Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17-18 / 244. szám

1998. október 17-18., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Náluk olyan nincs, hogy „Szeretlek, Marosa”, és két egymásba omló szív Rózsabimbó a hölgy köldökén Rengeteg tetoválószalon van az országban. A szokásjog szerint mindent sza­lonnak hívunk, ahol tetoválnak, kivéve talán a börtönbéli zárkát vagy a slumbeli házsarkot. De azt is lehetne. Készülnek tetoválógépek walkmanból, villanyborotvából, mindenből, aminek motorja van és rezeg. A lányok is „macsósodnak”, kedvelik a vadabb figurákat; a fiúk a nagyobb ábrákat választják, s a nonfiguratív díszeket. (Képünk illusztráció) A vidéki szalonok árai nem elérhe­tetlenek, akár kiírhatnák a falra, és senki sem menne falnak tőle. Persze, mindenütt hozzáteszik, hogy a kon­kurencia árai többszörösek. A tetkósok — biztosan van kivétel — nem luxuskocsival járnak. Jó kéz­ügyességgel, több-kevesebb rajztu­dással bíró fiatalok, akik így próbál­ják megalapozni a jövőt. „Amíg ló­szar van, veréb is lesz” — alapon. Ildikó a cégtulajdonos, Dávid Pé­ter, a férj fogad, aki nyomdai gép­mester volt korábban. Azzal kezdi, hogy náluk olyan nincs, hogy „Szeretlek, Marcsa”, és két egymás­ba omló szív. Nem vállalnak rasszis­ta ábrát sem. Kínálnak viszont tíz­ezer motívumot. A bőség impozáns, belefáradok, amíg végigböngészem. — Amikor a gyerekek egymásnak tetoválgatnak, legfeljebb lánggal fertőtlenítik a tűt — mondja. — Ná­lunk, a sterilizátorban több atmosz­féra nyomáson 20 percig fertőtlení­tünk. A tetoválófestékek drágák, azok határozzák meg az árat. Minden ár­nyalat kikeverhető. A nagy cégek, például a hollandok, Péter szerint csak természetes növényi pollenből készítenek festéket. Allergiára hajla­mosaknak a tetoválás nem is aján­lott. Tus, tinta, tempera már a múlté. Nem használják. Tetkós csak vizsgá­zott ember lehet. Talán leglényege­sebb a sterilizátor műszer engedé­lyeztetése, s kezeléséhez a vizsga. A színes tetkófestékek ellenőrzését a fővárosi népegészségügyi tiszti­szolgálat végzi. A tetkó gépét az ORKI (Országos Kórház- és Orvos- technikai Intézet) vizsgáztatja. Péterék gépe francia, nagy fordu­latszámú berendezés, szerintük egyik legkorszerűbb a világon. Ha minden papír együtt van, a végső en­gedélyeket a helyiség ellenőrzése után a megyei ÁNTSZ adja ki. Köz­ben minden vizsgálat sokba kerül, összesen félmillióba. — Mit kémek? — Lányok úszó delfint, virágot, madarat. Diszkréten a boka fölé, hasikára, a köldök környékére, pop­sira, a szép mellre, úgy, hogy a bim­bó is szerepet kapjon. Magyar Ferenc szerint — akinek már tekintélye van a tetkósok köré­ben, hiszen bácsizzák — szaporodik a pók, skorpió, hal, a kutyus. — Egy szép rózsabimbó a hason, a köldök mellett örökké gyönyörű — vallja Ferenc. Különben a lányok is „macsó­sodnak”, kedvelik a vadabb figurá­kat. A fiúk a nagyobb ábrákat választ­ják, s a nonfiguratív díszeket. A pénztárca szab határt. Dolgoznak fénykép után is. Van, aki modellt ül. Péter elmeséli, hogy egy gazdi egyszer behozta a pitbullját, leültette, és mondta, egy tetoválást kérne modell után. Emődi István (Steve) tetová­lómester picit megijedt, de a harci kutya két órán keresztül mozdulatla­nul tűrte képmásának felszurkálá- sát... a gazdiba. Steve székében, tetoválóágyán most éppen Mónika viseli el a műtét viszontagságait. Szép lány, tizen­nyolc éves, vádliján fantasztikus lángok alakulnak. — Fáj? — Kicsit. — Hogyan jött az ötlet? — Jött. Megkívántam. Végül nem bírtam tovább, szóltam testvéreim­nek, hogy keressenek egy megbízha­tó szalont, ahol szépen dolgoznak. — Előre tudta, hogy mit akar? — Itt választottam ki. — Szép lesz? — Gyönyörű. — Nem bánja majd meg? — Soha. Büszke leszek rá. Már most is az vagyok. Megszenvedek érte. De ha érdekli, a szőrtelenítés, szóval az epilálás jobban fáj, mint ez. Lemosható tetkót, festést nem vál­lalnak, megvetően mondják, hogyha valaki olyat akar, akkor vegyen egy filctollkészletet, és oldja meg magá­nak. Viszont a fejlődés nem áll meg. Újabban kitalálták a felszívódó tetkót. Öt-hat év alatt eltűnik. Mire elmúlik a szerelem, elmúlik a bevé­sés. „Szeretlek, Margó” helyett jöhet a „Szeretlek, Jutka”. De ez drágább. A tetkószalon jelszavai: minőség, felelősség, hivatástudat. Nem én ta­láltam ki, mondták, bárcsak országo­san általánossá válna ez a hitvallás! Magyar Ferenc akár festőművész is lehetett volna. Kiválóan rajzol. Evekig járt képzőművészkörbe, tár­laton is voltak képei. Anyagi kény­szerből a tetkónál kötött ki. Nem büszke rá, és nem szégyelli. Nem is hirdeti magát, állandó megrendelői köre van, s úgy tartja, mint a többi­ek: a tetkómestert a munkája minősí­ti. Látják a többiek, barátok, s ked­vet kapnak rá. Megrendelők? Többsége életkez­dő, de akad jogász, orvos, mérnök, többnyire fiatal, bár ötvenéves korig terjed a skála. Az egyik tetkómester karja való­ságos kirakat, róla is lehet választa­ni, a másikon egyetlen ábra sincs, s ahogy mondja, nem is lesz, el sem tudja képzelni. — Hasra, felszívódó festékkel sokkal nehezebb beverni az ábrát, mint karba — mondja Feri. -— De mit tegyek, ha mostanság az a leg­népszerűbb, bár a fenék és a cici is gyakori felület. — S a szépség? — Csak szépet adok ki a kezem­ből. Maradandót. Maradandó? Egy életre szóló. Ha­landó, mint vászna: az ember. K. P. Olvastuk A rendszerváltás legsúlyosabb problé­mája, hogy kialakultak bizonyos meg- törhetetlennek látszó monopóliumok a gazdaságban, a kultúrában, a tanulás­hoz való hozzájutás lehetőségében stb. Vannak olyan bezárkózó csoportok, amelyek informális kapcsolataik ré­vén, örökölt gazdasági pozícióik segít­ségével, az állami javakhoz való könnyű hozzájutás lehetőségével élve privilegizált helyzetet alakítottak ki. A Fidesz politikája jegyében ezeket a monopóliumokat fel kell bontani. (Szájer József, a Fidesz-MPP parla­menti frakcióvezetője) Miniszterelnökünk szinte szünet nél­kül ujjong a kezébe került hatalmat aj- nározva. Igazán kedves jelenség, olyan, mint egy diadalmas kamasz, aki végre elérte, hogy ílóbertpuskát vegyenek ne­ki. Világlátása, viselkedése megfelel ennek a hangulatnak. (Popper Péter pszichológus) Vajon azt mondta-e Antall József utolsó napjaiban Orbán Viktornak, hogy ha egyszer lehetősége lesz, még­is hallgasson Csurkára: addig ne nyu­godjon, ameddig minden megszerez­hető hatalom és vagyon nem lesz a ke­zében, ne válogasson a módszerekben és a szövetségesekben, mert a jó cél és a nemtelen ellenfél minden eszközt megengedhetővé tesz? (Tanács István újságíró) Könyv Az utazó pápa Szép kötettel lepte meg a hívőket és a pápával szimpatizálókat a Szent Gel- lért Egyházi Kiadó. Tegnap volt II. Já­nos Pál pápa megválasztásának 20. év­fordulója, s a kiadó erre időzítette Ko­vács József riportkönyvének megjelen­tetését. A kötet riportemapló, amely­ben a szerző a pápa hosszabb utazásai során szerzett élményeiről számol be. Kovács József először a pápa magyar- országi látogatására érkezett, akkor még ausztráliai rádiósként. Az itt ta­pasztaltak annyira megkapták, hogy életét — az időközben hazatelepült, ma még csak 36 éves riporter — arra tette fel, hogy útjaira elkíséri a Szent­atyát. A szerző akár a „repülő riporter” címet is kiérdemelhetné, mert nem is­mer lehetetlent, ha arról van szó, hogy a következő pápalátogatás helyszínére utazzon. „Canberrától Szarajevón át Havannáig” — olvashatjuk a könyv borítóján az alcímet. A mondat távol­ságot jelez, egyben utal arra is, hogy e hosszú utazások során rengeteg él­ményben lehetett része a szerzőnek. Tetoválás Az emberi bőrnek maradandó jelekkel való díszítése vagy megbélyegzése. Fő formái a ponttetoválás, melynél a mintákat tűszúrással viszik rá a bőr­re, majd színezőanyaggal bedörzsölik, valamint a hegtetoválás, melynél díszhegeket hoznak létre úgy, hogy a bőrön sebet ejtenek. A tetoválás fő­ként a fejlődés alsóbb fokán lévő népeknél divatos. Célja a férfiak ékesí- tése, a harcosok elrettentőbbé tétele, esetleg a társadalmi hovatartozás megjelölése. Európában leginkább a tengerészek között terjedt el. Pl. Hor­thy Miklós ellentengernagy, később kormányzó számos tetoválás tulajdo­nosa volt. A száguldó riporter, Egon Erwin Kisch szintén barátja volt a maradandó bőrfestésnek. Újabban művészkörökben ismét divat. Előszere­tettel alkalmazta a náci Németország is a koncentrációs táborok lakóinak azonosítására, illetve elit egységeibe tartozók vércsoportjának feltünteté­sére. hSSSSSSSS^^SSSrSSS llliilillll WKHMmmmmmmmm wmmmmmmammmmm KI a leghíresebb keresztény? Ezt tudakolta angol hívők körében egy közvéle­mény-kutató cég. Meglepő módon a pápa 2 szá­zalékos aránnyal csak kilencedik lett, messze le­maradt például az 5,1 százalékos Teréz anya mögött. A lista élén, mondani sem kell, Jézus Krisztus áll, aki a voksok 9,1 százalékát kapta. A máso'dik helyezett nem más, mint a könnyűze­ne lovagi címet kapott nagysága: Sir Cliff Richard. Lynkak All fejében Az ökölvívás történetének legjelesebb figurája, Muhammad Ali köztudottan régóta és meglehe­tősen súlyos Parkinson-kórban szenved. A Daily Star tudomása szerint az 56 éves élő legenda most egy meglehetősen kockázatos, de ered­ménnyel kecsegtető beavatkozásra vállalkozott. Los Angeles-i orvosok apró lyukacskákat fúrtak a koponyájába, amelyen keresztül lézersugarak­kal próbálják megsemmisíteni a kór által roncsolt agysejteket. Ali tisztában van az eljárás veszé­lyeivel, de azt mondja, neki már nincs mit veszí­tenie. Lerobbant terminátor Arnold Schwarzenegger 5 millió dollárt követel a Globe című laptól. A Globe nemrégiben megjelent cikke azt állította, hogy a filmsztár korántsem olyan egészséges, mint ahogy külseje alapján vélnénk: dagadó mellizmai alatt gyönge, beteges szív dobog, amely nem más, mint egy ketyegő időzített bomba. A „Terminator” a Los Angeles-i bíróságon nyúj­totta be keresetét, amelyben rágalmazással, a ma­gánélet megsértésével vádolja az újságot. Ebben azt állítja, hogy a cikk téves és rosszindulatú jellemzése komoly károkat okozhat karrierjében, amelyet évti­zedes munkával épített föl. Egy beteges, csaknem a sír szélén álló akcióhős ugyanis egyetlen producer­nek sem kell, márpedig ő 51 évesen majd’ kicsattan az egészségtől, és alkotóereje teljében van. Az ideális útitárs Az olaszok a szupermodell Claudia Schifferrel és a színész-rendező Roberto Benignivel indulnának legszívesebben egy hosszabb utazásra — derült ki egy közelmúltban készített felmérésből. A megkérdezett 396 férfi 40 százaléka gondol­kodás nélkül csomagolna, ha napjaink szőke szép­ségideálja lenne az útitársa. 21 százalékuk a mona­cói hercegnőt, Caroline-t, 12 százaléka pedig Sophia Lorent vinné magával vakációzni, de mind­össze 1,7 százalékuk ábrándozik arról, hogy egy­szer a Vasladyvel, vagyis az egykori brit miniszter- elnökkel, Margaret Thatcherrel tölti szabadságát. Igazi pápaszem A divatszakma újabb szenzációra készül. A 2000. évben ugyanis, mint ezt bejelentették, Rómában olyan szemüvegkereteket és pólókat dobnak majd piacra, amelyeket a pápa aláírása díszít. A szó sze­rinti pápaszemet egyébként félhivatalosan már be is mutatták. Akik látták, azt mondják, hogy meglehe­tősen ódivatú, leginkább a hetvenes éveket idézi. A speciális termékeket piacra dobó CMM-nek egyéb­ként azzal sikerült meggyőznie a Szentatyát, hogy a cég vállalta: a nyereség bizonyos hányadát a harma­dik világ ifjú katolikusainak támogatására fordítja. Giocondára ráférne egy mosdatás Szabad-e megtisztítani a világ leghíresebb fest­ményét, a Mona Lisát? Ezt a kérdést vetette fel az egyik francia művészeti magazin cikke. A Jour­nal des Art munkatársai szerint Giocondára ráfér­ne egy alapos mosdatás. A magazin szakemberei számítógép segítségével bemutatták azt is, hogy miként festhetett a kép 1503-ban, amikor Leonardo da Vinci elkészült vele. Az eredmény mindenkit meglepett, a portréra alig lehetett ráismerni: a sápadt arc ki virult, rózsás színt kapott, a háttérben pedig a híres alkonyi ragyogás helyett halvány kék ég tűnt elő. A festmény a fél év­ezred alatt ugyanis elsárgult és a lerakódás elbá- gyasztotta az eredeti színeket, így ami manapság látható, az csak a Mona Lisa fakó tükre. A Louvre veze­tői úgy vélik, hogy túl nagy merészség volna eltávolítani az évszázadok nyo­mát, mert félő, hogy a tisztítás so­rán megsérülne a festékréteg. Ennek pedig a gondolatára is belesápad min­den műértő. FEB

Next

/
Oldalképek
Tartalom