Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24-27 / 301. szám

KARÁCSONY 1998. december 24-27., csütörtök-vasárnap A nemesek az ország hasznos polgárai kívánnak lenni Beszélgetés bedeghi és berencsi gróf Nyáry Jánossal, a Magyar Történelmi Családok Egyesületének elnökével Bizonyára kevesen tudják, az elmúlt évtizedekben a társada­lomból államilag kitagadott magyar nemesség magára talált. Szervezetbe, a Budapesten működd Magyar Történelmi Csa­ládok Egyesületébe tömörültek, tagjai számon tartják és segí­tik egymást. Sdt, keresik azokat, akiket az egypártrendszer szétszórt, nemesi származásuk miatt megalázott vagy a hatá­rokon kívülre száműzött. Ma már csak élni akarnak, ápolni hagyományaikat és segíteni a polgári Magyarország fejlődését. Erról kérdeztük az egyesület elnökét, bedeghi és berencsi gróf Nyáry Jánost. A nemesi tartás fontos eleme a kari­tatív munka. Ruhaadományokkal se­gítjük szegényebb tagjainkat és a haj­léktalanokat, s gondoskodunk az el­esett, beteg nemesekről. Ha csak any- nyit tudunk tenni, hogy a magányos, nehezen mozgó tagjainkat levisszük sétálni, már azzal sokat segítünk raj­tuk. — Hány tagja van az egyesületnek? — Kétszáztizennyolc, közülük mint­egy ötvenen külföldön élnek. E mellett tiszteletbeli, sőt pártoló tagjaink is van­— Mikor és honnan jött a gondolat a magyar nemesség összefogására? — A nyolcvanas évek végétől Né­metországban éltünk, ahol tagjai vol­tunk a Bajor Nemesi Klubnak. Amikor 1992-ben hazatértünk, arra tettem fel az életemet, hogy összetartsam a mara­dék nemességet. Kétévi előkészítő munka után 1994. március 15-én a bu­dai ferences atyák — különösen páter Faddi Ottmár — segítségével megala­kítottuk a Magyar Történelmi Csalá­dok Egyesületét. Ottmár atya hívására az egyházköz­ség Fekete Sas utcai irodájában talál­koztak először a nemesi klub tagjai. Később, ahogy nőtt a taglétszámunk, tá­gasabb helyre költöztünk, most a Stefá­nia palotában tartjuk összejöveteleinket. — Ki lehet az egyesület tagja, mi­lyenfeltételnek kell megfelelnie? — Először azokat hívtam meg, aki­ket ismertem, majd barátomtól, Gudenus János József neves genealó­gustól (családfa-kutató — a szerk.) kaptam érdemes neveket. Ok voltak az alapítók. Azóta ajánlással történik a felvétel, aminek szigorú a szabálya: a jelentkezőnek hitelt érdemlően igazol­nia kell a nemességét. Azt követően közgyűlés dönt a felvételéről. A hatá­rozatig a jelölt mint várományos szere­pel a listánkon. Ezzel a procedúrával el akarjuk kerülni, hogy méltatlan sze­mély keveredjen közénk. Természete­sen egy Esterházytól, egy Batthyánytól nem kérünk nemesi igazolást, de egy felvidéki kisnemestől igen, mert talán nem tudunk róla semmit. — Felvesznek-e tagjaik közé volt MSZMP-tagokat? A családfa A Nyáryak ősi székhelye a Tolna vármegyei Bedegh volt, de székhe­lyüket a XVI. században a Nyitra vármegyei Berencsbe tették át. In­nen a két előne vük: bedeghi és berencsi. A család 1329-ben kapott nemességet. Az ősök közül kiemel­kedik Nyáiy Gál I., Mátyás király zászlótartója és Somogy vármegye főispánja. Két fia volt, Péter és Ber- nát, utóbbi fia Nyáry Ferenc, aki 1521-ben Belgrád várában vitézke­dett. Részt vett a mohácsi csatában, ahonnan megszabadulva I. Ferdi- nánd híve lett. 1532-ben Bécs védel­mében, mint kapitány szerzett érde­meket, ezért 1535-ben a vörös viasz- szal élhető bárók sorába emelte őt a császár. A család 1723-ban Nyáry Zsigmond révén nyert grófi címet. Interjúalanyunk, Nyáry János (ké­pünkön) a bedeghi és berencsi Nyáryak egyenesági leszármazottja. 1942-ben született Kolozsváron. Me­chanikai műszerészként, majd fotóri­porterként, 1982-től pedig szitanyo- mó-fotógrafikusként dolgozott. A Kádár-rendszer igazságtalanságait nem tudta elviselni, ezért a nyolcva­nas évek végén az NSZK-ba távozott. A rendszerváltás után tért haza, jelen­leg szitanyomó vállalkozását irányít­ja. Nős, három gyermek apja. — Köztu­dott, az elmúlt 45 évben — hogy mentsék a bőrüket — so­kan megalkud­tak a rendszerrel és beléptek az MSZMP-be. A nemesek is ugyanolyan hús-vér embe­rek, mint má­sok, közöttük is vannak erőseb­bek és gyengéb­bek. Most, ami­kor már szaba­don élünk, a tör­ténteket — ne­vezetesen az MSZMP-tagsá- got — már nem tartom nagy bűnnek, kivéve ha az illetőnek vér tapad a ke­zéhez. Utóbbi­aknak nincs he­lyük soraink­ban, általában el sem jutunk idáig, mert az érintett maga jön rá, hogy nincs helye közöttünk, mint ahogy azoknak sincs he­lye az egyesületben, akik életmódjukkal vagy botrányos viselkedésükkel szinte önmagukat zárják ki a nemesek sorából. — Milyen célokat fogalmaztak meg maguknak az egyesület tagjai? — Elsődleges célunk a világba szét­szóródott magyar nemesek felkutatása és összefogása. Az erdélyi nemességgel például nagyon jó kapcsolatunk van, megalakították az Erdélyi Történelmi Családok Egyesületét. De tartjuk a kap­csolatot a Németországban, Belgium­ban, Ausztráliában, Kanadában és má­sutt élő magyar nemesekkel is. Nem kis körről van szó, hiszen ha csak a Habs- burg-család tagjait nézem, Európa csak­nem minden táján meg lehet találni őket. Többek között Habsburg György, Ottó fia is tagja egyesületünknek. Fontos feladatnak tekintjük őseink hagyo­mányainak őrzését, az ifjúság nevelését, a ne­mesi tudat, a nemesi tartás elültetését lel­kűkben. Mivel a Ká­dár-rendszerben az is­mert okok miatt a szülők többsége elhall­gatta nemesi származá­sát, sokan most döb­bennek rá, honnan is jöttek, milyen gyöke­rekkel rendelkeznek. — Ha nem harag­szik, egy kicsit távol­ságtartónak, felsőbb- rendűnek hangzik a ne­mesi tudat, a nemesi tartás emlegetése. — Épp fordítva. A nemesi tartás kivételes viselkedésmód, pozitív értelemben vett meg­különböztetés az átlag­polgárral szemben. Nem tagadom, igyek­szünk úgy viselkedni, hogy — bár nincs a homlokunkra írva kik vagyunk — érezzék rajtunk a különbséget, hogy udvariasabbak, a szó valós értelmében nemesebbek vagyunk másoknál. Én magam nagyon vigyázok pél­dául arra, hogy min­denkinek előre köszön­jek. Gróf Nyáry János (balról) szerint a királyság visszaállítása esetén herceg Es­terházy Antal (jobbról) alkalmas jelölt lenne a trónra fotó: lehoczky Péter nak. Nem akarunk sznobok lenni, így azokat is felvesszük az egyesületbe — pártoló tagnak —, akik nem nemesek, de egyetértenek az elveinkkel. Jelenlé­tüket fontosnak tartom, mert a magyar nemesség nem létezhet szimpatizánsok és pártolók nélkül. Tapasztalatom sze­rint a magyar polgárság nagy része an­nak ellenére rokonszenvezik a magyar nemességgel, hogy belé nevelték: a ma­gyar urak népnyúzók voltak. Ez nem egészen volt igaz, mert őseink munkát adtak a polgárnak, a parasztnak, így ál­talában jó viszony alakult ki a polgárság és a nemesség között. A magyar urak szerették a népet és viszont. —7- Kikéri-e valaki a véleményüket, kíváncsi-e valaki — kormány, pártok, politikusok — arra, hogyan látják az ország helyzetét, jövőjét? — Kormányszinten nem. Még nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy kikér­Nemesi címek és rangok Király Főherceg (Habsburgok) Herceg Gróf Báró Nemes A hercegek címerét hercegi korona díszíti. A grófok a címerük­ben kilencleveles, a bárók hétleveles, a nemesek pedig ötleveles ko­ronát használhatnak. 1. §. (1) A magyar nemesi és főnemesi rang (herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, primőr, lófő) megszűnik. A külföldi államfők által ado­mányozott nemesi és főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyek, illetőleg az ilyen engedélyek jellegével bíró törvényi rendelkezések hatályukat vesztik. (2) Az „örökös főispán” cím megszűnik. (3) Megszűnnek azok a rangjelző címek (méltóságok), amelyeket mint kitüntetéseket rendszeresítettek (valóságos belső titkos taná­csos, titkos tanácsos, kormányfőtanácsos, kormánytanácsos stb.). Az ilyen címekre (méltóságokra) vonatkozó adományozások hatályukat vesztik. 3. §. (1) A jelen törvény 1. §-ában említett rangjelző címek, vala­mint a „vitéz" cím használata tilos. (2) Nemesi előnévnek, nemesi címernek és jelvénynek vagy a ne­mesi nemzetiségi származásra utaló kifejezésnek (de genere) hasz­nálata tilos. (3) Tilos olyan címzést használni, amely a jelen törvénnyel meg­szüntetett rangra vagy rangjelző címre (méltóságra) utal (főméltó­ságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekinté­lyes, nemzetes stb.). (4) Tilos olyan címzést használni, amely a közszolgálat körében rendszeresített álláshoz fűződik vagy társadalmi megkülönböztetés­re utal (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagy­ságos, tekintetes, nemzetes stb.). (Kivonat az 1947. évi IV. törvényből) hették volna a véleményünket. A Hom- kormány közelébe nem is kerülhettünk, az elképzelhetetlen lett volna. Talán az Orbán-kormányéba igen, de ők meg sem melegedtek a helyükön, nem volt rá mód. Bevallom őszintén, szívesen keresnék al­kalmat arra, hogy kapcsolatba kerüljek a miniszterelnök úiTal a titkárságán keresz­tül, mert felajánlanám a szolgálatainkat. Hiszen a magyar nemesség soraiban sok tehetséges embert találni, jogászokat, or­vosokat, művészeket, akik nagy hasznára lehetnének a magyar demokráciának. Ha a magyar kor­mány építeni kívánna ránk, mi nem zár­kóznánk el előle. — Az mondta, el­képzelhetetlen lett volna a kapcsolat a Horn-kor- mány és önök között. Hor- nék miatt vagy önök mi­att? — Is-is. A Hom-kor- mányban mi a kommuniz­mus visszaté­rését láttuk, nekik pedig nem, volt szükségük' a magyar arisz­tokráciára. — Ha már a kormányok­ról esett szó, hogyan érin­tik önöket a politikai hullámzások? — Az egyesület politika mentes. Tevékenységünk kizárólag a kultúra területére, a hagyományőrzésre korlá­tozódik. Összejöveteleinken előadá­sokat szervezünk főleg történelmi, tu­dománypolitikai és művészeti kérdésekről, s évente egyszer elme­gyünk a Széchenyi bálba, a Hotel Gel- lértbe. Legutóbb pedig Bagyinszki Zoltán könyvének megjelenését ünne­peltük. Tudja, az embernek szüksége van az ünnepekre. — Van olyan tagjuk, aki egzisztenci­ális okok miatt nem engedheti meg ma­gának, hogy a rendezvényeiken részt vegyen? — Igen, sajnos vannak, akik nem jöttek el a könyvbemutató gálára, mert nincs szmokingjuk. Ez nem szégyen, ez szomorú. A gazdasági helyzetünket tükrözi, hogy a magyar nemesek egy részének 1998-ban nem telik szmoking­ra. A mai nemesség — néhány kivételtől eltekintve — nagyon szegény. Többségük kétkezi munkás. Pon­tosabban: egyesüle­tünk egyik része diák, akiknek még, a másik része nyugdíjas, akik­nek már nincs jöve­delmük, s csak néhá- nyan vannak, akik tehetősebbek. —A tiszteletbeli és pártoló tagok beke­rülhetnek-e az egye­sületbe, érdemes le- het-e bárki is a neme­si címre? — Sajnos nem, mert nemességet csak király adhat. Mivel Magyarországon megszűnt a királyság, így nemesi címet sem adományoznak. Ezért azt hiszem egyszer „elfogyunk”, idővel kihal a magyar ne­messég. — Elképzelhetet­lennek tartja, hogy a magyar nemesség mondjuk csatlakozik valamelyik európai király alattvalóihoz, s attól kezdve a koro­násfő magyar nemesi címeket is adomá­nyoz? — Ez utópisztikus gondolat. Azt inkább elképzelhetőnek tartom, hogy Magya­rországon visszaáll a királyság. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem a Habsburgok jogutódlása révén, bár tör­vényes királyunk most Habsburg Ottó kellene legyen, vagy ha ő nem, akkor legidősebb fia, Károly, aki Ausztriá­ban él. De ha nem akarnánk idegent látni a trónon, akkor népszavazás útján választhatnánk királyt, s ebben az eset­ben alkalmas jelölt lenne a legmaga­sabb rangú főnemes, Esterházy Antal herceg. —Szerepel programjukban a király­ság visszaállítása? — A gondolat utópisztikus. Nem le­hetetlen, de jelenleg nem aktuális a kér­dés. Biztos vagyok abban, hogy a pol­gári demokrácia az igazi államforma, és ha a mostani kormány meg tudja va­lósítani mindazt, amit a programjába foglalt, akkor Magyarország jó úton ha­lad. Nem hiszem tehát, hogy szükség van monarchiára, bár magam szívesen élnék királyságban. Megemlítem ugyanakkor, hogy jó néven venném, ha az 1947-es IV. szá­mú törvényt — amely kimondja a cí­mek és rangok eltörlését Magyarorszá­gon — megszüntetnék. Antall József részéről volt már ilyen irányú kezde­ményezés, de a halála megakadályozta abban, hogy napirendre tűzze a tör­vénymódosítást. Európában egyébként sehol nem csinálnak gondot abból, hogy valaki nemes, báró vagy gróf. A kérdés lelki oldalát tartom fontos­nak. A nevemet — melynek egy részét 1947-ben elvették — az őseimtől örö­költem. Mi jöhet még ezután? Az, hogy csupa kisbetűvel fogják írni: nyáry jános. Mulatságos, mert én ak­kor is gróf Nyáry János maradok. Ne értsen félre, nem azért akarom vissza­állítani a címeket, hogy kérkedjek vele, hanem mert lelkileg rossz érzés, hogy elvették, ami az enyém. Ezért a névért, rangért az őseim keményen meghar­coltak, törökverők voltak és várkapi­tányok, többen meghaltak a hazáért. Ezért kapták a grófi címet és a birtokot, nem szerencsejátékon nyerték tehát. A Nyáryak címere A négyeit pajzs 1. és 4. mezője kék, benne befelé forduló fehér lovon vágtató, aranyzsinóros vörös mezbe öltözött lovag látható, aki a bal, il­letve jobb kezében aranyzászlót tart. A 2. és a 3. mező vörös, benne arany koronából kinövő, befelé for­duló aranyoroszlán, jobb, illetve bal első lábában aranyjogar, a másik lá­bában pedig zöld leveles ágon há­rom ezüstrózsa látható. A címerpaj­zson a kilencleveles grófi korona, fölötte sisakdísz: kinövő oroszlán. Takarók: jobbról arany-kék, balról arany-vörös. — A tilalom ellenére ön használja a címeit. Volt ebből kellemetlensége? — Szűk baráti, ismerősi körben vise­lem, ebben a társaságban használt név­jegykártyámra nyomtattam rá a címei­met és a családi címert. Én ezzel sehol nem kérkedek. Akik tudják, hogy ki va­gyok, azok barátságból vagy tiszte­letből teljes nevemen szólítanak, jólle­het ezt soha nem igényeltem. Hivatalo­san a polgári nevemet használom és al­kalmazkodom a 47-es törvényhez. Én nem attól vagyok gróf Nyáry János, hogy a névjegykártyámra rányomtat­tam e címemet. ítéljék meg, hogyan élek, hogyan dolgozom, én ettől akarok jó ember lenni, nem attól, ahogy hív­nak. A lényeg, hogy hasznos polgárai legyünk az országnak, minél többet te­gyünk érte. Árpási Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom