Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24-27 / 301. szám

INTERJÚ 1998. december 24-27., csütörtök-vasárnap Orbán Viktor miniszterelnök emlékezetes karácsonyai A gondokat a kormánynak kell megoldani szág Házában ne legye­nek viták. Nagyon fon­tos, hogy az érdekek, az érvek, a gondolatok megküzdhessenek egy­mással. Nagyon fontos, hogy a képviselők - ülje­nek bármelyik oldalon is - kifejthessék nézetei­ket. A parlament minde­nütt a világon viták szín­helye. Éppen erre talál­ták ki. Ha az ellentétekre nem derül fény, az or­szággyűlés nem tölti be hivatását. Ezért a parla­menti vitákat szükséges­nek és nem elkerülendő­nek tekintem. Az a sze­rencsés, ha a feszültsé­gek nem az országban, hanem csupán az Or­szágházban vannak - s ott is oldódnak meg. Az már másik kérdés, meddig terjedhetnek ezek a viták. Megenged­heti-e magának Magyar- ország, hogy a parla­mentjében folyó csaták nemzetközi bonyodal­makhoz vezessenek? Hogy politikai pártok ér­dekütközése az egész országot szembefordítsa saját jól felfogott érdekeivel? Ha a szeretetet em­lítette, hát fogjuk fel így: érdekeinket ütköztetni jogunk és kötelességünk, de az országot, amely­ben élünk, szeretnünk kell. A matrózok akár ösz- sze is veszhetnek egymással, de a csónakot, amelyben együtt evezünk, senkinek sem szabad megfúrnia. 0 A rendszerváltás óta alakult kormányok gazdaságpolitikája elfelejtette a vidéket. A Fi­desz - úgy tűnik - a vidék felé fordul. Megkérde­zem ezért: mit ígér a vidéknek - és az önkor­mányzatoknak - az 1999. évi költségvetés? — A kormány az ország felé fordul. Az ország lakói felé. Az a dolga, hogy mindent megtegyen azért, hogy a fokozott fejlesztést igénylő terüle­tek mihamarabb csatlakozhassanak Magyaror­szág jobban álló területeihez. Ezt szem előtt tart­va hozzuk meg döntéseinket. Amikor e döntések eredményét mérlegelik, ké­rem, ne feledkezzenek meg arról, hogy még fél év sem telt el a kormány hivatalba lépése óta. A költ­ségvetés, melyet az Országgyűlés a napokban fo­gad el, csak részben tükrözi elgondolásainkat. Sok lényeges ponton gyökeresen megváltoztattuk a korábbi kormány által előkészített költségvetést, de semmiképpen sem állíthatjuk, hogy az 1999-es már ennek a kormánynak az önálló elképzelései alapján készült. Az önkormányzatok számára az 1999-es év vélhetően nem lesz könnyebb, mint az, amelynek végére most teszünk pontot. De bi­zonyos vagyok abban, hogy a 2000-es év költség- vetése jóval kiegyensúlyozottabb helyzetet teremt majd számunkra. Ez egyrészt jobb költségvetési feltételeket, de másrészt sokkal szigorúbb pénz­ügyi feltételeket és ellenőrzést is jelent. Az önkor­mányzatokhoz ugyanis nem jut elegendő forrás, de ami oda kerül, annak a sorsát már nem kísérte figyelemmel a kormányzat. 0 így hát együtt van jelen a hiány és a pazar­lás?- Nem pazarlásról van szó. Az önkormányza­toknak az a dolguk, hogy a területükön élők érde­két képviseljék. A kormány dolga pedig az, hogy az ország minden részében élők szempontjait összehangolja. Pontosan végig kell gondolnunk, hol, mire, mennyit költünk. Nem engedhetjük például, hogy a fővárossal szemben a vidéki polgár másodrendűvé váljon. Jól meg kell fontolni, mit kell tennünk ennek ér­dekében. És ha szükséges, nem szabad visszari­adnunk konfliktust okozó döntésektől sem. Ké­szen állok vállalni az ésszerűtlenül magasra ter­vezett költségvetésű metróberuházás leállításá­nak felelősségét azért, hogy jusson elegendő pénz az árvízvédelmi gátak megerősítésére, a ka­posvári gimnáziumra vagy a miskolci kórház fej­lesztésére. 0 Lehet, hogy a kormány is a főváros határa­in kívülről érkezett?- Májusban a kormányváltás a vidék döntése volt, a fővárosban kiegyensúlyozottabbak voltak az erőviszonyok. A választások eredménye azt mutatta, hogy a vidéknek nagyobb szüksége volt a változásra. A kormány nem hagyhatja figyel­men kívül ezt a nyilvánvaló tényt. 0 Az Európai Unióhoz való csatlakozás kap­csán egyre többször esik szó a megyékről, mint a múlt közigazgatási egységéről és a régiókról, mint az új gazdasági területekről. Mi a Fidesz ez­zel kapcsolatos álláspontja?- Bizonyos vagyok abban, hogy szükség van rá, hogy amikor közigazgatásról gondolkozunk, a megyéknél nagyobb összefüggéseket is áttekint­sünk. Egy új, az itt élők életét megkönnyítő köz- igazgatási rendszer kialakítása azonban gondol­kodást, felkészülést igénylő feladat. Hogy egy új rendszerben a települések, megyei jogú városok, megyék és régiók milyen viszonyban legyenek egymással - ez még nyitott kérdés. Több tudo­mányos műhelyt bíztunk meg azzal, hogy készít­sen tanulmányt erről. Folyik ilyen munka a Mi­niszterelnöki Hivatalban és a Belügyminisztéri­umban is, és szeretnénk az önkormányzati érdek- képviseleteket is bevonni az előkészítő munkába. Az önkormányzati kérdésekkel foglalkozók szá­mára bizorrjr izgalmas év következik. Az átalakítás során figyelembe kell vennünk azt is, mi szükséges Európai Uniós csatlakozá­sunkhoz. Ez indokolja a régiók létrehozását. Az Unióból érkező pénzek ugyanis nem a kormány, hanem a régiók felügyelete alá kerülnek, s elosz­tásukban a régiók játsszák a kulcsszerepet. A teljes közigazgatási rendszer átalakításával nyugodtan várhatunk a következő négyéves idő­szakig. A 2002-ig előttünk álló időszakban in­kább a közigazgatási hivatalokat szeretnénk kar­csúbbá, működésüket összehangoltabbá tenni. Ha ez megvalósul, azt bátran könyvelhetjük el si­kerként. Nyolc évvel ezelőtt olyan úton kellett elindul­nunk, amelyen előttünk senki sem járt. Bizonyá­ra ez is szerepet játszott abban, hogy ez a nyolc év nem volt mentes az öncélú vitáktól, félig át­gondolt átalakítási kísérletektől, kapkodó intéz­kedésektől. Eljött az ideje, hogy véget vessünk ennek. Már nem gyorsnak, hanem átgondoltnak, alaposnak, higgadtnak kell lennünk. A nyugodt, kiegyensúlyozott, békés, polgári építkezés kor­szaka következik Magyarországon. 0 Miniszterelnök úr, karácsony van. Azt gondolom, minden embernek van emlékezetes karácsonya. Orbán Viktoré melyik az és mi­ért?- Van emlékezetes karácsonyom, de különös­nek semmiképpen sem mondhatnám. Bizonyára mindenkinek hasonló, bár nagyon személyes em­lékei lehetnek. A karácsony igazi családi ünnep, így hát a változást, az újdonságot a család válto­zása hozta benne. Természetesen nálunk is test­véreimmel, szüléinkkel ünnepeltünk. S aztán kö­vetkezett egy karácsony, amikor egy új család ült a karácsonyfa alatt. Abban az évben feleségem­mel kettesben ünnepeltünk. Boldog karácsony volt, és egy kicsit furcsa. Hiányoztak azok, akik­kel addig ünnepeltünk. 0Milyen lesz az idei karácsonya?- Az évek telnek. Ebben az új családban már öten leszünk a fa körül. Három gyerekünk közül kettő már iskolás, ők otthon vannak a karácsonyi dalok, betlehemes játékok világában. Hangszeren is játszanak. Már az adventi estéken is énekeltek, muzsikáltak, amikor meggyújtottuk az adventi koszorú következő gyertyáját. Azt hiszem, ezt a karácsonyt az ő jókedvük teszi majd kitörölhetet­lenül emlékezetessé. 0 Legyen boldog a karácsonyuk!- Boldog és békés karácsonyt kívánok én is minden olvasónak. Kercza Imre 0 A karácsonyhoz sok szép jelző kapcsolódik. Az egyik a remény. 1998 karácsonyán milyen remé­nyei vannak a magyar miniszterelnöknek?- A remény éltető erő. Az ember, ha eltűnődik az életén, először azokra gondol, akik igazán kö­zel állnak hozzá. Remélem, hogy jó egészségben tartja meg szüléimét, nagyszüleimet, családom minden tajgát az Isten. S remélem - mert többre, másra is gondolnunk kell -, hogy eredményre jutunk abban a közös munkában is, melyet 1998 májusában együtt kezdtünk azért, hogy jobbá, otthonosabbá, érté­kesebbé tehessük az életünket. Nehéz elhatározás, kemény küzdelem, kitartás ennek a munkának az ára. A rendszerváltozás nem kevés fájdalmat, megpróbáltatást okozott. Eljött az ideje, hogy lezárjuk azt a korszakot, mely a többség életében egyre súlyosabb terheket s egyre kevesebb örömet jelentett, s végre megin­dulhasson a nyugodt, megfontolt építkezés. Nyolc kemény év telt el, s ez alatt az ország teljesítőképessége 10-15 évvel esett vissza. A családok helyzete az elviselhetőnél nagyobb mértékben romlott, olyannyira, hogy aki gyerme­ket vállalt, annak a szegénységet is vállalnia kel­lett. Érthető hát, hogy sokan, egyre többen dön­töttek úgy, hogy a változásra adják szavazatukat. Hogy másképpen kívánnak élni. Hogy valóra akarják váltani saját személyes terveiket, álmai­kat. Hogy újra hinni akarnak saját erejükben, az erőben, amely képes arra, hogy megváltoztassa az életüket. S éppen ez az elszánt akarat az, mely remény­re jogosít. • Tehát nem vagyunk gödörben?- Határozott irányban indultunk el. Ez az út felfelé vezet. Van, aki ezt úgy tartja helyesnek megfogalmazni, hogy valamiféle gödörből ka­paszkodunk kifelé. Van, aki azt mondja, hogy a lejtőn igyekszünk felkapaszkodni. Én úgy gon­dolom, hogy felfelé haladni éppen a felfelé veze­tő úton lehet. Hogy az út honnan hová vezet, az nem a földrajzi viszonyokon, hanem a mi saját elhatározásunkon múlik. 0 A karácsonyhoz kapcsolódó másik jelző a szeretet. Lehet-e a politikában egyáltalán szele­teiről beszélni, vagy az érdekek, esetleg pártérde­kek határozzák meg a kapcsolatokat? Kérdezem ezt azért, mert az ellenzék elég hangosan mond­ja: a kormánypártok nem igazán szeretik a par­lamenti ellenzéket.- Sokféle szeretet van. A hozzánk közel álló­kat is megannyi módon szeretjük. Édesanyánk, feleségünk, lányunk más-más szeretetet igényel. S másképpen kell szeretnünk az ügyet, amelyért küzdünk. Másképpen azokat, akiket felebaráta­inknak nevezhetünk. így hát természetesen a po­litikában is létezik a szeretet, méghozzá igen sok­féleképpen. Vannak, akik éppen a válsághelyzetet szeretik. Igyekeznek olyan állapotot előidézni, amelyről azt mondhatjuk: gödörben vagyunk. Ez előnyös lehet saját politikai céljaik elérése érdekében. Magam semmiképpen sem tudok ezzel a szemlé­lettel azonosulni. A politika igazi célja ugyanis nem a politika porondján lelhető fel. A cél nem az egyes politikai erők egymással folytatott küz­delme. Ezért lényege nem a kormánypártok és az ellenzék közötti viszony pillanatnyi alakulása szerint ítélhető meg. A kormány feladata az, hogy mindent megte­gyen annak a programnak a megvalósulása érde­kében, amelynek végrehajtására a választóktól felhatalmazást kapott. Az ellenzék megtisztelő kötelessége pedig éppen az, hogy őrködjék afe­lett, hogy a kormány ezen az úton járjon. A fele­lősség oroszlánrésze természetesen a kormányé. Az emberek gondjait a kormánynak kell megol­dania. Meg kell oldania, akkor is ezt kell tennie, ha az ellenzék politikai megfontolások miatt nem működik együtt vele. Hogy miért kell ellene szavazni a tandíj eltör­lésének? Hogy miért szükséges szavazataikkal akadályozni, hogy minden gyerek után alanyi jogon járjon a családi pótlék? Vagy hogy a gyermeket nevelő családokat jelentős adóked­vezmény segítse? Egyre gyakrabban gondolko­dom azon: mi jót kell tennünk ebben az ország­ban azért, hogy legalább egy jó szót pazarolja­nak rá azok, akik a parlament szemben lévő padsoraiban ülnek. Tulajdonképpen mi a cél­juk? A kormánynak vagy az ország polgárainak ellenzéke kívánnak lenni? Természetesen senki sem várja, hogy az Or­Várkonyi János: Harangszó, 1998 , Természetesen a politikában is létezik a szeretet, méghozzá igen sokféleképpen...” fotó: láng Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom