Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10-11 / 238. szám

6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1998. október 10-11., szombat-vasárnap Verselő Ezen a héten la­punk munkatár­sa, Kovács Attila válogatott leg­kedvesebb ver­seiből. A versek szá­momra mindig a megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan csodát jelentik. Számtalanszor próbáltam már nyakon csípni, megmagya­rázni azt a valamit, amitől megra­gad, torkon szorít, felemel és könnyűvé tesz vagy éppen órákig gondolkodásra, mélázásra késztet egy-egy vers vagy akár csak egyetlen sor. Eddig nem sikerült. Különösen közel állnak hoz­zám azok a töredékek, pársoro­sok, aprócska gondolatfoszlá­nyok, melyek látszatra mintegy véletlenül, oda sem figyelve ve­tődtek papírra. Néha mosolyra in­gerelnek, néha szomorúságra. Né­melyik csak egy aprócska, ki nem bontott ötlet. De valamennyi — legyen akár egyetlen sor is — a teljességet, a részekben rejtőző egészet hordozza magában. Az alábbiakban, ahogy mondani szo­kás, a teljesség igénye nélkül vá­logattam kedvenceimből. Radnóti Miklós Röviden Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék. Kis nyelvtan Én én vagyok magamnak s néked én te vagyok, s te én vagy magadnak, két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalóin. Hasonlat Fázol? olyan vagy, mint hóval teli bokron az árva madár­fütty. Pilinszky János Négysoros Alvó szegek a jéghideg homok­ban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyóson a vil­lanyt. Ma ontják véremet. József Attila Két hexameter Mért legyek én tisztességes? Kite­rítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kite­rítenek úgyis. __________Szeretné, ha mások is rácsodálkozhatnának a hajdani gépremekekre__________ A BÉLYEGGYŰJTŐ MA STABILMOTOROK UTÁN KUTAT Képzeljenek el az olvasók egy sarokházat nagy telekkel. Ennek udvarán, kertjében, istállójában, disznóóljában, a kerítésen is túl megszámlálhatatlan mennyiségben motor, motor, motor. Aki begyűjtési szándékkal máris „rámozdulna” az információra, azt le kell hűtenem, mert nem akármilyen motorokról van ebben az esetben szó: úgynevezett stabilmotorok ezek, ame­lyek több tonnát is nyomhatnak akár. Szakértőjük egy orosházi gyűjtő, Sülé Gábor. — Mikor szánta rá magát, hogy ezeket vélt ember nyitott ajtót. Sikerült vele a százéves vagy még öregebb gépma- jó üzletet kötnöm. Az az eset is emlé- tuzsálemeket megmentse az utókor- kezetes, amikor Szlovákiából szerez- nak? tem meg egy gépet. A kissé pityókás — Lehet, hogy hihetetlen, de vala- tulaj azt mondta, használhatatlan. Itt- mikor bélyeget gyűjtöttem. Tizenöt hon derült ki, csupán víz állt a henge- évvel ezelőtt egy újságcikk ol­vasása után vettem fel a kap­csolatot Hajdú-Ráfis Jánossal, a mezőkövesdi gépmúzeum gyűjtőjével. Azóta én is ezzel foglalkozom — avat be a kez­detekbe az orosházi agrármér­nök, akitől ha úgy tetszik, távol állt ez a világ, mára viszont be­leillik mindennapi munkájába. — Az iskola, ahol szaktanár­ként dolgozom, sokat segít, egyedül bizony sokszor kifog­nak rajtam a gépek, szinte mozdítani sem tudom súlyuk miatt. Ilyenkor jól jön a segít­ség. — Emlékszik-e, mikor és ki­től vette meg gyűjteménye első darabját? — Csanádapácán egy ker­tész portáján félig a földből kellett kibányászni azt a bizo­nyos motort. Azután jöttek a többiek: a Dunántúlra kellett volna utazni. Zalában hallot­tam, van egy robbanómotor, írtam a tulajdonosnak, de a le­vél visszajött, miszerint a címzett meghalt. Elutaztam a A Slicht-Nicolson márkájú lokomobilt 1916-ban megadott helyre és a halottnak Sülé Gábor birtokában van rében. Egy rántásra beindult a stabil- kor, a lendkerék átmérője 2 méter, fu- motor. rata 40 centiméter. Ugye, fantaszti­— Melyik szerzeményére a legbüsz- kus?! kébb? — Mekkora áldozatot kell hoznia — Századfordulós a Podvinyecz— ezért a gyűjtőszenvedélyért? Heisler Gépgyár Budapest motoija, ős- — Milliókban mérhető: a beszer- régi konstrukció, ritkaságnak számít ez zés, a felújítás, a szállítás, de nem az az első generációs gép. A múlt század- a lényeg! Tudja, micsoda elégtétel, ból való a Ganz és Társa Gépgyár amikor 10 évig szedegetem össze a egyik motorja, arra is nagyon büszke hiányzó alkatrészeket és egyszer csak vagyok. S ha már a különlegességek- elkészül a mű! Akkor, amikor nagyon nél tartunk: legnagyobb motorom 5 kevés a szakirodalom, az ellopott, le- tonnás, egész malmot hajtott valami- szerelt> elveszett részek szinte pótol­hatatlanok, fantázia és szaktu­dás kell ahhoz, hogy megal­kossuk a hiányzó darabokat. Ezt csak megszállottan lehet csinálni. — Ezt a családnak is el kell viselnie... — Édesanyám portáját „bitorolom”, ott helyeztem el a 150 darab úgynevezett sta­bilmotort, vagy ha úgy tetszik, nevezzük egyszerűen üzeme­lő, meghajtó motoroknak. Anyám néha zsörtölődik, hogy nem tud sepregetni az udvaron, de egy újabb szerze­mény láttán érzem rajta, büsz­ke rám. — Mostoha körülmények kö­zött, fólia alatt vannak a gépek, az idő vasfoga kikezdi vala­mennyit... — Készül már a szín, ahol múzeumszerű állapotokat szeretnék teremteni. Közel s távol nincs ehhez hasonló magángyűjtemény. Szeret­ném megadni a módját, hogy mások is rácsodálkozhassa­nak a régmúlt világ gépreme­gyártották. Most az orosházi magángyűjtő, keire. fotó: kovács Erzsébet Csete Dona A SZABADSÁG ILLÚZIÓJA, AVAGY AZ ÁMOKFUTÓ AMERIKAI GYERMEKEK Isten, fegyver, bátorság... Ha gumipuska lett volna náluk, nem történik különösebb baj, legfeljebb ki­törtek volna egy-két ablaküveget. A tizenhárom éves Michell Johnson és ti­zenegy éves barátja, Andrew Golden azonban lőfegyverek arzenáljával érke­zett az iskolába. Félautomata karabély, vadászpuska és néhány nagyöbű re­volver volt náluk, valamint több száz lőszer. Mindketten terepszínű öltözetet viseltek. Aztán se szó, se beszéd, tüzet nyitottak az osztálytársaikra. Négy kislány és egy tanítónő meghalt, kilenc gyerek és egy nő súlyosan meg­sebesült. Két kedves gyermek: az egyi­kük tehetséges trombitás és kórista, a másik túl gyenge ahhoz, hogy bevegyék a baseballcsapatba. Szüleik és nagyszü- leik kedvencei. S egyszer csak ámokfu- tókká válnak... Hogyan lehetséges? — kapta fel a fejét egész Amerika. A pszi­chológusok és a politikusok a tévésoro­zatokra mutogatnak, amelyekben dúl az erőszak, a szakemberek a család és az értékrend szétesését emlegetik, vagy a túl nagy terheket, melyeket az egyre át­tekinthetetlenebb világ rak a gyerekek vállára. A legkézenfekvőbb magyarázat azonban alig kap hangsúlyt. „Ha ezek a gyerekek nem juthattak volna ilyen hi­hetetlen mennyiségű fegyver birtokába, az osztálytársaik ma is élnének” — ál­lítja Patrick Tolan, a chicagói ifjúságku­tató intézet munkatársa. Dyen egyszerű. Az amerikai vidéken már feltűnést sem kelt, ha az ember előtt elsuhan egy gép­kocsi, amelyen ez a felirat díszeleg: „God guns and guts made America great” (Isten, a fegyver és a bátorság tet­te naggyá Amerikát). A fiúk Andrew nagybácsijától sze­rezték a fegyvereket, aki erdőkerülő, s akinek azelőtt fegyverkereskedése volt. Andrew már hatéves korában megis­merkedett a fegyverekkel — az apja lő- terén. Amerika déli részén ez szinte nor­mális jelenség. „A fiam háromévesen tanult meg lőni” — állítja büszkén a te­xasi Jack Cone egy dallasi fegyverkiál­lításon. Cone fiának saját pisztolya, puskája, sőt egy sörétese is van. Tízéves bátyja egy vadászpuska, egy svéd kato­nai karabély és egy gyorstüzelő sörétes boldog tulajdonosa. „Némelyik fiú a base- ballt szereti, némelyik a fegyvert” — állítják Arkansasban, ahol nem szabályozza a törvény a gyerekek fegyverviselését. A fiúk cserkészni járnak apjukkal, sőt a tavaszi és őszi szünidőt is úgy terve­zik, hogy a vadászszezon idejére essen. A jonesborói tragédia után sem történt semmi a régi szokások megváltoztatására. Mi több, a tragédiát követő na­pon a gyerekek tanítónője kijelentette, hogy az eset­nek semmi köze a fegyvertartáshoz. Marion Hammer, az NRA (National Rifle Association — mintegy három­millió fegyverviselőt tömörítő szerve­zet) elnöke például nevelő célzatúnak tartja, ha a gyerekek minél korábban meghúzzák a ravaszt. Marion irodájá­ban John Wayn életnagyságú szobra és két, csőre töltött nagyöbű pisztoly talál­ható. „Túl sok gyerek nem tud mit kez­deni a szabadidejével. Értelmes célok Vannak gyerekek, akik már háromévesen meg­tanulnak lőni nélkül a rossz hírű szórakozóhelyek kö­rül csellengenek, s nem elégíti ki őket az utcai foci” — állítja a fegyverszerető elnöknő. Ha valamilyen tragédia törté­nik, a szervezet azonnal kész a felelet­tel: „Nem a fegyver gyilkol, hanem az ember, akinek a kezében van.” Az NRA szerint a bűntények elkövetői rosszul nevelt, gyökértelen emberek, akik ak­kor is gyilkolnának, ha nem volna a ke­zük ügyében colt vagy géppisztoly. (A hamburgi Stern alapján) Hei a történet ■ ■ ­■H A Szamosújváron élő Novák testvérek (Kristóf, Jakab, Márton, Emanuel) 1573-ban kaptak nemesi levelet, innen indul életútjuk felívelése. Bennünket Márton leszármazottai érintenek köze­lebbről, akik közül Novák Joachim ki­rályi bíróként került vármegyénkbe. A család ezen ága a második világháború végéig hűséges volt a megyéhez, illetve Gyula városához. Fontos tudni, hogy a „Novák jogász dinasztia” is Joachim személyével kezdődött. Novák Joachim és Gasztager Anna házasságát hét gyermekáldás kísérte: Mária, Antal, Jozefa, Miklós, György, Sarolta és Fe­renc. A gyermekek tanulmányaik és ki­váló képességeik folytán a társadalmi élet felső fokán álltak. Mi most Antal és Ferenc jogászok személyét érintjük. Novák Antal (1797—1843) arany­sarkantyús vitéz, alispán, aki a várme­Emlékezés a gyulai Novák családra gyéhez kerülve jegyzőként kezdte el szolgálatát. Kiváló adottságaival és szorgalmával jól haladt a ranglétrán. Az 1828-as tisztújításkor főjegyzőnek nevezték ki, 1830-ban pedig a Szabad­elvű Párt jelöltjeként országgyűlési kö­vetté választották. Ugyanebben az év­ben a félbeszakadt országgyűlés által jóváhagyatlan hadi adók behajtását és befizetését a királyi pénztárba Békés vármegye megtagadta. Ezt elsősorban Novák Antal képviselte, aki lépésével nagy feltűnést keltett az országban. A kormány királyi biztost küldött a lázító vármegye megfékezésére. A támadás főleg Novák Antal ellen irányult, aki emiatt 1834-ben lemondott a követi mandátumáról. Pedig az országgyűlés­Bált rendezett a megyei kórház lé­tesítésére ben csakhamar kitűnt kiváló szónokla­tával, szorgalmával és rokonszenves viselkedésével. Három évvel később a vármegye Novák Antalt és báró Wenckheim Bélát alispánná nevezte ki. A haladó párti irányítású vármegye ebben az időben mindent megtett a ma­gyar nyelv hivatalossá tételéért. Ezért 1838-ban a helytartó tanácsnak vissza­küldték a gyulai tímárok német nyelvű céhlevelét, sőt az országgyűlési törvé­nyeket is, mert azokat nem magyarul nyomtatták ki. 1838-ban Novák Antal a megyei kórház létesítésére jótékony célú, sorsjátékkal egybekötött bált ren­dezett, amely igen szép összeget, 4000 váltóforint bevételt hozott. 1840-ben ismét Novák Antalt választották alis­pánná, de 1842-ben Vidovich Ferenc megyei főjegyző vádat emelt ellene a királynál. Novák Antal 1843. V. 19-én bekövetkezett halála elsimított min­dent. Ezután Vidovich visszavonta vádjait, és eltávozott a megyéből. A la­kosság szerette Novák Antalt egyenes szókimondásáért és segítőkész, lelkiis­meretes munkájáért. Az alispán kétszer házasodott. Első felesége, Placsintár Magdolna 1836-ban elhunyt, második felesége Eckstein Alojzia volt. A csa­lád leszármazottai a Dunántúlon, illet­ve külföldön élnek. A mai Kálvin utca 1897—1948-ig Novák Antal alispán nevét viselte. Az önkormányzat most a hírneves Novák Antal alispán emlékét megörökítő reliefet helyez el az Árpád utca—Kálvin utca sarkán álló egykori Novák-ház falán. D. Nagy András

Next

/
Oldalképek
Tartalom