Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-29 / 228. szám
ÉVFORDULÓ 1998. szeptember 29., kedd A hadakozók erőpróbája fényes győzelemként vonult a történtelembe Pákozd: a dicsőség tizenöt órája Ezernyolcszáznegyvennyolc, szeptember huszonkilen- cedike: tisztelettel kell emlékeznünk a 150 évvel ezelőtti politikai és katonai eseményekre, különösen arra, ami Pákozdon történt. A pákozdi csatának nagyon fontos előzményei voltak. István nádor 1848. szeptember 3-án közölte a magyar kormány tagjaival az osztrák minisztérium államiratát, melynek végkövetkeztetése, hogy az osztrák császárságtól különvált magyar királyság léte politikai lehetetlenség. A kormány ezt az iratot nem hozta nyilvánosságra, s az országgyűlés sem látta. Kossuth Lajos szeptember 4-én előterjesztette az országgyűlésen, hogy 100 tagú küldöttség utazzon Bécsbe, a királyhoz, és kérjék meg az uralkodót: jöjjön Budára, a hű magyarjai közé, „a saját trónját és az alkotmányt megtartani”. A delegáció — melynek tagja volt Batthyány Lajos is — 6-án érkezett Bécsbe. Az előterjesztést Deák Ferenc fordította németre. A dokumentumot visszaadták, mondván, az sértő az uralkodóra. A küldöttséget végül szeptember 8-án délben fogadta V. Ferdinánd. A király semmitmondó választ adott, csupán annyit, hogy a felterjesztett törvényeket megvizsgálja. Lemondott a Batthyány- kormány A delegáció szeptember 10-én este hajóval érkezett haza. Másnap délelőtt az országgyűlés zárt ülésén lemondott a Bat- thyány-kormány Szemere, Kossuth és Mészáros hadügyminiszter kivételével. Később István nádor ismét Batthyányi bízta meg kormányalakítással. A kormány lemondásának napján fontos katonai esemény történt. Szeptember 11-én jjelacsics horvát bán 51 ezer 117 fős serege átlépte a Drávát. Jelacsics szeptember 4-én kapta vissza a báni méltóságát azzal a titkos megbízatással, hogy állítsa helyre a magyarországi „rendet”. A bán a határőrezredeket mozgósította, polgári személyeket bízott meg a határ őrzésével, s újonnan felállította a bán huszárezredet, valamint a kiskaliberű tüzérségi lövegeket. A horvát sereg összetételében volt jelentős, a felszereltsége gyengének minősült. Ezzel együtt a horvát csapatokat veszélyesnek kellett tekinteni, hiszen a magyar haderők és nemzetőrök a délvidéki szerb fronttal voltak lekötve. Batthyány miniszterelnök tudomására jutott a horvátok katonai szerveződése, így már június 2-án Csányi László királyi, majd kormánybiztost irányította a Dráva-vonal védelmére. Eszéktől Nagykanizsáig sikerült felállítani egy védvonalat, mely 20 ezer nemzetőrből jött létre, csupán a két végén állt a 6 ezres, két huszárezredet és tüzérséget tömörítő reguláris katonaság, gróf Teleki Adám vezérőrnagy, császári és királyi tiszt parancsnokságával. Jellacsics szabadságot ígért Jellacsics három oszlopban, Varasdnál, Perlaknál és Légrádnál körülbelül 30 ezer fővel nyomult az országba. A túlerő miatt Teleki visszavonult, annak ellenére, hogy ezt Csányi ellenezte. A közelben lévő nemzetőrök is visszavonultak, illetve feloszlottak. Keszthelyen gyülekezett a magyar tábor. Jellacsics már szeptember 10-én arról értesítette levelében Teleki tábornokot, hogy az uralkodó megbízásából érkezik Magyarországra. Ezért Teleki tiszti delegációt küldött Jellacsicshoz, aki azonban semmilyen parancsot nem tudott felmutatni előttük. Batthyány rosszallását fejezte ki Teleki meghátrálása miatt, és szigorú parancsot adott ki. Teleki és tisztikara ekkor már Veszprémbe vonult vissza. Szeptember 20-án határozatban mondták ki, hogy az uralkodó és a magyar alkotmány megvédésére esküjük alapján járnak el. Eközben Jelacsics Nagykanizsáról két oszlopban folytatta tovább az előrenyomulást. A főerő a Balaton déli oldalán, míg a másik a Marcali— Kaposvár—Mezőkomárom útvonalon vonult előre. Szeptember 27-én a két csoport ismét egyesült. A megszállt területeken a bán sorban kiadta kiáltványait. Igyekezett megnyugtatni a lakosságot, szabadságot ígért, mondván, nem ellenségként jött Magyarországra. A katonák közben a lakosságot fosztogatták. Nem találkoztak a Kisfaludin Kanyarodjunk vissza szeptember 12-éhez. Batthyány bejelentette az országgyűlésnek, hogy a nádor ismét őt bízta meg kormányalakítással. Batthyány két feltételt állított: állítsák meg a horvátok előrenyomulását, s adjanak egymilliónyi kölcsönt, hogy ne kelljen papírpénzt kibocsátani. Nemleges volt a válasz, ám Kossuth szorgalmazására Batthyány mégis vállalta a kormány létrehozását. Az ügyvezető miniszterelnök minden erejét a toborzásra fordította. Szeptember 16-án a képviselőház elfogadta 42 ezer újonc kiállítását, akiket honvédzászlóaljakba soroltak be. Batthyány Kossuth egyetértésével megbízta István nádort a főparancsnoksággal, bízván, hátha ő megállítja a horvátok előrenyomulását. István nádor ténylegesen Móga János tábornokot bízta meg a parancsnoksággal a székesfehérvári táborban. Jelacsics kérte a nádort, hogy semleges területen, a Kisfaludi nevű balatoni gőzhajón találkozzanak, ám ez végül nem jött létre. Valószínűleg Jelacsics titkos parancsot teljesített. István főherceg szeptember 22-én Székesfehérvárról Budapestre utazott, s Batthyánynak jelentette az eseményeket. Aztán levélben tájékoztatta a kormányfőt, hogy a miniszterek névsorát bemutatja az uralkodónak, és megpróbál intézkedni a horvátok előrenyomulása ellen, majd másnap már Bécsben volt. A nádor javasolta az uralkodónak gróf Lemberg Ferenc pozsonyi hadosztályparancsnok kinevezését, ami szeptember 25-én megtörtént. István főherceg egyben lemondott a nádori tisztségről. Rózsa Sándor amnesztiája A horvátok elleni toborzás nagy ütemben haladt. Kossuth kezdeményezésére felállították a Hunyadi-szabadcsapatokat. Per- czel Mór a Zrínyi-szabadcsapatot szervezte, melyet a Bécsből érkező 586 önkéntessel 800-ra egészített ki. Galíciából eközben Pestre ért a 34. gyalogezred. A tisztikar lemondott. Az egész ezredet át kellett szervezni. A megmaradt állományt átirányították a Zrínyi-szabadcsapatba. A pákozdi csatában ez a szabadcsapat nem vett részt, lévén az arcvonal balszámyában nem volt ütközet. Teleki tábornokot viszont elkergették, mert a meghátrálások miatt nem bíztak benne. A parancsnokságot Répásy Mihály, a 6. huszárezred parancsnoka vette át. Kossuth közben az Alföldön irányította a toborzást, körülbelül 19 ezer embert mozgósított. Ide csatlakozott Rózsa Sándor, a híres betyár 150 lovasával. Kossuth ezért amnesztiát ígért neki. Kossuth toborzásából csak a kecskemétiek, a nagykőrösiek és a ceglédiek vettek részt a horvátok lefegyverezé- sében, Görgey csapatában, Ozoránál. István nádor szeptember 25-én értesítette Batthyányi: az uralkodó 22-én Vay Miklóst bízta meg kormányalakítással, gróf Lemberg Ferenc altábornagyot pedig királyi biztosnak és katonai főparancsnoknak nevezte ki. Batthyány úgy értelmezte a levelet, hogy Lemberg egyenesen a táborba megy. Remélte: ami nem sikerült István főhercegnek, talán sikerül Lemberg tábornoknak. Batthyány szeptember 27-én Martonvásárra utazott, és arra kérte a képviselőket, hogy nélküle ne ülésezzenek. Nem így történt, sőt, Kossuthot is hazahívták a képviselők. Aggódtak Lemberg küldetése miatt. Kossuth törvénytelennek tekintette a tábornok kinevezését. Lemberg halála a hídon Lemberg szeptember 28-án érkezett Budára egy ezredes kíséretében. Azonnal felkereste Hrabovszky altábornagyot, főhadparancsnokot, s kölcsönösen tájékoztatták egymást. Hrabovszky tábornok itt tudta meg, hogy Lemberg katonaság nélkül érkezett. Lemberg pedig értesült az országgyűlés véleményéről. Pestre akart utazni, de a hajóhídon visszafordult a forradalmi hangulat miatt. Hrabovszky nem gondoskodott megfelelő kíséretről, mert Lemberg civil ruhában volt. A budai hídfőnél felismerték. A tábornokot kirángatták a kocsijából. A nemzetőr parancsnok itt még meg tudta védeni, Pestre akarta kísérni, de a szemből jövő tömeg a hídon feltartóztatta a fogatot, és egy sorkatona Lemberg tábornok testébe döfte szuronyát, Kolosy joghallgató kardjával a fejére sújtott, letépték a ruházatát, és számtalan sebet ejtettek a testén. Lemberg a helyszínen meghalt, tetemét a Károly-laktanyába vitték. Az országgyűlés megdöbbenve fogadta a hírt. Átvizsgálták Lemberg ruháit, s megtalálták az uralkodó levelét, melyet Batthyánynak kellett volna kézbesíteni. Az egész nemzetőrséget készültségbe helyezték Pesten, mert féltek a katonaság érkezésétől. Hrabovszky ugyan tudta, hogy Batthyány nincs Pesten, de erről Lemberget — halála előtt — nem tájékoztatta. Akkor még abban bízott, hogy Lemberg megállítja a horvátok előrenyomulását. István nádor szeptember 25- ei levelében egyértelműen úgy szólt, hogy Lemberg egyenesen a táborba megy. Ezért utazott oda Batthyány is. Feltehetően Latour miniszter, utasította a tábornokot, hogy Pestre utazzék. Ä fővárosban feszült helyzet uralkodott. Nos, ha mindez így történt, a királyi biztost tudatosan feláldozták azért, hogy a tisztséget később Jelacsicsra ruházzák (október 3- án meg is történt). Reggeli támadás E megrázó események után következett a pákozdi csata. Az önkéntes nemzetőröket Pákozd felé vezényelték. Görgey Csepel-szi- geten maradt a szolnoki nemzetőrökkel az esetleges bekerítés elhárítására. Szintén Pákozdra vezényelték a 34. gyalogezred két zászlóalját, a 6. Württemberg huszárezredet, a fővárosi helyőrséget ellátó gránátos zászlóaljat és a gyalogsággal ellátott két tüzérüteget. A magyar sereg 17 ezer 500 fősre emelkedett. Teleki tábornoktól Móga János altábornagy vette át a parancsnokságot. Az országgyűlés nem nagyon bízott a tiszti állományban és Móga tábornokban, ezért háromtagú bizottságot küldtek a helyszínre. A sukorói református templomban szeptember 28-án este Móga parancsnoki értekezletet tartott. Megjelent Batthyány és a hármas országgyűlési delegáció is. Nagy viták után eldöntötték, hogy a magyar sereg nem hátrál tovább, ha Jelacsics támad, visszaverik. Móga és más tisztek eközben értesültek Lemberg meggyilkolásáról. Született olyan javaslat is, hogy tovább kell folytatni a visszavonulást. A magyar sereg jobbszámya Pákozdtól északra húzódott. Áz arc vonal középpontja Pákozd és Sukoró között volt, a balszámy a Velencei-tóig húzódott. A tartalékot a Sukorón állomásozó Teleki-hadosztály képezte. A Velencei-tótól délre Répásy alakulata foglalt helyet. Jelacsics szeptember 29-én reggel indította meg a támadást azzal, hogy a horvátok megtámadják a magyar arcvonal jobbszámyát, és az egész sereget beszorítják a Velencei-tó mocsárvilágába. Horvátok támadása és visszavonulása Először a balszámy kapott fokozatos támadást, ám ezt Ivánka Imre őrnagy visszaverte nemzetőreivel. Közben megindult a tüzérségi párbaj az egész vonalon. Pákozdtól keletre Jelacsics gyalogsággal indult támadásba, de megálljt parancsolt az ágyúzás és két magyar zászlóalj. A próbálkozás a jobbszámynál folytatódott. A lovasberényi útnál próbálták bekeríteni a magyar sereget, A negyvennyolcas eseményekben fontos szerepet vállaló István nádor. A főherceg gróf Lemberg Ferenc hadosztály- parancsnok kinevezését javasolta az uralkodónak, s ezzel együtt lemondott nádori tisztéről melyet a 9. huszárezred két százada visszavert. A horvát balszámy parancsnoka, Kempen vezérőrnagy fegyverszünetet kért. Jelacsics közben gyalogsági és lovassági támadást kezdett a magyar középarcvonal- nál, ezt viszont a tüzérek verték vissza. Jelacsics elrendelte a visszavonulást. A harcból 15 óra után csak tüzérségi párbaj maradt. Az ütközet magyar sikert hozott, a csapatok megőrizték állásaikat. A harc végével a magyarok Martonvásárra vonultak vissza. A veszteség egyik oldalon sem volt jelentős. Jelacsics oldalán száz halottat és sebesültet számláltak, a magyaroknál 5-7 halottról és néhány sebesültről szereztek tudomást. Jelacsics voltaképpen nem mert mindent eldöntő csatára vállalkozni a magyarok kemény ellenállása miatt, s azért, mert a nemzetőrök, az önkéntesek a Drávánál, valamint a Dél- Dunántúlon elzárták az utánpótlást Horvátországból. Sőt, a visszahagyott helyőrségeket is megtámadták. Jelacsics háromnapos fegyverszünetet kötött Mógával. Ezalatt a horvátok eltávoztak a helyszínről. A hátrahagyott tartalékegységeket pedig Görgey és Perczel csapatai számolták fel Ozoránál. A pákozdi csatát korábban fényes győzelemnek tartottuk, valójában csupán erőpróba volt. Nem „lázadó csorda” vonult vissza Batthyány szeptember 28-án értesült Lemberg haláláról, s hogy a képviselőház nélküle ülésezett. Pestre indult, majd egy újabb futár hozta a megtalált iratokat, melyeket Lem- bergnek kellett volna kézbesítenie. Batthyány Pest helyett Bécs mellett döntött. Az utazás előtt, szeptember 29-én kora reggel felkereste Jelacsicsot Székesfehérváron. Arra akarta kérni, hogy ne folytassa előrenyomulását Pest felé. Ezt Jelacsics visszautasította. Batthyány október 3-án Bécsben lemondott. A képviselőház október 10- én Jelacsics továbbüldözéséről és a bécsi forradalom segítéséről döntött. A tisztikar kijelentette, hogy Jelacsiccsal csak az országhatáron belül hajlandó megütközni, máshol nem. Móga altábornagy pedig tudatta, hogy a képviselőház utasítása nélkül nem hajlandó osztrák földre lépni. Végül a képviselőház döntését nem hajtották végre, látván, hogy a magyar sereg nem alkalmas komolyabb ellenállásra. Jelacsics serege pedig egyesült Auersperg helyőrségi csapatával. Október 30-án a Schwechat folyó mentén Schwechat és Mannswört vonalában nyomult előre a 27 ezres, 82 löveggel rendelkező magyar hadsereg. A másik oldalon állt Jelacsics 25 ezer katonával, további 5 ezernyi lovas századokkal, 99 löveggel. A mérleg Jelacsics oldalára billent, mert a horvátok jól képzett katonákat állítottak sorba, a magyarok fele pedig járatlan volt a harctéren. A magyar főerő október 12-én mégis átlépte a határt, de több zászlóalj megtagadta Jelacsics üldözését. A Prágából érkező Windischgrátz október 27-én megtámadta Bécset. A magyar csapat október 30-án — a Dunán hajózó Mészáros hadigőzös biztosításával — felhúzódott a Schwechat folyóig. A jobbszámyon Guyon Richard őrnagy nyomult előre, és bevett egy falut. Középen Görgey csapatai megszállták a Schwechat előtti magaslatot. Görgey a falu megtámadására készült, amikor azt Móga megállította, mondván, várja a Répásy vezette balszámyat, a lovas dandárt. Móga attól félt, hogy az ellenség így könnyen előrenyomul, de Görgey csapatával védelem nélkül maradt a nyílt terepen. Görgey csapata ágyútüzet kapott, s visszavonult. Az osztrák Liechtenstein tábornok a magyar csapat mögé akart kerülni lovasságával, de meg kellett ütköznie Répásy lemaradt lovasaival. A tüzérek és a huszárok fedezték a magyar sereg jelentősebb veszteség nélküli visszavonulását a Lajtáig. Windischgrátz elismerte: „Ez nem egy visszavonuló lázadó csorda”. Ez az ütközet sem járt súlyos vereséggel. Bizonyos, hogy a pákozdi és a schwechati csata után a tisztiállományból tömegek léptek ki. Görgey ezért adta fel később a Dunántúlt és a fővárost. Móga tábornok is feladta magát Pesten, melynek később súlyos büntetés lett a végeHankó József V✓'Télboma^ /Gépsonka’ L kenyér > u on w r , f jikg M-y% j margarin,J n' j kocka 250g j »3- 79.- / Őszi ' megtakarítás! Valamennyi üzletünkben szeptember 21-étől október 31-éig számos terméket akciós áron kínálunk! ÍU / Arat \ / Zöldborsó ^ z1 ( mosogato 7 500 n d V".- 8' „ . r/'V VyJ5> Kanizsai /Párizsi kg< Világos sör I \ i0,51 5§kíü. '—9.-> f 55.-+ü V-y Í /virsli ^ "N Énűbélbt. szt^ /kg ( 1 kg 45.: ^ \ 399 \ví ‘ S ' (. Finomliszt" Figyelem! Akciós áraink a készlet erejéig érvényesek!
