Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-29 / 303. szám

Családi körben. (1) A magyarbánhegyesi speciális általános szakiskola diákott­honában élő néhány állami gondozott gyermek meghí­vást kapott az ünnepekre azokhoz a baptista családok­hoz, akikkel immár negye­dik éve tartják a kapcsolatot. A Csömörre, Szigetszent- miklósra és Budapest kör­nyékére utazó gyermekek — a vendéglátók jóvoltából — az idei ünnepeket is meg­hitt családi körben tölthetik. Mindenki ünnepelt. (1) Több érdekes programmal várták a közelmúltban a nagybánhegyesi művelődési házba a falu lakóit. A kará­csonyi ünnepekhez, vala­mint a kisebbségek napjá­hoz kapcsolódóan a szlovák önkormányzat szervezésé­ben került sor a nemzetiségi estre, ahol az óvodások és iskolások adtak műsort. Ezt megvendégelés és közös éneklés követte a szlovák klub tagjaival. Szintén a ka­rácsonyi program részeként mutatták be egy fővárosi színház előadásában a „Mátyás király és az ördög” című mesejátékot a kicsi­nyeknek, továbbá az óvodá­ban és az iskolában külön műsorral, színdarabokkal és vidám jelenetekkel készültek a karácsony megünneplésére a gyerekek és felnőttek. Feltörök, (f) „Csak” ki­sebb autós karambolokról és feltörésekről kaptunk hírt tegnap a rendőrségtől. Kora­este Békéscsabán, a Dobozi úton két Lada üközött össze. Az egyik az árokban kötött ki, a másik, a vétkes autó ve­zetője viszont tovább haj­tott, és csak az üldöző rend­őröknek állt meg a Kettős- Körösnél. Három megye- székhelyi gépkocsi feltöré­séről is szól a krónika. Éjjel a Kulich telepen egy Wart­burgot „nyitottak” ki, kitör­ve az ablakát, megszabadít­va egy magnótól. A Lázár utcában táskát és szemüve- get(!) loptak el hasonló mó­dón. A Kapisztrán utcában szintén autósmagnót zsák­mányoltak a tolvajok. Fóliatűz. (f) Szeghal­mon, az Újtelep utca 23-ban hétfőn délután kigyulladt a nyári konyha. A kárt 500 ezer forintra becsülik a tűz­oltók. Koraeste Csanádapá- cán, a Damjanich utcában a lángok martaléka lett egy fóliasátor. MEGYEI KÖRKÉP 1998. december 29., kedd Rekviem egy zongoratanárnőért Molnár Kornélia a zenének és a gyermekeknek szentelte életét (Folytatás az 1. oldalról) A battonyai Robotka Jánosné is meghatottan emlékezett a ta­nárnőre: — Kedves volt, jószívű, ba­rátságos, mindig mosolygott, főleg az utóbbi időben. A zené­nek élt meg a gyerekeknek. Egy-egy jó szereplés után meg- puszilgatta őket. A kisfiam, Pé­ter nagyon szerette, az ő kedvé­ért nem hagyta abba a zeneisko­lát. Jókat beszélgettek és társas- játékoztak gyakorlás után. Péter sokszor jött úgy haza zongorá­ról, hogy csak mesélt, mesélt az ő klassz tanárnőjéről. Korábban azonban Kornélia nem volt ennyire nyílt, nem volt ennyire önmaga: nem ismertem a ma­gánéletét, de éreztem, súlyos gondjai lehetnek. Ezeken sze­rencsésen túltette magát. A kevermesi Tar Angélát annyira megrázta a tanárnő ha­lálhíre, hogy bánatában „elbujdosott” a nagymamához. Otthonában nem is tudtunk be­szélni vele, a testvére szerint csak estére ígérte, hogy hazatér. Egy másik kevermesi kislány, a 11 éves Katona Sztella sírógör­csöt kapott, amikor a szülei ebéd után megmutatták neki a tegnapi újságot. — A tanárnő mindig figye­lembe vette, mit szeretne a gye­rek, ha kellett, 8-10 darabot is lejátszott neki, hogy tudjon mi­ből választani. Ezért is ragasz­kodott annyira hozzá a kislá­nyunk. Nyáron hetente egyszer a lakásán fogadta Sztellát, és a többieket, minden ellenszolgál­tatás nélkül. Sőt! Amikor a zon­gorát vásároltuk, eljött velünk Dunakeszire. Öten ültünk a Wartburgban, hajnalban indul­tunk, este értünk haza. Nagyon- nagyon megrendített a halála. Most nem tudjuk, mi lesz — mondta Sztella édesapja, Kato­na László. A Hősök terén, a bíróság mö­gött áll az a ház, amelyben Mol­nár Kornélia lakott. A kapun gyászjelentés, a temetés idő­pontja nélkül. Az elhunyt élet­társa ottjártunkkor intézte a hi­vatalos ügyeket. Az élettárs édesanyja zokogva nyitott ajtót: — Teljesen talpra állította a fiamat. Hat és fél év alatt az volt hozzá a legdurvább szava, hogy „Picikém”. Olyan felesége volt Zolimnak, és olyan menyem nekem, akit soha nem lehet el­felejteni. Rajongva szerette Zo­li gyermekeit és Marika lányo­mét is, ha rosszat tettek az uno­káim, akkor is kedves volt hoz­zájuk. Amikor elindult az éjféli misére, feküdtem, mert nagyon meg vagyok fázva. Teát hozott. Mama, mondta, jól takarózzon be, majd ha hazajövök... Nem jött haza. Már soha többé nem jön haza. Ménesi György Az apátplébános a zeneiskola igazgatójának Tisztelt Igazgató Úr! Az éjféli mise végeztével megdöbbenve és fájdalommal értesültem arról, hogy Molnár Kornélia orgona­művész, a Battonyai Zeneiskola tanára a ,,Karácsonyi üdvözlet" befejeztével a templomban hirtelen és váratlanul elhunyt. Imád- ságos részvétemet fejezem ki Holló László Igazgató úrnak, az is­kola tanári karának, Igazgató úron keresztül a nagyérdemű Molnár Kornélia szeretteinek és kedves hozzátartozóinak. Ezen a szent éjszakán 0 Jézust kereste, dicsérte és magasztalta, mint az angyalok, a pásztorok és a háromkirályok. Hiszem, hogy eb­ben a váratlan halálban szent találkozása volt Jézussal, akit szí­vében, lelkében megtalált, most benne nyugszik békességben és boldogságban. A nagyérdemű elhunyt lelke üdvéért 1998. de­cember 28-án délután 4 órakor engesztelő szentmisét mondok a római katolikus templomban. A szentmisére a tanári kart, az el­hunyt szeretteit tisztelettel és szeretettel meghívom. Battonya, 1998. december 28. Dusik Péter apátplébános „Ha elmúlik karácsony...” (u) Elmúltak az ünnepek, bezárt az Aranykapu Békéscsa­bán, az Andrássy úton. Néhány napja még a forgatag zsivajától, most pedig a bontás zajától han­gos a sétálóutca fotó: lehoczky Péter VÉLEMÉNYEK Tél van... és halál Az a tél is betyár kemény volt. Hamar elfogyott az iskolánknak kiporciózott porszén. Nem le­pődtünk meg, amikor Tanító néni, a fényesi ta­nyavilág felejthetetlen „Csabaimagda” nénije, hazaindulás előtt egyszer kihirdette: „Holnapra mindenki hozzon egy köteg tűzrevalót is. Amilyet tud..." Olajos talpfát vágtunk össze otthon, más­nap a táska mellett, egyik kezemben a drót-fogta tűzrevalót cipeltem. (Amiből az is kitűnik, szponzorokért nem mostanában kiált először az ország.) Nem maradt el a dicséret, pláne, hogy Lajcsi, az osztály tűzfelelőse egy-két szeneskanál fáradt olajat is ráküldött, amikor begyömö­szölte a vállmagasnyi vaskályhába. Azt hittük, egyhamar nem lesz olyan csikorgó telünk, hogy nem jön többet ilyen szegény­ség. Abban biztos vagyok, azon a télen karácsonyig nem fa­gyott meg hatvanöt ember. Mint eddig az idén. A három pirosbetűs nap megrázó híre volt a battonyai peda­gógushalál, a Trabantban élégett két miskolci fiatalemberről szóló, hogy élete munkája égett porrá az istállóban egy tatárszentgyörgyi vállalkozónak. Nekik az, nekünk a legször­nyűbb mégis az, hogy a szeretet ünnepén 11 áldozatot követelt a hideg. Ne áltassuk magunkat, hogy sokuknál az alkohol az oka mindennek. Hogy is tanultuk az emlegetett fényesi iskola után nem is olyan sokára? „...És a nyomor gyámoltalan fejét / Elhamvadt városokra fekteti. / Most tél van és csend és hó és halál," ...r ez a világ, mondja ismerősöm az utcán, bélelt kabátját összébb húzva magán. Égyütt nézzük a félig lebontott karácso­nyi sátrak közelében a harmonikást, a muzsikának nyomatékot adó dobost. Előttük a földön kenyérkosár, pár forinttal, inkább kedvcsinálónak. Micsoda szerencse, hogy Isten velünk van. Tegnap megeny­hült. Déltájban még a járdára rakódott jeget is megolvasztotta a Fábián István Vegye! Vigye. Villogós és beszélő rendőrautó, „eksön men”, villanyvonat, távirányítós szuper terepjáró és kakukktojásként egy Barbie babaház szerepelt a gyerek karácsonyi kívánságlistáján, úgyhogy volt miből válogatnia a szülői és nagyszülői Jé- zuskáknak. Az ünnep előtt minden gyerekműsor előtti, közbeni és utáni reklámhoz be kellett ug­rálni a tévé elé, hogy együtt megnézzük a kö­lyökkel, mit hozzon a Jézuska. Ha azt mondom, kínálatból minden volt, mi gyermekszem-szájnak ingere, még közel sem járok az igazsághoz. Csemetém — gondolom, telje­sítve a reklámgyártók elvárásait — hűzött és házott a mindentjáró autócsodán, követelte az eksön ment, és el volt ra­gadtatva — fiú létére — a babaháztól. Szerencsére a család minden tagja elsősorban a játék alaplényegét tartotta szem előtt vásárláskor: tartósság és kreativitás, illetve, hogy egyedül és közösen is jót lehessen játszani vele. Az elvárásokat többé-ke- vésbé teljesíteni is lehetett a 80 százalékában bóvlitól hemzse­gő játékpiacon. Bóvli vagy nem bóvli, a játékárusok kaszáltak karácsonykor. Nem hiszem, hogy volt eladhatatlan játék. Persze, hiába figyelt oda az ember, egyesek — visszaélve jól bevált „márka­nevekkel” — sikeresen átverték a vásárlóközönséget. Gondo­lom, mindenki emlékszik még Süsüre, a sárkányra, akit egy or­szág kedvelt korhatár nélkül. A mesesorozat megjelent könyv­ben és kazettán, és most családunk fellelte diafilmen is. A me­sefilmnek mindenki örült. Végre valami új a 131-szer levetített Robinson Crusoe helyett. A kiábrándulás gyors volt és teljes. A filmet elkövető Magyar Diafilm Gyártó Vállalat összesen 19 színes kockát fordított Süsü teljes „élet történetére”, borzalma­san csapnivaló, összezanzásított és zagyváit szöveggel. Süsü el, Robinson vissza, és maradt a nagy tanulság: karácsonykor min­dent el lehet adni?! Kovács Attila „VEDD LE AZ EMBEREKRŐL A KÉNYSZERT, ÉS NÉZD MEG, MENNYIVEL TISZTESSÉGESEBBRE SI­KEREDNEK.” (Arnold Zweig) Minden lakást intenek Az ünnepi fogcsikorgató hidegben aki csak tehet­te, jól megpakolta a cserépkályhát vagy felkap­csolta a gázkonvektort a maximumra. A központi fűtéses lakásokban azonban nem a lakótól függ, hogy mit mutat a benti hőmérő higanyszála. — Mardt-e fűtetlenül épület? — fordultunk a kérdés­sel Szlota Józsefhez, a békéscsabai Lakásszövet­kezet ügyvezető igazgatójához. — A Lakásszövetkezethez tartozó összes épü­letet fűtjük. Senki nem vacogott fűtetlen lakás mi­att. Néhány kisebb hiba, mint például légteleníté- si probléma elhárításához kihívták ügyeletünket. A Lencsési lakótelepen egy kazántestet cseréltünk le, de minden hibát sikerült azonnal megoldani. — Mekkora anyagi terhet ró a lakosságra az in­tenzívebb fűtés? — Ezt pontosan csak áprilisban tudjuk meg­mondani, hiszen átalánydíjat szedünk. Március végén elkészítjük az egész éves elszámolást. Ek­kor derül ki, hogy visszatérítünk-e vagy a fo­gyasztót kérjük ráfizetésre. Egyelőre csak szám­adatok állnak birtokunkban, miszerint november­ben 612 ezer, decemberben 676 ezer köbméter földgázt használtunk el. (s) Változás előtt a ványai fürdő Elégedetlenek a helyi fürdő üzemeltetésével a dévaványaiak. A lakosság korábbi kifogásai után, most a nagyközség képviselő-testülete is úgy vé­li: a következő strandidénynek már másik üze­meltetővel lenne célszerű nekivágni. Két évvel ezelőtt a ványai önkormányzat pályá­zat útján hirdette meg a fürdő működtetését (ezt a feladatot addig az önkormányzat végezte). Ennek eredményeként az üzemeltetést a nagyszénási Parkfürdő Bt. nyerte el. Az elmúlt két esztendőben — különösen idén — a lakosság többször elégedetlenségét fejezte ki a nagyszénási bt. munkájával kapcsolatban. Úgy vélték: sokat romlottak az állapotok (például a higéniai) a korábbiakhoz képest. A képviselő-tes­tületi üléseken is többször szerepelt már a fürdő ügye, ugyanis a lakossági észrevételek mellett az önkormányzatnak is akadtak problémái a működ­tetővel. Mindezek ismeretében már érthető, hogy a leg­utóbbi testületi ülésen a képviselők döntöttek. Az elöljárók felhatalmazzák a polgármestert arra, hogy tárgyaljon a strandfürdő működtetőjével az üzemeltetési szerződés felmondásáról. M. B. Lebuktak a disznótolvajok Hamis tízezressel fizetett — keresi a rendőrség Lebukott egy ötösfogat: december 21-én este nyolc óra után be­törtek egy kamuti tanyába, ahonnan két hízót loptak el, mint­egy 40 ezer forint értékben. A díszes família tagjai — M. A. 21 éves, M. M. 22 éves, M. H. 30 éves, B. S. 30 éves és O. M. 35 éves, valamennyien békéscsabaiak — kocsival indultak por- tyázni, de ezúttal rajtavesztettek: tetten érték a kisebbséghez tartozó három, úriembernek éppen nem nevezhető illetőt és a nem úrinő módjára viselkedő két hölgyet, akik valamennyien a rendőrség régi ismerősei. Mindannyian büntetett előéletűek. Az ügyben a vizsgálat tart, mert minden bizonnyal más bűncse­lekmény is nyomja lelkűket — mondta tegnapi sajtótájékozta­tóján Bondár Gábor rendőr őr­nagy, a Békési Rendőrkapitány­ság főnyomozója. Elmondta még, hogy ugyancsak 21-éré virradóra Bélmegyeren egy ta­nyában jártak hívatlan látoga­tók, akik minden bizonnyal a karácsonyi ünnepekre és a szil­veszterre „vételeztek” alap­anyagot. A tettesek a privatizá­ciónak egy sajátos, ám bünte­tendő módját választották. Eltu­lajdonítottak negyven tyúkot, tíz gyöngyöst és hat birkát, mintegy 130 ezer forint érték­ben. Bondár Gábor egy csalóról is szólt. December 23-án este, Bé­késen, a Csabai úti kocsmában egy fiatalember 300 forint ér­tékben rendelt italt, s tízezressel fizetett. Zárás után derült ki, hogy az AA 0000000 sorszámú tízezres hamis, egészen ponto­san a bankjegyről szóló tájékoz­tatóból vágták ki, s azzal egyen­lítette ki számláját — természe­tesen 9700 forintot visszakapott — a 30 év körüli, 175-180 cen­timéter magas, vékony testalka­tú, kék szemű, dús bajuszú, fe­kete sapkát, nagy kockás sálat, derékszíjjal átkötött zöld mun­káskabátot viselő fiatalember, akit a rendőrség keres. (z)

Next

/
Oldalképek
Tartalom