába a sok rémhír, hogy a mai gyerekek már nem tudják, mi fán terem a magyar népmese. A Kiskakas gyémánt félkrajcárját felváltva mond­ták a színésszel. GORDON ESZTER FELVÉTELEI Az ember egy pillanatra nem figyel, a fotós meg éppen akkor résen van, kattint és máris kész az a portré, amit az áldozat nem mindig vállai szívesen. Az ilyen képeket viszont szereti nézni a nép, főleg, ha másnak mutat fricskát Ezúttal Robin Williams, Horvát János és Kiss Ernő került lencsevégre. Kelet felé Japán, nyugaton pedig Hawaii volt a legtávo­labbi hely, ahol jártam. Ja­pánba nagyon visszavágyom. V. R.: - Milyen a kapcso­lata az apósával, anyósá­val? H. B.: - Nagyon elfoglalt emberek. Ritkán van szabad idejük, ha mégis, azt nem velünk, hanem az unoká­jukkal töltik. Az apósom és a lányom imádják egymást. Alexandra, amikor meglátja a televízióban a miniszter urat, kiabálni kezd, hogy ott a Jóska! Jóskának hívja. Egyébként ők ketten sokban hasonlítanak egymásra. A lányom nagyon határozott, erős akaratú, barátságos, vi­dám teremtés. Az óvónőjé­től tudom, hogy csoportjuk vezető egyénisége. V. R.: - Sosem élt egy la­kásban az apósával? H. B.: - Nem, a kezdetektől külön élünk. S hozzáte­szem, nem egy tizenkilenc szobás házban, ahogy az új­ságírók tudják. Egy hetven Trixi utálja a politikát A Budai Vár egyik polgári eleganciájú cukrászdájában ad randevút Torgyán József menye, Hingyi Beatrix. Kosztümje, akárcsak maga, szolid és visszafogott. Illik a polgári miliőbe. Trixi derűs, mosolygós. Csak kicsit van zavarban. Nyoma sincs rajta az elmúlt hetek vesszőfutásának. Beszéd közben nincs tekintettel a politikai játékszabályok megkívánta elhallgatá­sokra, kis hazugságokra. Ettől legfeljebb akkor tér el, amikor a Malévra terelődik a szó. 1998. december 6. Arckép Hetedik oldal' A sajtó előtt ugyan be­ismerte, hogy az FKGP ajánlására, az ÁPV Rt. Javaslata alapján ke­rült a légitársasághoz, de semmi kivetnivalót nem lát benne, hogy a kor­mány tagjai fontos posztokra olyan embe­reket állítanak, akik szakmailag megfelel­nek és akikben meg­bíznak. Azzal sincs gond szerinte, ha ez a személy valamelyik miniszter rokona. A négyéves kislányát nevelő, nyelveket be­szélő hölgy egyben biztos: politikusnak nem megy, a politikát utálja. V. R.: - Ön egy politikus menye. Szereti a poli­tikát? H. B.: - Nem. Azok után, ami velem történt, meg pláne nem. Otthon a politika nem téma. Ha belekeverjük a csa­ládi életbe, megtörik a har­mónia. így történt az engem ért első támadások után is. Volt egy kis családi vita ab­ból, nyilatkozzam-e vagy sem. Családtagjaim, baráta­im azt mondták, ez az ügy három napig tart, majd elcsi­tul. Ott a helyem a Malévnál, ne aggódjak. Maradjak csak csendben. De a lemondáso­mig eltelt három hét alatt nem csillapodott az ellenem folytatott hadjárat. V. R. - Torgyán József me­nyének lenni nem hétköz­napi „állás”. Soha senki nem készítette fel arra, hogy mindez nagy figyel­met irányít majd önre? H. B. - Nem. De ebből az ügyből sokat tanultam. Kü­lönben is most már minde­nen túl vagyok, nincs tétje a dolognak, hisz lemondtam a tagságról. V. R.: - Miért adta fel? Nem bírta lelkileg? Vagy ez is politika volt? H. B.: - Sajnos igen. Beleke­verték a politikát ebbe az ügybe. Amikor tudomást szereztem arról, hogy a par­lamentben már három hete én vagyok a téma, úgy dön­töttem, lemondok a tisztsé­gemről. V. R. - Ez azt Jelenti, hogy ön korábban nem nézett tévét, nem tudta, hogy Torgyán Józsefet azzal vádolják, hogy a család­tagjainak osztogat állá­sokat? H. B.: - Nézze, nekem van egy négyéves kislányom, a fürdetés, vacsora és a lefek­vés előtti imádkozás épp a Híradó idejére esik. V. R.: - Nyugodtan alszik? H. B.: - Igen. A megválasztá­somat követő napon mélyen magamba néztem, s azt kér­deztem, valamit elrontottam volna? A megtisztelő felké­rést nem kellett volna vállal­nom, nem oda való vagyok? A lelkiismeretem tiszta, a vá­lasz pozitív volt. Nem volt olyan feltétel, kitétel, aminek ne tudtam volna eleget ten­ni. Nyugodtan nézek a tü­körbe. Tudom, ez az ügy nem ellenem, hanem apó­som ellen irányul. V. R.: - Ön szerint miért esett éppen Hingyi Beatrixra a választás? H. B.: - Azért, mert szakmai­lag megfeleltem. Az igazga­tóságnak kilenc tagja volt. Közülük csak ketten rendel­keztünk belső rálátással. A légi forgalom olyan bonyo­lult dolog, hogy oda csak egy gazdasági vagy jogi végzett­ség nem elég. V. R.: - Ez volt az első ilyen állása? H. B.: - Két évvel ezelőtt - megjegyzem, apósom még nem volt miniszter - már hívtak az OTP-Travel igazga­tóságába. A lányom még túl kicsi volt ahhoz, hogy ilyen munkát vállaljak. Ezért ak­kor nemet mondtam. Ké­sőbb részmunkaidős állást kaptam egy kisebb utazási irodában. Most - az ellenem folyó sajtóhadjáratnak kö­szönhetően - több állásaján­latom is van utazási irodák­tól, illetve egy külföldi légi- társaságtól. Mielőtt döntök,- Az apósom és a lányom imádják egymást - mondja Hingyi Beatrix kipihenném ezeket az izgal­makat. Jön a karácsony, ami a szeretet és megbocsátás ünnepe. V. R.: - Apósától kapott valamiféle támogatást, amikor magára támad­tak? Gondolom, vigasztal- gatta egy kicsit. H. B.: - Külföldön volt, ami­kor ez az egész elkezdődött. Ő is azt mondta, rendjén van, hogy én ott vagyok, ez az ügy elcsitul. Megígérte, hogy mindenben támogatni fog. Megszokta már, hogy tá­madják őt. De az neki is új volt, hogy a családját veszik miatta célba. V. R.: - A sajtó letrixizte. Szereti ezt a nevet? H. B.: - Ez a becenevem. Ale­xandra, a lányom pedig ma­mikának hív. A férjem kezdi tőle átvenni. V. R.: - Utaztatással fog­lalkozik. Szeret utazni? H. B.: - Természetesen. Sze­retem a különböző kultúrá­kat. A munkám lehetővé tet­te, hogy sok helyre eljussak. négyzetméteres, leválasztott lakásban élünk itt a közel­ben, amelynek a főfala om­ladozik. Csak a szentlélek tartja. Nincs gázfűtésünk, a férjem reggelente a pincéből hordja fel a tűzifát, hogy megrakjuk a cserépkályhát. Bizony hajnalban már fá­zunk, annyira kihűl a lakás. Nem nagyobb, csak kényel­mesebb otthonra vágyom. V. R.: - Korábban hallani lehetett arról, hogy a fér­jéből is politikus lesz. H. B.: - A férjem Mérleg, szolid, harmóniára vágyó ember. Nem vágyik politiku­si karrierre. V. R.: - És ön milyen jegy­ben született? H. B.: - Skorpió vagyok, mint az apósom. De én nem tartom tisztességes pályá­nak a politikát. Nem az igaz­ságra épül, hanem megalku­vásra, kompromisszumra. Nem a nép boldogulásáról szól, hanem különféle ér­dekcsoportok harcáról. Csík Rita Bujtor István a Csillagok Falán Sok magyar művészhez hasonlóan Bujtor István is megörökítette kéznyomatát és aláírását az utókor számára, és felkerült a Csillagok Falára. Aki meg szeretné tekinteni a Hemingway Alapít­vány eddigi gyűjteményét, látogasson el a ma­gyar Hollywood Boulevard-ra, vagyis a Király utcai Pizza Hut étterembe. Vége Bin Gates uralmának? A közelmúltban bizal­matlansági tárgyalás indult a Windows-ki- rály, a Microsoft szá­mítástechnikai ma­mutcég vezetője, Bili Gates ellen. Sokak szerint ez csak az utolsó csepp a pohár­ban, amely könnyen ahhoz vezethet, hogy az amerikai kormány közbelép, és a mono­póliumokat korlátozó törvény megszegése mi­att lehetetlenné teszi a dollármilliárdost. Bár rosszakarói szerint a világ második legértéke­sebb cégének egyeduralmát mostanában amúgy is alapjaiban fenyegetik azok a számítástechni­kai újdonságok - amelyeket nem a Gates- műhelyben dolgoztak ki. Kern újra énekel A Lövölde tér és a Pincér­rock után most Leonard Cohen dalait hallhatjuk Kern András Engem vársz című lemezén. A Vígszín­házban Kern színész kol­légáival - többek között Kamarás Ivánnal, Liptai Klaudiával és Balázsovits Edittel - egy amerikai da­rab, a Popcorn utolsó si­mításain dolgozik. A ren­dező Marton László. Kísértetek Webber kastélyában A musical fejedel­me, Sir Andrew Lloyd Webber rej­télyek szenvedő alanya lett. Kasté­lyából sorra tűnnek el az újságok, a kéziratok, máskor meg a kádak lefo­lyóinak dugói ke­rülnek rejtélyes módon a fürdőszo­bából a garázsba. A fülbemászó meló­diák szülőatyja sze­rint a londoni villá­ban nemcsak a jogos tulajdonosok, hanem kísér­tetek is laknak. Nekik köszönhető tehát, hogy Webber kénytelen volt - 10 millió fontért - meg­válni kedvenc kastélyától. A zeneszerző elköltö­zött, de főhadiszállását a kísértetház közvetlen szomszédságába, egy bérházba helyezte át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom