Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-17-18 / 244. szám
1998. október 17-18., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Náluk olyan nincs, hogy „Szeretlek, Marosa”, és két egymásba omló szív Rózsabimbó a hölgy köldökén Rengeteg tetoválószalon van az országban. A szokásjog szerint mindent szalonnak hívunk, ahol tetoválnak, kivéve talán a börtönbéli zárkát vagy a slumbeli házsarkot. De azt is lehetne. Készülnek tetoválógépek walkmanból, villanyborotvából, mindenből, aminek motorja van és rezeg. A lányok is „macsósodnak”, kedvelik a vadabb figurákat; a fiúk a nagyobb ábrákat választják, s a nonfiguratív díszeket. (Képünk illusztráció) A vidéki szalonok árai nem elérhetetlenek, akár kiírhatnák a falra, és senki sem menne falnak tőle. Persze, mindenütt hozzáteszik, hogy a konkurencia árai többszörösek. A tetkósok — biztosan van kivétel — nem luxuskocsival járnak. Jó kézügyességgel, több-kevesebb rajztudással bíró fiatalok, akik így próbálják megalapozni a jövőt. „Amíg lószar van, veréb is lesz” — alapon. Ildikó a cégtulajdonos, Dávid Péter, a férj fogad, aki nyomdai gépmester volt korábban. Azzal kezdi, hogy náluk olyan nincs, hogy „Szeretlek, Marcsa”, és két egymásba omló szív. Nem vállalnak rasszista ábrát sem. Kínálnak viszont tízezer motívumot. A bőség impozáns, belefáradok, amíg végigböngészem. — Amikor a gyerekek egymásnak tetoválgatnak, legfeljebb lánggal fertőtlenítik a tűt — mondja. — Nálunk, a sterilizátorban több atmoszféra nyomáson 20 percig fertőtlenítünk. A tetoválófestékek drágák, azok határozzák meg az árat. Minden árnyalat kikeverhető. A nagy cégek, például a hollandok, Péter szerint csak természetes növényi pollenből készítenek festéket. Allergiára hajlamosaknak a tetoválás nem is ajánlott. Tus, tinta, tempera már a múlté. Nem használják. Tetkós csak vizsgázott ember lehet. Talán leglényegesebb a sterilizátor műszer engedélyeztetése, s kezeléséhez a vizsga. A színes tetkófestékek ellenőrzését a fővárosi népegészségügyi tisztiszolgálat végzi. A tetkó gépét az ORKI (Országos Kórház- és Orvos- technikai Intézet) vizsgáztatja. Péterék gépe francia, nagy fordulatszámú berendezés, szerintük egyik legkorszerűbb a világon. Ha minden papír együtt van, a végső engedélyeket a helyiség ellenőrzése után a megyei ÁNTSZ adja ki. Közben minden vizsgálat sokba kerül, összesen félmillióba. — Mit kémek? — Lányok úszó delfint, virágot, madarat. Diszkréten a boka fölé, hasikára, a köldök környékére, popsira, a szép mellre, úgy, hogy a bimbó is szerepet kapjon. Magyar Ferenc szerint — akinek már tekintélye van a tetkósok körében, hiszen bácsizzák — szaporodik a pók, skorpió, hal, a kutyus. — Egy szép rózsabimbó a hason, a köldök mellett örökké gyönyörű — vallja Ferenc. Különben a lányok is „macsósodnak”, kedvelik a vadabb figurákat. A fiúk a nagyobb ábrákat választják, s a nonfiguratív díszeket. A pénztárca szab határt. Dolgoznak fénykép után is. Van, aki modellt ül. Péter elmeséli, hogy egy gazdi egyszer behozta a pitbullját, leültette, és mondta, egy tetoválást kérne modell után. Emődi István (Steve) tetoválómester picit megijedt, de a harci kutya két órán keresztül mozdulatlanul tűrte képmásának felszurkálá- sát... a gazdiba. Steve székében, tetoválóágyán most éppen Mónika viseli el a műtét viszontagságait. Szép lány, tizennyolc éves, vádliján fantasztikus lángok alakulnak. — Fáj? — Kicsit. — Hogyan jött az ötlet? — Jött. Megkívántam. Végül nem bírtam tovább, szóltam testvéreimnek, hogy keressenek egy megbízható szalont, ahol szépen dolgoznak. — Előre tudta, hogy mit akar? — Itt választottam ki. — Szép lesz? — Gyönyörű. — Nem bánja majd meg? — Soha. Büszke leszek rá. Már most is az vagyok. Megszenvedek érte. De ha érdekli, a szőrtelenítés, szóval az epilálás jobban fáj, mint ez. Lemosható tetkót, festést nem vállalnak, megvetően mondják, hogyha valaki olyat akar, akkor vegyen egy filctollkészletet, és oldja meg magának. Viszont a fejlődés nem áll meg. Újabban kitalálták a felszívódó tetkót. Öt-hat év alatt eltűnik. Mire elmúlik a szerelem, elmúlik a bevésés. „Szeretlek, Margó” helyett jöhet a „Szeretlek, Jutka”. De ez drágább. A tetkószalon jelszavai: minőség, felelősség, hivatástudat. Nem én találtam ki, mondták, bárcsak országosan általánossá válna ez a hitvallás! Magyar Ferenc akár festőművész is lehetett volna. Kiválóan rajzol. Evekig járt képzőművészkörbe, tárlaton is voltak képei. Anyagi kényszerből a tetkónál kötött ki. Nem büszke rá, és nem szégyelli. Nem is hirdeti magát, állandó megrendelői köre van, s úgy tartja, mint a többiek: a tetkómestert a munkája minősíti. Látják a többiek, barátok, s kedvet kapnak rá. Megrendelők? Többsége életkezdő, de akad jogász, orvos, mérnök, többnyire fiatal, bár ötvenéves korig terjed a skála. Az egyik tetkómester karja valóságos kirakat, róla is lehet választani, a másikon egyetlen ábra sincs, s ahogy mondja, nem is lesz, el sem tudja képzelni. — Hasra, felszívódó festékkel sokkal nehezebb beverni az ábrát, mint karba — mondja Feri. -— De mit tegyek, ha mostanság az a legnépszerűbb, bár a fenék és a cici is gyakori felület. — S a szépség? — Csak szépet adok ki a kezemből. Maradandót. Maradandó? Egy életre szóló. Halandó, mint vászna: az ember. K. P. Olvastuk A rendszerváltás legsúlyosabb problémája, hogy kialakultak bizonyos meg- törhetetlennek látszó monopóliumok a gazdaságban, a kultúrában, a tanuláshoz való hozzájutás lehetőségében stb. Vannak olyan bezárkózó csoportok, amelyek informális kapcsolataik révén, örökölt gazdasági pozícióik segítségével, az állami javakhoz való könnyű hozzájutás lehetőségével élve privilegizált helyzetet alakítottak ki. A Fidesz politikája jegyében ezeket a monopóliumokat fel kell bontani. (Szájer József, a Fidesz-MPP parlamenti frakcióvezetője) Miniszterelnökünk szinte szünet nélkül ujjong a kezébe került hatalmat aj- nározva. Igazán kedves jelenség, olyan, mint egy diadalmas kamasz, aki végre elérte, hogy ílóbertpuskát vegyenek neki. Világlátása, viselkedése megfelel ennek a hangulatnak. (Popper Péter pszichológus) Vajon azt mondta-e Antall József utolsó napjaiban Orbán Viktornak, hogy ha egyszer lehetősége lesz, mégis hallgasson Csurkára: addig ne nyugodjon, ameddig minden megszerezhető hatalom és vagyon nem lesz a kezében, ne válogasson a módszerekben és a szövetségesekben, mert a jó cél és a nemtelen ellenfél minden eszközt megengedhetővé tesz? (Tanács István újságíró) Könyv Az utazó pápa Szép kötettel lepte meg a hívőket és a pápával szimpatizálókat a Szent Gel- lért Egyházi Kiadó. Tegnap volt II. János Pál pápa megválasztásának 20. évfordulója, s a kiadó erre időzítette Kovács József riportkönyvének megjelentetését. A kötet riportemapló, amelyben a szerző a pápa hosszabb utazásai során szerzett élményeiről számol be. Kovács József először a pápa magyar- országi látogatására érkezett, akkor még ausztráliai rádiósként. Az itt tapasztaltak annyira megkapták, hogy életét — az időközben hazatelepült, ma még csak 36 éves riporter — arra tette fel, hogy útjaira elkíséri a Szentatyát. A szerző akár a „repülő riporter” címet is kiérdemelhetné, mert nem ismer lehetetlent, ha arról van szó, hogy a következő pápalátogatás helyszínére utazzon. „Canberrától Szarajevón át Havannáig” — olvashatjuk a könyv borítóján az alcímet. A mondat távolságot jelez, egyben utal arra is, hogy e hosszú utazások során rengeteg élményben lehetett része a szerzőnek. Tetoválás Az emberi bőrnek maradandó jelekkel való díszítése vagy megbélyegzése. Fő formái a ponttetoválás, melynél a mintákat tűszúrással viszik rá a bőrre, majd színezőanyaggal bedörzsölik, valamint a hegtetoválás, melynél díszhegeket hoznak létre úgy, hogy a bőrön sebet ejtenek. A tetoválás főként a fejlődés alsóbb fokán lévő népeknél divatos. Célja a férfiak ékesí- tése, a harcosok elrettentőbbé tétele, esetleg a társadalmi hovatartozás megjelölése. Európában leginkább a tengerészek között terjedt el. Pl. Horthy Miklós ellentengernagy, később kormányzó számos tetoválás tulajdonosa volt. A száguldó riporter, Egon Erwin Kisch szintén barátja volt a maradandó bőrfestésnek. Újabban művészkörökben ismét divat. Előszeretettel alkalmazta a náci Németország is a koncentrációs táborok lakóinak azonosítására, illetve elit egységeibe tartozók vércsoportjának feltüntetésére. hSSSSSSSS^^SSSrSSS llliilillll WKHMmmmmmmmm wmmmmmmammmmm KI a leghíresebb keresztény? Ezt tudakolta angol hívők körében egy közvélemény-kutató cég. Meglepő módon a pápa 2 százalékos aránnyal csak kilencedik lett, messze lemaradt például az 5,1 százalékos Teréz anya mögött. A lista élén, mondani sem kell, Jézus Krisztus áll, aki a voksok 9,1 százalékát kapta. A máso'dik helyezett nem más, mint a könnyűzene lovagi címet kapott nagysága: Sir Cliff Richard. Lynkak All fejében Az ökölvívás történetének legjelesebb figurája, Muhammad Ali köztudottan régóta és meglehetősen súlyos Parkinson-kórban szenved. A Daily Star tudomása szerint az 56 éves élő legenda most egy meglehetősen kockázatos, de eredménnyel kecsegtető beavatkozásra vállalkozott. Los Angeles-i orvosok apró lyukacskákat fúrtak a koponyájába, amelyen keresztül lézersugarakkal próbálják megsemmisíteni a kór által roncsolt agysejteket. Ali tisztában van az eljárás veszélyeivel, de azt mondja, neki már nincs mit veszítenie. Lerobbant terminátor Arnold Schwarzenegger 5 millió dollárt követel a Globe című laptól. A Globe nemrégiben megjelent cikke azt állította, hogy a filmsztár korántsem olyan egészséges, mint ahogy külseje alapján vélnénk: dagadó mellizmai alatt gyönge, beteges szív dobog, amely nem más, mint egy ketyegő időzített bomba. A „Terminator” a Los Angeles-i bíróságon nyújtotta be keresetét, amelyben rágalmazással, a magánélet megsértésével vádolja az újságot. Ebben azt állítja, hogy a cikk téves és rosszindulatú jellemzése komoly károkat okozhat karrierjében, amelyet évtizedes munkával épített föl. Egy beteges, csaknem a sír szélén álló akcióhős ugyanis egyetlen producernek sem kell, márpedig ő 51 évesen majd’ kicsattan az egészségtől, és alkotóereje teljében van. Az ideális útitárs Az olaszok a szupermodell Claudia Schifferrel és a színész-rendező Roberto Benignivel indulnának legszívesebben egy hosszabb utazásra — derült ki egy közelmúltban készített felmérésből. A megkérdezett 396 férfi 40 százaléka gondolkodás nélkül csomagolna, ha napjaink szőke szépségideálja lenne az útitársa. 21 százalékuk a monacói hercegnőt, Caroline-t, 12 százaléka pedig Sophia Lorent vinné magával vakációzni, de mindössze 1,7 százalékuk ábrándozik arról, hogy egyszer a Vasladyvel, vagyis az egykori brit miniszter- elnökkel, Margaret Thatcherrel tölti szabadságát. Igazi pápaszem A divatszakma újabb szenzációra készül. A 2000. évben ugyanis, mint ezt bejelentették, Rómában olyan szemüvegkereteket és pólókat dobnak majd piacra, amelyeket a pápa aláírása díszít. A szó szerinti pápaszemet egyébként félhivatalosan már be is mutatták. Akik látták, azt mondják, hogy meglehetősen ódivatú, leginkább a hetvenes éveket idézi. A speciális termékeket piacra dobó CMM-nek egyébként azzal sikerült meggyőznie a Szentatyát, hogy a cég vállalta: a nyereség bizonyos hányadát a harmadik világ ifjú katolikusainak támogatására fordítja. Giocondára ráférne egy mosdatás Szabad-e megtisztítani a világ leghíresebb festményét, a Mona Lisát? Ezt a kérdést vetette fel az egyik francia művészeti magazin cikke. A Journal des Art munkatársai szerint Giocondára ráférne egy alapos mosdatás. A magazin szakemberei számítógép segítségével bemutatták azt is, hogy miként festhetett a kép 1503-ban, amikor Leonardo da Vinci elkészült vele. Az eredmény mindenkit meglepett, a portréra alig lehetett ráismerni: a sápadt arc ki virult, rózsás színt kapott, a háttérben pedig a híres alkonyi ragyogás helyett halvány kék ég tűnt elő. A festmény a fél évezred alatt ugyanis elsárgult és a lerakódás elbá- gyasztotta az eredeti színeket, így ami manapság látható, az csak a Mona Lisa fakó tükre. A Louvre vezetői úgy vélik, hogy túl nagy merészség volna eltávolítani az évszázadok nyomát, mert félő, hogy a tisztítás során megsérülne a festékréteg. Ennek pedig a gondolatára is belesápad minden műértő. FEB