Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24-27 / 301. szám
KARÁCSONY 1998. december 24-27., csütörtök-vasárnap Vtf* „Nem biztos, hogy nekem kell megváltanom a világot” A politikáról, a szeretetről és a családról — Csehák Judittal Lenyűgöző egyéniség. ízig-vérig nő. Most is szép, pedig elmúlt húsz, bizony negyven is. Megfoghatatlan belső derű sugárzik egész lényéből. Kedves, szerény, okos és irigylésreméltóan csinos. Evekkel ezelőtt találkoztam vele először a Parlament folyosóján. Mint a ringlispil, úgy forogtak utána a férfiak. Pedig dr. Csehák Judit háromszoros nagymama. Nála jártunk egy havas decemberi délelőt- tön. A beszélgetés alatt sem akarta magát másnak mutatni, mint amilyen. Nyíltan beszélt például arról, hogy a kelleténél jóval kevesebb időt töltött a gyerekeivel. Sőt, azt sem hallgatja el, hogy talán nagymamának sem az igazi... időm varrni, vagy több befőttet eltenni. Hosszú listákat írok, mi az, amit el kell végeznem, aztán sajnos a felére sem kerül sor. — Két felnőtt gyermeke van. Utólag hogyan értékeli, milyen volt velük a kapcsolata gyermekkorukban ? — Az ember nem lehet eleget a gyerekeivel. Ha most azt mondom, jól csináltam, akkor sem lenne jó a lelkiismeretem, mert ha csupán azt hasongabb voltál ott?” A kérdéséből nyilvánvalóvá vált, hogy jobban szerette azt a környezetet, ahol addig éltünk. A lányomnak sem volt könnyebb, amikor idegen helyen, ismeretlenek között Pesten folytatta középiskolai tanulmányait. Jóllehet édesanyám erejéhez mérten sokat segített. Dupla teherrel kell tehát szembenéznem, hogy nem voltam olyan jó anya, mint lennem kellett volna, s sincs semmi ilyen probléma. Egyébként ugyanilyen szeretetreméltó Judit férje, akit nem lehet eléggé becsülni például azért sem, hogy a lányom első házasságából származó unokámat sajátjaként szereti, neveli. — A gyerekek hogyan élték meg az Ön szakmai és politikai karrierjét? — Sokszor nehezen. Nem mindig ünnepelték különböző beosztásaimat. A miniszterségemnek például a vilá,Karácsonykor én főzöm a faddi halászlét, amely hasonlít a bajaihoz, tehát tésztával készül. A bejglisütés is az én feladatom. Bevallom, nagyon kell magam csipkedni, hogy olyan fino- i at főzzek, mint Judit lányom és a menyem, Zsuzsa” FOTÓ: kovács ERZSÉBET Dr. Csehák Judit a Pénzügyminisztérium Pénztártanácsának elnöke. Tulajdonképpen nem sok minden változott foglalkozását illetően, csak annyi, hogy június óta nem vesz részt a törvényhozásban. Több ideje van viszont arra, hogy szakanyagokat tanulmányozzon és készítsen. Nagyon szerényen említi meg, hogy a Világbank el nökének felkérésére egy egészségüggyel foglalkozó szakértői tanácsadói testületben dolgozik. Egyike annak a kilenc szakembernek, akiket a világ különböző részéből kértek fel a megtisztelő feladatra. A közép-kelet-euró- pai régióból egyedül őt. Az egészség- ügyi világszervezet is számít munkájára, az európai igazgató arra kérte, legyen az európai iroda segítségére. Az elnök asszony arcán leheletnyi smink. Vékony, barna pulóvert és ugyanolyan színű nadrágot visel. Természetes, hogy csizmája is barna. Nyakában színben harmonizáló sál, amelyet épp olyan tűvel tűzött ki, mint amilyen fülbevalót visel. Ez az összes ékszer rajta. —Remekül néz ki, fiatalabbnak látszik, mint évekkel ezelőtt... Elneveti magát, hangosan, jókedvűen. — Szoktam mondani: az az életcélom, hogy nyolcvanéves koromban olyan hetvenkilencesnek nézzek ki, aki jól tartja magát.-—Bár így is nagyon elegáns, de sohasem láttam még nadrágban. — Amig képviselő voltam, nem is engedhettem meg maganak. Most jobban lehetek önmagam az öltözködésben. Persze akkor is fontos lenne, hogy mi van rajtam, ha orvosként dolgoznék, hiszen nő vagyok, s a betegeim, munkatársaim véleménye legalább olyan fontos, mint az, hogy milyennek látnak a televízióban. Feszes munkatempóban is az volt a szokásom, hogy — miután magam mosok, főzök, vasalok — hétvégeken előkészítettem a ruháimat, így reggelente csak le kellett akasztanom a szekrényből. Tudja, egy politikusnak sokszor van, volt rossz napja, de azt a luxust nem engedheti meg, hogy ez meglátsszon rajta. Azt mondtuk, ha rossz a napunk, dupla annyi festéket kell felkennünk, hogy összetartsa a fejünket. — Hiányzik-e Önnek s férjének, Békési Lászlónak az aktív politika? — Mindkettőnknek kevesebb feszültséget és konfliktust jelent, hogy nem vagyunk aktív részesei a politikának. Nem hátrány, hogy maradt szabad időnk a szakmai munkára. Férjem olyan aktív és munkaképes, hogy annak a tízszeresét is el tudná látni. — Mivel foglalkozik? — Szakértőként alkalmazzák külföldi cégek. Ezenkívül ifjú szakembereket oktat a Pénzügykutató Rt.-nél, s szakértői intézményi munkákban vesz részt. —Milyennek ítéli a parlament munkáját? — Úgy látom, a parlament nem az igényesség irányába tart. Mások pocskondiázásá- ban merül ki az erő. A képviselőknek nem elsősorban politikával, hanem szakkérdésekkel kellene foglalkozniuk. Nem élem meg hiányként, hogy kikerültem ebből a körből. — Több a szabad ideje. Hogyan tölti, mit csinál szívesen? — Élvezem például, hogy jut lítom össze, hogy a lányom, menyem és a fiam mennyivel többet vannak az unokáimmal, bizony komoly a bűntudatom. Az is igaz, hogy amikor mi voltunk fiatalok se gyed, se gyes nem volt. Egy pályakezdő orvosban fel sem merülhetett, hogy kihagyjon két-há- rom-négy évet és otthon maradjon a kicsikkel. Ráadásul a fiam születése óta egyedül tartottam el a gyerekeimet. Bizony rossz anya voltam, csak azt kell becsülni bennem, hogy apjuk helyett voltam az anyjuk. Emlékszem, a fiam egyszer azt vágta a fejemhez: „Te egy nagyon unalmas anya vagy!” Mert el kellett látnom a háztartást, és így nem jutott időm arra, hogy például kirándulni járjunk, ahogyan szerették volna. Súlyosan igaza volt. Sokszor kellett nekik miattam iskolát és lakást váltani, barátokat elhagyni. A fiam hatéves lehetett, amikor Faddról Szek- szárdra költöztünk. Egy beszélgetés alkalmával a barátnőm megemlítette, hogy egy icipici kis faluban született. Mire a fiam azt kérdezte: „Te is boldoolyan nagymama sem leszek, amilyen édesanyám volt. — Hány unokája van? — Három fiú. Visszatérve a gyerekeimre, a kapcsolatunk mindezek ellenére mindig jó volt. Csak a lehetőségek csorbultak jobban, mintha teljes családban éltünk volna. —Jól tudom, hogy Judit lánya Gyulán él? — Amióta férjhez ment az alföldi kisvárosba, ott élnek. Megragadta Gyula szépsége. A nevelési tanácsadóban dolgozik. Nagyon tisztelem érte, hiszen az ő hivatása nem könnyű. Kemény szakma, ahol — mint pszicho- pedagógus — nehézsorsú emberekkel kell foglalkoznia. Tisztelem azért is, mert továbbképezi magát, ami két gyerek mellett nem könnyű. A fiamék Pesten élnek, öt percre tőlünk. O fogtechnikusi képesítést szerzett, de gyógyszer- nagykereskedelemmel foglalkozik. Azt állítja, a fogtechnika minden kreativitást nélkülöz, ezért váltott munkahelyet... — Azt hiszem fontos kérdés: milyen a viszonya a menyével? — Ó, csodálatos. A menyem remek szakember, tehetséges építészmérnök, aki ezenkívül remek anya és példás háziasszony. Szoktam mondani a fiamnak, nagyon becsülje meg, mert ez a kislány jobbat érdemelne mint ő, s nehogy erre a menyem is rájöjjön! Persze ez csak humor, hiszen a fiammal gon senki sem örült a családban. Kamasz fiam megjegyezte, ciki, hogy a beosztásom miatt neki magyarázkodnia kell a haverok előtt. Teher volt nekik, hiszen se előnyük, se hasznuk nem származott belőle, inkább csak hátrányuk. Azt pedig felettébb becsülöm: soha nem várták el, sőt nem engedték, hogy bárhova is beprotezsál- jam őket. A maguk erejéből érték el azt, amit elértek. Azért is tiszteletet érdemelnek, mert szerény körülmények között élnek, s nem várják el, hogy anyagi segítséget nyújtsunk nekik. — Egy pillanatra térjünk vissza a politikához. Elképzelhető, hogy egyszer még visszatér a közéletbe? — Nem valószínű. Már nem vagyok abban biztos, hogy nekem kell megváltanom a világot, abba sem akarok beleszólni, hogyan alakul az emberek sorsa. Bár az ember nem tagadhatja meg önmagát. Az is előfordulhat, történik valami, ami megérint és azt mondom: a csuda egye meg, mégis csak ringbe kellene szállni, hiszen ez nem mehet így tovább. — Még valamit a magánéletéből. Hogyan zajlik Önöknél a szeretet ünnepe? — Szabály, hogy mindenki külön karácsonyfát állít. Mikor hol, de általában a fiamnál találkozunk. Az ajándékosztás náluk történik. Hagyomány, hogy én főzöm a faddi halászlét, amely hasonlít a bajaihoz, tehát tésztával készül. A bejgli-sütés is az én feladatom. Bevallom, nagyon kell magam csipkedni, hogy olyan finomat főzzek, mint Judit lányom és a menyem, Zsuzsa. így aztán terülj-terülj asztalkám van különösen karácsonykor. Azért is büszke vagyok rájuk, mert jól varrnak, remek ízléssel rendezték be otthonukat, s imádják a kertet. Versenyzünk, kinek szebb a kertje, és ki tud szebb adventi koszorút készíteni. Egyszóval: szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen családom van! Béla Vali Életrajz Csehák Judit orvos, politikus. Született: Szekszárd, 1940. jan. 16. Férjezett: 1992. Békési László. Gyermekei: Judit, I960., György, 1966. Tanulmányai: Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1958—64. Életrajza: 1964—65 a Tolna Megyei Kórház segédorvosa, 1965—73 körzeti orvos Faddon, 1973—75 a Szekszárdi Városi-Járási Tanács osztályvezető főorvosa. 1975—78 az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára, 1978—84 a Szak- szervezetek Országos Tanácsának titkára, 1984-87 miniszterelnök-helyettes, 1985—86 az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke, 1987—90 szociális és egészségügyi miniszter, 1987—88 a kormány tudománypolitikai bizottságának elnöke, 1987—90 az Állami és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1988—90 az Országos Egészségvédelmi Tanács elnöke. 1985—89 a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, 1987—89 a Politikai Bizottság tagja. 1990—98 országgyűlési képviselő (MSZP). 1990—94 az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnöke, 1990—94 a szociális, családvédelmi és egészségügyi biz. tagja, 1994—98 a bizottság elnöke. (Ki kicsoda, 1996.)
