Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05-06 / 208. szám
6 Hétvégi magazin 1998. szeptember 5-6., szombat-vasárnap Verselő A héten lapunk munkatársa, Pá- nics Szabó Ferenc választotta ki kedvenc versét. A női psziché — mondja Goethe —, még ha a nő maga nem veszi is mindig észre, mindent szorosan Eroszhoz és legkülönfélébb, képére formált alisteneihez közelít, legyen szó akár gyűlöletről, megalázkodásról, sóvárgásról, odaadásról, lázadásról, sőt a természet iránti engedetlenségről. Ezért a nőre legszenvedélyesebb hősnői alakjában bizonyosan a halhatatlanság vár. A férfi ugyanilyen irányba törő erőfeszítéseire ellenben végső soron csakis egyvalami ütheti rá a bizonyosság bélyegét: a halál. Ez aztán szép dolog! — felelhetjük rá mi férfiak a korabeli gondolkodóval, Eckermannal. Gondolkodóba ejtett, pusztán ez lenne a természettől való rendeltetésünk? A szerelem, az örömforrás szerencsére mindennapi értelmezésében is bonyolult, megfoghatatlan, néha fájdalmas érzés. Égtiszta szépségét, a kedves iránti törődés intimitását pedig első olvasatom óta számomra a skót dalnok, Róbert Bums alább olvasható verse jelenti. Nem ellenpontozzák, inkább a teljesség igényével kapcsolódva egészítik ki az előbbi gondolatokat. Csak egyvalami vezette a költőt, adni valami szépet. Ezzel a törekvéssel ajánlom én is az olvasó figyelmébe. Robert Burns Ha mennél hideg SZÉLBEN Ha mennél hideg szélben a réten át, a réten át, rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át! S ha körülzúgna sors-vihar rémségesen, rémségesen: szivemben volna házad, oszd meg velem, oszd meg velem! Volna köröttem zord vadon, sötét, veszett, sötét, veszett: mennyország volna nékem az együtt veled, együtt veled! S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt: koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad. „Ne törődj vele, hogy mások mit mondanak” AZ ÉDESANYA A NEVELŐANYASÁGOT TANULJA Az angyali fürtökkel megáldott 3 éves Ramóna az otthonról éppen távozó nagylány után fut, hogy ő is arcára nyomhasson egy cuppanós puszit. Edina, a 4 éves sem akar kimaradni semmiből, de a szomszédból érkezett Mirtil is beáll a sorba. Szilvi nyakát szorongatja mind a három lurkó, alig tud szabadulni a rajongók gyűrűjéből. Autónk ajtajának csapódására az apróságok a kapuhoz szaladnak és szinte kórusban kérdezik: „Te ki vagy?” Az orosházi (édes)anya nyugalmat, kiegyensúlyozott családi hátteret biztosít a gyerekeknek — Neked rajzolok egy csigabigát meg házat — ajándékoz meg mosolyával és ezzel a kedves gesztussal az orosházi AndráSik Eszter egyik nevelt lánya, Edina. Ahogy az már ilyenkor dukál, az idegent körbefogják, faggatják, produkálják magukat a gyerekek, miközben „anyjuk” terelgetné, csitít- gatná őket, ám mire leülünk a ház verandájára, a kicsik már ölünkbe is fészkelik magukat és csicseregnek, nevetgélnek, alig lehet tőlük szót érteni. A nagycsaládosoknál ez íg^ van rendjén. Apropó! Népes família! Vendéglátónk az Orosházi Nagycsaládosok Egyesületének vezetője, aki imádja a gyerekeket, a21,a 19 és a 17 éves nagylányait egyedül nevelte fel és most újabb anyaszerepre vállalkozik. Pontosabban vállalkozott tavaly decemberben. A hogyan iránt érdeklődtünk. — A nagycsaládosok között vannak olyan anyukák, akiket a gyes után nem vettek vissza a munkahelyre, netán munkanélküliek. Azt gondoltam, ez nekik való hivatás, remek munkalehetőség. Időközben nekem is elegem lett a díjbeszedésből, merthogy a hétvégén hazaérkező lányaimmal nem tudtam találkozni, a munkám ugyanis szombat- vasárnapi elfoglaltságot jelentett. Mi lenne, ha... A gyerekeim és a párom is azt mondták, ne azzal törődjek, mások mit mondanak, ne befolyásoljon döntésemben senki véleménye, egyedül a magamé. Ekkor mentem el Gyulára a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe, ahol Eszter néniként mutatkoztam be ennek a három apróságnak, akik egyébként vér szerinti testvérek és másodjára kerültek állami gondozásba, sürgősen nevelőszülőket kerestek nekik. Elvégeztem egy 60 órás tanfolyamot, hogy úgynevezett hagyományos nevelőszülő lehessek, a gyulai találkozásokra pedig elvittem a lányaimat is, hogy ismerkedjenek leendő „kistestvéreikkel” — meséli a nagy elhatározás utáni hetek, hónapok történéseit Eszter, aki beszélgetésünk közben felváltva cirógatja, babusgatja a család legfiatalabb tagjait. A hazahozatalt viszont már egészen másként szervezné meg, mint ahogy az eredetileg lezajlott. — Jaj! Azokra a decemberi napokra gondolni is rossz! Elkövettünk egy baklövést! A 1,5 éves Gyuszikának elhagytuk a cumiját. Volt ám sírás-rívás! Alig lehetett őket megvigasztalni, ott sertepertéltek a nyomunkban mindig. Nekem viszont a karácsonyi sütést, főzést kellett elvégeznem, a nagylányok peszrálták a kicsiket. A gyertyagyújtás, az ajándékok, az együtt töltött gondtalan napok viszont összekovácsoltak bennünket — mondja a mindig mosolygós „anyuka”, aki Gyuszikával és Ramónával „gyesen” van és szorgalmasan „gyakorolja” az anyaságot, mert újra iskolapadba ül, hogy elvégezzen egy 300 órás nevelőszülői szak- képesítést nyújtó tanfolyamot. — A gyerekek közül Ramóna az, aki itthon az első perctől „anyucinak” szólít, Edina később szokott rá. O egyébként közöttük a rangidős, szegénykém sokat megélt már, amikor hozzánk került, végtelenül zárkózott volt, ám a versikék, dalocskák hatására megnyílt előttem. Maximálisan kiszolgálja a testvéreit, gondoskodó gyerek. Ramóna bűbájos, angyalarcú baba, nagy természettel. Nagyon huncut! A család kedvence Gyuszika, az egyedüli férfi. Nálunk tanult meg járni és beszélni — mutatja be csemetéit Eszter, akiknél a dinnye és a fagyi a sláger, ha finomságokról van szó. Persze a pusziról se feledkezzünk meg! Igazi testvéri rajongással viseltetnek egymás iránt, amihez az orosházi (édes)anya a nyugalmat, a kiegyensúlyozott családi hátteret biztosítja számukra. Csete Ilona Saját lapja sem emlékezhetett meg haláláról Hatvan éve hunyt el Kohn Dávid Gyulán, az izraelita temetőben helyezték örök nyugalomba, legfiatalabb öccsével, Jenővel közös sírba Az egyik legfontosabb gyulai helytörténeti munka szerzője, Kohn Dávid 1856-ban született Tápiószelén. Onnan került Gyulára. Édesapja, Kohn Hermann szatócskereskedőként kereste kenyerét. Kohn Dávid kétszer házasodott, a két házasságból 10 gyermeke született. Édesapja részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, ott volt a branyiszkói csatában, ahol megsebesült. A szabadságharc leverése után, 1856-ban nyitotta meg üzletét Gyulán, a mai Kálvin utca— Ecsedi utca sarkán. A környék lakossága szerette a jól ellátott üzletet, sokan vásároltak ott. A család első gyermeke volt Dávid, akit a szülők taníttattak. Gimnáziumi tanulmányait Békésen és Szarvason végezte, annak befejezése után városi írnok, majd birtoknyilvántartó lett Gyulán. Később a Békés Megyei Takarékpénztári Egyesület titkára volt hosszú évekig, de újból visszatért a birtoknyilvántartói állásba. 1876-tól az 1918-as összeomlásig élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki a „Békés” című lapnál, amelynek hosszú időn át felelős szerkesztője is volt. Az újságcsinálás során sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Nagyszerű helyszíni riportokat írt például neves esküvőkről és ünnepségekről, ezek ma is élvezetes olvasmányok. Göndöcs Benedek apátplébános fő' munkatársa és segítője is volt, és sokat tett a gimnázium megalapításáért is. Az Ipartestület titkáraként segítette a gyulai iparosság boldogulását, de tevékeny szervező munkát végzett a színészet terén is: személyes összeköttetései révén évtizedeken át mindig a legjobb színtársulatot sikerült Gyulára hoznia. A Békés Megyei Közművelődési Egyesület alelnökévé választotta, ebben a minőségében 1899-ben megszervezte Pálffy Albert író és publicista domborművének elkészítését, és emlékülést rendezett annak leleplezésekor. 1918 után megszűnt a vármegyei közművelődési egyesület. Ezután már csak alkalmanként tartott előadást vagy visszaemlékezést, amit viszont mindig nagy érdeklődés kísért. Tagja volt a városi képviselő-testületnek és Békés megye Törvényhatósági Bizottságának. Irodalmi munkái: Az élet alkonyán és a Hatvan év múltán. Ezek az írások igen értékes helytörténeti dokumentumok. Értékes munkája még a Gyula város utcái és terei című könyv, amely az utcanevek történetét és a város nevezetesebb lakóit is felsorolja. Élete végén Regina húgával — özv. Weisz Salamonná — élt a Munkácsy út 25. számú házban. Itt érte a halál 82 évesen, 1938. szeptember 15-én. A Békés című lap hasábjain ekkor már antiszemita írások láttak napvilágot, így az egykori felelős szerkesztőről nem jelenhetett meg visszaemlékezés. Kohn Dávid Gyulán, az izraelita temetőben nyugszik legfiatalabb öccsével, Jenővel — aki kereskedő volt —, közös sírban. D. Nagy András Nyelvi pongyolaságok I. Csodaautók? Autócsodák? A Kossuth Rádió Krónika című műsoraiban az utóbbi időben olyan csodaautók — autócsodák? — létezéséről értesültem, amelyekhez hasonlók csak filmekben, például a Knight Rider című sorozatban szerepelnek, s amelyek emberi tulajdonságokkal, képességekkel rendelkeznek. Az egyik például lát: „A parkolóban várakozó személyautó az odaérkező határőrök láttán azonnal távozott.” A másik belépésre tud jelentkezni: „A hajnali órákban jelentkezett belépésre a vámhivatalnál egy magyar állampolgár által vezetett tehergépjármű.” A harmadik és a negyedik igazolja magát: „Az ellenőrzés során a járőrök igazoltattak két gépjárművet is, melyek szlovén vezetői alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy...” Az ötödik veszélyes bűnöző: „Tegnap délben egy zöld Volkswagen Golf az Ml-es autópályán, Tata közelében leszorított az útról egy Skodát és kirabolta az abban ülő két fiatalt.” Alapos a gyanúm, hogy csodaautók vagy autócsodák helyett mégis csupán nyelvi csodabogarakról van szó. És pongyola stílusról, gondatlan fogalmazásról. A négy mondat helyesen: — A parkolóban várakozó személyautó vezetője az odaérkező határőrök láttán járművével azonnal távozott. — A hajnali órákban jelentkezett belépésre tehergépjárművével egy magyar állampolgár. — Az ellenőrzés során a járőrök igazoltatták két gépjármű szlovén vezetőjét is, akik alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy... — Tegnap délben egy zöld Volkswagen Golf vezetője az Ml-es autópályán, Tata közelében járművével leszorított az útról egy Skodát, majd kirabolta az abban ülő két fiatalt. Fő a pontatlanság „A Földművelésügyi Minisztérium körülbelül 78 esetben kér halasztást.” — hangzott el a minap a Kossuth Rádió Krónika című műsorában, s ez a fura fogalmazás bizony megütötte a fülemet. A „körülbelül” határozót ugyanis valamely mennyiség nem pontos, hozzávetőleges megjelölésére használjuk, de csak kerek, tízes, százas stb. nagyságrendű, illetve ötre végződő számnevek alatt. A 78 viszont tökéletesen pontos szám, éppen annyi, amennyi, se több, se kevesebb, tehát felesleges elé tenni a zavaróan ellentétes jelentésű szót. Egy hiba nem hiba — legyintettem, s nem ragadtam volna tollat, ha nem hallok mostanában a Krónikában több hasonló nyelvi pontatlanságot. íme közülük kettő: „Az elnöki palota előtt körülbelül 4-5 ezer ember gyűlt össze délután, hogy elbúcsúzzon a távozó államfőtől.” „Eszerint a vezetékes telefonokat működtető szolgáltatóknak 40-60 millió forintot kell fordítaniuk műszaki fejlesztésre.” A 4-5 ezer és a 40-60 millió már önmagában kifejezi a hozzávetőlegessé- get, ezért hibás a példákban használt kettős jelölés. Bár „körülbelül” nélküli, mégis jogosan kifogásolható a szintén a Krónikában hallott következő megfogalmazás: „Az elmúlt években tömegesen nem mentek csődbe önkormányzatok. Tavaly és tavalyelőtt 7 és 8 között volt a számuk...” Se nem 7, se nem 8 önkormányzat került bajba, vagyis a hír szerint tört számú, mondjuk hét egész három tized, ami viszont teljes képtelenség, mint ahogy akárhány század vagy ezred is az. (Vitaszek)
