Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08-09 / 185. szám

6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1998. augusztus 8-9., szombat-vasárnap Verselő A héten lapunk munkatársa, Csath Róza választotta ki kedvenc versét. Életünk minő­ségét emberi kap­csolataink hatá­rozzák meg. A ba­rátságból és a szeretetből vert hi­dak erejét Tóth Árpád a végtelen magányáról ismert költő is meg­énekelte, hitelesen, finom lírával a Lélektől lélekig című versében. A képekben, érzelemben gazdag költemény bizonyosan minden ol­vasóban más-más gondolatot éb­reszt. Nekem a szeretteimmel összekötő szálak féltéséről, a lélektől lélekig megtett útról, s a közben ki nem mondott szavakról szól. Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy sze­líd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben cél­hoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsu kom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy áltálszürve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árva­ság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Szinusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt suga­rát, S köztünk a roppant, jeges űr la kik! Marton Éva nagy kirándulása. Nemcsak az operaszínpadokra figyel. „Minden érdekel a világból” Maximalista. Magával és másokkal szemben is. Marton Éva számára nincs hakni, kevésbé fontos feladat. Mindent a lehető legmagasabb színvonalon akar produkálni, mert csak így érdemes. Legyen szó akár komoly-, akár könnyűzenéről. Világhírű opera-énekesnőnket ugyanis nyáron szokatlan szerepkörben, egy klipben is láthatja-hallhatja a közönség. Az Európa című dalt adja elő duettben Varga Miklóssal. Ez a népszerű, most új köntösbe öl­töztetett sláger az atlétikai Európa-bajnokság hivatalos dala. Marton Éva ugyanis a kihívásokat, az új, izgalmas feladatokat is szereti. Marton Éva szabadidejében Márait olvas, vagy monte-carlói otthonában magyar specialitásokat főz barátaiknak, sétál férjével a tengerparton, de szívesen úszik és teniszezik is —Könnyen szánta rá magát a könnyű­zenére? — Át kellett gondolnom alaposan, mert bár operettet gyakran énekeltem már, de könnyűzenében az Európával debütáltam. Amikor Koltay Gábortól, a programsorozat rendezőjétől meg­kaptam a felkérést, első dolgom volt meghallgatni a dalt, megnézni a kottá­ját. Ezután azonban igent mondtam, mert tetszett a muzsika, s valóban sze­retem kipróbálni magam új műfajok­ban is. — Ön híres arról, hogy számos ope­raénekessel ellentétben nem feltétlen híve a hagyományos színreviteleknek, szívesen vállalkozik modern produkci­ókra is. — Ha csak a hagyományra építke­zünk, az megöl bennünket. Egy lépés­sel mindig előrébb és előrébb kell mennünk. Új formákra, új mondaniva­lókra az operának mindig szüksége volt, van és lesz. Már hatéves, kis fo­gatlan copfosként, amikor először zongoráztam el Bartók Mikrokozmo­szát az izzadságszagú tornateremben, fogékony voltam a körülöttem lévő dolgokra, rengeteg minden érdekelt. A mai napig tágra nyitott szemmel tudok rácsodálkozni a világra, ezért aztán él­vezem az új kísérleteket. Magam is igyekszem folyamatosan bővíteni a re­pertoáromat. Most kezdtem el daleste­ket adni, amit azért élvezek, mert kü­lönleges intenzitásúak, egy-egy drá­mát, történetet mesélnek el néhány percben. — 2002-ig tele a naptára, a világ legnagyobb operaszínpadain szerepel. Többször választották New Yorkban az év énekesnőjévé, megkapta Milánóban az Ezüst Rózsát, a repertoárján kilenc- vennél több női főszerepet találni. Vá­gyik ilyenkor az ember még valamire? — Szeretnék még néhány dolgot, de nem mindenáron és nem is idealizálva. Ha az ember feljut a csúcsra, ahonnan már nehéz továbbmenni, nem marad más, mint hogy megpróbálom tartani a nívót, azt a mércét, amelyet magamnak felállítottam. — S ha az ember ilyen maximalista, minden pillanata zenéről szól? — A muzsikának rendelek alá min­dent, de időnként töltődnöm is kell, s engem más művészeti ágak is érdekel­nek. Szívesen ülök be egy jó színházi előadásra, nézek meg egy érdekes tár­latot. Kikapcsolódást jelentenek ne­kem a könyvek is, most éppen Márai- korszakomat élem, élvezem a nyelvet, a gyönyörű kifejezéseket. S ha van egy kis pihenőm, némi szünet, akkor reme­kül érzem magam attól is, ha monte- carlói otthonunkban magyar specialitá­sokat főzök barátaink­nak, ha a férjemmel sé­tálunk a tengerparton, ha úszhatom, vagy ha jut időnk egy teniszpar­tira. — Ennyire jelen van mindennapjaiban a sport? — Annak idején ma­gam is röplabdáztam, válogatott szinten, s az edzettségre szüksége van az énekesnek, hi­szen egy-egy Wagner- vagy Richard Strauss— darabot állóképességgel is kell bírni. Egyébként most több alkalommal is stadionban lépek fel, igaz, énekesként. Bécs- ben, a Práter Stadionban júliusban az Opera Uni­verzum elnevezésű, há­romnapos ünnepségso­rozaton szerepeltem, ahol olyan művészek­nek tapsolhatott a kö­zönség, mint Edita Gruberova, Alfreda Krause vagy a fiatal, népszerű tenorista, Jósé Cura. Majd a drezdai Stadion gála következik, ahol Agnes Baltsa is a partnereim között lesz. Utá­na jön a Budapest stadionbeli fellépés, hiszen augusztusban ott adjuk elő az Európát Varga Miklóssal, az Eb nyitó­gáláján. R. Zs. 150 ÉVE TÖRTÉNT... Kossuth pénzügyminiszter levele Két évforduló teszi aktuálissá ezt az írást: a Csongrád Megyei Levéltárból (Szeged) előkerült az a Csanád Várme­gyének küldött írás, amely 213. szám alatt 1848. április 28-án értesítette a vármegyét a Batthyány-kormány pénz­ügyminiszterének 1848. május 1-jétől történő működéséről és a vonatkozó minisztérium felügyelete alá tartozó te­rületekről. Ennek százötven esztende­je. De annak is immár száznégy éve, hogy Kossuth Lajos 1894-ben Turinban (Toronto) meghalt. így a sa­ját kezével aláírt okmány kétszeresen nagyértékű számunkra. De nem pusz­tán ez a két évforduló teszi időszerűvé ezt a megemlékezést, hanem egyéb kö­rülmények is. A kisnemesi családból származó liberális politikus—ügyvéd 1826-tól vett részt a magyar közügyek­ben. Előbb Zemplén vármegyében, majd az 1832—1836-os választáso­kon. Az Országgyűlési Tudósítások (majd Törvényhatósági Tudósítások) igen hasznos írások voltak, ami miatt Kossuthot 1837—ben letartóztatták, és csak 1840—ben engedték szabadon. 1841-1844 között szerkesztette a Pesti Hírlap-ot, amelyben a feudális kivált­ságok eltörlését, polgári szabadságjo­gokat, és alkotmá­nyos önállóságot követelt. 1844-ben megalapította a Védegylet-et, majd Pest várme­gye követeként or­szággyűlési képvi­selő lett. Az első felelős és szabad kormányban pénz­ügyminiszterként vállalt szerepet. Az elkerülhetetlen harcot látva meg­kezdte a védelem szervezését 200 ezer újoncot és 42 millió forintot sza­vaztatott meg, 1848. szeptembe­rében új bankje­gyeket bocsátott ki. Javaslatára ala­kult meg az Orszá­gos Honvédelmi Bizottmány, mely­nek elnöke lett. A levél, amelyet Kossuth Lajos 1848. november Csongrád Vármegyéhez intézett, 150 26-tól ténylegesen évvel ezelőtt keltezett kormányelnök, az Duna-konföderáció tervét, tanulmány­ő kezdeményező- utakat tett Angliában és Amerikában, sére mondta ki Megélte a Kiegyezést (1867) és élesen 1849. április 14- elítélte azt, mert benne a nemzeti én Debrecenben ügyek elárulását vélte. Ezután már az Országgyűlés a csak Emlékiratain dolgozott haláláig. Habsburg-ház Turinban halt meg, holttestét hazaszál ­trónfosztását. lították Magyarországra. Számos város Csak a legválsá- díszpolgárává választotta, budapesti gosabb időben újratemetésén hatalmas tömeg búcsúz­mondott le, a had- tatta. A battonyai helytörténeti gyűjte­séreg további ve- ménynek ma is egyik legértékesebb zetését Görgey tá- darabja az a kisalakú jelvény, amelyet homokra bízta. Kossuth halálára jelentettek meg. Va­Görgey már nem lóban, egyike volt a magyar történelem tudhatott úrrá len- legkarizmatikusabb egyéniségeinek, ni a nehézsége- Jelenleg Battonyán azon munkálko­ken, így követke- dunk, hogy méltó helyen legyen az zett be a világosi 1848—1849-es emlékmű. A helyi álta­fegyverletétel, lános iskola előtti térre tervezzük elhe­amellyel tulajdon- lyezni. A battonyai általános iskolának képpen elbukott a jelenleg nincs névadója. „Központi” magyar szabad- vagy „magyar” általános iskolaként ságharc. Kossuth emlegetjük. 10 éve működik már, s emigrációba bárcsak valakinek eszébe jutna, hogy kényszerült, fran- illendő lenne Kossuth Lajosról elne­cia, német, olasz vezni. Méltó lenne ez a név az iskola és orosz diplomá- egyre javuló hírnevéhez, és talán az ciai támogatásban emlékművet is jó kezekre lehetne bíz­bízva kidolgozta a ni. Dr. Takács László /^V­’■>- A „ *~T~ ó, ­Melly asszony — egy sikeres fiatal pro­ducer özvegye — magányosan üldögélt a villájában és a televíziót nézte. Nem vehette észre az árnyat a teraszajtó előtt és nem láthatta az acéldrótot sem, me­lyet a férfi a kezében tartott. Frank Sinatra dala volt az utolsó, amit utoljára hallott: Idegenek az éjszakában. A sötét ballonkabátos férfi futó pülantást vetett a halottra, átkutatta a házat, összeszedte az ékszereket, próbálkozott a széffel is, de hiába. Kinyitott minden szekrényt, a ruhákat szétszótra. Aztán ugyanolyan csendben, ahogy jött, távozott. A villá­ban jelzőrendszer volt, a segélyhívás után a központ azonnal riasztotta a leg­közelebbi járőrt, néhány perc múlva a helyszínen voltak. A nyomozók megál­lapították, hogy a betörő váratlanul ta­lálkozott az idős hölggyel és megfojtot­ta. Ujjnyomatokat nem találtak, nyilván profi járt a villában... Roy Fobbs fel­ügyelő a beosztottjához fordult. — Nézze csak ezt a rendetlen- H. séget. Mintha a gyilkosság után csinálták volna, teátrálisan. — És akkor? — Nos, amikor a betörő meg­érkezett, a riasztónak működni kellett. A gyilkosságot csak ezután kö­vette el. Aztán a fél házat felforgatta. Érti ezt? — Hát persze, főnök. Nyilván nem így zajlott le a dolog. — Mert, ha így lett volna, a kollé­gák még itt érhették volna. Hiányzik az az idő, amit a házban töltött. — Mire következtet, főnök? — Arra, hogy olyan fickóval van dolgunk, aki nagyon magabiztos. Aki tudja, hogy nem bukhat le a helyszíne­lés alapján. Szedjen össze mindent az áldozatról, ami csak hozzáférhető. A jelentések, információk, adatok feldolgozása két napig tartott, de a nyomozás egy tapodtat sem haladt, kimu Frank: AZ UTOLSÓ DAL nem segített az áldozat ügyvédje sem, hiszen azt közölte, hogy az asszonynak nincs senkije. Tehát a halál siettetése nem járhat haszonnal. A hölgy egyéb­ként is különböző jótékonysági alapít­ványokra hagyta a vagyonát. A gyil­kossághoz nincs indíték és nincs bizo­nyíték sem... A felügyelő a karosszékben ült és tűnődött. Aztán hirtelen elordította ma­gát. — Tenner! Hozza be még egyszer a papírokat. Azonnal! Belemélyedt az iratokba. — Tenner! — Hívott, főnök? — Kérjen öt embert az ügyeletről. Megyünk és behozzuk Melly asszony gyilkosát. Az asszisztens döbbenten né­zett. Két autóval rohantak, s a sziré­nát csak akkor kapcsolták ki, ami­kor az előkelő negyedhez értek. — És most? — kérdezte Tenner. — Sussex Drive 1259 — a felügye­lő élvezettel tagolta a címet. — Ott bú­jik meg a fenevad. — De hiszen ott az áldozat ügyvéd­je lakik. Csak nem gondolja... — De gondolom. És azt is tudom, Hogy nemcsak ezt az asszonyt, hanem más klienseit is megölte. — Uraim... Sietett eléjük viruló arc­cal az ügyvéd. — Minek köszönhetem ezt a késői látogatást? — A felügyelő higgadtan válaszolt. — Letartóztatom Önt Melly Turner, Paula Brink, Edda Ewans és mások meggyilkolásának gyanújával. Tenner úr, ismertesse vele a jogait.-— Maga nem tudja, mit beszél, fel­ügyelő! Még, hogy én? Mit fecseg a legkisebb bizonyíték nélkül! — A bizonyítékaimnak a fele is elég, hogy maga a villamosszékben fejezze be. A tényeket mondom. Először is ve­gyük a riasztórendszert. A betöréskor ki­kapcsolták és csak azután kapcsolták be, amikor a munkát elvégezték. Meg a ká­oszt megrendezték. Azt, amit a betörő hagyni akart. Vagyis maga, hiszen maga építette be a riasztót, tehát jól ismerte. Maga kezelte a hölgy vagyonát, az in­tézkedésben teljes jogköre volt. A többi gyanús halálesetnél is az alapítványokat magára bízták a kliensei. Akik nem tud­hatták, hogy a végrendelettel a halálos ítéletüket fogalmazták meg és írták alá. Az ügyvéd gúnyosan felemelte a ke­zét: Micsoda kopó... A felügyelő nem is titkolt utálattal fordult az embereihez. — Vezessék el.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom