Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

Útban a nagypapához, a családi autó­ban, már kisdiákként kérdezz- felelekkel múlatta legszívesebben az időt. A barátnője szerint „betűfüggő”. Igaz, ami igaz: nem múlhat el napja ol­vasás nélkül. Dr. Bérezi Norbert békés­csabai ügyészt a Mindent vagy semmit televíziós vetélkedőben ismerhette meg ország-világ, ahol a hetedik for­dulóig jutott. A fiatal ügyész nemcsak szellemi kihívásokra vállalkozik. hány kvízkönyvet. Inkább a válaszok gyorsaságát, a tempót próbáltam fej­leszteni. Lehet, jövőre újra szerencsét próbálok. — A munkájában is szereti a kihíváso­kat? Például megpályázza majd a me­gyei főügyészi posztot? — Tetszik a munkám, és természete­sen — ha úgy alakul — szeretnék itt, az ügyészségen előbbre jutni. Az ügyésze­ket sokan görbült lelkületű emberek­nek tartják, akik mindenkit igyekeznek megbüntetni. Ez az, ami a legtávolabb áll ettől a szakmától. Számomra a leg­nagyobb kihívást az jelenti, ha egy rendőrségi aktát vizsgálva el kell dönte­nem: az államnak van-e büntetőjogi igénye az ügyben. Kovács Attila Dr. Bérezi Norbert fut, és „csípőből" felel fotó: such tamás A Bécs—Budapest szupermaratonin az Ügyészek Országos Egyesülete által tá­mogatott Paragra-fuss csapat tagjaként gyűrte a kilométereket. — Szereti a kihívásokat? — Inkább a Mindent vagy semmit ve­télkedőt éltem meg kihívásként. A ma­ratoni jó hangulatú örömfutás volt. Ja­nuár óta, legkevesebb heti 40 kilométer volt az edzésadagom. De előfordult hogy feltornásztam 85-re. Megtörtént: munka után átfutottam Gyulára. Ott másfél óra foci következett, majd az is­merősökkel visszajöttünk Csabára, ahol ismét fociztunk. Persze lekéstem az utolsó buszt, és a Lencsési lakótelep­ről gyalogolhattam hazáig, Jaminába. — A szellemi vetélkedőre készült? — A barátnőmmel végig vettünk né­Közlekedünk Koszorúdivat E napokban láthatjuk igazán: mindenki igyekszik a legmél­tóbban elbúcsúzni szeretteitől, megemlékezni a korábban el­hunytakról. Az elmúlás feletti fájdalmat a koszorúk, a sírcsok­rok fejezik ki. Mint mindenütt, itt is jelen vannak hagyomá­nyok és divatok. Tudja ezt az egyik békéscsabai virágboltban Ürmösné Nyakó Aranka és Tóth Tamásné, Mónika is, akik elsősorban koszorú- és virágkö­tészettel foglalkoznak. A két hogy vallja: a virágkötőknek a szépérzék fejlesztését is fel kell vállalniuk. Éppen ezért a mű­anyag, művirág koszorúkat, sír­csokrokat nem ajánlják, bár azok népszerűek. — A hagyományos koszorú mellett előtérbe került a görög — kör alakú örökzöld alapba tűzik a virágfejeket —, és a tűzött ko­szorú, melynél vizes tűzőhabba szálas virágokat és örökzöldeket tesznek — mondja Aranka.- Van amit csak halottak napjára keresnek? — A nagyfejű krizantém csak ekkor keresett. De sokan toboz és moha alapú szárazvirág- kompozíciókat visznek ki sze­retteik sírjára.- Temetésre milyen koszorút illik készíttetni? — Úgy illik, hogy a legköze­lebbi hozzátartozó vigye a leg­nagyobb koszorút. A' többiek kisebbet készíttetnek. A távoli rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak a sírcsokor ajánlott. Ha az elhunyt hölgy, bármilyen színű virág lehet a koszorún, csokron. Ha férfi, ke­rülni kell a rózsaszínt, a ciklá­ment. A római katolikus vallá- súak általában színesebb ko­szorúkat készíttetnek. Divatba jöttek a nagy, szív vagy csepp alakú koszorúk, annyi szál vi­rággal, ahány éves volt az el­hunyt. K. A. Hajrá babák! — így ösztönözte a családi célbaérés előtt apróságait és nejét Orosházán egy lelkesen lihegő apuka, a Közlekedik a csa­lád néven meghirdetett városi ve­télkedőn. Az egyik gyerek brin­gázott, anyuka lekváros kenyeret kent, a másik apróság nehezéket képezett apa talicskaszlalom­jához, együttesen pedig lisztet fújt a család apraja-nagyja. Vala­hogy így összegezhetjük a remek hangulatú versenyt, melyre 5 orosházi és 2 mezőkovácsházi család nevezett. Az autós ügyes­ségi megpróbáltatások és a tesztes fejtörők után az is kide­rült, kik a továbbjutók: Oroshá­záról Héjjas Béla és családja, Mezőkovácsházáról Czinkota István és családja. Cs. I. Kegyeleti razzia Marik András békéscsabai rend­őrkapitány nem lacafacázott: tegnap délelőttre közrendvédel­mi razziát rendelt el a csabai pi­acon. A szombat piaci nap, már ez is elegendő ok lehetne a szemlélődésre, ám a temetőkbe indulók sokadalmának bevásár­lása a tilosban halászókat külö­nösen lázba hozhatta. Az akcióba bevonták az APEH Békés Megyei Igazgató­ságát, valamint a vám- és pénz­ügyőrség illetékeseit. Igazoltat­tak is 326 embert, 120-at figyel­meztetniük kellett, 32 személyt pedig helyszíni bírsággal is „megkínáltak”. A vám- és devi­zaszabályok „kicselezésének” szándéka miatt 8 személy ellen indult szabálysértési, illetve büntetőeljárás. Őket előállítot­ták. A rendőrök ezután „ránéz­tek” a temetőkre és környékük­nr^ Sövény vagy soreny? Ha szögegyenes — azaz' haja szála sem görbül —, akkor csigáktól kunkoro- dó loknikra vágyik a lány. Ha pöndörül erre is, meg arra is, akkor vi­szont vasalná a fehérnép minden hajaszálát. Sem­mi vész, a segítség az ép­pen divatos parókaként házhoz jön. Sőt! Ha jó táptalaj adódik, akkor a legújabb módi a minden irányba kúszó, nyírható, mérsékelten vízálló, színben is oly menő örökzöld — virág! De ne feledjék: a sö­vénysörényhez kőke­mény kobak dukál! Mint az a képen is látható... r« i Búzaégetés? Békési búzát éget a pécsi hő­erőmű — beszélik a megyében. Elvégre a búza fütőértéke jó, és mostanában olcsón lehet hoz­zájutni. Tűzre vele, ha másho­vá nem jó — mondják az elkese­redettebbek. A Pécsi Erőmű rt.-nél még a titkárnő is kizártnak tarja a dol­got, a hivatalos nemet dr. Ka­marás Béla, műszaki igazgató mondja ki, akit nem először nyaggatnak ebben a témában. — Nem igaz, és nem is tervez­zük a búzafűtés bevezetését — mondja. — A dolog műszakilag egyébként sem lehetséges. S hogy miért pont ők kerültek porondra? Talán valakinek tanu- t; Imányaiból felsejlett: valamikor m búzát és kávét tüzeltek el hajó­si kazánokban, azután megkereste ö a térképen, hol lehet Magyaror- ! szágon erre alkalmasnak látszó ö hőerőmű. Bennünket talált meg 2 — véleményez ironikusan a mű­szaki igazgató. (y) 1998. november 1. Kegyelem Gyulának Gyula, a tavalyi kolbászkészítő verseny kilencedik díja, mára 160 kilogrammos röfi lett. A sonkalábú a csapatkapitány, Orbán Viktor miniszterelnök el­foglaltságának köszönhetően decemberig, januárig élvezheti még a moslékot. Orbán Viktor október 25-én, hazaindulás előtt Gyulát is meglátogatta. A kormányfő és gyermekei vasárnap a tavalyi Csabai Bífó, Halász Sándor sógoránánál, Lo­vas Lászlónál megkóstolták a fényesi kolbászt. »Orbán Viktor még tavaly azt mondta nekem: „Sándor bátyám, még ha mi­niszterelnök leszek is, itt a he­lyem a fesztiválon« — emléke­zett Halász Sándor. Aztán most is vásárolt a miniszterelnök úgy jó három és fél kilónyi fényesi házikolbászt. A fényesi látoga­tás érzékeny búcsúzkodással végződött. A miniszterelnök egy szál Fesztiválkolbászt és még egy méter kolbászt vásá­rolt indulása előtt. Tavaly télen húsz kilogramm kolbászt vett, húsvétra — természetesen fize­tés ellenében — sonkát rendelt Békéscsabáról — tudtuk meg Nagy Sándortól, a Fidesz me­gyei irodavezetőjétől. A tél folyamán minden valószí­nűség szerint a miniszterelnök keze által veszti életét az akkorra még gömbölyűbb Gyula. B. I. Kézfogás-sokk Nagy Sándor (nem az, akit Arisztotelész filozofálni tanít- gatott, hanem a Fidesz—Magyar Polgári Párt megyei irodaveze­tője) levelet küldött lapunknak: »Az 1998. október 25-én megje­lent „Vasárnap Reggel”-ben a Kolbászfesztiválról szóló tudósításban Kiss A. János újságíró igen negatív értelemben említést tett a Mi­niszterelnök Úr békéscsabai láto­gatásáról is. Ez­zel kapcsolat­ban, mint ; M i n i s z - terelnök Úr programjá­nak szerve­zője a polgá­rok ténysze­rű tájékoz­tatása érde­kében az alábbiak közlését ké­rem: 1. A Miniszterelnök Úr nem hivatalos látogatáson járt Békéscsabán. 2. Nem igaz, hogy még kezet sem fogott Pap János polgármesterrel, igaz, nem elsőnek, hiszen először meghívóját, Végh Lászlót üdvö­zölte. 3. A Polgármester Úrtól nem érkezett olyan kérés, hogy bármiről is szeretne a minisz­terelnökkel tárgyalni. Amennyi­ben Kiss A. János érdeklődik a repülőtér felől, azt megtehette volna az ügyet elejétől fogva képviselő Végh Lászlónál, vagy magánál a Miniszterelnök Ur­nái, de erre Ő nem tartott igényt. 4. Úgy gondolom, hogy Békéscsaba hagyományainak bemutatásához és hírének nö­veléséhez — melyhez egy miniszterelnöki láto­gatás véleményem szerint nagyban hozzájárul — nem biztos, hogy ilyen negatív újságírói ma­gatartás a legméltóbb. Nagy Sán­dor« Kedves Sándor! Nem feltétlenül am­bícióm megfe­lelni pártod és kor­mányunk újságírással kapcsolatos elvárásainak. Magam egészen idáig azt hittem, hogy a minisz­terelnök népszerűsítését is szolgálta látogatásának lap- jainkbeli igen bő — és szavaiddal élve: pozitív — megjelenítése. El­kerülhette az is a figyelmedet, hogy a kézfogás elmaradásának említése nem újságírói állítás. In­kább az lep meg, hogy apparátu­si hevülettel sikerült utókam- pányolnod. Hogy fölöslegesen tetted? Hogy a pokolba ne! Nem a miniszterelnökről, ha­nem a levél aránytévesztő ide­gességéről jutott eszembe, hogy a hét vicceként ezen az ol­dalon inkább közzéteszünk egy kis példázatot — korántsem a miniszterelnökre gondolva. Kiss A. János A HÉT VICCE A Miniszterelnök Úr a tükör- állapítja meg. - Az orrom: ben nézegeti magát. édesapám. Az állam... én va­— A szemem: édesanyám — gyök! FOTÓ: ELEK JUTKA P aragra-fuss

Next

/
Oldalképek
Tartalom