Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22-23 / 196. szám

1098. augusztus 22-23., szombat-vasa map A Békés Megyei Hírlap Melléklete Portré Festészet Riport Munkatársunk a békéscsabai befogadó táborban járt, és délszláv menekültekkel TJ beszélgetett | Beszélgetés Reviczky Gábor szín­művésszel arról, milyen löttynek lenni í~* O A (Fiatal) Orosházi Festők Csoprtjáról, akiknek most nyílik kiállítása a városban A MISZTIKUS SZÁMMISZTIKUS Plavecz Ilona békéscsabai lakásában sejtelmes zene szól. A falon modern Krisztust ábrázoló kép, mellette misztikus, ködbe vesző festmény, s egy világmindenségét ábrázoló kép. Persze nem hiány­zik korunk technikája sem, a számítógép. Véletlenül jutottam el Plavecz Ilonához. Kezembe került a névjegykártyája, amelyen ez áll: számmisztikus, jellemrajz készítés, sorselemzés. Időpontot egyeztetünk. Pontosan érke­zek hozzá. A találkozóra mindössze egy órát szánok, aztán három és fél óra múlva úgy állok fel, hogy még ugyan­ennyit szeretnék beszélgetni riportala­nyommal. — Misztikus ez a számmisztikus megnevezés. Mit jelent tulajdonkép­pen? — Hozzátartozik a sorselemzéshez éppen úgy, mint az asztrológia és a tarot kártya. Ön például megmondja a nevét, s a születési dátumát. Lehetőleg ai órát.is, amikor a világrajött. Ezután az asztrológusnak már könnyű dolga van. — Azt állítja, hogy ezek alapján megmondja: ki vagyok, mi vagyok, mi­ért vagyok a Földön? Csak úgy? — Nemcsak úgy, ezt a tudományt tanulni kellett. Évekkel ezelőtt vonzott a kártya. Szerettem volna mindent ki­olvasni belőle. Budapestre utaztam, hogy az egyik legnevesebb mestertől tanuljak. Csiky Ildikó híres számmisz­tikus. Beiratkoztam a tanfolyamára. Azt ajánlotta, a kártya mellett ismer­kedjek meg a numerológiával, azaz a számmisztikával. Nem volt kedvem hozzá. Aztán a sokadik találkozás után ráálltam. Az első napi penzum után beleszerettem. Ettől kezdve a kártya már nem érdekelt igazán. Amikor ha­zajöttem, úgy éreztem mindent tudok. Hozzákezdtem a gyakorláshoz, s ak­kor döbbentem rá: semmit sem tudok. Egy-egy név, születési év, nap megis­merése után gyakorolni kezdtem. Ér­dekeltek az emberi sorsok. Azóta is ez a szenvedélyem. Gondolja el, milyen csodálatos látni a múltat, a jövőt. — Itt a nevem, a születési dátumom. Mihez kezd vele? — A betűket számokká, a számokat betűkké alakítom. A számok 0-tól 9- ig egy rezgésciklusba tartoznak, mu­tatva az asztrológiához való viszo­nyát. A jobb megértés miatt példákat mondok. A múltkor felhívott egy hölgy. Elmondta, a papája tör-zúz, nem érti mi történt vele. Kielemztem az adatait, s megmondtam, hogy a bá­csi milyen betegségben szenved, s hogy hamarosan kórházba kerül. Va­lóban ez történt. De nézzük az Ön képletét. Függet­len típus, maximális szabadságra vá­gyik, nagy az empátia készsége, min­denkin segít, aki Önhöz fordul. Itt vi­szont az is kiolvasható, hogy erősza­kos, céltudatos, kemény, akamok, több betegségre hajlamos... Vigyáz­zon, mert a jövő év balesetet mutat. Sokat utazik, vágyik a szabadságra. Fogja vissza magát, legyen figyelme­sebb, mert rossz vége lesz! — A rosszat is elmondja? Ügyfelei hogyan fogadják? — Ha ránézek valakire, tudom, mennyit mondhatok meg neki. Nem árulok el mindent. Lelkiismeretesnek kell lennem, mert árthatok az őszinte­séggel. — Azt mondja, a nevünkben és a születési adatainkban benne van a sorsunk és a jellemünk. Ha ez igaz, az asztrológusok miért nem figyelmeztet­ték Diana hercegnőt? — A világ összes asztrológusa, aki­nek megvolt a hercegnő adata, tudta Diana mikor és hogyan fog meghalni. Benne volt a sorsában, amit nem lehet Q)r Sorsunk a csillagok­ban megvan írva, csak ki kell ol­vasni belőlük R hova is zárják be, kórházba, bör­tönbe vagy kolos­torba, újra ölni fog... kivédeni, s figyelmeztetni sem. Ismét egy példa. Megkeresett Budapestről egy édesapa, akinek eltűnt a 12 éves kisfia. Analizáltam a gyerek éle­tét, s láttam, a kisfiú már nincs az élők között. Természete­sen nem mondtam meg. Beláthatatlan következ­ményei lehetnek a közlésnek. — De hiszen a vágy, hogy előre lássuk mi törté­nik holnap, a következő hé­ten, vagy a jö­vő hónapban, emberi tulaj­donság. Ha a számmisz­tikushoz for­dulunk, aki nem mond­hatja meg előre a tra­gédiát, ho­gyan készül­jünk fel rá? Vagy igaz az, hogy a sorsát senki sem kerül­heti el? — Igaz. Van, amit nem kerülhet el. De vannak dolgok, amelye­ket befolyásolni tudunk. — Kik keresik fel Önt, hogy elkészíttessék a sorselem­zést? — Eleinte a barátaim, ismerőseim. Ma már nagyon sokan, hiszen szájról- szájra terjed, mivel foglalkozom. A múltkor például egy politikus keresett meg. Kiderült, jó képességű az illető, de nem arra a posztra való, ahol tevé­kenykedik... — Sokat segíthetne a rendőrségnek a nyomozásban... — Bizonyára, ha felkérnének rá. Erről is eszembe jut egy eset. Pár hét­tel ezelőtt a televízióban nyilatkozott egy büntetőbíró. Elmondta, az egyik vádlottja — akinek a neve is kiderült, hiszen annak idején az egész országot felkavarta az a gyilkosság, amit elkö­vetett —, a börtönben is gyilkolt. Azonnal kielemeztem az adatait, s megdöbbentem az eredménytől: bár­* Felkavart a Plavecz Ilonával történt találkozás. Sokáig nem tudtam elaludni. Azon gondolkod­tam, elkerülhetők-e, kivédhetők-e az életet megkeserítő tragédiák? Szeret­ném hinni, hogy igen. Csakhogy ez ellentmond annak a hiedelmemnek, mely szerint a sorsát senki sem kerül­heti el. Béla Vali 1*1.kl. II H liJ.KI.-N j Rágalmazás a határ mentén Battonya-szerte azt beszélik az emberek, hogy a gabona­égetésen megjelent miniszter gyengéden átölelte övéi vál­lát és mondott nekik néhány örökérvényű szót. Ezt beszé­lik Battonyán. Meg persze tudni vélik azt is, hogy mit mondott a miniszter. Elnézést kérek a kedves olvasótól, ha kissé érdes amit most leírva lát, de hát azt beszélik Battonyán... S ha beszélik, akkor illik elmondani szó szerint — ha má­sért nem, hát mások okulására —, hogy mi is terjeng városszerte. Szóval a battonyai nyelvek szerint a mi­niszter azt mondta az ölelő karjaiban tartott búzaége- tőknek: „Fasza gyerekek vagytok, csak máskor Buda­pesthez közelebb égessetek búzát, hogy ne kelljen annyit rázatnom a tökömet az autóval!” (Ahogy a pesti mondja: no azért a „gyerekek”, meg az „autó” egy ki­csit durva...) Nem azért mondom, de felháborító, hogy miket nem beszélnek az emberek Battonyán. Mert kétség nem fér hozzá, mindezt csak kitalálták. Hiszen akiknek e veretes szavakat (Kazinczy után szabadon) a miniszter (állítólag) mondta, azok kapásból cáfolták a tífusz-gyorsasággal ter­jedő pletykát. Szerintem is aljas rágalomról van szó, a búzaválságot megoldó, parádés alakítást nyújtó miniszter durva lejára­tásáról. Annak a politikusnak az ellehetetlenítéséről, aki a battonyai gabonaégetésről hallva azonnal kocsiba vágta magát — hogy övéi között lehessen — s rohant a hely­színre, ha nem is tüzet oltani, de szemlélni. Ez az egész battonyai história hihetetlen. Rémálom. Olyan, mintha valaki azt állítaná, hogy T. J. miniszter úr lázító személynek nevezte a búzaégető battonyai gazda­jegyzőt, aki csak azért ordítozik, hogy fuzáriummal fertő­zött búzáját átvegyék, mit sem törődve azzal, hogy egy­két gyermek meghal tőle. Visszatérve a bevezetőben idézett és a miniszter úrnak tulajdonított mondatra, le kell szögeznünk, ez ocsmány dolog, s annyi köze van a valósághoz, mint az iménti, T. J. miniszter úrról írt feltételezésnek. Árpási Zoltán Békéscsaba, századeleje. Egy képeslap abból az időből, amikor még kisvonat járt a Kossuth téren, amikor még Békés-Csabának írták a megye- székhely nevét, amikor még ivókút állt a téren, amikor még híre-hamva sem volt ott a Körös szállónak, s amikor még...

Next

/
Oldalképek
Tartalom