Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12-13 / 214. szám
1998. szeptember 12-13., szombat-vasárnap ÉVFORDULÓ Százhuszonöt éves Békéscsaba nyomdászata A könyvnyomtatás, Gutenberg János korszakalkotó találmánya 1473-ban indult Magyarországon a budai Hess Nyomda rövid életű működésével. Békéscsabára éppen négy évszázad múltával jutott el. Az akkori Csaba már tekintélyes, 30 000 lélekszámú nagyközség. Girbegurba, kövezetlen utcáiban 1870-ben már 4065 ház állott. Átfutott rajta a vasút, kószínházában színtársulat játszott, újságot, nyomtatványt, könyvet máshonnan hozattak. Száz- huszonöt éve avatták a városházát. És pár nap múltával, az elsó' nyomda indulásával Békéscsabán új szakma született.. A Tevan Nyomda a Vasút utcában 1873. szeptember 21-én kezdte meg működését az első békéscsabai nyomda. Dobay János gyulai nyomdatulajdonos átmenetileg rendezte be fiókműhelyét a Széchenyi utcai régi Csetneki- féle házban, a mai Munkácsy Mihály Múzeum mellett. A nyomdát öccse, Dobay Sándor tanult könyvnyomdász vezette. Az officinában dolgozott az első két, név szerint ismert csabai nyomdászsegéd, Nagy János és Szita Géza. Az induló nyomda első terméke közül való a városháza épülete avatásakor elmondott, Szemián Sámuel főjegyző emlékbeszédének kinyomtatása. A nyomda megszűnte után Dobay Sándor új nyomdát nyitott a Búzapiac tér 10. szám alatti földszintes Fábry-házban lévő bolthelyiségében. Újabb két műhely Az 1879-es esztendőben két új nyomda kezdte meg működését. Takács Árpád és a Povázsay testvérek kaptak iparengedélyt nyomda indításához. Szeptember 25-én Takács Árpád rendezett be jól felszerelt nyomtatóműhelyt a Búzapiac téren, a postához közeli nádfe- deles, hosszú családi házban. Szakképzett és gyakorlott személyzettel vállalkoztak a legkisebb névjegytől a legterjedelmesebb fűzött munkák elkészítésére. Két éven át a nyomda készítette a csabai népszerű újságot, a dr. Báttaszéki Lajos szerkesztette Békésmegyei Közlönyt. Itt tanulta a nyomdászmesterséget a kitűnő űróvá lett Bródy Sándor. Ügyesen kapkodta a betűket és a nyomógépet is biztosan kezelte. Innen került ki első nyomdaterméke, egy pamflet, melyet a mindig kötözködő dr. Báttaszéki bosszantására írt, szedett és kinyomtatott a lapban. Később az Áradról idekerült Szihelszky József nyomdász lett hosszabb időn át a nyomda tulajdonosa és a Békésmegyei Közlöny kiadója. O alapította meg 1888-ban a Corvina Nyomdát. 1915-től a Corvina Nyomda Grúber Dezső (1886— 1988) békéscsabai nyomdász tulajdonában működött. Felelős kiadója volt a Békésmegyei Közlöny című napilapnak és az A Sport című újságnak. A város egyik legjelentősebb nyomdaüzemévé fejlődött, és az államosításig működött. A Povázsay testvérek az evangélikus nagytemplom mögötti nádfedeles, alacsony, háromablakos családi házban indították nyomdájukat. A két testvér, László és Sándor tanulták a mesterséget. Povázsay Sándor (1859—1948) Csabán, a Dobay___ fióknyomdában inas- kodott. Ő volt az első csabai nyomdász, aki itt tanulta a mesterséget, melyhez a gyakorlatot a neves pesti Légrádi Testvérek Nyomdában szerezte. Povázsay László (1854—1914) szakmai indulásáról nincsenek adataink. Önállóan is volt nyomdája Csabán és Békésen. Az eladó Dobay fióknyomda berendezését Povázsay András 3000 forintért, háromévi törlesztéssel vásárolta meg gyermekei vállalkozásához. A nyomda indulásakor apróbb, majd füzetes nyomtatványaival, később újság- és könyvnyomtatással szerzett elismert szakmai nevet. 1883-ban már jelentős könyvkészítésre vállalkoztak. A Magyar Dalfüzér című, 200 dalszöveget tartalmazó gyűjteményes kötet a Povázsay testvérek nyomdamunkájának Povázsay Sándor már korai minőségi színvonalát jelzi. Munkái közt jelentős volt a csabai evangélikus szlovákság és az egyház részére készített sokfajta nyomtatvány. E műhelyből terjedt először a szlovák betű, s általa a kultúra a város és megye határán túlra. A folytatás A békéscsabai nyomdászat kezdeti történetéhez tartozik az 1890 táján induló Lepage és a Gesmey Nyomda tevékenysége. Lepage Lajos nyomdász a Vasút utcán, a békéscsabai járásbíróság épületében (ma Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola) működő nyomdája mellett könyv- és papírkereskedést is fenntartott. Laptulajdonosként ő indította a Békésmegyei Hírlapot. Egy évtizedig dolgozó műhelyében több lap és a kor igényéhez igazodó nyomtatványok készültek. Gesmey Soma (1876—1937) gyerekként került a Szihelszky nyomdába, ahol 15 évig dolgozott, majd nyomdát és könyvkereskedést rendezett be. Tulajdonosa és kiadója volt a Békésmegyei Függetlenség című hetilapnak. A nyomda az államosításig működött a posta melletti épületben. Az 1920-as évektől sorra alakultak kisebb nyomdák (Ackermann, Friedmann, Hollander, Kossuth, Puskás, Blahut, Petőfi), és a Te van Nyomda után a legjelentősebb, a Körösvidék Békésmegyei Keresztény Nyomda és Lapkiadó Rt. Megalakulása után már 27 alkalmazottat foglalkoztatott. A Körösvidék című újság a város népszerű napilapja volt. A nyomda az államosításig működött Körösvidék néven. A tevani korszak A békéscsabai nyomdászat dicső fejezete kezdődött a Tevan Nyomda indulásával. Az alapító, Tevan Adolf (1854—1921) kiskereskedő és ügynök lévén nem rendelkezett szakmai képzettséggel, de abban a korszakban nyomda indításához elegendő volt a tőke és a vállalkozási kedv. Tevan Adolf 1903. április 1-jén átvette Lepage Lajos Kolozsvárra távozó nyomdász könyvkereskedését. A Vasút utcában, a piciny boltban, néhány szekrény agyonkopott betűvel, lábbal taposó, ócska géppel kezdte meg működését a Tevan Nyomda. Még az indulás évében történt épületen belüli kisebb átalakítás után a nyomda két nyomógéppel és négy segéddel dolgozott. Az alapító legidősebb fia, Tevan Andor (1889—1955) gyermekkorától apja üzletében tevékenykedett. De leginkább az üzlet csodálatos gépe, a meghívókat és reklámcédulákat, üzleti levélpapírokat nyomó, lábbal taposó, Liberty rendszerű kis gép kötötte le figyelmét. Az apa felismerve fia vonzódását a nyomtatás iránt, 1907-ben a bécsi Graphische Lehr — und Versuchsanstalt iskolába küldte, hogy megismerje a nyomdászat magasabb ismereteit. Két év múltán, tanulmányait befejezve, Tevan Andor 1910-ben átvette a nyomda vezetését. Német betűöntődéből két modem művészi garnitúra betűcsaládot, új gyorssajtót és az akkoriban ritkaságnak számító „vaskollégát”, egy benzinmotorral hajtott Typograph szedőgépet vásárolt. A Tevan Nyomda 1912-ben már három szedővel, egy gépmesterrel és hét beGálik Mátyás rakónővel dolgozott. Ekkor kezdett el a nyomda könyvkiadással és könyvnyomtatással foglalkozni, első nagy vállalkozás a Tevan Könyvtár sorozat indítása volt, olcsó kiadású füzetes könyveket, a kor progresszív írói, költői: Nagy Lajos, Ady Endre, Karinthy, Kosztolányi, Juhász, Krúdy, Anatole France, Thomas Mann és mások műveit adta ki. A nemes, de nem drága anyagok felhasználásával egyszerű, de ízléses tipográfiára törekedett e kiadványaiban. A Tevan Könyvtár sorozatban 1923-ig megjelent 213 szám. A Tevan Nyomda 1913-ban országos hírű könyvek kiadását kezdte el. Az Amatőr Tevan- sorozat könyvei eredeti fametszetekről, nyomott, illusztrációkkal komponált, míves tipográfiai megoldású művek voltak. Tevan Andor az illusztrált könyveket vallotta magáénak, és emellett végig híven kitartott. Ellentétben a kortárs, barát és nagy rivális, Kner Imre koncepciójával, aki a tiszta tipográfiai eszközökkel tervezett könyveket helyez előtérbe, és ér el kiváló eredményeket. Az 1920-as évektől a Tevan Nyomda kiadói és könyvnyomtatói tevékenysége megszakadt. Ez időkben könyvnyomtatásból a nyomdáknak nemigen lehetett megélni. A nyomda mindinkább a merkantil nyomtatványok felé orientálódott. Fordulatot jelentett az 1928- as esztendő a Tevan Nyomda profiljában. Ekkor tér át a nyomda a gyógyszeripar minőségi igényű munkáinak gyártására. A Tevan Nyomda csomagolóanyag-gyártásra történő átállásának köszönhető, hogy a nyomda az 1930-as évek gazdasági válságát megúszta és megszakítás nélkül a nehéz időkben is biztosítani tudta rentabilitását. A nyomda fennállásának 40. évfordulójára 1943-ban, a háború alatt, karácsonyra második kiadásban megjelent Heltai Gáspár kolozsvári magyar könyvnyomtató nyomdász és író 1566- ban kiadott fabuláinak gyűjteménye, „A bölcs Esopus”. A könyv hatalmas siker volt. Az 1200 példány két hét alatt elfogyott. Az államosítással 1949- ben a 49 éves Tevan-korszak ért véget. Tevan Andor nem maradhatott nyomdája élén. Budapesten műszaki szerkesztőként dolgozott 1955 őszén bekövetkezett haláláig. Elment az utolsó Elzevir, a legnagyobb békéscsabai nyomtatómester. 1950-től a békéscsabai nyomdászat új fejezete kezdődött. Az államosítástól a privatizációig A politikai és gazdasági élet viharában lepergett 40 esztendő alatt az emberek és vállalatok sorsa a végletek között ingadozott. A Tevan Nyomdát 1949. május 16-án államosították, hét hónappal a kis nyomdák köztulajdonba vételét kimondó rendelet végrehajtása előtt. Az üzem élére a 37 éves Botyánszky Pál, a békéscsabai Körösvidék Nyomda vezetője került vállalatvezetőként. Áz üzem 1950 elejéig a korábbi nevet viselte, majd a Békési Nyomda Nemzeti Vállalat nevet kapta. Az államosított Tevan Nyomda — mint az iparág centrális megyei üzeme — a kis megyei nyomdák felszámolásának feladatát is megkapta. Az ötvenes évek magyar nyomdaiparának állapotát meghatározó körülmények a Békési Nyomdára is jellemzőek voltak: a fejlesztések teljes elmaradása, az anyagellátás bajai, az időszakonkénti munkahiány. Csak az ‘50-es évek második felében kapott méltóbb szerepet a nyomdászat az ország iparában. Békéscsabán 1959-ben lezajlott az első rekonstrukció, 1963-ban a második, és a gyomai nyomda ide csatolásával az egyesített üzem a Kner Nyomda nevet vette fel. 1961-ben létrejött a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Békés megyei szervezete, amely több évtizeden át őrizte és őrzi ma is országos hírnevét munkája révén. 1964-ben — az országban másodikként — megalakult a nyomdaipari szakközépiskola, s Kovács Gyula azóta adja a jól képzett szakgárdát nemcsak a városnak, de a megyének is. Aztán 1971-ben felavatták a mai üzemet, a nagy beruházás épületeit, majd 1979- ben az északi ipartelepen létesített Il-es üzemet. Kétségkívül némi magyarázatra szorul, hogy a negatív gazdasági hatások ellenére — amit még súlyosbított bizonyos Bu- dapest-centrikusság — hogy lehetett a „vidéki prérin” ilyen eredményeket elérni. Nos, ez mindenekelőtt a vezető- és munkásgárdának köszönhető, a szellemi-szakmai tudásnak, és annak a kneri—tevani hagyományokon épülő minőségi munkánk, amit a Békés megyeiek produkáltak és teszik ma is. A Kner Nyomda történetének újabb nagy fejezete 1980-ban kezdődött, amikor összevonták a Békés megyei nyomdákat, vagyis a békéscsabai és gyulai Dürer Nyomdát beolvasztották a Kner Nyomdába. Az Athenaeum mellett sok tekintetben országelső Kner Nyomda újabb virágzásnak indult ebben az évtizedben, amit az 1987—89. közötti világbanki hitelből történő beruházás tovább erősített. Emlékezés így értünk el a rendszerváltásig: a nagy társadalmi és gazdasági változások korában az emberek és vállalatok az életben maradás próbatételeit élték át. A Kner Nyomda — méltón önmagához, hírnevéhez — törés nélkül jutott el a privatizációs állomásig: a Cofinec érdekcsoport előbb a kecskeméti Petőfi Nyomdát, majd 1992-ben a Knert vette többségi tulajdonába, mígnem 1997. július 1-jével a két nyomda összevonásával létrejött a Cofinec Hungary Rt. És most e nagyvállalat kegyelettel tiszteleg a békéscsabai nyomdászelődök emléke előtt. Felkerestünk két idős kollégát, nyissák meg az emlékek zsilipjeit az évforduló alkalmával. Az 1917-ben született Gálik Mátyás az elemi és polgári iskola elvégzése után szegődött kéziszedő inasnak a Búzapiac tér (ma Szabadság tér) 24. szám alatti Corvina Nyomdába. Mivel összesen két nyomdászinas volt ekkor (Svecz András és ő), cipészekkel, hentesekkel, pékekkel jártak egy osztályba a Baross utcai iskolába. Visszaemlékszik: szegény pékinasok az éjszakai műszak után sokszor elaludtak az órákon. 1935- ben vizsgázott a Gesmey Nyomdában, Gálik János és Láng Sándor vizsgáztatók előtt. A Corvinában kezdett el dolgozni, a nyomda nevezetes termékei voltak: „A Sport” és a „Békésmegyei Közlöny” (napilap). 1939-től katonai szolgálatot teljesített, a negyvenes évek elején többször is behívták. Büszkén mutatja azt a szlovák énekeskönyvet (Pisne Duchov- ní), amelynek impresszumában ez szerepel: 1942. Bojár, Beliczay u. 4., s amelynek szedésében részt vett. Ä háború után a Körösvidék, majd a Gesmey Nyomdában volt alkalmazásban. 1947-ben mester- vizsgát tett, vizsgáztatói. Te,van Andor, Blahut Károly és Svecz András voltak. 1950. január 1- jén került a Tevan Nyomdába és 1977. április 1-jéig, nyugdíjazásáig dolgozott ott kéziszedőként. Az idős mester még ma is tevékeny: időnként besegít a Colorprint Nyomdában. Másik beszélgetőpartnerünk Kovács Gyula. Az ő útja is kalandos volt, és ráadásul kettős „énű”, hiszen szedő is és gépmester is. 1922-ben született Szeghalmon, és az ottani Kultúra Nyomdában kezdte szedőtanulóként, majd 1941-ben a békéscsabai Petőfi Nyomdába került gépmestertanulónak. Ez a nyomda a mai 100-as ABC helyén, az udvarban volt. Gépmesterként 1943-ban vizsgázott Orvos András, Blahut Károly és Svecz András előtt. Ezután katona lett és csak 1945-ben került haza, dolgozott a szeghalmi, majd a békéscsabai Petőfi és Gesmey Nyomdában, s miután ez megszűnt, következett a Tevan Nyomda. 1949-től itt volt gépmester, csoportvezető, főgépmester (művezető) 1982- es nyugdíjazásáig. így vall önmagáról: „Ezt a szép szakmát 43 évig tanultam és 25 évig jómagam is tanítottam.” Emlékezik a régiekre: a Petőfi Nyomda főnökét, Gálik Jánost jó szakembernek tartotta, aki a háború után belevetette magát a politikai életbe, kisgazda képviselő is lett, baráti viszonyban volt dr. Gyöngyösi János egykori külügyminiszterrel. Hihetetlen, de igaz, hogy a háború utáni újságnyomásnál a gyorssajtót kézi hajtással is üzemeltették. Sorra elevenednek fel az emlékek egykori kollégákról: Blahut Károly, Orvos András, Kiss Gábor életéről, munkásságáról, az ő tevékenységük pozitív tetteit évtizedeken át példaképül állította a fiatal nyomdásznemzedékek elé. Gécs Béla, Malatyinszki József ... „____________... ‘MBL._____ A z első nyomda indulásával új szakma született
