Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-10-11 / 238. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1998. október 10-11., szombat-vasárnap Verselő Ezen a héten lapunk munkatársa, Kovács Attila válogatott legkedvesebb verseiből. A versek számomra mindig a megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan csodát jelentik. Számtalanszor próbáltam már nyakon csípni, megmagyarázni azt a valamit, amitől megragad, torkon szorít, felemel és könnyűvé tesz vagy éppen órákig gondolkodásra, mélázásra késztet egy-egy vers vagy akár csak egyetlen sor. Eddig nem sikerült. Különösen közel állnak hozzám azok a töredékek, pársorosok, aprócska gondolatfoszlányok, melyek látszatra mintegy véletlenül, oda sem figyelve vetődtek papírra. Néha mosolyra ingerelnek, néha szomorúságra. Némelyik csak egy aprócska, ki nem bontott ötlet. De valamennyi — legyen akár egyetlen sor is — a teljességet, a részekben rejtőző egészet hordozza magában. Az alábbiakban, ahogy mondani szokás, a teljesség igénye nélkül válogattam kedvenceimből. Radnóti Miklós Röviden Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék. Kis nyelvtan Én én vagyok magamnak s néked én te vagyok, s te én vagy magadnak, két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalóin. Hasonlat Fázol? olyan vagy, mint hóval teli bokron az árva madárfütty. Pilinszky János Négysoros Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyóson a villanyt. Ma ontják véremet. József Attila Két hexameter Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. __________Szeretné, ha mások is rácsodálkozhatnának a hajdani gépremekekre__________ A BÉLYEGGYŰJTŐ MA STABILMOTOROK UTÁN KUTAT Képzeljenek el az olvasók egy sarokházat nagy telekkel. Ennek udvarán, kertjében, istállójában, disznóóljában, a kerítésen is túl megszámlálhatatlan mennyiségben motor, motor, motor. Aki begyűjtési szándékkal máris „rámozdulna” az információra, azt le kell hűtenem, mert nem akármilyen motorokról van ebben az esetben szó: úgynevezett stabilmotorok ezek, amelyek több tonnát is nyomhatnak akár. Szakértőjük egy orosházi gyűjtő, Sülé Gábor. — Mikor szánta rá magát, hogy ezeket vélt ember nyitott ajtót. Sikerült vele a százéves vagy még öregebb gépma- jó üzletet kötnöm. Az az eset is emlé- tuzsálemeket megmentse az utókor- kezetes, amikor Szlovákiából szerez- nak? tem meg egy gépet. A kissé pityókás — Lehet, hogy hihetetlen, de vala- tulaj azt mondta, használhatatlan. Itt- mikor bélyeget gyűjtöttem. Tizenöt hon derült ki, csupán víz állt a henge- évvel ezelőtt egy újságcikk olvasása után vettem fel a kapcsolatot Hajdú-Ráfis Jánossal, a mezőkövesdi gépmúzeum gyűjtőjével. Azóta én is ezzel foglalkozom — avat be a kezdetekbe az orosházi agrármérnök, akitől ha úgy tetszik, távol állt ez a világ, mára viszont beleillik mindennapi munkájába. — Az iskola, ahol szaktanárként dolgozom, sokat segít, egyedül bizony sokszor kifognak rajtam a gépek, szinte mozdítani sem tudom súlyuk miatt. Ilyenkor jól jön a segítség. — Emlékszik-e, mikor és kitől vette meg gyűjteménye első darabját? — Csanádapácán egy kertész portáján félig a földből kellett kibányászni azt a bizonyos motort. Azután jöttek a többiek: a Dunántúlra kellett volna utazni. Zalában hallottam, van egy robbanómotor, írtam a tulajdonosnak, de a levél visszajött, miszerint a címzett meghalt. Elutaztam a A Slicht-Nicolson márkájú lokomobilt 1916-ban megadott helyre és a halottnak Sülé Gábor birtokában van rében. Egy rántásra beindult a stabil- kor, a lendkerék átmérője 2 méter, fu- motor. rata 40 centiméter. Ugye, fantaszti— Melyik szerzeményére a legbüsz- kus?! kébb? — Mekkora áldozatot kell hoznia — Századfordulós a Podvinyecz— ezért a gyűjtőszenvedélyért? Heisler Gépgyár Budapest motoija, ős- — Milliókban mérhető: a beszer- régi konstrukció, ritkaságnak számít ez zés, a felújítás, a szállítás, de nem az az első generációs gép. A múlt század- a lényeg! Tudja, micsoda elégtétel, ból való a Ganz és Társa Gépgyár amikor 10 évig szedegetem össze a egyik motorja, arra is nagyon büszke hiányzó alkatrészeket és egyszer csak vagyok. S ha már a különlegességek- elkészül a mű! Akkor, amikor nagyon nél tartunk: legnagyobb motorom 5 kevés a szakirodalom, az ellopott, le- tonnás, egész malmot hajtott valami- szerelt> elveszett részek szinte pótolhatatlanok, fantázia és szaktudás kell ahhoz, hogy megalkossuk a hiányzó darabokat. Ezt csak megszállottan lehet csinálni. — Ezt a családnak is el kell viselnie... — Édesanyám portáját „bitorolom”, ott helyeztem el a 150 darab úgynevezett stabilmotort, vagy ha úgy tetszik, nevezzük egyszerűen üzemelő, meghajtó motoroknak. Anyám néha zsörtölődik, hogy nem tud sepregetni az udvaron, de egy újabb szerzemény láttán érzem rajta, büszke rám. — Mostoha körülmények között, fólia alatt vannak a gépek, az idő vasfoga kikezdi valamennyit... — Készül már a szín, ahol múzeumszerű állapotokat szeretnék teremteni. Közel s távol nincs ehhez hasonló magángyűjtemény. Szeretném megadni a módját, hogy mások is rácsodálkozhassanak a régmúlt világ gépremegyártották. Most az orosházi magángyűjtő, keire. fotó: kovács Erzsébet Csete Dona A SZABADSÁG ILLÚZIÓJA, AVAGY AZ ÁMOKFUTÓ AMERIKAI GYERMEKEK Isten, fegyver, bátorság... Ha gumipuska lett volna náluk, nem történik különösebb baj, legfeljebb kitörtek volna egy-két ablaküveget. A tizenhárom éves Michell Johnson és tizenegy éves barátja, Andrew Golden azonban lőfegyverek arzenáljával érkezett az iskolába. Félautomata karabély, vadászpuska és néhány nagyöbű revolver volt náluk, valamint több száz lőszer. Mindketten terepszínű öltözetet viseltek. Aztán se szó, se beszéd, tüzet nyitottak az osztálytársaikra. Négy kislány és egy tanítónő meghalt, kilenc gyerek és egy nő súlyosan megsebesült. Két kedves gyermek: az egyikük tehetséges trombitás és kórista, a másik túl gyenge ahhoz, hogy bevegyék a baseballcsapatba. Szüleik és nagyszü- leik kedvencei. S egyszer csak ámokfu- tókká válnak... Hogyan lehetséges? — kapta fel a fejét egész Amerika. A pszichológusok és a politikusok a tévésorozatokra mutogatnak, amelyekben dúl az erőszak, a szakemberek a család és az értékrend szétesését emlegetik, vagy a túl nagy terheket, melyeket az egyre áttekinthetetlenebb világ rak a gyerekek vállára. A legkézenfekvőbb magyarázat azonban alig kap hangsúlyt. „Ha ezek a gyerekek nem juthattak volna ilyen hihetetlen mennyiségű fegyver birtokába, az osztálytársaik ma is élnének” — állítja Patrick Tolan, a chicagói ifjúságkutató intézet munkatársa. Dyen egyszerű. Az amerikai vidéken már feltűnést sem kelt, ha az ember előtt elsuhan egy gépkocsi, amelyen ez a felirat díszeleg: „God guns and guts made America great” (Isten, a fegyver és a bátorság tette naggyá Amerikát). A fiúk Andrew nagybácsijától szerezték a fegyvereket, aki erdőkerülő, s akinek azelőtt fegyverkereskedése volt. Andrew már hatéves korában megismerkedett a fegyverekkel — az apja lő- terén. Amerika déli részén ez szinte normális jelenség. „A fiam háromévesen tanult meg lőni” — állítja büszkén a texasi Jack Cone egy dallasi fegyverkiállításon. Cone fiának saját pisztolya, puskája, sőt egy sörétese is van. Tízéves bátyja egy vadászpuska, egy svéd katonai karabély és egy gyorstüzelő sörétes boldog tulajdonosa. „Némelyik fiú a base- ballt szereti, némelyik a fegyvert” — állítják Arkansasban, ahol nem szabályozza a törvény a gyerekek fegyverviselését. A fiúk cserkészni járnak apjukkal, sőt a tavaszi és őszi szünidőt is úgy tervezik, hogy a vadászszezon idejére essen. A jonesborói tragédia után sem történt semmi a régi szokások megváltoztatására. Mi több, a tragédiát követő napon a gyerekek tanítónője kijelentette, hogy az esetnek semmi köze a fegyvertartáshoz. Marion Hammer, az NRA (National Rifle Association — mintegy hárommillió fegyverviselőt tömörítő szervezet) elnöke például nevelő célzatúnak tartja, ha a gyerekek minél korábban meghúzzák a ravaszt. Marion irodájában John Wayn életnagyságú szobra és két, csőre töltött nagyöbű pisztoly található. „Túl sok gyerek nem tud mit kezdeni a szabadidejével. Értelmes célok Vannak gyerekek, akik már háromévesen megtanulnak lőni nélkül a rossz hírű szórakozóhelyek körül csellengenek, s nem elégíti ki őket az utcai foci” — állítja a fegyverszerető elnöknő. Ha valamilyen tragédia történik, a szervezet azonnal kész a felelettel: „Nem a fegyver gyilkol, hanem az ember, akinek a kezében van.” Az NRA szerint a bűntények elkövetői rosszul nevelt, gyökértelen emberek, akik akkor is gyilkolnának, ha nem volna a kezük ügyében colt vagy géppisztoly. (A hamburgi Stern alapján) Hei a történet ■ ■ ■H A Szamosújváron élő Novák testvérek (Kristóf, Jakab, Márton, Emanuel) 1573-ban kaptak nemesi levelet, innen indul életútjuk felívelése. Bennünket Márton leszármazottai érintenek közelebbről, akik közül Novák Joachim királyi bíróként került vármegyénkbe. A család ezen ága a második világháború végéig hűséges volt a megyéhez, illetve Gyula városához. Fontos tudni, hogy a „Novák jogász dinasztia” is Joachim személyével kezdődött. Novák Joachim és Gasztager Anna házasságát hét gyermekáldás kísérte: Mária, Antal, Jozefa, Miklós, György, Sarolta és Ferenc. A gyermekek tanulmányaik és kiváló képességeik folytán a társadalmi élet felső fokán álltak. Mi most Antal és Ferenc jogászok személyét érintjük. Novák Antal (1797—1843) aranysarkantyús vitéz, alispán, aki a vármeEmlékezés a gyulai Novák családra gyéhez kerülve jegyzőként kezdte el szolgálatát. Kiváló adottságaival és szorgalmával jól haladt a ranglétrán. Az 1828-as tisztújításkor főjegyzőnek nevezték ki, 1830-ban pedig a Szabadelvű Párt jelöltjeként országgyűlési követté választották. Ugyanebben az évben a félbeszakadt országgyűlés által jóváhagyatlan hadi adók behajtását és befizetését a királyi pénztárba Békés vármegye megtagadta. Ezt elsősorban Novák Antal képviselte, aki lépésével nagy feltűnést keltett az országban. A kormány királyi biztost küldött a lázító vármegye megfékezésére. A támadás főleg Novák Antal ellen irányult, aki emiatt 1834-ben lemondott a követi mandátumáról. Pedig az országgyűlésBált rendezett a megyei kórház létesítésére ben csakhamar kitűnt kiváló szónoklatával, szorgalmával és rokonszenves viselkedésével. Három évvel később a vármegye Novák Antalt és báró Wenckheim Bélát alispánná nevezte ki. A haladó párti irányítású vármegye ebben az időben mindent megtett a magyar nyelv hivatalossá tételéért. Ezért 1838-ban a helytartó tanácsnak visszaküldték a gyulai tímárok német nyelvű céhlevelét, sőt az országgyűlési törvényeket is, mert azokat nem magyarul nyomtatták ki. 1838-ban Novák Antal a megyei kórház létesítésére jótékony célú, sorsjátékkal egybekötött bált rendezett, amely igen szép összeget, 4000 váltóforint bevételt hozott. 1840-ben ismét Novák Antalt választották alispánná, de 1842-ben Vidovich Ferenc megyei főjegyző vádat emelt ellene a királynál. Novák Antal 1843. V. 19-én bekövetkezett halála elsimított mindent. Ezután Vidovich visszavonta vádjait, és eltávozott a megyéből. A lakosság szerette Novák Antalt egyenes szókimondásáért és segítőkész, lelkiismeretes munkájáért. Az alispán kétszer házasodott. Első felesége, Placsintár Magdolna 1836-ban elhunyt, második felesége Eckstein Alojzia volt. A család leszármazottai a Dunántúlon, illetve külföldön élnek. A mai Kálvin utca 1897—1948-ig Novák Antal alispán nevét viselte. Az önkormányzat most a hírneves Novák Antal alispán emlékét megörökítő reliefet helyez el az Árpád utca—Kálvin utca sarkán álló egykori Novák-ház falán. D. Nagy András
