Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-31-11-01 / 255. szám
6 Hétvégi magazin 1998. október 31-november 1., szombat-vasárnap Verselő Ezen a héten Magyar Mária, lapunk szerkesztője mutatja be legkedvesebb verssorait. Mindig ‘csodáltam azokat az embereket, akik valami olyasmit tudtak, tudnak tenni, amit én nem. Ilyen örök csoda számomra a költészet, s ilyen ámulattal nézek fel annak művelőire is. Gyerekkorom óta érzékeny vagyok mindenfélére, az igazságtalanságra, a hazugságra, a gonoszságra, s mint mindenkinek, van jó és rossz hangulatom, időnként támadnak „magvas” gondolataim is, de sose tudnám úgy szőni, fonni a szavakat vagy kihímezni a mondanivalómat, ahogyan azt a poéták teszik. A bámulatom tovább fokozódik, amikor olyan strófákra bukkanok, amelyeket évszázadokkal ezelőtt írt le hús-vér kéz. Kéz, amely azóta már az enyészeté, ám az ujjakat irányító szellem máig él. Ismerős emberi érzések, hangulatok, gondolatok vesznek körül az ódon sorok olvasásakor, s ha nagyon belemerülök, talán el sem hiszem, hogy az alkotójuk valahol nagyon messze, a föld alatt pihen... Nincs kedvenc versem. Helyette sok-sok idézetfoszlány nőtt elválaszthatatlanul a szívemhez. Közülük olyanokat osztok meg most Önökkel, amelyek a fájdalmat, a szereteted az akaratot és az elmúlást öntik strófába. * * * Nagyon fáj! Nem megy! (Arany János) * * * ...És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot, minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgy- annyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. (Pál I. levele a korinthusbeliekhez) * * * Akarok! egy kemény rövidke szó, Ebben benne van az egész életem E szó mögött sok nehéz harc rejtőzik, E szó miatt még sokat könnyezem De történjék bármi, Ha az egész világ fog ellenállni, Vagy ha egyedül is maradok, Mindent legyőzve mégis AKAROK!... (Ady Endre) * * * Ki tudja, ez-é az élet, Ez-é az igazi élet? Ez a könnyes, furcsa, cudar, Bús csárdája könnynek és vérnek Vagy lesz még másik ital? Valahol, csillagokon túl, Vár-e az isten... (Tóth Árpád) A VIDÉKI SZÍNHÁZAK NEM MOZDULNAK AZ OROSHÁZI KÖZÖNSÉG ÁPOLJA HAGYOMÁNYAIT Üzemi kollektívák között is osztogatták hajdanán a színházi bérleteket. Volt mit ajánlgatni, hiszen Orosházán például egyszerre három előadássort is kínáltak a szervezők. Változott a világ, változott a kultúra megítélése, az iránta való igény, sőt, igényesség. Egy valami viszont a régi: akik évtizedek óta színházba járnak, azok ma is megveszik a bérletet, ha pénztárcájuk engedi. Mert bizony ez sem utolsó szempont. Bertáné Halász Edit, a Petőfi Művelődési Központ népművelője órákon át tudna erről mesélni. — Húsz éve kerültem az orosházi művelődési központba, azóta szervezem ezeket a bérletes előadásokat. Hajdan közel ezer bérletesünk volt. Most annak is örülünk, ha ötszázan összejövünk. Mert elvitathatatlan, akik hűségesek ehhez a szórakozási, kikapcsolódási formához, azok egy-egy előadást úgy élnek meg, mint egy társasági összejövetelt. Ezért sem szeretnénk, ha ez a több évtizedes hagyomány megszakadna — eleveníti fel a régi szép időket a színház- szervező, akinek már kész ajánlata van az idei évadra is. Igaz, kicsit át kell mostanában reformálni a palettát. Miért is? — Mert a környékünkön működő színházak már nem vállalnak tájelőadásokat, amelyik meg jönne Orosházára, azt a produkciót mi nem tudjuk megfizetni. Sokszor bizony irreálisan magas árakkal szembesülünk. Mivel egy-egy előadás a félmillió forintot is „elviszi”, a bérletek, jegyek árát viszont nem lehet a csillagos égbe emelni, ezért úgy oldottuk meg a problémát, hogy mindenki jól járjon. De ez már a mi fejtörésünk, ne untassuk ezzel az olvasót! Szerzői jogdíj, áfa, kulturális járulék, produkció, szállítás, technikus, ruhatáros... — sorolni is sok, nemhogy kifizetni! De tényleg ne anyagiaskodjunk, nézzük, mit láthat az orosházi közönség november 3- ától. — A Vidámszínpad nagy sikerrel vitte színre helyzetkomikumokra épülő bohózatát a nyáron A kaktusz virága címmel. Harangozó Teri mellett Csepregi Éva és Brunner Márta (a Mindent vagy semmit vetélkedő háziasszonya) is szerepel benne. Az Itt a nejem, hol a nejem bohózatot decemberben mutatják be Csala Zsuzsáék. A szabin nők elrablása című bohózatban is sztárok lépnek színpadra Galambos Erzsi, Lehoczky Zsuzsa, Kovács Zsuzsa, Teremi Trixi, Benkóczy Zoltán személyében. Ez lesz a Latabár-bérlet kínálata. A Ruttkai- bérletünk keretében először a Víg özvegy, majd Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? című bűnügyi komédiáját mutatjuk be. Ennek a darabnak az az érdekessége, hogy a Jókai színház férfi szereplői mulattatják az orosháziakat. 1999 áprilisában pedig egy zenés bohózattal zárjuk a sort. A kínálatból is érződik: igazi, gondűző, önfeledt kikapcsolódást nyújtó színházi estéket kínálunk a nézőknek. Csete Ilona Az Itt a nejem, hol a nejem bohózatban Csala Zsuzsa is fellép Krétai barangolások a leprások szigetén és a feneketlen tó partján A fázós Békésből az októberi nyárba A szeptemberi kasszaürülés, a gyerek iskolakezdése, a nyári szabadság hiánya, a szikrázó napsütés utáni vágyakozás kellős közepette egyre többen határozzák el: még egyszer, az idén utoljára élvezzük egy kicsit a meleget, a munka nélküli, gondtalan őszi nyaralást! Hol lehet október utolsó napjaiban mindezeket fellelni? Valahol délen, ahol még ilyenkor sem kell fázósan összehúzni a dzsekit, nem kell esernyőért nyúlni. S ha van egy kis szerencsénk, szimpatikus áron juthatunk hozzá még repülőjegyhez is. Csak a hülye magyar nyaral nyáron — bosszantott bennünket a sokat megélt ismerős, amikor — július, augusztus tájékán — azért nyafogtunk, ki kellene szállni a mindennapi robotból, legyen elég a feszített tempóból. Volt igazság abban, amit mondott. Lehet-e jobban becsülni a Nap áldásos sugarait akkor, amikor Magyarországon már illik dideregni, muszáj meleg kabátot ölteni és a fűtést turbóra állítani! Irány Hellas! — adta meg hőségbarát társaságunk az útirányt. Krétai kirándulásunk valahogy így indult. Mire feleszméltünk, már ott álltunk Heraklion légkondicionált repülőterén. Kelet-krétai szállásunkhoz egy etnikum lakta tábor mellett vezetett utunk (maradandó hatást gyakorolt ránk a látvány, csitítgattak kísérőink: az európai uniós országban ez is divat, nyugi!), a tengerparti városkába, Amoudarába érve némi lelki és ruházati megkönnyebbülés lett rajtunk úrrá. Huszonhat fok árnyékban, a Nap azt csinálja, amit várunk tőle, a sós víz karnyújtásnyira morajlik szállásunktól, minden szép és jó. Áz őszi nyaraláshoz adalékot Lélegzetelállító látványt nyújtanak a hófehér—kék kontrasztok, s a kupolás és lapostetős házacskák a kitelepített idegenvezető szolgáltatott, amikor egzotikus hajókirándulást, krétai folklórestet, vízi vidámparkot, szigettúrát csillantott meg előttünk. Egy kerek napot gondolkodhattunk, majd „lepengettük” a drachmaezreket (érdekes, de ezután felénk se nézett a „mindent a turistákért” fiatalember). Mi is és pénztárcánk is megkönnyebbült, ám ahogy teltek a napok, amikor magunk indultunk felfedező utakra, rádöbbentünk, máshol, másként jóval olcsóbb! Legközelebb résen leszünk — mondtuk ki a megmásíthatatlant. így is tettünk, amikor áthajóztunk a Kiklád szigetcsoport legel- bűvölőbb gyöngyszemére, Santorinire. Nem fogadtuk el az újabb városnéző fakultatív ajánlatot, a magyar virtusra rácáfolva hódítottuk meg magunknak a fővárost, Firát. A sziklák ormán épült település lélegzetelállító panorámája, a hófehér—kék kontrasztjai, a kupolás és lapostetős házacskái, a tengerpartot beborító sötétszürke, vulkáni eredetű homok a maga misztikus vonzerejével. Santorini is megér egy misét! — nyugtáztuk az élményt. Másnap Kréta déli partjának csendes öbleiben, sziklás vidékein barangoltunk, majd ismét behajóztunk, hogy megnézhessük a leprások hajdan volt szigetét, Spinalongát. Hazatérőben a Mirabélion-öböl partján pihentettük szemünket, az már csak ráadás volt, amit Agios Nikolaos városkában, a feneketlen tó környékén szívhattunk magunkba: az alföldi ember szemének szokatlan, ám varázslatos, egzotikus látnivalót a mediterrán vendéglátók fantasztikus barátságával, vendégszeretetével fűszerezve. Cs. I. Túlméretezett a szennyezés és a fogyasztás A Világ Természetvédelmi Alap (WWF) Londonban, október 1-jén közzétett legújabb jelentése szerint 1970 óta a Föld természeti kincseinek több mint 30 százaléka pusztult el. A WWF első Élő Bolygó Jelentése az elmúlt 25 év környezeti állapotában bekövetkezett változásokat vizsgálja. 150 ország fogyasztását méri föl hat kulcs- fontosságú területen, valamint a modem életnek a világ erdei, édesvízi és tengeri életközösségeire gyakorolt hatását elemzi. A jelentés legfontosabb része — az Élő Bolygó Mutató (LPI, Living Planet Index) — új adatokat közöl a világ erdei, édesvízi és tengeri életközösségeinek egészségi állapotáról. A jelentés beszámol arról, hogy az emberiség milyen mértékű környezeti pusztítást végzett az elmúlt 25 év során. A fogyasztói hatás kimutatása a vizsgált 150 országban az egy főre eső fogyasztás és környezeti terhelés adatai alapján történik. A WWF reméli, hogy az LPI lesz a globális környezet Dow Jones-mutató- ja. „Az LPI azt próbálja felmérni, hogy mi maradt a természetből.” — mondta Jorgen Randers, a WWF igazgatóhelyettese. — „Ha csökkenő értéket mutat, azt jelenti, hogy globális szinten túlméretezett a szennyezés és a fogyasztás. Ha változatlan vagy emelkedő értéket mutat, akkor lehetőségeinkhez mérten élünk”. A WWF-jelentés egyik legrémisz- tőbb megállapítása szerint 1970 és 1995 között az édesvízi életközösségek 50 százaléka pusztult el, 1990 és 1995 között a pusztulás mértéke évi 6 százalék volt. 1970 és 1995 között a tengeri életközösségek 30 százalékos, a világ erdőtakarója 10 százalékos csökkenést mutat. A világ erdőállománya 1960 óta átlagosan évi 0,5 százalékkal zsugorodik, mely évenként egy akkora erdő elvesztését jelenti, mint Magyarország területének másfélszerese. „Ezek a számok jellemzik a világ természetes életközösségeinek pusztulását” — mondta Jonathan Loh, a WWF-jelentés egyik készítője. — „A legaggasztóbb az édesvízi tavak, folyók és mocsarak területének elvesztése. Ezek a világ talán fajokban leggazdagabb élőhelyei, ám mostanáig jóval kevesebb figyelmet fordítottak rájuk, mint az erdőkre vagy tengerekre.” A WWF-jelentés arra is kitér, hogy a kormányok, az ipar és a kereskedelem hogyan tudnák csökkenteni a természeti környezetre gyakorolt nyomását és ezáltal lassítani az LPI által mutatott pusztulást. A jelentés néhány további megállapítása. A fogyasztói hatás egyenlőtlenül oszlik meg a világban: az OECD- országok egy átlagos polgárának fogyasztása 2,5-szer nagyobb, mint egy bármely más országbeli személyé. A globális fogyasztói hatás gyors ütemben növekszik, körülbelül évi 5 százalékkal. 1960 óta a tengeri hal fogyasztása megduplázódott. A világ tengerihal-ál- lományának nagysága vagy stagnál, vagy csökken. A fa- és papírfogyasztás 1960 óta kétharmadával nőtt. Annak ellenére, hogy a világ erdőállománya valószínűleg képes ezt az igényt ellátni, az erdők többségének védelmére nem fordítanak elegendő figyelmet. Az ivóvíz-felhasználás 1960 óta közel kétszeresére nőtt. Becslések szerint a világ elérhető édesvíz-készletének már több mint a felét használjuk. A szén-dioxid-kibocsátás 1960 óta több mint kétszeresére nőtt. Ez sokkal több annál, mint amennyi széndioxidot a bioszféra meg tud kötni.--
