Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-13 / 189. szám

Magyarországon leghamarabb tíz esztendő múlva lesz időszerű a váltás

Euro: közös pénz, személyes gondok

hetséges, hogy az adó- kedvezmény bizonyos rétegnek öröm, ám az adó a költségvetés bevételi forrása, így az állami pénzből gazdálkodó szervezeteknek — egyebek mellett a rendőrségnek, a katonaságnak, a tűzoltóságnak, a közoktatásnak és az egészségügynek — szőkébbre szabják a költségvetését abban az időszakban. Az átállás érzelmi oldaláról is szólni kell, hiszen a forint elvész, mint nemzeti valuta. Meghatározzák majd, hogy egy euro hány forint, s meg kell szokni azt az értéket. Az átváltás a féléves átmeneti időszakban történik meg, s a továbbiakban a fizetésünket euróbán kapjuk. Ez hasonló élmény lesz, mint amikor az első kétszázforintost kézbe vettük. Nézegetjük, rossza- lással tekintünk rá. Ezek a problémák egy emberöltőn keresztül biztosan megmaradnak. Ki hamarabb, ki később fog majd átállni, attól függően, hogy mennyire azonosul az EU gondolatával és a közös célokkal.

— A megtakarítások átváltása mekkora veszteséget jelent a lakosságnak?

— A bankbetéteknél az euro bevezetésekor az átváltás automatikusan megtörténik, s az összeg a továbbiakban euróbán kamatozik. Az átváltás veszteséggel jár. A megtakarítás másik formája az emberek otthon tartott pénze. Technikailag a legfontosabb az lesz, amikor bejelentik, hogy milyen értékkel történik az átváltás az euro és a forint között. Ettől kezdve felgyorsul a forint forgalma. A forint kivonása a jegybank feladata lesz. A kivonás és az új pénz bevezetése egyaránt nagy költséggel jár. Minél gyorsabb ez a folyamat, annál kisebb a veszteség.

— A lakosság arra törekszik majd, hogy a „szalmazsákban” tartott forintja átváltásán minél kevesebbet veszítsen. A sietős, tömeges valutavásárlási akciók azonban megint a spekulánsoknak kedveznek.

— A spekulációs várakozások meghatározóak. Az embe„Az egységes európai pénz bevezetésével a forint elvész mint nemzeti valuta... Az átváltás a féléves átmeneti időszakban történik meg, s a továbbiakban a fizetésünket euróbán kapjuk. Ez hasonló élmény lesz, mint amikor az első kétszázforintost kézbe vettük. Nézegetjük, rosszallással tekintünk rá. Ezek a problémák egy emberöltőn keresztül biztosan megmaradnak. Ki hamarabb, ki később áll át, attól függően, hogy mennyire azonosul az Európai Unió gondolatával és a közös célokkal — fogalmazott a lapunknak adott interjúban Karácsonyi Péter közgazdász, a DATE Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kara gazdasági igazgatója, a közgazdaságtan tanára.

Az euro bevezetését nem szabad elkapkodni. A sietség a vállalkozók jelentős részét tönkreteheti — figyelmeztet Karácsonyi Péter, aki szerint Magyarországon minimum tíz esztendő múlva lesz időszerű forintról euróra váltani. Addigra hazánk nemzetgazdaságának teljesíteni kell azokat a paramétereket, amelyeket az egységes európai valuta bevezetésére előír az Európai Unió (EU) közös pénzügyi elve. Az egyik legnagyobb feladat: kezelhetővé kell tenni az inflációt. A közgazdász szavaiból kiderült, legyen bármilyen gondos a felkészülés, a közös valuta bevezetése a társadalom nagy erőpróbája lesz. Az alábbiakban a térségfejlesztés kilátásairól, a családokat, s a gazdasági élet szereplőit érintő problémákról kérdeztük Karácsonyi Pétert.^

— Tanár Úr! Utalt rá, a közös valuta bevezetésével homogénebbek lesznek az árak. Fogalmazhatunk úgy is, a családok magyar fizetéssel a zsebükben nyugati árakkal találják szembe magunkat.

— Azonos termékeknél azonos árakat kell alkalmazni, mint ahogy azonos szolgáltatást is azonos áron kapunk majd. Eltérések nyilvánvalóan lesznek, hiszen a piac automatikusan működik, de azt előre leszögezhetjük: árszínvonal-növekedéssel kell számolni, s a forint értékben nem fogja követni az árváltozásokat. Ez azt jelenti, a forintban kifejezett euróért kevesebb terméket vásárolhatunk, mint az euro előtti forintért. Értékarányos árakat kell alkalmazni, ami a munkaerőpiacra is vonatkozik. A kínálati piacon, a munkaerőpiacon, de bármelyik részpiacon azonos árkialakítási elvek hatnak majd. Azok lesznek előnyben, akik már most vagy addigra olyan termékelőállításra képesek, amely versenyképes az ottani árakkal, s a költségei is versenyképesek. Gazdasági sokkra kell felkészülni. Az államnak óriási lesz a szerepe, hiszen ezt a krízist valamiképpen kezelnie kell. Nem biztos, hogy ez kimondottan monetáris lépésekkel sikerül, fiskális eszközöket, és különböző piacpolitikai eszközöket is be kell verni, és sűrűbbre kötni a szociális hálót. A makrogazdasági átállásból eredő nehézségek tömegeket érinthetnek. Nem elég modem a gazdaságunk, a termékeink nem elég eladhatóak, s látni kell azt is, a világkereskedelemben a magyar termékek fontosságukat tekintve nincsenek olyan pozícióban, hogy versenyképesek legyenek azokkal az árakkal, amelyek az euro bevezetése után általánossá válnak. A sokk kivédésére az akkori gazdaság- politikának programcsomagot kell kidolgozni. Meg kell menteni azokat a vállalkozásokat, amelyek az új légkörben eladhatatlan terméket produkálnak, és modem termékszerkezet kialakítására kell késztetni őket. További feladat lesz a gazdaság modernizálása és az eurokom- form rendszer bevezetése.

— Egyes elemzők arra számítanak, jó esély nyílik a elmaradott térségek felzárkóztatására. Ön hogy látja ezt?

— Amikor a tervgazdálkodás helyébe a piaci szemlélet lépett, minden egyes térségnek meg kellett volna határozni azt a tevékenységi irányt, amelyet követve a legköltségkímélőbb úton képes olyan terméket előállítani, amivel ki tud lépni a piacra. Nagy hiba, hogy ez az állapotfelmérés még nem történt meg. Továbbá, konkrétan meg kell jelölni, hogy belső, illetve európai uniós forrásból milyen beruházásokat hajtanánk végre. A döntéskor minden esetben a komparativitás elvét kell érvényesíteni. Térségünkben, ahol az előnyt kimondottan a mező- gazdasági termékek előállítása jelenti, a mezőgazdasági térségi

fejlesztést kell előtérbe helyezni. A termékelőállításban modernizálni kell a termelésszerkezetet. Olyan EU-komform termékeket kell előállítani, olyan technológiával és akkor, ami az unióban kelendő. Fontos a szemléletváltás. A vállalkozás beindításakor a korábbiakhoz képest fordítva kell cselekedni. Az első: el kell végezni a piacfelmérést — eldönteni, hogy mi lesz az a termék, amelyet előállítunk, s az milyen áron fog elkelni. A bevételből visszafelé számolva kell meghatározni a vállalkozásra fordítandó költséget. Ez nem más, mint a modernizálás igénye. A modem termelés a költségkímélő termelési formát jelenti. Nagy jelentőséget kap a lakossági és a vállalkozói megtakarítások tőzsdén, illetve kereskedelmi bankokon keresztüli visszaáramoltatása a termelési szférába. Óriási lesz a beruházási igény, ám azt senki ne gondolja, hogy az EU az egész fejlesztési finanszírozást magára vállalja. Az unió hozzátesz, mert a fejlődés neki is érdeke, de a saját megtakarításaink az elsődlegesek.

— Az átállás egy sor technikai kérdést is felvet.

— A technikai problémák abban gyökereznek, hogy a pénz a gazdaság és a társadalmi lét teljes egészét behálózza. A

pénz- forgalom valamennyi területén gyökeres változások lesznek: a pénztárgépektől kezdve, a banki műveleteken keresztül, a fogyasztói vásárlásokig technikai cserét kell végrehajtani. Új nyomtatványok készülnek majd, s a cégeknek a szakmai háttér biztosításáról, a dolgozók továbbképzéséről is gondoskodni kell. Mindebből látszik, drága mulatság lesz az euro befogadására alkalmas rendszer kiépítése. Ez

a rendkívül költséges folyamat várhatóan többféle forrásból valósul meg. Számíthatunk az EU vissza nem térítendő támogatására, s valószínűleg államhiteleket is lehet igényelni. A harmadik részt sajnos a nemzetgazdaságnak „le kell nyelni”, például be nem fizetett adó formájában. Az állam szerepvállalása pénzügyi döntés kérdése. Mert leZabla a nemzeti valutákra

Nincs új a nap alatt! — a bibliai mondás az euro esetében is igaz. De lássuk, milyen gazdasági folyamatok vezettek odáig, hogy jövő év január 1-jével megjelenik az egységes európai valuta. Mint azt Karácsonyi Pétertől hallottuk, a világkereskedelemben a század elején a nagy szabályozó az arany standard rendszer volt. A különböző nemzetgazdaságok a saját fizető- eszközüket közös értékhez, az egy uncia aranyhoz viszonyították. így a világkereskedelemben a valuták egymás közti megfeleltetése is azonos volt. A komparativitás elve uralkodott, a meghatározó az volt, hogy melyik országban hogyan, milyen önköltséggel állították elő az adott terméket. Azok az országok gazdagodtak meg, amelyek ugyanazt az árut olcsóbban vitték piacra.

Az első világháború után az arany standard rendszer felbomlott, s a nemzeti valuták értékét az országok maguk állították be. Ezzel újabb fogalom jelentkezett, a vásárlóérő-érték, amely azt fejezi ki, hogy adott ország, adott költségen, milyen nemzetközileg elfogadott áron tudja értékesíteni a saját termékét. Ezek az értékek rendkívül eltérőek. Abban az esetben, ha a vásárlóerő-érték által megállapított valuta belső értéke és a saját nemzetgazdaság által megállapított valutaérték között földrajzilag különbség van, akkor arbitrázs lehetőség alakul

ki. Az arbitrázs a tőzsdei spekulációk mozgatórugója. Sokan ugyanis úgy spekulálnak, hogy semmiféle gazdasági művelet nincs a háttérben, kimondottan az árfolyamkülönbségeket használják ki. Ha például egy schilling tíz forint a budapesti valutaváltóknál, Bécsben pedig 15 forintért adnak egy schillinget, akkor azt itthon veszik meg, és Bécsben adják el. Egy ilyen üzletnél öt forint nyereséget hoz minden egyes tranzakció. Ez az a spekulációs pénz, amely ma a nemzetgazdaságokat és a világkereskedelmet nagymértékben befolyásolja.

A közgazdász rámutatott, az utóbbi évtizedben a lebegtetett valuták értékkülönbözete és a spekuláció óriási méretet öltött. A spekulációs pénz ma a nemzetközi kereskedelemben a felmérések szerint mintegy húsz százalékban vesz részt. Ilyen körülmények között a pénzpiac szinte kezelhetetlen. Amelyik országnak gyenge az ipari termelékenysége, nagy az államadóssága, ahol a lebegtetett valuta értéke máshogy van értékelve, mint a nemzetközi megmérettetésben, az hátrányban van azzal az országgal szemben, amelyik erős valutával, jól beállított valutaértékkel rendelkezik. Ez hosszú távon fékezi a nemzetközi kereskedelmet. Az Európai Unió az egyes országok valutájának kordában tartására hozza most létre az eurót. (r)

ben ugyanis megfogalmazódott, hogy amennyiben a forint- euro átváltási érték a forintot háttérbe helyezi, akkor a forinttól úgy érdemes megszabadulni, hogy menet közben valamilyen más euro-komform valutára váltják át. Dollárt, márkát, svájci frankot vásárolnak, ki mihez jut majd hozzá. Ezeknél esetleg kisebb az átváltási veszteség. A magyar lakosság eddigi közgazdasági érzékét figyelembevéve ez valószínű így zajlik majd le.

Mire jó az EURO?

— Kiszorítja a világkereskedelemből a spekulációs ügyleteket. Az arbitrázsban lévő profit nem a spekulánsokat gyarapítja, hanem a tőzsdére kerül, úgy, hogy a teljes megtakarítás beruházásokban hasznosul. Ez gazdasági fellendülést eredményez, új munkahelyek létrehozására ad lehetőséget.

— Csökkennek a banki kamatok.

— Megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmet.

— Megint előtérbe kerül, hogy valóban vannak- e komparatív előnyök egy- egy termék előállításában. Hazánk a mezőgazdaság terén élvezhet előnyöket, hiszen egyes termékek sokkal gazdaságosabban, olcsóbban termelhetők meg, mint más országokban. (r)

— Félő, a közös valuta nem csak a világkereskedelemben, de a pénzhamisítók előtt is határtalan lehetőségeket nyit.

— Tudomásom szerint az euro hamisíthatatlan pénz. Bonyolult multifunkcionális technikával készül, digitális jelet is tartalmaz majd. Épp ellenkezőleg, én a pénzhamisítók alkonyát látom, a „mesterségük” kihalt szakma lesz.

Csath Róza