Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-28-29 / 279. szám
8 Hétvégi magazin 1998. november 28-29., szombat-vasárnap Mint a föld füve... Te múlhatatlan kis fűszál a réten, Ki házak mentén, útszélen, kövek közt, Falrepedésben, romok rejtekében, Márványsírok csöpp hézagán is áttörsz S tengődsz tovább töretlen mosolyoddal, Ősszel tavasszal s még a hó alól is Újból vidám vagy téli nap alatt, A nyár lepörköl, a dér megfagyaszt. Ha nagyra nősz azonnal letarolnak, A szél pofonver s te lapulsz remegve, S csacsinak, lónak szolgálsz étekül, Minden kis pille messze száll élőléd, Hisz nincs virágod s a méh is kerül. És mégis élsz és zöldelsz rendületlen —Mondd mivel élsz, milyen életírt szív Kiirthatatlan gyökered a mélyből, S lenge kis zászlód mi feszíti folyvást Esőnek, napnak, szélnek és viharnak? Elnézlek százszor, kicsike fűszálam, S míg klorofilod szívemet deríti, Szeretném egyszer eltanulni tőled, Mit mersz magadba millió fűszál közt, Mint élsz külön milliók gyűrűjében, Mondd minek élsz, kedved miben leled? Egy harmatésöppben kis dárdád tövén, Egy bogárban ha zöld hegyedre téved, Egy új fűszálban hogyha nőni kezd S folytatja sorsod újjászült alakban? És mondd, mitől van örök virulásod Múló tavaszok s telek ellenére, • S ha durva csizma eltapos, hogyan mersz Felkelni s élni újra s egyre élni? — Hiába hal meg, aki fennen lázad, S túlélne mindent a konok alázat? A LEVEGŐBEN FOLYÓ KÜZDELEM LÁTVÁNYA CSAK A NEMES SZEMÉLYEK KIVÁLTSÁGA VOLT Verselő Légi küzdelem és vadászgyönyör Ezen a héten Borsos Gabriella, lapunk munkatársa választott verset. Gyergyai Albert, a francia irodalom ihletett tolmácsolója és tudós professzora Nagybajomban született 1893-ban. Ösztöndíjjal Párizsban tanult, majd a világháború után Svájcban a lausanne-i egyetem előadásait hallgatta. 1945 után az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen tanított világirodalmat, majd francia irodalmat. Munkásságát a Francia Becsületrenddel jutalmazták. Nemcsak a francia irodalom legkomolyabb szakértőjeként, hanem egyúttal finom, olykor lírai gyöngédségű stilisztaként tartjuk számon. „Mint a föld füve...” című versében az élet értelmét feszegeti. Nap mint nap ringbe szádunk, mindenért meg kell küzdenünk. Az igazi művészetet azonban nem az összes verseny megnyerése jelenti, hanem az elvesztett csaták, a sorscsapások utáni talpra állás. Gyergyai Albert Kaszvat egy mesterségesen tenyésztett, hibrid sólyom, ám ez mit sem von le képességeiből. Gazdájától azt is megtudtuk, hogy a belgrádi reptér őrzésére szánták 8 évvel ezelőtt, de a megrendelők nem fizettek érte. így került orosházi gazdájához, dr. Lakos Istvánhoz. Mi pedig azért ismerhettük meg a ragadozót és a madarászt, mert Orosháza- Gyopárosfürdőn rendezték meg nemrégiben a nemzetközi solymász találkozót, és annak szervezésében Lakos doktor oroszlánrészt vállalt. ÖTVENÉVES A GYULAI KISHÍD A solymászatban kevésbé jártas ember itt, a déli végeken vajmi keveset tud a vadászatnak erről a válfajáról. Pedig roppant élvezetes annak is, aki űzi és annak is, aki kívülálló. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a teríték, ami a 4 napos vadászat után bemutatásra került Orosháza belvárosában: 62 nyúl, 51 fácán, 117 hörcsög — és egy macska, ami szintén áldozatául esett a ragadozómadaraknak (12 sas, 24 sólyom, 1 vörösfarkú ölyv, 24 héja vadászott gazdájával). S hogy miként? A középkorban is szokás volt sólymokat, vércséket, ölyveket vadászatra tanítani. A krónikások Európában már a IV. században lejegyezték a solymászok szenvedélyét, ami főleg a királyi udvarokban terjedt el, s lett a főurak külön fejedelmi rendeletekkel szabályozott, s csakis a nemes személyek által űzhető sportja. A vadászatra a vadászsólymot, a vándorsólymot és a kékes sólymot gyakorolták be. Erre a célra vagy a fészekből szedték ki a fiókákat, vagy már a kinőtt sólymot fogták be — ezt többre becsülték, mert a vadászaton merészebben támadott. A betanításhoz szükséges volt a madár megszelídítése, ezt pedig nyugtalanítás és éheztetés által érték el. A vad megtámadására úgy gyakorolták be a ragadozót, hogy először vékony pórázon egy számyaszegett galambra eresztették, utóbb pedig póráz nélkül szabad galambra bocsátották. A vadászatra való kivonuláskor a sólyom mindig a solytnár bal kezén ült, ezért arra vastag bőrkesztyűt húztak, a madár lába vékony szíjszalaggal volt a vadász karjához csatolva, s fejére a szemeit is elfedő kis süveget tettek. A vadászat tulajdonképpen abból állott, hogy a felhajtott szárnyas vadra a sólymot „rábocsátották”. A solymász ügyessége kellett ahhoz, hogy a madarat gyorsan lecsatolja, süvegét levegye, a sólymot a levegőbe fellökje, hogy az a vadat A gyulai kisvasút 1894. október 31-én kezdte meg működését. A vasútállomástól kiinduló vonal ekkor még kilenc kilométer hosszú volt, 600 mm nyomtávolságú sínekkel. A város belterületén lóvontatással engedélyezték a közlekedést, gőzvontatás csak a külső részen volt lehetséges. Az Élővíz-csatornán át a közlekedés érdekében négy méter nyílású „ideiglenes” fahidat építettek, melyen csak vasúti és gyalogos közlekedésre volt lehetőség. A század elején, 1905—1906-ban — azt követően, hogy létrehozták a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasutat (HÉV) — a sínpályát átalakították 76 milliméter nyomtávúra és meghosszabbították 40 kilométer hosszúságúra, a Simonyfalván lévő végállomásig. Gyula városának már ekkor az volt a kívánsága, hogy olyan híd épüljön az ideiglenes fahíd helyett, amelyen kocsival és autóval is lehet közlekedni a főutcán, a város főtere — a Kossuth tér — és a vasútállomás között. A hídépítésben nem történt változás, ezért a kereskedelemügyi miniszter 1916-ban kötelezte a vasúttársaságot, hogy a hidat a város kívánságának megfelelően — a város anyagi hozzájárulásával — építtesse át, szélesítse ki. Az elhúzódó első világháború azonban megakadályozta az új híd építését. A háború utáni gazdasági válság, majd az újabb világháború miatt a hídépítés ismét elmaradt. A fahidat három évtized alatt többször javították, ennek ellenére annyira elavult, hogy nem lehetett tovább fenntartani, különben is a város fejlődése érdekében az új híd építése elengedhetetlenné vált. Végül a Gyula Vidéki Gazdasági Vasút és Gyula város költségén 323 ezer forint összegben az 1848-as forradalom centenáriumának évében, 1948 októberére elkészült az új, ma már rendkívül nagy forgalmú híd a mai Béke sugárúton. Gyula város képviselő-testületének 21/1948. kgy. határozata alapján a hiA hidat az 1848—iS-es forradalom és szabadságharc emlékére „Szabad- ság-híd”-nak nevezték el (archív kép 1948-ból) góg IMRE felvétele dat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére „Szabadság- híd”-nak nevezték el. A kisvasút azóta megszűnt, de a híd állja a megnövekedett közúti forgalmat. Ma már kevesen tudják — még a gyulaiak közül is —, hogy a fél évszázada épített híd a másfél századdal ezelőtti nagy idők emlékét idézi. Góg Imre meglássa. A ragadozó — természete szerint — űzőbe vette a zsákmányt. Ennek a levegőben folyó küzdelemnek a látványa volt az a vadászgyönyör, aminek a régi korok fejedelmei, főurai szenvedéllyel hódoltak, s érette nagy áldozatokat is hoztak (egy jó sólyom ára 1000, sőt gyakran annál is több arany volt, egész személyzeti kar dolgozott az udvaroknál magas rangú főtisztek alatt a sólymok érdekében). (Forrás: Révai Nagy Lexikona, Az ismeretek enciklopé- diájai) Csete Ilona A solymászat roppant élvezetes annak is, aki űzi és annak is, aki kívülálló FOTÓ: SUCH TAMÁS- - i m..... ,, ..-«»wsiiaM-b» ♦ i i -«a*. mmms, „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Nagyjából félidőben vagyunk az 1848. márciusi forradalom és az 1849. augusztusi fegyverletétel, a szabadságharc vérbefojtása közötti időben — másfél évszázaddal később. A dicső napokra emlékezve indítunk útjára egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illusztrációkkal, amelyek átfogják a forradalom és szabadságharc történetét. Ötvenkét héten át ugyanezen a helyen találnak egy- egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három lehetséges válasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni:, Ezemyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A megfejtést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, s valamennyi hibátlan megoldást a rejtvénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nyereményekkel. Tehát a játékba bármikor be II ;;; ■ :-::ÍÍ : f : f*| : |Át : I l T' lehet kapcsolódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de minél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy egy év múlva 1848—49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. Irodalomajánlat: Hüttner Vilmos: Békés (Magyarország megyéi, 1982.), Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848—49. (Képes Történelem sorozat), Scherer Ferenc: Gyula város története II. (1938.), Závodszky Géza és Hermann Róbert: Nemzet születik (Új Képes Történelem sorozat), Glatz Ferenc: A magyarok krónikája (1996.), Sisa Béla: Békés megye műemlékei II. (1981.), Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete I. (1985.), Ezemyolcszáz-negyvennyolcz. Magyar szabadságharc 1848—49-ben. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben (1898.) A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állították össze. 2. kérdés: Melyik város forradalmának hatására indult meg a pesti forradalom 1848. március 15-én? a) Párizs b) Milánó c) Bécs Előző heti feladványunk megfejtése: b) A szabadsághoz. Egy-egy tollat nyertek: Jantyik István (Ecsegfalva), Kovács István (Békéscsaba, Vécsey u. 8.), Móra Terézia (Békéssámson). Korabeli rajz a bécsi forradalomról ■ 11
