Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-16 / 268. szám

Tévéznek, (cs) Fújjad, komám! Fújjad! — aki kí­váncsi a folytatásra, hogy ki kit serkentett e szavakkal, az kapcsolja be televízióját Orosházán, Békéscsabán, Békésen és Dobozon is hét­főn este. Az UHF—31-es csatornán 19 órától, a Csabakábel Kft. kábelrend­szerén pedig 20 órai kezdet­tel az Orosházi Városi Tele­vízió műsorából sok minden kiderül. Az sem marad titok, ki nyeri meg az elmúlt heti feladvány értékes ajándékait és hogy mutat a szexis fe­hérnemű a csinos lányokon. Víg özvegy, (cs) A könnyedebb műfajra na­gyobb az igény mostanában, ezt a népművelők is érzik. Nem csoda, hogy az oroshá­zi színházi előadások sorába beiktattak az idén is egy operett-előadást. A Ruttkai- bérlet keretében november 17-én 19 órakor mutatják be Lehár Ferenc: Víg özvegy című kétfelvonásos nagy­operettjét. A szereposztás­ban Csonka Zsuzsa, Leblanc Győző, Teremi Trixi neve mellett még sok népszerű művész megjelenik. Belehalt, (b) Gyoma- endró'd belterületén egy teher­gépjármű-szerelvény tegnap reggel kerékpárossal ütközött. A bicikliző idős, helybeli hölgy 11.25 órakor a békéscsabai kórház intenzív osztályán be­lehalt sérüléseibe. Ellopták, (b) Szombaton délután Orosházán a Móricz Zsigmond utcából ellopták az AOW-850-es forgalmi rend­számú, fehér színű, Ford Transit típusú kisteherautót. Leégett, (b) Vasárnap kora hajnalban Kardos külterüle­tén egy palatetős fedésű, poz- dorja borítású szín égett a benne lévő 12 ezer 12 hetes kacsával. A tűz keletkezésé­nek okait vizsgálják, az oko­zott kár meghaladja a 15 mil­lió forintot. Súlyosan sérült, (b) Bé­késcsabán a Bartók Béla úton egy Mercedes típusú személy- gépkocsi a gyalogátjárón ütött el egy hölgyet. A szerencsétle­nül „randevúzó” nő súlyos sé­rüléseket szenvedett. ,}A MAGÁNY AKKOR ER VALAMIT, HA KIVE- REKSZI AZ EMBER” (Palotai Boris) A fiúk miatt megérte Tudják, miért lép a közönség elé rágógumitól duzzadó szájjal a konferanszié? — hogy amerikás hangulatba hozza a nézőket! Az orosházi divatkavalkád szombat esti műsorában Pleskonics And­rás (közismertebb nevén Plesi) műsorvezetőnek mindez sikerült. Sokadik jelenésekor sem szólalt meg ugyanis a kezében tartott mikrofon, ám szellemes fellépé­sével, szalonképes humorával a göröngyös buktatókon is átsegí­tette a programot. Merthogy a ru­hákkal semmi baj nem volt, an­nál inkább a hangosítással, az annyira várt lendülettel, az una­lomig pörgő, forgó lányokkal. Felüdülés volt viszont látni a Gyopár Táncklub fiatal tehetsé­geit, az pedig hab volt a tortán, amikor megjelent Plesi és meg­kérdezte a már nagyon feszengő közönségtől: — Tudják-e, miért olyan „gangos” a járásom? Mert meg­érkezett Orosházára a Happy Gafig! A három mókamester mindent beleadott. A „hangulatcsinálás” valamennyi trükkjét bevetették a fiúk, így a 3 órás program végén a közönség már vörösre tapsolt tenyérrel és állva énekelte a „gangos” slágert: Kérek egy kul­csot a szívedhez! cs. i. MEGYEI KÖRKÉP 1998. november 16., hétfő Kilencvenéves a Magyar Király Az időjárás zordsága ellenére már kora délelőtt kellemes illa­tokat kergetett a szél a békés­csabai piac irányába, a Szabó Dezső utca felől. Frissen sült kolbász, később pacal illata árasztotta el teret. A csepergő eső ellenére kitartó közönség most sem csalódott a 90. szüle­tésnapját ünneplő Magyar Ki­rály söröző és étteremben. — 1908 óta a vendégeket szolgálja a Király. Jelenlegi ar­culatát jó tíz évvel ezelőtt Dobrotka Pál adta az épületnek — mondta Bognár László cég- tulajdonos. A békéscsabaiak tudták, tudják, a Magyar Ki­rályban — ami korábban Jóbarátként is üzemelt — már tíz évvel ezelőtt is a legfino­mabb pacalt kínálták a vendég­nek — tudtuk meg Oláh Éva rendőr őrnagytól, a pacalfőző versennyel egybekötött egész napos születésnapi parti házi­asszonyától. A pacalfőző versenyen indu­ló csapatok a helyszínen kaptak 2 kilogramm alapanyagot és vö­röshagymát, két kategóriában, kormos és síma pacal műfajban versenyeztek a tudorok. Nádra László simája a legjobban ízlett a zsűrinek, második Koszecz Pál és csapata lett. A legfino­mabb kormosért járó díjat Csorosz Lászlóné csapata ve­hette át, második a békéscsabai Hunor Vadászbolt színeiben versenyző Rábai Imre és le­A bográcsban rotyogó alkotások a zsűrit is kísértették FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A hagyományokról szóban, gyakorlatban Békéscsaba szlovák hagyomá­nyairól, intézményeiről, közös­ségeiről tartott előadást István Anna, a Szlovák Kultúra Házá­nak igazgatója szombaton, a Nemzetiségi Közösségek Veze­tőinek VII. Találkozóján. A Csabai Szlovákok Szerve­zete, valamint a Vasutas Műve­lődési Ház által rendezett három­napos tanácskozáson szó esett a civil szervezetek és nemzetiségi önkormányzatok együttműkö­dési lehetőségeiről. A nemzeti­ségi nyelvet is oktató iskolák szerepéről, a kisebbségi kultúra megőrzésében, fejlesztésében ellátandó feladataikról ugyan­csak tárgyaltak a jelenlévők. Szombaton a Túróczszent- mártonból érkezett Kata- Maretáková Celestiáková kép­zőművész-pedagógus lisztből és vízből készített, hajdanán az ün­nepélyes kalács díszítésére hasz­nált motívumokat keltett életre a Szlovák Kultúra Házában. — A figurák, a hagyományos nagycsaládi összejövetelek, a nagymama sütötte kalács elma­radásával majdnem a feledés ho­mályába merültek. Nyitra kör­nyékén egy idős asszonytól les­tem el a készítés fortélyait, és ezt próbálom az utókorra testálni — mondta a lelkes alkotónő. B. I. Családi ovis buli, bűvészmutatvánnyal Nincs is annál jobb dolog, mint amikor a család apraja-nagyja együtt tölt egy gondtalan, szóra­koztató hétvégét. Akkor most nagyon jó volt azoknak a szü­lőknek, gyerekeknek és óvónők­nek, akik Orosházán a sport­csarnokban a Móricz Zsigmond utcai óvoda felhívását elfogad­ták és együtt mulattak szomba­ton délután Tomanek Gábor és Nagy Erika zenés műsorán, együtt varázsolódtak el a bűvész produkcióján. A nagy titkok és trükkök tudója alaposan megtré­fált kicsiket és felnőtteket a lufifújó versenyével. Ám a vé­gén mindenki jól járt, hiszen a varázsló a kolbászos léggöm­bökből csigabigát, virágot, kí­gyót, Zorró kardját készítette el bravúros kézmozdulatokkal. Az óvónők boszorkánytáncá­ba — népi játékába — az anyu­kák, apukák is bekapcsolódtak, miután elfogyasztották a finom falatokat. Ami ezen a rendezvé­nyen azért is volt fontos, mert a belépők és a fogyasztott ételek, italok árát a karácsonyi játékvá­sárlásra fordítja majd az óvoda kollektívája. (Csete) VÉLEMÉNYEK Jó úton járunk? Végre választ kaphattunk arra, hogy a magyarság számára hol a kitörés lehetősége! Zalában. Igaz, kissé záptojásszagú ez a hirtelen jött gazdagodás, de ajándék áldásnak ne nézd a vegyi összetételét! Persze, megint a Dunántúl... Nekik egyetlen disz­nót sem kellett feláldozniuk, hogy a miniszterel­nök odautazzon. Figyeljék meg, az ország nyugati szegletében mindenből pénzt csinálnak, abból is, aminek szaga van. De hát a torgyániaiaknak sem kellett sokat ügyeskedniük, egyszerűen csak jött az a temérdek víz, Orbán Viktor pedig rohant oda lóhalálában. S beígért egy ha­lom vidékfejlesztési pénzt. Kezdem elhinni, ismét Torgyán József keze van a dologban, aki közismerten abban a régióban szerzett mandátumot. A Körösök gátjainak rendbehozatala viszont aligha­nem besorolódik a szatmári védművek megerősítése mögé. S ak­kor még arra is kellene valamit áldoznia az országnak, hogy gátak közé szorítsuk némelyek parttalan hataloméhségét. Volt már Békésben is árvíz, gázkitörés, nem is egy. Aztán mi­re mentünk vele? Szabolcs-Szatmár-Beregtől Zaláig csak meg­futtatják a miniszterelnököt, talán még a belügyminisztert is — ha ez utóbbi egyszer mégis kijelentené, hogy nem volt ott, akkor el kell hinnünk —, de olyannyira, hogy amint levegőt kapnak, már ígérgetik is a kormány áldását. Orbán Viktornak legalább Zalában „leeshetett” volna, hogy itt valami bűzlik... Szóval, megy nagyban a vidékfejlesztés — a hátunk mögött. Békés más vidék. Nekünk meghagyják az M5-ös autópálya használati díjának fizetését, sőt, ha tanulnak a Tisza-vidéki vizes taktikából, az új útdíjat úgy állapítják meg, hogy az egy méterrel az eddigi legmagasabb árszint fölé kerüljön. A gödöllői koalíciós pol­gármestert azzal húzzák ki a kutyaszorítóból, hogy fizetnek is az M3-ason, meg nem is. Az M7-es viszont továbbra is ingyenes lesz a Balatonhoz igyekvő pestieknek — azt mondja a kormány, olyan rossz az állapota, hogy pofátlanság lenne kiróni az autópályadíjat. Már csak azt nem értem, miből gondolják a Budapestről hoz­zánk igyekvő illetékesek, hogy jó úton járnak?! Kiss A. János Statisztika és valóság Az ember élete során öt emberrel próbálja ki a testi szerelmet. Mármint a statisztikák szerint. Ám mindenki saját életet él, s a személyes lehe­tőségek, történések gyakran átírják a legmaka­csabb kimutatásokat is. Hisz képzeljük el, mekkora botrány lenne ab­ból, ha az ötvenedik házassági évfordulóján az addig visszafogottságáról és szerénységéről hí­res Pista bácsi ekképpen szólalna meg: „No, asszony, én még eddig csak veled voltam, a végzet meg már vé­szesen közeleg. Ez^rí aztán ma este Ibolyánál, holnap Marinál, holnapután Katánál, aztán meg Juliskánál alszom.” Ám megeshetnének fordított dolgok is. Mondjuk, ha János harmadik lenne Judit életében, akkor szíve választottját gyor­san elküldené még Palihoz meg Karihoz is, s csak utána venné feleségül, mert úgy vélné, garanciát kapna, hogy élete párja so­hasem lép majd félre. De ezek csak teóriák, hisz a valóság nem egészen így műkö­dik. Ám az élet gyakran morbidabb minden elképzelésnél. A napokban egy harminchárom éves indonéziai férfi igencsak sa­játos esetét dolgozták fel a világ hírgyárai. A férfiúi ereje teljé­ben lévő indonéziai saját bevallása szerint 203 nőt erőszakolt meg. Ám nagyon zokon vette letartóztatását, mert így egyelőre le kell mondania álmai megvalósulásáról. A férfi úgy érzi: va­rázserejének optimális fokozása végett összesen 315 nőt kell magáévá tennie. Márpedig a börtönből igazán nehéz lesz még 112 nőt nászba csábítania. De nemcsak a távoli országban, hanem nálunk is történnek rendhagyó esetek a témában. Egy ságújfalui fiatalember már ti­zenhat éves korában indult a falu bikája elismerő címért. Azóta szinte rekordnyi nemi erőszakot követett el. Cs. Gyula (mert ró­la van szó) a szebbik nem nála jóval idősebb tagjai iránt érez olthatatlan vágyakozást. A hölgyeket általában saját lakásukon kereste fel, s tette magáévá. Ha az áldozat félelmében nem tett feljelentést, azt a férfi biztatásnak vette, és többször visszajárt. Eztán viszont a környék korosabb női megnyugodhatnak: Cs. Gyula zárkájában nyolc évig gondolkodhat azon, hogy ki le­gyen az új áldozata... Magyari Barna Isten Mintha csak most lett vol­na, hogy századik szüle­tésnapján köszöntöttük Kiss Mátyást a szarvasi Betánia Újtemplomi Evangélikus Szeretetott­honban. A hét végén, a száz­egyedik születésnapján látogattuk meg ismét Matyi bácsit, akinek Deme Zoltán evangéli­kus lelkész és Babák Mi­hály polgármester, vala­mint a hozzátartozók, az otthon dolgozói és lakói gratuláltak a jeles napon. Az ünnepelt kedvesen fo­gadta a jókívánságokat. Elárulta, az eltelt egy esztendő alatt napirend­jén nem sokat változta­tott. Legkedvesebb idő­töltése ma is a Biblia ta­nulmányozása és a rádió­éltesse, Matyi bácsi! zás. Egyedül a romló lá­tására panaszkodott, mert emiatt kellett lemondania kedvenc foglalatosságá­ról, a keresztrejtvényfej­tésről. Vallja, a hosszú élet titka a mértékletes életmód. — Egyet tudok. Azok az italos emberek, akiket ismertem, mind rövid éle­tűek voltak. Én az iszáko­sok társaságát mindig ke­rültem. „Gyáva! Nem mer inni!” — mondták, de nem törődtem vele. Az italos ember ráadásul nem is magának, hanem a családjának okozza a leg­több gyötrelmet — ma­gyarázta Matyi bácsi, aki százon túl is a Mindenha­tóba vetett hitéből meríti az erőt. Cs. R. Félnek, mégsem lesz tornaterem (Folytatás az 7. oldalról) Biztosan nehéz döntés lesz, de bízunk abban, hogy nem kérdő­jelezik meg a tornaterem szük­ségességét. A közelben nincs olyan nagyobb terem, ahol a ta­nulók tornázhatnának vagy na­gyobb rendezvényt lehetne tar­tani. Hóban-sárban kint vannak, úgy gondolom, nem érdemlik meg a hátrányos megkülönböz­tetést — fogalmazta meg csen­desen az igazgatónő. —A településrész önkormány­zatának elnöke, Makovecz István rendre drámai hangú kéréssel fordult a többi képviselőhöz. — Továbbra is mellettünk áll, személyes ügyévé vált. El­képzelni sem szeretnénk, hogy nem lesz tornatermünk. — Vári lakossága az iskola által szervezett családi napokon kinyilvánította, kiállnak az ügyért. — Minden, ami ott volt, azt a tantestület teremtette elő a szponzorok támogatásával. Amit meg lehetett venni, a szü­lők megvásárolták. Azért úgy gondolom, nem várható el sem a diákoktól, sem a szülőktől, hogy felépítsék a tornatermet. Az álta­lános iskola alapfeladat. Próbál­kozunk sokfelé pályázatokkal, nem véletlenül hívtuk meg a családi napra az MLSZ alelnö- két, jelenleg is olyan sportsze­mélyiségekkel folynak tárgyalá­sok, akik talán tudnak segíteni. — A helybeli összefogás lát­tán úgy véli a kívülálló, hogy Gyulavári mostohagyermeknek érezné magát, ha elmaradna a beruházás. — Igen, kimondhatjuk. ígére­tet már többször kaptunk, s úgy gondoljuk, ennyi jár nekünk. Nem beszélve az oktatási tör­vényről, amely előírja, milyen felszereltséggel kell rendelkez­nie egy általános iskolának, hogy működhessen. Szőke Margit „Gyáva! Nem mer inni! — mondták, de nem törődtem vele. ” fotó: such tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom