Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-07-08 / 261. szám

1998. november 7-8., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 ______A BELGA NÉGYSZÁZ SÖR KÖZÜL VÁLASZTHAT, MÉGSEM RÚG BE________ Ma gyar színekben indult a sárréti csapos Gondolná-e valaki, hogy Belgiumban négyszázféle sör közül válogathatnak a keserű nedű fogyasztói, s hogy a sörivásnak valóságos kultúrája van? Mindezekről Kun Attila, a Szeghalom-Halaspusztán található Puszta csárda csaposa — aki immár másodszor képviselte Magyarországot a Stella Artois nemzetközi sörcsapoló versenyen — beszélt lapunknak. — Magyarországról hány személyes küldöttség ment a belgiumi nemzetközi versenyre, s mivel utaztak? — kérdez­tük Kun Attilát, akit a közelmúltban mutattunk be lapunk olvasóinak. — Versenyzőként velem együtt hár­man mentünk, de a magyar delegáció tagja volt még a Borsodi Sörgyár két munkatársa, valamint öt újságíró. A Budapest—Brüsszel közti ptat repülővel tettük meg, majd a belga fővárosban autóbusszal fogadtak ben­nünket, s azzal utaztunk a versenynek otthont adó városba, Leuvenbe. — Mekkora a város, s mi az, ami leginkább hatott ott önre? — Leuvennek nyolcvanezer lakosa van, egyetemi város, több mint 25 ezer főiskolás diákja van. Az egyetemi köz­pont a régi városrész csodálatos környe­zetében fekszik. Számunkra igen szo­katlan módon, ott az utcán is tartanak órákat. Például ottjártunkkor többen az úttesten festettek. A város központja és maga a városháza is nagyon szép. To­vábbá több étteremben, sörözőben is jár­tunk, ahol ottani ételekkel, szokásokkal, kultúrával ismerkedtünk. Meglepő volt, hogy Belgiumban négyszázféle sörből válogathat a fogyasztó, ám ennek ellené­re a belgák nem részegednek le. Ott va­lóságos kultúrája van a sörivásnak. — Hogyan alakult a verseny napja? — Délelőtt a 30 milliárd belga frankból (ez körülbelül 210 milliárd magyar forintnak felel meg) megépült Stella Artois sörgyárban jártunk. A ha­talmas gyárban mindössze 38-an dol­goznak, ugyanis szinte minden számí­tógép-vezérléssel működik. Délben a gyár sörözőjében állófogadást adtak a meghívottaknak és versenyzőknek, ezt követően pedig hamarosan megkez­dődött a verseny. — Miként zajlott a nemzetközi ver­seny, volt-e jelentős változás a tavalyi­hoz képest? — A versenyzők nevét bedobták egy kalapba, s a húzás sorrendjében kezdtük a vetélkedést. Most is mint ta­valy, hat perc állt a versenyzők rendel­kezésére, s ugyanazokat a feladatokat kellett végrehajtani. Némi változás ab­ban volt, hogy idén sokkal több versenyzőt hívtak meg, és csak három díjat osztottak ki. A 80, 60 és 40 ezer belga frank értékű utazásokat mind ha­zai versenyzők nyerték. —A versenyt követően egyből haza­jöttek vagy jártak másutt is? — A versenyt követő napot Brüsszelben töltöttük. Jártunk a legré­gibb, XVII. században nyílt belga sörözőben, megnéztük a királyi palo­tát, a mini Európát, amely egy csodála­tos makett. Fölmentünk az 1973-as vi­lágkiállításra épített 155 méter magas Atomiumba, ahonnan az egész várost be lehet látni. — Jövőre is indul vagy ezzel befe­jezte? — Nem, jövőre ismét elindulok a hazai versenyen, hátha megint kijutok erre a csodálatos nemzetközi megmé­rettetésre. Magyari Barna Kun Attila jövőre is elindul a sörcsapolók hazai versenyén, hátha megint kijuthat a belgiumi világbajnokságra A SÖRCSAPOLÁS „TUDOMÁNYA” 1. Pohármosás — a kezdet és a vég A sör csapolása előtt mindig újból el kell mosni a már egyébként tiszta po­harak külső és belső felületét, vala­mint a nyak- és a talprészeket. 2. Öblítés — nemcsak egy „átlátszó” trükk Az elmosott poharat talprészével lefe­lé mentjük a kb. 10 °C-os öblítővíz­be, majd a megtelt pohárból a talpat fölfelé tartva kifolyatjuk a vizet. Az öblítést 2-szer, 3-szor megismételjük és a poháron való áttekintéssel ellenőrizzük az üvegfelület tisztasá­gát. A megfelelő öblítéstől tiszta lesz a pohár és lehűl a fala. A megfelelő falhőmérsékletű pohár belső felüle­tén nem keletkeznek buborékok, ezért javul a kicsapolt sör habtartóssága. 3. A „cseppsör” elengedése — egy „csöpp” áldozat A sörcsapoló berendezés csapoló­szelep előtti része zárt állásnál túltelí­tődik szénsavval. A szénsav fokozza a sör habzását, vagyis megnehezíti a csapolást, ezért az úgynevezett cseppsört nem pohárba töltjük, hanem elfolyatjuk. Már a műveletet megelőzően a po­harat 45 fokos szögben tartjuk, hogy miután a cseppsört egy határozott mozdulattal elengedjük, a pohár gyorsan a söráramba kerülhessen. 4. A csapolás — maga a mesterség A csapolás teljes folyamatában talán ez a legfontosabb elem, itt dől el a sör ízharmóniája. A 45 fokos szög­ben tartott poharat elkezdjük tölteni. Ezzel biztosítjuk, hogy a sör ne köz­vetlenül a pohár aljára folyjon, mi­vel az fokozza az ital habzását. A csapoló vége nem érhet a sörbe, mi­vel az arra száradó sörhab, ha a be­rendezést nem tisztítják megfelelő­en, fertőzést okozhat. A csapoló vé­ge és a pohár között 5—10 cm távol­ságot tartva félig töltjük a poharat, majd a csapolást a pohár függőleges helyzetében folytatjuk. Függőleges helyzetben a megfelelő hőmérsék­letre (4—5 °C) hűtött sör 2—3 cm- . es habbal „koronázza” munkánkat, 1 amelyet a poháron kis mértékben túlfolyatunk. 5. A hablevágás — ezen nem veszítünk A csapolás befejezése után a habko­rona pohárperem fölötti részét 45 fok­ban tartott hablevágó késsel távolítjuk el. Erre a műveletre azért van szük­ség, mert még a leggondosabb csapo­lás során is keletkeznek a sörkorona tetején szénsavban túldúsult, nagy buborékok. A szénsav a telítettségérzetet befolyásolja, puf­faszt. A szénsavban túldúsult habko­rona eltávolítása tehát érdeke a vendéglátóipari szakembernek, hi­szen így többet fogyaszthatnak termé­kéből a sörkedvelők. 6. Az öblítés — egyszer sohasem elég A sör esztétikumát javítjuk azzal, ha a felszolgálás előtt leöblítjük a po­hár felületéről a csapolás és hable­vágás közben ráfolyt sört. Ezt a mű­veletet úgy végezhetjük leg­könnyebben, ha a poharakat nyaká­nál fogva a habkorona alsó peremé­ig vízbe merítjük. 7. Talptörlés — apró, de fontos mozzanat A leöblített pohár talpát egy szivacs segítségével vízmentesítjük. Ez az apró mozzanat a vendég ruháját óvja meg a kellemetlen szennyeződések­től. 8. A pohár díszítése — ha már van, viseljük A vízmentesítés után felhelyezzük a pohár nyakára a cseppfogó gallért, amely elsődleges funkciója mellett öltözteti, dekorálja a poharat. 9. Poháralátét és felszolgálás — együtt: sör-műremek A sör felszolgálására vonatkozó utolsó szempont az, hogy a pohá­ron, a cseppfogón és a poháralátéten lévő emblémákat minden esetben a vendég felé kell fordítanunk a ter­mék márkanevének tudatosítása cél­jából. Olvastuk ...a Szabad Demokraták Szövetségé­nek vezérkara annyira megsértette Ma­gyarországot, hogy egész egyszerűen nincs helyük a hazai politikai életben (Bayer Zsolt fideszes politikus, a kultu­rális miniszter tanácsadója) Nem tudom, hogy Bayer Zsolt sze­mélyesen hisz-e abban az abszurd teó­riában, amit leírt. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy hamarabb volt meg az íté­let, mint a vádirat. (...) Bayer Zsolt cik­két író-újságíróként írta alá. Helyesebb lett volna új hivatali rangját feltüntetni, hiszen cikke értelmezéséhez az több támpontot nyújtott volna. Bizonyos va­gyok abban, hogy lesz idő, amikor Bayer Zsolt ezt a cikket nem írói mun­kássága részének fogja tekinteni, ha­nem úgy állítja be, mint kényszerű hi­vatali kötelességet. (Szent-Iványi István országgyűlési képviselő — SZDSZ) Még vezető kisgazdák is elég drámai­nak tartják minisztereik és államtitkáraik eddigi szakmai teljesítményét: a felké­születlenséget, a személyi kapkodást. A sajtó kellőképpen körbejárta Pepó Pál ökominiszter különböző autó- és munka­ügyi kálváriáit, 120 ember kirúgását, debreceni ismerősök és ismeretlen kis­gazda „szakértők” bevonását. És bár Torgyán közleményben állt ki a kisgazda gyökerekkel nem rendelkező, a párton belül is ismeretlen Pepó mellett, úgy tud­juk, a miniszterelnök csak most, az első száz nap után nem akart minisztert válta­ni, a kérdésre azonban január-februárban visszatér. (Seres László újságíró) Könyv Túl sok mondani(ími)való nincs erről a könyvről. A címe ugyanis magáért be­szél: Vőfélykönyv, vagyis vőfélyeknek való könyv. Annyit azért érdemes hoz­zátenni (mihez nem lehet pár sort fűz­ni?), hogy nem csak vőfélyek és lako­dalmat rendezők vagy oda készülők forgathatják érdeklődéssel a 206 olda­las könyvecskét, hanem azok is, akik szeretnek elmerülni a múlt értékeiben. A szerkesztők ugyanis egy múlt szá­zadvégi könyvet kotortak elő a feledés homályából, hogy átadják azt a mulat­ni szerető utókornak. (Mellesleg már abban van valami megható, hogy az eredeti könyv anyagát összegyűjtő Szász Károly az ajánló sorait 1897-ben márczius 15-re dátumozta.) A könyvecske elején áttekintést ol­vashatunk a lakodalmi szokásokról, majd következnek a versek a vőfély meghívójától a kurjantásokig. A köte­tet vőfélylexikon egészíti ki, amelyben az esküvői és lakodalmi események fo­galmait gyűjtötte egybe a szerkesztő. Újabb Tltanic-titkok Miközben a papenburgi Meyer hajógyárban elő­készítették a „harmadik évezred Titaniejának”, a malajziai Star Cruises hajózási vállalat számára épített Super Star Leo (268 méter hosszú, 32 mé­ter széles, 75 ezer tonna vízkiszorítású, 2800 sze­mélyes, műholddal navigálható) „úszó városnak” a vízre bocsátását — az igazi Titanic kutatói a fel­színre hozták a 86 esztendővel ezelőtt elsüllyedt luxusgőzös törzsének egy 20 tonnás, 6,5-szer 4 méteres darabját. Ez a brit hajóóriás első osztályú utasainak fenntartott hajórészből való. A 20 tonnás Titanic-töredék kiemelését a New York-i székhelyű RMS Titanic engedélyezte. Ez a cég birtokolja ugyanis az Új-Fundlahdtól 600 kilo­méterrel délkeletre szerencsétlenül járt hajó roncsa­it. A csaknem négyezer méter mélységben fekvő hajóról már eddig is egész sor „emléktárgyat” hoz­tak felszínre, hogy elhelyezzék a Massachusetts állambeli Boston emlékmúzeumában. A szakemberek a Titanictól mintegy 16 kilo­méterrel távolabb föllelt, most kiemelt hajóroncs- darab segítségével szeretnék egyértelműen tisz­tázni, hogy milyen módon roppanhatott ketté a jégheggyel ütközés után a Titanic törzse. Az RMS-cég elnöke, Georg Tulloch bejelen­tette: „Mivel a Titanicot sohasem fogják kiemel­ni mélységesen mély sírjából, ezt a darabját a vizsgálatok után az áldozatok emlékművének te­kintik majd.” Brit szakértők, a dél-angliai Southampton ki­kötőváros oceanográfia központjának kutatói, au­gusztus 19-én hajóznak a Titanic roncsa fölé. Ar­ra kíváncsiak, hogy az 1912 áprilisában szeren­csétlenül járt hajó végül is milyen módon szállt •alá a majd’ négyezer méteres mélységbe. Kőda­rabként-e: egyenes vonalban süllyedt-e és csapó­dott-e a tengerfenéknek, vagy lassan, fokozatosan siklott-e egyre mélyebbre — közölte az expedíció vezetője, Angus Best. A szakmai kérdés tisztázására robotkaros ten­geralattjáróval vesznek talajpróbát 3800 méter mélyben, közvetlenül a roncs mellől, majd össze­hasonlítják távolabbi talajmintákkal. Környezetvédők gyanúja A Keleti-tenger strandjain olajjal bevont madár­hullák százait találták. Más madarakat a vadászok váltottak meg szenvedéseiktől: lelőtték a menthe­tetlen állatokat, hogy ne kelljen hosszú, kínos ha­lált halniuk a mérgezéstől. Holott nem süllyedt el a partok közelében tanker, nem kapott léket olaj- szállító hajó. Az állatok a tenger „szokásos” olajszennyezé­sének áldozatai lettek. Kevesen tudnak arról, mmm hogy miközben a gépjárművek üzemanyaga — környezetvédelmi okból — mind kevésbé szennyező, a hajómotorokban viszont a leg- szennyesebb olajokat égetik el. Sőt! Ezeket az üzemanyagokat a fűtőolaj és külön­féle, az olajlepárlásnál keletkező melléktermékek keveréke adja. Ez olyan sűrű, hogy a hajókon gyakran melegíteni kell, mert különben nem jut­na át az üzemanyag a vezetékeken. Elégetése után a készlet 2 százaléka olajiszap formájában vissza­marad, azt az előírások szerint a szárazföldön kel­lene megfelelő helyre üríteni, de sok kapitány megtakarítja ezt a költséges eljárást és az olaj­iszapot egyszerűen beengedi a tengerbe. Ennek a következménye a partok gyakori szennyeződése, az élővilág pusztulása. A környezetvédők azt gyanítják, hogy a hajómo­torok üzemanyagába a kénen és a nehézfémeken (nikkel és a vanádium) kívül „adalékként” az olajcé­gek különböző ipari hulladékokat is belekevernek. Holland adatok szerint például festékgyári hul­ladékokra is bukkantak a tengerek vizében, olyan vegyületekre, amelyek szárazföldi megsemmisí­téséért nagy pénzeket kellett volna fizetniük a fel­használóknak, a megsemmisítés sokba került vol­na a festékipamak is. Ferenczy Europress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom