Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-23 / 300. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1998. december 23., szerda Ritka alkalom, hogy valakit pedagógusként gyémánt vagy vas diplomával tüntessenek ki. A békéscsabai Brózik házaspárt, Kati nénit és János bácsit ilyen megtiszteltetés érte a közelmúltban. Kati néni zenepedagógusi, János bácsi tornatanári múltjára emlékezett vissza szívesen. A csengetésre, a még mindig fürge járású János bácsi nyitott kaput. Nemrégen keltünk, épp most reggeliztem, adott rá magyarázatot, miért kellett kicsit vámunk a bebocsátásra. Hatalmas fotelok ölében foglaltunk helyet a nappaliban. Amíg Kati néni a konyhában rendet rakott, mi elkezdtük a beszélgetést. — Az 1933—34-es tanévben kezdtem el tanítani Budapesten. Helyettesítő tanárként dolgoztam, ahol egy kolléga lebetegedett, ott kellett, hogy bevessem magam. 1935-ben jöttem Békéscsabára. Áchim Károly kollégám nyugdíjba ment, és engem hívtak. 1952-ig gimnáziumi tornatanárként dolgoztam, 1970-es nyugdíjazásomig a vízműben tanítottam testnevelést a diákoknak. — A szülei is pedagógusként éltek? A családjában voltak hagyományai ennek a szakmának? — Édesapám, Brózik Emil tanító volt. Nyolcán voltunk testvérek. Gusztáv öcsém szintén tanár lett, magyart, és németet tanított a középiskolásoknak. Sajnos, ő a második világháborúban elesett. Az orosz fronton a mellébe csapódott egy aknaszilánk; a debreceni hadikórházban halt meg. Még két testvérem lett pedagógus. Húgom, Brózik Gizella tanítónő lett, ő Erdélybe ment féijhez, másik öcsém, Tibor Gödöllőn volt ének szakos tanár. — Két fiuk van, ők is erre a pályára léptek? — Nem. Az egyik Csepelen tervezőmérnök a gépgyárban, a másik, Békéscsabán él, és technikusként dolgozik. — Tanított a Horthy-korszakban, majd Rákosi alatt, és a kádári szocializmusban fejezte be a pályáját. Hogy érezte, melyik korszakban becsülték meg jobban pedagógusként? — Nem éreztem különbséget. Sok szeretetet kaptam a gyerekektől, a szülőktől pedig tiszteletet. Pedagógusként az iskolához való viszonyomat mindig a mindenkori igazgatóm határozta meg. Tornát tanítottam. Ahogy az egyes sportágak fejlődtek, úgy változtak a tananyagok is. Az ötvenes években emlékszem, sok ideológiai tanfolyamra kellett járnom. — Gondolom, hosszú pályájából sok érdekes emléke maradt. — Amikor Békéscsabán átvonult a front, én nem menekültem el a városból, és kollégáimmal újraindítottuk az iskolát. Amikor gimnáziumban tanítottam, nagyon sok tomaünne- pélyt is rendeztem. Mindig engedtem, hogy a gyerekek olyan sportágat űzzenek, amelyhez kedvük van. Nyolc-tíz szakosztályban is folyt a munka. A gyerekek tornázhattak, atletizálhat- tak, úszhattak, kézilabdázhattak, hódolhattak a labdarúgásnak, az asztalitenisznek és a sakknak is. Diplomák fényében Látogatóban a Brózik házaspárnál Brózik János érezte a szakmai megbecsülést, Kati néni ma már ritkán zongorázik FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET — Régi tanítványai keresik Önnel a kapcsolatot? — Nagyon sokan eljönnek meglátogatni, és sok érettségi találkozóra is kapok meghívást. Az egyik osztály már a hatvanadikat tartotta; hatan maradtak, de mindenki eljött. — Amellett, hogy tanár volt, más tisztségeket is viselt.~ — Megyei, és városi sportfelügyelő-helyettes voltam. Nagyon sokszor bíráskodtam az atlétikai versenyeken. Úszó-, és vívómester is voltam. Itt tartottunk a beszélgetésben, amikor Kati néni mellénk telepedett. Böngészem a díszes oklevelét, amelyet 1937. június hó tizenkettedikén kapott kézhez Máté Katalin úrhölgy. ,,A kitűnő, és jeles osztályzatokból álló bizonyítvány alapján, a fent nevezett hölgyet a zongorajátéknak zeneiskolákban, valamint más tanintézetekben való tanítására, a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztertől ránk ruházott jogunknál fogva képesítettnek nyilvánítjuk, és az okleveles zenetanár cím használatára feljogosítjuk. Ennek hitelére aláírásunkkal és a Vizsgáló Bizottság pecsétjével megerősített ezen oklevelet kiadtuk” — olvasható az okiratban. — Már nagyon vártuk magukat — mondta Kati néni, mikor ismét leült közénk —, még egy önéletrajzot is kezdtünk a férjemmel, hogy azt küldjük be az újságba. Mint látta, 1937- ben végeztem. Abban az évben, és az előtte való években több hangversenyen is szerepeltem a Zeneakadémián. Tanárom, Hegyi Ernő a művészi pályára is hívott, de ahhoz művészképzőt kellett volna végeznem. De sajnos, az anyagi helyzetem azt nem tette lehetővé. — Emlékszik még, mit játszott azon a hangversenyen? — Hogyne. Debussyt és Ravelt, akik akkor nagyon modem szerzőnek számítottak. — A következő években hogy alakult az élete? — Két év múlva hozzámentem az Önnel szemben ülő úrhoz. A Bartók Béla Zeneiskolában tanítottam, 1987- ben mentem nyugdíjba. Nyolc zongoratanárt neveltem, van köztük, aki mai napig is tanít. Volt, akiből művész lett, például Marik Erzsébet zongoraművésznő nevét említem. — Azzal, hogy zenei pályára lépett, Ön is családi hagyományt folytatott? — Nem. Az én apám mérnök volt, anyám a háztartást vezette. —A tanítványai Önt is szívesen felkeresik? — Alkalomadtán, ilyenkor elbeszélgetünk. Csak én már nehezen tudok, mert évről évre rosszabbodik a hallásom. Az utóbbi tíz évben kezdődött. Kiabálni kell velem, hogy megértsem, amit mondanak. Most az Ön kedvéért feltettem a halló- készüléket, amit egyébként nem szeretek használni. Emiatt a zenehallgatás sem olyan már számomra, mint régen. —Kik voltak a kedvenc zeneszerzői? — Beethoven, Chopin, Liszt, és bizonyos mértékig Bartók voltak a kedvenceim. — Békéscsabán is folytatta a színpadi szereplést. — Egyszer emlékszem, a Balassiban Schubert Pisztrángötösét játszottuk. Zenésztársaimmal úgy beszéltük meg, hogy csak az első tételt mutatjuk be, de én „kihágást követtem el” és nem hagytam abba, ezért a többiek kénytelenek voltak utánam jönni. — 1987-ben ment nyugdíjba. Munkáját a megyehatáron túl is elismerték. — 1969-ben Óvári Miklós miniszteri dicséretben részesített, 1981-ben Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kaptam, amit Pozsgay Imre akkori kulturális miniszter írt alá. — Mivel telnek a napjaik? — A férjem a kertben dolgozgat, a fákat gondozza, zöldségféléket termel. A kilencven éves János bácsit faggatom, mi a hosszú élet titka? — Gyógyszert csak mostanában szedek. Két éve volt egy infarktusom. Az orvos kórházba akart küldeni, de nem mentem. — Dohányzott? — Nem szívtam én el egyetlen cigarettát. Töményt sem ittam soha. —Mit szoktak például reggelizni? — Almát, körtét, pirítós kenyeret fokhagymával, és joghurtot. Azon nem gondolkodunk, mi az élet hosszúságának a titka. Pánics Szabó Ferenc Arad marad E szólásmondás akkor keletkezett, amikor a XVIII. század végén az aradi vár felépült, s annak harcászati szükségletei miatt ki kellett volna telepíteni a város egy jelentős részét. Ez a polgárok összefogásának köszönhetően végül nem történt meg. A szólásmondást az idők folyamán sokféleképpen értelmezték. Az 50-es években, amikor Arad hosszú időre elvesztette megyeszékhelyi pozícióját és sorsát Temesvárról irányították, azt jelentette, hogy a város minden téren lemarad, ami meg is felelt a valóságnak. Mai értelme az, hogy Arad marad, ami mindig is volt, többnemzetiségű város, a régió nyugati kapuja, ahol inkább európai, mint balkáni szabályok szerint zajlik az élet. Dyenkor év végén nagyon sok egykori aradi tér haza a világ minden sarkából, s ez erősíti az említett jelleget. Milyennek látja a várost, mire kíváncsi itt a külföldi látogató? Aki először jár Aradon, azt feltétlenül elkápráztatja a széles, korszerű városra utaló főutca, amelynek két oldalán nem akármilyen középületek állnak: a városháza, a minorita palota, a Csanádi-pa- lota, az egykori Fehér Kereszt, ma Ardealul (Erdély) Szálló, a Bohus-palota, az Astori Szálló, melynek tetőteraszáról csodálatos panoráma nyílik. A főutcán kívül is sok régi neves épület és hely van: az aradi vár (igen nagy területen fekszik és épségben megmaradt, kár, hogy katonai jellege miatt csak kívülről nézhető meg), a Kultúrpalota, ahol múzeum is működik, a Lakat-ház, a régi víztorony, a régi kőszínház, a vasútállomás, a Maros-parti sétány, a zsinagóga, a szerb-templom, a vesztőhely a 13 aradi vértanú emlékművével. Ezen a helyen, a vár és a Maros közvetlen közelében helyezkedik el a váraljai kemping, amely különösen nyáron, de télen is a turisták kedvenc helye. Kéthektáros zöldövezeten fekszik, teljesen körülkerített, őrzött hely. Az elszállásolás két- és négyágyas faházakban történik. A kemping területén vendéglő, bár és nyáron több terasz működik. Összejöveteleket, találkozókat is tarthatnak itt. Az elmúlt nyáron ezen a helyen szálltak meg annak a lovastúrának a résztvevői, amely az 1848—49-es forradalom emlékhelyeit kereste fel. A recepció telefonszáma: 00-40-57-285-256. De nem csak a város, a megye is számos nevezetességével csalogatja a külföldi turistákat. Arad megye domborzati térképe ugyanolyan gazdag, mint az országé: van itt kiváló termőképességű síkság, vannak dombok, hegyek, völgyek, kiterjedt erdők. Különösképpen egyetlen üdülőhelyre szeretnénk felhívni az Araddal szomszédos magyarországi helységek lakóinak figyelmét. Arad megye legszebb, télen-nyáron leglátogatottabb hegyi üdülője Menyháza. Békéscsabától — a Gyula—Kisjenő—Boros- jenő—Borossebes útvonalon megközelítve — csak mintegy 100 kilométerre fekszik. A Szegedtől számított távolság — a Makó—Nagylak—Arad—Pankota—Borossebes útvonalon — sem nagyobb 150 kilométernél. Tagadhatatlan, hogy jelenleg Menyházán is, mint az egész országban meglátszanak az átmeneti időszak jelei. Ennek ellenére külföldieknek is ajánljuk az itteni üdülést. Többek között egy hatalmas, korszerű szálló, benne termálvizes gyógykezelő központtal télen-nyáron váija a vendégeket. Téli sportolási lehetőség is van, sífelvonó is működik. Rövid, hétvégi kirándulásokra vagy hosszabb üdülésre is felkereshetik Menyházát. A recepció telefonszáma: 00-40-57-439-162. Végül úgy gondoljuk, nagyobb mértékben kellene űzni az úgynevezett bevásárló turizmust is. Ez napjainkban inkább fordított irányban működik. Azok a magyarországiak azonban, akik elszánják magukat és aradi üzletekben vásárolnak cipőt, bor- és szőrmeárut, üveg- és porcelánárukat és egyebeket, nem járnak rosszul. A téli ünnepek előtt érdemes még egyszer megnézni a családfát, hátha akad Arad megyébe nyúló ága. Ne hagyják terméketlenül. Fekete Géza, a Jelen napilap munkatársa Az aradi kempingben kellemes környezetben kényelmes faházak várják az üdülni vágyókat Dáridós szereplés a közönség nyomására? Nagyon sokan felvetik Balázs Pali, a békéscsabai énekes egyre nagyobb rajongói táborából, hogy miért nem kapott eddig meghívást a jelen egyik legnézettebb műsorába, a Lagzi Lajcsi fémjelezte Dá- ridóba. A többség úgy véli, mind a Balázs Pali által képviselt stílus és énekelt dalok, mind az énekes ismertsége okot adhatna a műsorban való szereplésére. Balázs Pali lapunknak elmondta, hogy örül ennek a felé áradó szeretetnek, és bízik abban, talán a közönség nyomására bejut a Dáridóba. Bár a műsor szemszögéből nézve lehetne a Balázs Pali sikeres évet zár neve Balázs Peches Pali is, hiszen ő már két éve énekli azokat a dalokat, melyeket Lajcsi mostanában vett fel repertoárjába. Ezáltal pedig a csabai énekest Lajcsi konkurenciájának is tekintheti. Balázs Pali azért nem kesereg túlságosan, mert sikeres évet zár. Számtalan koncertet adott Zalaegerszegtől Nyíregyházáig, a budapesti Petőfi Csarnokig, Békéscsabán pedig legemlékezetesebb fellépése a születésnapi volt, Soltész Rezső vendégszereplésével. Elkezdte negyedik önálló kazettájának munkálatait is, és a kazetta várhatóan májusban jelenik meg. (c) Át nem vett nyereményautók és támogatások A fogadók az idén kétszer ürítettek kasszát Minden tekintetben sikeres esztendőt hagy maga mögött a Szerencsejáték Rt. szegedi területi igazgatósága — tudtuk meg azon a tájékoztatón, melyet a napokban tartottak. Siska András területi igazgató elmondta: az idén 6,7 milliárd forint bevételt értek el az igazgatóság működési területén, vagyis Bács-Kis- kun, Békés, Csongrád és Jász- Nagykun-Szolnok megyében. Mint mondotta, nagyobb nyeremények címén 1,5 milliárd forintot fizettek ki a fogadóiknak. A különféle akciókon a négy megyében 13 személygépkocsit nyertek, melyek közül háromért — ebből egyet Békésen, egyet Békéscsabán nyertek — még nem jelentkeztek. A területi igazgató a különféle játékok közül kiemelte a Kenót, s mint mondotta, egy nagy, több mint 70 millió forintos nyeremény — 70 forintos befizetéssel — területükön lelt gazdára. Igen népszerűnek bizonyult a Tipp-Mix is, melyet elsősorban fiatalok és a sporthoz értők játszanak szívesen, no és eredményesen. Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban: a fogadók az idén kétszer is kiürítették a kasszát. Az igazgató tájékoztatóján beszélt a hatoslottó növekvő népszerűségéről is, amit mi sem bizonyít jobban, hogy forgalma 30 százalékkal haladta meg a tavalyit, s a nyereményhalmozódás során keletkezett rekord összegű nyereményekből is részesültek a területi fogadók. Az idén a szegedi igazgatóság területén tizenöt lottósorsolást rendeztek, legutóbb Vésztőn volt, s az új év első megyei sorsolása január 23-án Csorváson lesz. Siska András elmondta még: ebben az évben százhúsz támogatási kérelemmel keresték meg, s ebből a központi szponzorálási bizottság negyvenet javasolt különféle összegű támogatásra. Most az év végén, éppen a napokban négy pályázónak, közöttük a Csorvási Sport Körnek, nyújtotta át a támogatásról szóló okiratot és csekket a Szerencsejáték Rt. területi igazgatója.
