Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-08-09 / 185. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1998. augusztus 8-9., szombat-vasárnap Verselő A héten lapunk munkatársa, Csath Róza választotta ki kedvenc versét. Életünk minőségét emberi kapcsolataink határozzák meg. A barátságból és a szeretetből vert hidak erejét Tóth Árpád a végtelen magányáról ismert költő is megénekelte, hitelesen, finom lírával a Lélektől lélekig című versében. A képekben, érzelemben gazdag költemény bizonyosan minden olvasóban más-más gondolatot ébreszt. Nekem a szeretteimmel összekötő szálak féltéséről, a lélektől lélekig megtett útról, s a közben ki nem mondott szavakról szól. Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsu kom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy áltálszürve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Szinusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr la kik! Marton Éva nagy kirándulása. Nemcsak az operaszínpadokra figyel. „Minden érdekel a világból” Maximalista. Magával és másokkal szemben is. Marton Éva számára nincs hakni, kevésbé fontos feladat. Mindent a lehető legmagasabb színvonalon akar produkálni, mert csak így érdemes. Legyen szó akár komoly-, akár könnyűzenéről. Világhírű opera-énekesnőnket ugyanis nyáron szokatlan szerepkörben, egy klipben is láthatja-hallhatja a közönség. Az Európa című dalt adja elő duettben Varga Miklóssal. Ez a népszerű, most új köntösbe öltöztetett sláger az atlétikai Európa-bajnokság hivatalos dala. Marton Éva ugyanis a kihívásokat, az új, izgalmas feladatokat is szereti. Marton Éva szabadidejében Márait olvas, vagy monte-carlói otthonában magyar specialitásokat főz barátaiknak, sétál férjével a tengerparton, de szívesen úszik és teniszezik is —Könnyen szánta rá magát a könnyűzenére? — Át kellett gondolnom alaposan, mert bár operettet gyakran énekeltem már, de könnyűzenében az Európával debütáltam. Amikor Koltay Gábortól, a programsorozat rendezőjétől megkaptam a felkérést, első dolgom volt meghallgatni a dalt, megnézni a kottáját. Ezután azonban igent mondtam, mert tetszett a muzsika, s valóban szeretem kipróbálni magam új műfajokban is. — Ön híres arról, hogy számos operaénekessel ellentétben nem feltétlen híve a hagyományos színreviteleknek, szívesen vállalkozik modern produkciókra is. — Ha csak a hagyományra építkezünk, az megöl bennünket. Egy lépéssel mindig előrébb és előrébb kell mennünk. Új formákra, új mondanivalókra az operának mindig szüksége volt, van és lesz. Már hatéves, kis fogatlan copfosként, amikor először zongoráztam el Bartók Mikrokozmoszát az izzadságszagú tornateremben, fogékony voltam a körülöttem lévő dolgokra, rengeteg minden érdekelt. A mai napig tágra nyitott szemmel tudok rácsodálkozni a világra, ezért aztán élvezem az új kísérleteket. Magam is igyekszem folyamatosan bővíteni a repertoáromat. Most kezdtem el dalesteket adni, amit azért élvezek, mert különleges intenzitásúak, egy-egy drámát, történetet mesélnek el néhány percben. — 2002-ig tele a naptára, a világ legnagyobb operaszínpadain szerepel. Többször választották New Yorkban az év énekesnőjévé, megkapta Milánóban az Ezüst Rózsát, a repertoárján kilenc- vennél több női főszerepet találni. Vágyik ilyenkor az ember még valamire? — Szeretnék még néhány dolgot, de nem mindenáron és nem is idealizálva. Ha az ember feljut a csúcsra, ahonnan már nehéz továbbmenni, nem marad más, mint hogy megpróbálom tartani a nívót, azt a mércét, amelyet magamnak felállítottam. — S ha az ember ilyen maximalista, minden pillanata zenéről szól? — A muzsikának rendelek alá mindent, de időnként töltődnöm is kell, s engem más művészeti ágak is érdekelnek. Szívesen ülök be egy jó színházi előadásra, nézek meg egy érdekes tárlatot. Kikapcsolódást jelentenek nekem a könyvek is, most éppen Márai- korszakomat élem, élvezem a nyelvet, a gyönyörű kifejezéseket. S ha van egy kis pihenőm, némi szünet, akkor remekül érzem magam attól is, ha monte- carlói otthonunkban magyar specialitásokat főzök barátainknak, ha a férjemmel sétálunk a tengerparton, ha úszhatom, vagy ha jut időnk egy teniszpartira. — Ennyire jelen van mindennapjaiban a sport? — Annak idején magam is röplabdáztam, válogatott szinten, s az edzettségre szüksége van az énekesnek, hiszen egy-egy Wagner- vagy Richard Strauss— darabot állóképességgel is kell bírni. Egyébként most több alkalommal is stadionban lépek fel, igaz, énekesként. Bécs- ben, a Práter Stadionban júliusban az Opera Univerzum elnevezésű, háromnapos ünnepségsorozaton szerepeltem, ahol olyan művészeknek tapsolhatott a közönség, mint Edita Gruberova, Alfreda Krause vagy a fiatal, népszerű tenorista, Jósé Cura. Majd a drezdai Stadion gála következik, ahol Agnes Baltsa is a partnereim között lesz. Utána jön a Budapest stadionbeli fellépés, hiszen augusztusban ott adjuk elő az Európát Varga Miklóssal, az Eb nyitógáláján. R. Zs. 150 ÉVE TÖRTÉNT... Kossuth pénzügyminiszter levele Két évforduló teszi aktuálissá ezt az írást: a Csongrád Megyei Levéltárból (Szeged) előkerült az a Csanád Vármegyének küldött írás, amely 213. szám alatt 1848. április 28-án értesítette a vármegyét a Batthyány-kormány pénzügyminiszterének 1848. május 1-jétől történő működéséről és a vonatkozó minisztérium felügyelete alá tartozó területekről. Ennek százötven esztendeje. De annak is immár száznégy éve, hogy Kossuth Lajos 1894-ben Turinban (Toronto) meghalt. így a saját kezével aláírt okmány kétszeresen nagyértékű számunkra. De nem pusztán ez a két évforduló teszi időszerűvé ezt a megemlékezést, hanem egyéb körülmények is. A kisnemesi családból származó liberális politikus—ügyvéd 1826-tól vett részt a magyar közügyekben. Előbb Zemplén vármegyében, majd az 1832—1836-os választásokon. Az Országgyűlési Tudósítások (majd Törvényhatósági Tudósítások) igen hasznos írások voltak, ami miatt Kossuthot 1837—ben letartóztatták, és csak 1840—ben engedték szabadon. 1841-1844 között szerkesztette a Pesti Hírlap-ot, amelyben a feudális kiváltságok eltörlését, polgári szabadságjogokat, és alkotmányos önállóságot követelt. 1844-ben megalapította a Védegylet-et, majd Pest vármegye követeként országgyűlési képviselő lett. Az első felelős és szabad kormányban pénzügyminiszterként vállalt szerepet. Az elkerülhetetlen harcot látva megkezdte a védelem szervezését 200 ezer újoncot és 42 millió forintot szavaztatott meg, 1848. szeptemberében új bankjegyeket bocsátott ki. Javaslatára alakult meg az Országos Honvédelmi Bizottmány, melynek elnöke lett. A levél, amelyet Kossuth Lajos 1848. november Csongrád Vármegyéhez intézett, 150 26-tól ténylegesen évvel ezelőtt keltezett kormányelnök, az Duna-konföderáció tervét, tanulmányő kezdeményező- utakat tett Angliában és Amerikában, sére mondta ki Megélte a Kiegyezést (1867) és élesen 1849. április 14- elítélte azt, mert benne a nemzeti én Debrecenben ügyek elárulását vélte. Ezután már az Országgyűlés a csak Emlékiratain dolgozott haláláig. Habsburg-ház Turinban halt meg, holttestét hazaszál trónfosztását. lították Magyarországra. Számos város Csak a legválsá- díszpolgárává választotta, budapesti gosabb időben újratemetésén hatalmas tömeg búcsúzmondott le, a had- tatta. A battonyai helytörténeti gyűjteséreg további ve- ménynek ma is egyik legértékesebb zetését Görgey tá- darabja az a kisalakú jelvény, amelyet homokra bízta. Kossuth halálára jelentettek meg. VaGörgey már nem lóban, egyike volt a magyar történelem tudhatott úrrá len- legkarizmatikusabb egyéniségeinek, ni a nehézsége- Jelenleg Battonyán azon munkálkoken, így követke- dunk, hogy méltó helyen legyen az zett be a világosi 1848—1849-es emlékmű. A helyi áltafegyverletétel, lános iskola előtti térre tervezzük elheamellyel tulajdon- lyezni. A battonyai általános iskolának képpen elbukott a jelenleg nincs névadója. „Központi” magyar szabad- vagy „magyar” általános iskolaként ságharc. Kossuth emlegetjük. 10 éve működik már, s emigrációba bárcsak valakinek eszébe jutna, hogy kényszerült, fran- illendő lenne Kossuth Lajosról elnecia, német, olasz vezni. Méltó lenne ez a név az iskola és orosz diplomá- egyre javuló hírnevéhez, és talán az ciai támogatásban emlékművet is jó kezekre lehetne bízbízva kidolgozta a ni. Dr. Takács László /^V’■>- A „ *~T~ ó, Melly asszony — egy sikeres fiatal producer özvegye — magányosan üldögélt a villájában és a televíziót nézte. Nem vehette észre az árnyat a teraszajtó előtt és nem láthatta az acéldrótot sem, melyet a férfi a kezében tartott. Frank Sinatra dala volt az utolsó, amit utoljára hallott: Idegenek az éjszakában. A sötét ballonkabátos férfi futó pülantást vetett a halottra, átkutatta a házat, összeszedte az ékszereket, próbálkozott a széffel is, de hiába. Kinyitott minden szekrényt, a ruhákat szétszótra. Aztán ugyanolyan csendben, ahogy jött, távozott. A villában jelzőrendszer volt, a segélyhívás után a központ azonnal riasztotta a legközelebbi járőrt, néhány perc múlva a helyszínen voltak. A nyomozók megállapították, hogy a betörő váratlanul találkozott az idős hölggyel és megfojtotta. Ujjnyomatokat nem találtak, nyilván profi járt a villában... Roy Fobbs felügyelő a beosztottjához fordult. — Nézze csak ezt a rendetlen- H. séget. Mintha a gyilkosság után csinálták volna, teátrálisan. — És akkor? — Nos, amikor a betörő megérkezett, a riasztónak működni kellett. A gyilkosságot csak ezután követte el. Aztán a fél házat felforgatta. Érti ezt? — Hát persze, főnök. Nyilván nem így zajlott le a dolog. — Mert, ha így lett volna, a kollégák még itt érhették volna. Hiányzik az az idő, amit a házban töltött. — Mire következtet, főnök? — Arra, hogy olyan fickóval van dolgunk, aki nagyon magabiztos. Aki tudja, hogy nem bukhat le a helyszínelés alapján. Szedjen össze mindent az áldozatról, ami csak hozzáférhető. A jelentések, információk, adatok feldolgozása két napig tartott, de a nyomozás egy tapodtat sem haladt, kimu Frank: AZ UTOLSÓ DAL nem segített az áldozat ügyvédje sem, hiszen azt közölte, hogy az asszonynak nincs senkije. Tehát a halál siettetése nem járhat haszonnal. A hölgy egyébként is különböző jótékonysági alapítványokra hagyta a vagyonát. A gyilkossághoz nincs indíték és nincs bizonyíték sem... A felügyelő a karosszékben ült és tűnődött. Aztán hirtelen elordította magát. — Tenner! Hozza be még egyszer a papírokat. Azonnal! Belemélyedt az iratokba. — Tenner! — Hívott, főnök? — Kérjen öt embert az ügyeletről. Megyünk és behozzuk Melly asszony gyilkosát. Az asszisztens döbbenten nézett. Két autóval rohantak, s a szirénát csak akkor kapcsolták ki, amikor az előkelő negyedhez értek. — És most? — kérdezte Tenner. — Sussex Drive 1259 — a felügyelő élvezettel tagolta a címet. — Ott bújik meg a fenevad. — De hiszen ott az áldozat ügyvédje lakik. Csak nem gondolja... — De gondolom. És azt is tudom, Hogy nemcsak ezt az asszonyt, hanem más klienseit is megölte. — Uraim... Sietett eléjük viruló arccal az ügyvéd. — Minek köszönhetem ezt a késői látogatást? — A felügyelő higgadtan válaszolt. — Letartóztatom Önt Melly Turner, Paula Brink, Edda Ewans és mások meggyilkolásának gyanújával. Tenner úr, ismertesse vele a jogait.-— Maga nem tudja, mit beszél, felügyelő! Még, hogy én? Mit fecseg a legkisebb bizonyíték nélkül! — A bizonyítékaimnak a fele is elég, hogy maga a villamosszékben fejezze be. A tényeket mondom. Először is vegyük a riasztórendszert. A betöréskor kikapcsolták és csak azután kapcsolták be, amikor a munkát elvégezték. Meg a káoszt megrendezték. Azt, amit a betörő hagyni akart. Vagyis maga, hiszen maga építette be a riasztót, tehát jól ismerte. Maga kezelte a hölgy vagyonát, az intézkedésben teljes jogköre volt. A többi gyanús halálesetnél is az alapítványokat magára bízták a kliensei. Akik nem tudhatták, hogy a végrendelettel a halálos ítéletüket fogalmazták meg és írták alá. Az ügyvéd gúnyosan felemelte a kezét: Micsoda kopó... A felügyelő nem is titkolt utálattal fordult az embereihez. — Vezessék el.!
