Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-28-29 / 279. szám

1998. november 29. A mi „kis” ügyeink: 1992-98 64 milliárd nyomja a lelkűket Magánbűnök, közerkölcsök Immár egy éve tart a Tocsik-per, aminek ügyésze még csak a héten mondhatta el vádbeszédét. Ma­gyarországon szinte bocsánatos bűn a közpénzek­kel, mások vagyonával könnyedén bánni. Egy-egy nagyvállalkozó, bankember, ha végül megbukik, jó eséllyel reménykedhet abban, hogy drága pénzen vett ügyvédei három-négy évi pereskedés után elérik a felmentést. Ha a bíróság mégis bűnösnek ítéli egy-egy több százmilliós sikkasztás, hűtlen kezelés vádlottját, az néhány évi börtönnel megússza az ügyet. Ezt jó ma­gaviselet esetén harmadolják, vagyis milliárdokkal a háta mögött is, viszonylag rövid idő után szabadul­hat az elítélt. Hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt hetek-hónapok azt mutatják, némiképp megfordult a helyzet. Összeállításunkból az is kiderül, hogy az első-, illet­ve másodfokú bíróságok sokszor merőben ellentéte­sen ítélik meg az egyes eseteket, így az állampolgár csak lemondóan legyint a „nagyok játszmáit” látva. Egy biztos: nagyon is vékony az átjáró a csillogó gaz­dasági sikertörténet és a sivár börtönfalak között. Csalással vádolt kampányfőnök Különösen nagy kárt oko­zó csalással vádolják a Fővárosi Bíróság előtt Andráskó Józsefet és nyolc társát. Az ügy poli­tikai pikantériája, hogy Andráskó az 1994-es or­szággyűlési választáso­kon a később nemzetbiz­tonsági miniszterré kine­vezett Nikolits István kampányfőnöke volt. A vádirat szerint a vádlott, aki ezt megelőzően négy évig maga is az APEH Pest Megyei Igazgatósá­gának munkatársa volt, ügyvédként korábbi kap­csolatait igénybe véve 465 millió forint jogosu­latlan exporttámogatást szerzett ügyfeleinek. A cégek egy része valójában nem végzett exporttevé­kenységét, alapításuk so­rán lopott útlevelet és ha­mis személyi igazolványt is felhasználtak. Az APEH szintén perbe fogott osztályvezetője, Mészárosné Horváth Zsuzsanna e kérelmeket soron kívül intéztette el beosztottaival, majd alá­írta a kiutalásokat. így összesen 714 millió fo­rint jogosulatlan támoga­tás visszaigénylését tette lehetővé. Börtönből lépett meg O. Nagy Imre, akit a bíró­ság négy évi börtönre ítélt amiatt, hogy hűtlenül ke­zelte az Ybl Bankban elhe­lyezett pénzt, tavaly ta­vasszal, miután büntetése jelentős részét már leülte, rossz egészségi állapota miatt betegszabadságot ka­pott a börtönből. Ám ami­kor az idén vissza kellett volna mennie, eltűnt. O. Nagy 1992-től olyan, sok­szor hozzá közelálló, vagy éppen saját tulajdonában lévő vállalkozásoknak nyújtott nagy összegű hite­leket, amelyek nem rendel­keztek a visszafizetéshez megfelelő fedezettel. A banknak és ügyfeleinek - köztük Lupis József szin­tén megbukott brókernek - összesen 3,12 milliárd fo­rintja úszott el, amikor az adósok nem tudták vissza­fizetni tartozásaikat és a pénzintézet összeomlott. Sikkasztott a sztárbróker Hatéves ítéletének letölté­sére októberben vonult börtönbe a végsőkig meg­tört lelki és egészségi álla­potba került Lupis József, a talán legismertebb magyar bróker. Kezdetben úgy lát­szott, megússza kétévi fel­függesztett szabadságvesz­téssel és negyedmillió fo­rintos vagyonelkobzással, de idén tavasszal hatévi börtönt, teljes vagyonel­kobzást és az 1,2 millió fo­rintos perköltséget sóztak a nyakába. Lupis 1992-ben néhány ügyfelének pénzét a ké­sőbb összeomló Ybl Bank­ba és a Gyomaendrődi Ta­karékszövetkezetbe he­lyezte el. A félmilliárdos veszteség - amit amúgy úriember módjára magára vállalt ügyfelei helyett - megroggyantotta cégét. Ennek ellensúlyozására in­gatlanspekulációkba kez­dett, amikhez több állami szervezet, köztük a Hon­védelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a társadalombiztosítás nála elhelyezett államkötvé­nyeit használta fedezetül. A bíróság 422 millió forint elsikkasztásával vádolta, AM megvette az Utolsó vacsorát Az akasztói Stadler Józsefet adócsalá­sért, Jogosulatlan áfa- vlsszaigónylésért és más bűncselekménye­kért Idén április 21-én kilenc év börtönre és teljes vagyonelkob­zásra ítélte a bíróság. Stadler, aki az elmúlt hetekben nemcsak szabadságát, de élet- társát Is elveszítette, 1992 és ’95 közötti üz­leti tevékenysége nyomán összesen 2 251000 forintnyi - az államot Illető - pénz hollétéről nem tudott számot adni. A Juhászból lett üzlet­ember sírt a börtön­ben töltött első hete után, s váltig hangoz­tatta, nem művészeti szakértő. Stadler egy orosz művészeti galé­ria garanciájával 22 festményt vásárolt, köztük az egyik a lista szerint Leonardo híres műve, az Utolsó Vacso­ra volt. (Az már senkl­miközben a 3,15 milliárd forintos csődbűntett alól felmentették. A brókernél az állami pén­zeket nagy haszon remé­nyében kockáztató mi­nisztériumi tisztviselőket nem állították bíróság elé. Még egy bankár rács mögött Hosszas huzavona után sakk-készletével és angol- nyelv-könyvével a hóna alatt október végén vonult be a baracskai börtönbe Kunos Péter, az Agrobank egykori vezérigazgatója. Kegyelmi kérvényét a köz- társasági elnök méltányol­ta, ám Dávid Ibolya igaz­ságügy-miniszter megta­gadta a kérvény ellenjegy­zését, így Kunos egyelőre rács mögött marad. A két­gyermekes Kunos a ma­gyar börtönök zsúfoltsága ellenére „kétágyas” cellá­hoz jutott. Az ő története is 1991-’92-ben, az úgyne­vezett E-hitelezéssel kez­dődött. Bankja kedvező kamatozású hitelt adott olyan vállalkozóknak, akik ebből új beruházást indí­tottak, vagy állami vállala­tokat vásároltak meg. 1994-ig összesen tízmilli- árd forint hitelt ítéltek oda. Kunos, illetve a bank akko­ri elnöke, Kovács Mihály a hitelnyújtás feltételeként szabta, hogy a hitelkérő jelképes áron adja át a pénzből megvásárolt cé­gek részvényeinek egyne­gyedét a két bankember érdekkörébe tartozó kft.- knek. Kunost április végén a Legfelső Bíróság 11 rend­beli bűnszövetségben el­követett gazdasági veszte­getés miatt két év letölten­dő börtönbüntetésre ítélte, jóllehet a Fővárosi Bíróság első fokon tavaly télen még felmentette őt is, Ko­vácsot is. 1,6 millió forint pénzbírságot is köteles ki­pengetni, miközben a két­millió forintos bírsággal sújtott Kovácsot másfél évi felfüggesztett börtönre ítélték. A dolog további érdekessé­ge, hogy éppen az állítóla­gos károsultak kérték a bankár felmentését. Fellebbezett, pórul járt Súlyosnak találta az őt két évre a rács mögé küldő bí­rósági ítéletet Nagy Miklós, a Gávavencsellői Takarék- szövetkezet egykori elnöke is, aki egyébként két évti­zedes bankári múltja alatt a helyi közösség köztiszte­letben álló tagja volt. A pénzintézetnek 315 millió forint kárt okozó bankem­ber ezért fellebbezett. Idén tavasszal viszont már há­rom és fél évi börtönt varr­tak a nyakába. Nagyot 1992 májusában tartóztat­ták le, miután bankja meg­bukott. A bankár gyakran nyújtott hiteleket ismerő­sei tulajdonában lévő vál­lalkozásoknak, amelyek később csődbe mentek. Maga is tulajdont vásárolt azokban a cégekben, ame­lyek hitelt kértek a banktól, sőt, nagy összegű osztalé­kot is felvett. Az egyik, hi­telt kérő ügyfelétől pedig térítésmentes használatra kapott egy Mercedes gép­kocsit. A behajthatatlan hi­telek összege, valamint az ebből eredő kamatveszte­ség összesen félmilliárd fo­rint volt. Párterkölcsös székház­privatizáció Talán a parlamenti pártok és a belőlük alakuló kor­mányok szigorúbban lép­nének fel az erkölcs és az etika (valamint a büntető törvények) betartása ér­dekében, ha nem lenne szeplő a múltjukon. A volt kormánypárt, az MSZP a pártállamtól örökölt több százmillió forintos vagyo­nát élte fel, mások, példá­ul a Fidesz-MPP és az MDF vitatható körülmé­nyek között adták el több százmillió forintos nyere­séget kaszálva, az állam­tól ingyenes juttatásként kapott székházukat. A be­vétel után sem nyereség­adót, sem áfát nem fizet­tek. Jóllehet, ha ugyanezt az állampolgárok teszik, a hatóság gyorsan elővenné őket. Egy biztos: nagyon is vékony, csaknem láthatatlan az átjáró a csillogó gazdasági sikertörténet és a sivár börtönfalak között. Tocsik meg a Vektor Rt. Az elhúzódó Tocsik-perben még csak most, a hét közepén hangzott el az ügyész vádbeszé­de. A bíróságnak a jövő februárra ígért ítélet- hirdetésig még át kell néznie több tízezer ol­dalnyi periratot, szakértői véleményeket és elemzéseket. Eközben Tocsik Mártáról, akit 804 milliós csalással gyanúsítanak, a köz­nyelv új kifejezést is alkotott. „Tocsikolni” annyit tesz, mint különféle sanda és ravasz húzásokkal gyorsan, munka nélkül pénzt keresni. 1993-ban perek tömege indult amiatt, hogy az önkormányzatok és az állami vagyont akkor kezelő ÁVU máshogy számította a települése­ket a vállalati vagyonból illető részt. 1994-ben a hatalomra kerülő MSZP-SZDSZ kormány ígérte, rendezi az ügyet, a települések meg­kapják járandóságukat. Csakhogy az időköz­ben ÁPV Rt.-vé alakult ÁVÜ és az önkor­mányzatok nyilvántartása nem egyezett, a vi­ta folytatódott. Tocsik arra vállalkozott, hogy közvetít az ÁPV Rt. és a települések között, s megpróbálja elérni, hogy az önkormányza­tok a nekik járó pénz (tőke és kamatai) egy részéről mondjanak le. Az államnak megspó­rolt pénzből 804 millió forint illette a jogász­nőt sikerdíjként. Hogy ki és milyen körülmények között ajánlot­ta be az ÁPV Rt. vezetőihez e jól fizető mun­kára Tocsikot, ma még nem tudni, az érintet­tek ugyanis tanúvallomásuk szerint nem em­lékeznek az eset körülményeire. Valószínű, hogy a per végén sem derül majd ki egyértel­műen, Tocsik azért jutott-e ehhez a jól fizető munkához, mert az MSZP-hez, illetve az SZDSZ-hez közelálló politikusok, üzletembe­rek „beajánlották”. S az sem, hogy az általuk irányított vállalkozások azért kaptak-e alvál­lalkozói díjat Tocsiktól, mert sokat és jól dol­goztak neki, vagy azért, mert azt mondták, a jogásznő akkor juthat az állami megrendelés­hez, ha „tejel”. Az, hogy az így megszerzett pénzből az érintettek csak saját zsebüket akarták-e hizlalni, vagy jutott volna belőle a két párt kasszájába is, vélhetően örökre titok marad a nyilvánosság előtt. Az ismertté vált gazdasági bűncselekmények elkövetési értéke 1991-1997 Év Gazdasági bűncs. elkövetési száma Érték (Ft) 1991 8 347 1498 049 600 1992 8 913 3 825 536 700 1993 6146 4 553 933 500 1994 4 085 5 061990 800 1995 5 064 11 718 634 900 1996 5409 23 802 718 300 1997 6 543 13 244 082 000 Forrás: Belügyminisztérium - Országos Rendőr-főkapitányság nek nem tűnt fel, hogy az eredeti mű nem kép, hanem freskó.) A festményeket költség­ként elszámolta, majd eladta, és az árkülön­bözet áfáját zsebre vágta. A megbukottak nehezen hiszik el, hogy a törvényes és törvénytelen közti keskeny mezsgyén ők ezúttal tényleg a rossz oldalra tévedtek. Magukat áldozatnak tekin­tik, akiket igaztalanul büntettek meg. Épp ezért mindent elkövetnek - sokszor si­kerrel -, hogy minél később kelljen megkezdeniük a rájuk kirótt büntetés letöltését. Néhány an máj* bent ülnek, néhány an még szabadok. A vétkesek százmilliókat, oly­kor milliárdokat vettek ki az állam, ezáltal mindannyiunk zsebéből. S akkor a Postabank több mint 150 milliárdos hiányáról, meg néhány tisztázatlan ügyről, eltűnt és fantomcégekről még nem is szóltunk. Tocsik Mártát ügyvédje kísérte a meghallgatásokra

Next

/
Oldalképek
Tartalom