Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01-02 / 179. szám
Közelről Negyedik oldal SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. augusztus 2., vasárnap Hírek Sikeres pályázat. (1) Kunágota önkormányzata a Népjóléti Minisztériumhoz beadott pályázatán a két háziorvosi rendelő fejlesztésére nyert pénzből sterilizátorokat vásárolt, valamint a hét elején érkeztek meg a hordozható EKG-be- rendezések, illetve ugyanezen támogatás segítségével egészítik ki a készenléti táska eszközeit. A művelődési ház is sikeres pályázatot mondhat magáénak, amelyből az idén a hangerősítő, zeneszolgáltató felszereléseiket korszerűsítik. A megvalósult fejlesztések értéke több mint félmillió forint. Eladta a másét, (r) Volt felesége tévéjével üzletelt a közelmúltban Gyomaend- rődön egy férfi. Mint kiderült, a hölgy mit sem tudott a férfi eladási akciójáról, ő mindössze javításra adta be tévékészülékét egy helybéli szerelőhöz. Volt férje később elment a mesterhez és közölte vele, nem tudnak munkadíjat fizetni, inkább eladják számára a készüléket. A szerelő, aki elmondása szerint nem tudta, hogy a házaspár már régen elvált, megvásárolta a tévét. A sértettnek volt férje 30 ezer forint kárt okozott. Ruhát rámolt, (i) Egy okányi lakos lakásába hatolt be ajtókifeszítés révén ismeretlen tettes július 17- én. A betörő jelentős meny- nyiségű ruhaneműt vitt magával. Az okozott kár 20 ezer forint. Marhalevél, (r) Közokirathamisítás alapos gyanúja miatt indult eljárás egy dévaványai férfi ellen, aki a polgármesteri hivatal által kiállított marhaleveleken az irányítási helyet és az állatok számát megváltoztatta. Olajtolvaj, (i) A polgárőrök bejelentése alapján fogták el a rendőrök a minap B. A. füzesgyarmati lakost, aki egy helyi gépműhelyből gázolajat próbált ellopni. A férfitől 90 liter gázolajat foglaltak le a rendőrök. Mit lát Gyulából a tudósító? Aki a bécsi Kurírnál Magyarországot „csinálja” ■ Berényi György az évek során szinte természetesen vált Gyula bécsi „nagykövetévé” Hogy milyen a bécsi Kurir? Mint a pesti Kurír. Ugyanis az utóbbi az előbbiből szinte egyenesen következik. A bécsi lap egyik munkatársa, Berényi György és felesége tíz éve visszajáró vendége Gyulának. Nem is egyszer írt lapjában a városról, nem titkolva, hogy kedvcsinálónak szánta azokat az osztrákok számára. Szereti Gyulát, s ha most róla szól, érte teszi, nem ellene. — A szerkesztőségben Magyar- ország politikai és gazdasági viszonyaira szakosodtam — mondja Berényi György. — Véletlenül csöppentünk ide, máshová is mehetnénk, de évente Gyula: kötelező. Ez a szerelmünk. Az osztrákok persze nem nagyon jönnek. Ennek egy pszichikai alapú ostobaság az oka: nekik Magyarország egy ugrásnyira legyen. Meg aztán ránéznek a térképre, s azt mondják, innen már csak egy lépés a Balkán. Ha jövünk, Gyula fejlődésének nagyon örülünk: az új, európai színvonalú cukrászdának, a fürdőbeli hintaágyak felújításának, az egyik kempingben uralkodó családias hangulatnak. Annál jobban bántanak bennünket a negatívumok. Például: hatnyolc éve még voltak zenés, táncos helyek, ahol mód nyílt a szolid szórakozásra is. Mára csak az éjszakai lokálok, a diszkók maradtak. — Igen, az idősebbekre is érdemes lenne gondolni. — Például a fürdőben is. Ezen a nyáron nem tudtunk úszni a lovardában, pedig volt, hogy az időjárás beszorított minket. Korábban ott két sávon úszhattak a gyógyulni vágyók. Szeretem Brechtet, de úgy gondolom, hogy főszezonban nagy luxus egy gyógyuszodát hosszú hetekre elvonni a gyógyulást keresőktől néhány színházi előadás kedvéért. Az is feltűnő, s az itt üdülő németek is mondogatják, hogy a városban rengeteg gazdátlan kutya mászkál szabadon. Aki szereti a várost, annak fájnak az ilyen dolgok. Gyula, a fürdő botanikus kertnek tűnik az ide látogatók számára, rendezettségére, tisztaságára jobban kellene vigyázni. Máshol az ilyen értékekért belépődíjat kémek... Európai színvonalú fürdőhellyé kellene tenni a Várfürdőt. A szükséges tőke is bizonyosan előkeríthető ma már, csak a város vezetésének fel kellene keltenie a komolyan vehető külföldiek érdeklődését. A bécsi, s más külföldi utazási irodákban szinte semmit sem hallani Gyuláról. Nem tudom, hogy a város vezetői vajon mennyi energiát szánnak erre a munkára? Tudom, sokba kerül, de az utak, a járdák igen rosszak. Alapvető kérdés lenne legalább a fürdő környezetében rendbe hozni azokat. Ha az Európai Unióba készülnek, ezzel kell kezdeni. — Ödete is volna a nagyobb hírverésre? — Valamikor a kilencvenes évek elején az idegenforgalmi egyesület újságírókat látott vendégül. Akkor főleg belföldiek jártak itt, eljött az ideje a külföldiek meghívásának. Segítségükkel olyasmit tudna Gyula bemutatni, amit a külvilág nem ismer. Berényi György 1969-ben családi természetű okokból ment Ausztriába, ahol újranősült. Előtte kilenc évig a Corvina könyvkiadó főszerkesztője volt. Könyvei is megjelentek akkoriban: nyolc regényét, szociográfiáját adták ki. Tíz év után jött haza először, azóta rendszeresen hazajár: magyarnak vallja magát, noha 1976-tól osztrák állampolgár. Kinn sokáig a Magyarok Világ- szövetségében tevékenykedett. A Kurírnál 1976-tól foglalkoztatják, ő tudósított például Nagy Imre 1989-es temetéséről is, s mint mondja: „azóta én »csinálom« Magyarországot”. Kiss A. János Ütőhangszereken a legjobb A nemrégiben megrendezett gyulai jazzfeszti- válon több zenekar között fellépett a László Attila Band is. Oszlopos tagja a csapatnak Horváth Kornél, akiről tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy világhírű percussion (ütő- hangszeres) zenész. Talán nem is találnánk olyan zenészt a szakmában, aki ne kérte volna fel, hogy a lemezén játsszon. A fesztivál előtti előkészületek alatt sikerült beszélgetnünk vele és fotósunk jóvoltából lencsevégre Is kaptuk lenyűgöző játéka közben.- Most a László Attila Band tagjaként érkezett Gyulára. Mióta játszik ebben a zenekarban? — Ez egy elég hosszú történet. László Attilával 1975 végén ismerkedtünk meg és azóta többféle felállásban játszottunk együtt, de legutolsóként ebben a mostaniban. — Melyek voltak ezek? — A Tinx, ahol Lakatos Antallal, a világ egyik legjobb szaxofonosával játszottunk együtt. Ez a társulat inkább Nyugat-Európá- ban vendégszerepeit, Magyarországon kevésbé. Ezt megelőzően a Tomsits együttesben és még a Kaszakőben zenéltünk közösen. Az utóbbival a ’77-es Ki mit tud?-on is elindultunk. — Ha jól tudom, először vesz részt Gyulán jazzfeszti- válon. Ez megtiszteltetésnek számít? — Igen, mint jazzfesztivá- lon először járok itt. Más műfajokban viszont jártam már Gyulán. Szabadidőm részét többször töltöttem itt pihenés céljából, így a gyönyörű várost is ismerem. Úgyhogy nagy örömmel jöttem Gedeon József meghívására, akivel 8 éve most először sikerült időpontot egyeztetnünk. — Ön szerint Magyarországon van igény a jazzre? — Van rá igény, de mint minden másban, itt is, egyszer fent, egyszer lent. Az ízlés pedig korosztályonként változik, de külföldön ez másként működik, hiszen nemcsak fiatalok járnak koncertekre. — Külföldön mennyire becsülik meg a magyar jazz- zenészeket? — Nem különíteném el, hogy magyar vagy nem magyar, de mivel országunk kicsi és nem túl ismert, nekik mindenképp kuriózum. De ha jó a muzsikus természetesen megbecsülik és elfogadják. — Fuvolistaként kezdte a pályát és most ütőhangszereken játszik. Hogy történt ez a váltás? — A véletlennek köszönhető. Egy korábbi zenekarban nem volt dobfelszerelés és ha éppen nem fuvoláz- tam, akkor kezembe vettem a cserépdobot, így kezdődött minden. Az ütőhangszereken való játékot pedig mester nélkül — hosszú évek kemény munkájával —, autodidakta módon tanultam meg. Kriskó Edina A lovag megfizet az erkélyj elenetért Szívügyi tárgyalás holland módra A nők féltik a frizurát | VASÁRNAPI | <SliÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Közéleti lap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66] 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 12151068 Egy, a szerelmi kapcsolatát kudarcként megélő holland szívügyi „lovag” erkélyén a közelmúltban muskátli helyett állandó jelleggel csak szóvirágok nyíltak. „Emberünk” nem attól félt, hogy a természetes virág rendszeres locsolásától esetleg túl magasra duzzad a vízszámlája. Döntése meghozatalában sokkal inkább szívügyi, mint anyagi okok játszottak szerepet. Az érzelmeiben megtiport lovagnak közlendője volt a neki nem sokkal azelőtt utat mutató hölgy felé, aki saját pech- jére és az exlovag szerencséjére éppen a szemközti házban lakott. A holland férfi naponta több alkalommal kiment az erkélyre és „elengedte” szóvirágait. Ám a volt barátnőnek és a „szóvirághintő” lovagnak nem egyezett az ízlése. A hölgynek persze nem a szóvirágok színével és illatával volt baja. Inkább azok tartalmától kapott állandóan allergiát. A szóvirágok címzettje csak néhány napig tűrte az „indulat-idillt”. Aztán megunta a még mindig ámorral (ám már igencsak sajátos módon) kacérkodó exlovag hangos atrocitásait. No, nem a nő szíve kezdett el ismét hevesebben dobogni, hanem az esze dolgozni: megváltóként eszébe jutott a bíróság. Így az egykori szerelmesek a franciaágy helyett hamarosan a bírósági tárgyaláson találkoztak, ahol gyertya helyett az igazságszolgáltatás világította meg a helyzetet. A bíróság helyt adott a hölgy panaszának és kitiltotta saját erkélyéről a jeleneteket rendező „szóvirágkertészt”. A férfiú minden további erkélyjeleneiért ezután 500 holland forintot köteles fizetni. Mind virágzó, mind megszakadó szerelmi kapcsolatok Magyarországon is vannak. Erkélyek is. Erkélyperekről viszont nem tudok. Szerintem bőven elég a sok büntető és polgári peres tárgyalás. A szív- ügyi tárgyalás pedig éppen azért szép és romantikus, mert az csak két emberre tartozik... Magyari Barna Hölgyön még bukósisakot nem láttam, pedig most már lejárt a segélymotorkerékpárosokkal szemben alkalmazott türelmi idő — fogalmazott Kaszai Imre rendőr százados, a Szeghalmi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti alosztályának vezetője. Mint olvasóink előtt is ismeretes: a segédmotor-kerékpárosoknak július elseje óta kell lakott területen belül is bukósisakot viselniük. Kaszai Imre elmondta: az első hetekben még elnézőek voltak a rendőrök. Most már viszont letelt a türelmi idő. Aki eztán sisak nélkül közlekedik, azt megbüntetik. A férfiakkal általában nincs is gond. Ők szinte minden alkalommal felteszik a „védőgömböt”. zet. A szebbik nem képviselői mindig találnak valami okot a magyarázkodásra. (Legtöbben a frizurát féltik.) Ám a mellébeszélést eztán a rendőrök már nem tudják elfogadni... M. B. Aki nem aggódik a frizurája miatt... £ (Archív * fotó) „Az ízlés korosztályonként változik” - vallja Horváth Kornél
