Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24-27 / 301. szám

KARÁCSONY 1998. december 24-27., csütörtök-vasárnap Vtf* „Nem biztos, hogy nekem kell megváltanom a világot” A politikáról, a szeretetről és a családról — Csehák Judittal Lenyűgöző egyéniség. ízig-vérig nő. Most is szép, pedig elmúlt húsz, bizony negyven is. Megfoghatatlan belső derű sugárzik egész lényéből. Kedves, szerény, okos és irigylésreméltóan csinos. Evek­kel ezelőtt találkoztam vele először a Parlament folyosóján. Mint a ringlispil, úgy forogtak utána a férfiak. Pedig dr. Csehák Judit há­romszoros nagymama. Nála jártunk egy havas decemberi délelőt- tön. A beszélgetés alatt sem akarta magát másnak mutatni, mint amilyen. Nyíltan beszélt például arról, hogy a kelleténél jóval ke­vesebb időt töltött a gyerekeivel. Sőt, azt sem hallgatja el, hogy ta­lán nagymamának sem az igazi... időm varrni, vagy több befőttet elten­ni. Hosszú listákat írok, mi az, amit el kell végeznem, aztán sajnos a felére sem kerül sor. — Két felnőtt gyermeke van. Utó­lag hogyan értékeli, milyen volt velük a kapcsolata gyermekkorukban ? — Az ember nem lehet eleget a gyerekeivel. Ha most azt mondom, jól csináltam, akkor sem lenne jó a lelki­ismeretem, mert ha csupán azt hason­gabb voltál ott?” A kérdéséből nyilvánvalóvá vált, hogy jobban sze­rette azt a környezetet, ahol addig él­tünk. A lányomnak sem volt könnyebb, amikor idegen helyen, is­meretlenek között Pesten folytatta kö­zépiskolai tanulmányait. Jóllehet édes­anyám erejéhez mérten sokat segített. Dupla teherrel kell tehát szembe­néznem, hogy nem voltam olyan jó anya, mint lennem kellett volna, s sincs semmi ilyen probléma. Egyéb­ként ugyanilyen szeretetreméltó Judit férje, akit nem lehet eléggé becsülni például azért sem, hogy a lányom első házasságából származó unokámat sa­játjaként szereti, neveli. — A gyerekek hogyan élték meg az Ön szakmai és politikai karrierjét? — Sokszor nehezen. Nem mindig ünnepelték különböző beosztásaimat. A miniszterségemnek például a vilá­,Karácsonykor én főzöm a faddi halászlét, amely hasonlít a bajaihoz, tehát tésztával készül. A bejglisütés is az én feladatom. Bevallom, nagyon kell magam csipkedni, hogy olyan fino- i at főzzek, mint Judit lányom és a menyem, Zsuzsa” FOTÓ: kovács ERZSÉBET Dr. Csehák Judit a Pénzügyminisztéri­um Pénztártanácsának elnöke. Tulaj­donképpen nem sok minden változott foglalkozását illetően, csak annyi, hogy június óta nem vesz részt a tör­vényhozásban. Több ideje van viszont arra, hogy szakanyagokat tanulmá­nyozzon és készítsen. Nagyon szeré­nyen említi meg, hogy a Világbank el ­nökének felkérésére egy egészség­üggyel foglalkozó szakértői tanácsadói testületben dolgozik. Egyike annak a kilenc szakembernek, akiket a világ különböző részéből kértek fel a meg­tisztelő feladatra. A közép-kelet-euró- pai régióból egyedül őt. Az egészség- ügyi világszervezet is számít munkájá­ra, az európai igazgató arra kérte, le­gyen az európai iroda segítségére. Az elnök asszony arcán leheletnyi smink. Vékony, barna pulóvert és ugyanolyan színű nadrágot visel. Ter­mészetes, hogy csizmája is barna. Nyakában színben harmonizáló sál, amelyet épp olyan tűvel tűzött ki, mint amilyen fülbevalót visel. Ez az összes ékszer rajta. —Remekül néz ki, fiatalabbnak lát­szik, mint évekkel ezelőtt... Elneveti magát, hangosan, jókedvű­en. — Szoktam mondani: az az életcé­lom, hogy nyolcvanéves koromban olyan hetvenkilencesnek nézzek ki, aki jól tartja magát.-—Bár így is nagyon elegáns, de so­hasem láttam még nadrágban. — Amig képviselő voltam, nem is engedhettem meg maganak. Most job­ban lehetek önmagam az öltözködés­ben. Persze akkor is fontos lenne, hogy mi van rajtam, ha orvosként dol­goznék, hiszen nő vagyok, s a betege­im, munkatársaim véleménye legalább olyan fontos, mint az, hogy milyennek látnak a televízióban. Feszes munka­tempóban is az volt a szokásom, hogy — miután magam mosok, főzök, vasa­lok — hétvégeken előkészítettem a ru­háimat, így reggelente csak le kellett akasztanom a szekrényből. Tudja, egy politikusnak sokszor van, volt rossz napja, de azt a luxust nem engedheti meg, hogy ez meglátsszon rajta. Azt mondtuk, ha rossz a napunk, dupla annyi festéket kell felkennünk, hogy összetartsa a fejünket. — Hiányzik-e Önnek s férjének, Békési Lászlónak az aktív politika? — Mindkettőnknek kevesebb fe­szültséget és konfliktust jelent, hogy nem vagyunk aktív részesei a politiká­nak. Nem hátrány, hogy maradt sza­bad időnk a szakmai munkára. Férjem olyan aktív és munkaképes, hogy an­nak a tízszeresét is el tudná látni. — Mivel foglalkozik? — Szakértőként alkalmazzák kül­földi cégek. Ezenkívül ifjú szakembe­reket oktat a Pénzügykutató Rt.-nél, s szakértői intézményi munkákban vesz részt. —Milyennek ítéli a parlament mun­káját? — Úgy látom, a parlament nem az igényesség irá­nyába tart. Mások pocskondiázásá- ban merül ki az erő. A képvise­lőknek nem első­sorban politiká­val, hanem szak­kérdésekkel kel­lene foglalkozni­uk. Nem élem meg hiányként, hogy kikerültem ebből a körből. — Több a sza­bad ideje. Ho­gyan tölti, mit csi­nál szívesen? — Élvezem például, hogy jut lítom össze, hogy a lányom, menyem és a fiam mennyivel többet vannak az unokáimmal, bizony komoly a bűntu­datom. Az is igaz, hogy amikor mi voltunk fiatalok se gyed, se gyes nem volt. Egy pályakezdő orvosban fel sem merülhetett, hogy kihagyjon két-há- rom-négy évet és otthon maradjon a kicsikkel. Ráadásul a fiam születése óta egyedül tartottam el a gyerekeimet. Bizony rossz anya voltam, csak azt kell becsülni bennem, hogy apjuk he­lyett voltam az anyjuk. Emlékszem, a fiam egyszer azt vágta a fejemhez: „Te egy nagyon unalmas anya vagy!” Mert el kellett látnom a háztartást, és így nem jutott időm arra, hogy például kirándulni járjunk, ahogyan szerették volna. Súlyosan igaza volt. Sokszor kellett nekik miattam iskolát és lakást váltani, barátokat elhagyni. A fiam hatéves lehetett, amikor Faddról Szek- szárdra költöztünk. Egy beszélgetés alkalmával a barátnőm megemlítette, hogy egy icipici kis faluban született. Mire a fiam azt kérdezte: „Te is boldo­olyan nagymama sem leszek, amilyen édesanyám volt. — Hány unokája van? — Három fiú. Visszatérve a gyere­keimre, a kapcsolatunk mindezek elle­nére mindig jó volt. Csak a lehetősé­gek csorbultak jobban, mintha teljes családban éltünk volna. —Jól tudom, hogy Judit lánya Gyu­lán él? — Amióta férjhez ment az alföldi kisvárosba, ott élnek. Megragadta Gyula szépsége. A nevelési tanácsadó­ban dolgozik. Nagyon tisztelem érte, hiszen az ő hivatása nem könnyű. Ke­mény szakma, ahol — mint pszicho- pedagógus — nehézsorsú emberekkel kell foglalkoznia. Tisztelem azért is, mert továbbképezi magát, ami két gye­rek mellett nem könnyű. A fiamék Pesten élnek, öt percre tőlünk. O fog­technikusi képesítést szerzett, de gyógyszer- nagykereskedelemmel foglalkozik. Azt állítja, a fogtechnika minden kreativitást nélkülöz, ezért váltott munkahelyet... — Azt hiszem fontos kérdés: mi­lyen a viszonya a menyével? — Ó, csodála­tos. A menyem re­mek szakember, tehetséges épí­tészmérnök, aki ezenkívül remek anya és példás há­ziasszony. Szok­tam mondani a fi­amnak, nagyon becsülje meg, mert ez a kislány jobbat érdemelne mint ő, s nehogy erre a menyem is rájöjjön! Persze ez csak humor, hi­szen a fiammal gon senki sem örült a családban. Ka­masz fiam megjegyezte, ciki, hogy a beosztásom miatt neki magyarázkod­nia kell a haverok előtt. Teher volt ne­kik, hiszen se előnyük, se hasznuk nem származott belőle, inkább csak hátrányuk. Azt pedig felettébb becsü­löm: soha nem várták el, sőt nem en­gedték, hogy bárhova is beprotezsál- jam őket. A maguk erejéből érték el azt, amit elértek. Azért is tiszteletet ér­demelnek, mert szerény körülmények között élnek, s nem várják el, hogy anyagi segítséget nyújtsunk nekik. — Egy pillanatra térjünk vissza a politikához. Elképzelhető, hogy egy­szer még visszatér a közéletbe? — Nem valószínű. Már nem va­gyok abban biztos, hogy nekem kell megváltanom a világot, abba sem aka­rok beleszólni, hogyan alakul az em­berek sorsa. Bár az ember nem tagad­hatja meg önmagát. Az is előfordulhat, történik valami, ami megérint és azt mondom: a csuda egye meg, mégis csak ringbe kellene szállni, hiszen ez nem mehet így tovább. — Még valamit a magánéletéből. Hogyan zajlik Önöknél a szeretet ünnepe? — Szabály, hogy mindenki külön karácsonyfát állít. Mikor hol, de álta­lában a fiamnál találkozunk. Az aján­dékosztás náluk történik. Hagyomány, hogy én főzöm a faddi halászlét, amely hasonlít a bajaihoz, tehát tésztá­val készül. A bejgli-sütés is az én fel­adatom. Bevallom, nagyon kell ma­gam csipkedni, hogy olyan finomat főzzek, mint Judit lányom és a me­nyem, Zsuzsa. így aztán terülj-terülj asztalkám van különösen karácsony­kor. Azért is büszke vagyok rájuk, mert jól varrnak, remek ízléssel ren­dezték be otthonukat, s imádják a ker­tet. Versenyzünk, kinek szebb a kertje, és ki tud szebb adventi koszorút készí­teni. Egyszóval: szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen családom van! Béla Vali Életrajz Csehák Judit orvos, politikus. Született: Szekszárd, 1940. jan. 16. Férjezett: 1992. Békési László. Gyermekei: Judit, I960., György, 1966. Tanulmányai: Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1958—64. Életrajza: 1964—65 a Tol­na Megyei Kórház segédorvosa, 1965—73 körzeti orvos Faddon, 1973—75 a Szekszárdi Városi-Járási Tanács osztályvezető főorvosa. 1975—78 az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára, 1978—84 a Szak- szervezetek Országos Tanácsának titkára, 1984-87 miniszterelnök-helyet­tes, 1985—86 az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke, 1987—90 szociális és egészségügyi miniszter, 1987—88 a kormány tudománypolitikai bizottságá­nak elnöke, 1987—90 az Állami és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1988—90 az Országos Egészségvédelmi Tanács elnöke. 1985—89 a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának, 1987—89 a Politikai Bizottság tagja. 1990—98 országgyűlési képviselő (MSZP). 1990—94 az Interparla­mentáris Unió magyar csoportjának alelnöke, 1990—94 a szociális, csa­ládvédelmi és egészségügyi biz. tagja, 1994—98 a bizottság elnöke. (Ki ki­csoda, 1996.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom