Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-13 / 189. szám

Véradás, (d) Véradóna­pot rendeztek augusztus 11- én Vésztőn. 106 donor közül 105-en adtak 42 liter vért. A vésztői vöröskeresztes tit­kár, Kovács Istvánná hálás a véradóknak és a helyi Sinka István Művelődési Központ­nak a nap sikeréért. Ványai bizottság, (i) A dévaványai képviselő-tes­tület már megválasztotta az őszi helyhatósági választá­son közreműködő helyi vá­lasztási bizottság tagjait. A bizottságot Fekete András, dr. Hegedűs István és Takácsné Papp Éva alkotja. Egybázzászló. (i) Me­gyénkben csupán Füzes­gyarmaton folyik aktív unitá­rius hitélet. Ám a Füzes­gyarmati Unitárius Egyház- község sem rendelkezik ma még unitárius egyházzászló­val. Most viszont úgy tűnik egy éven belül megkapják a gyarmatiak az áhított zászlót. Sírrongálók. (cs) A gádorosi temetőben kedden éjszaka nagy robajjal dőltek le a síremlékek. Két nagy- szénási vandál a szesszel szerzett erejével igyekezett bírókra kelni a kevés ellen­állást tanúsító kődarabokkal szemben. A lakossági beje­lentésre odaérkező orosházi rendőrjárőrök elfogták a 19 éves Gy. Jánost és a 20 esz­tendős V. Andrást, akik nem ismeretlenek az egyenruhá­sok előtt, hiszen betöréses lopásaikkal felhívták már magukra a figyelmet. Kevesebbet, (i) Körös- nagyharsány az önhibájukon kívül forráshiányos önkor­mányzatok pályázatán a kért 12 millió 600 ezer forint he­lyett csupán 7 millió 145 ezer forintot kapott meg. így a község kénytelen további karcsúsítani kiadásait. Halál a 44-esen. (ke) Halálos kimenetelű baleset történt tegnap délelőtt a 44- es főúton, a 99-es kilométer­kőnél. A baleset okozója egy kiskőrösi, 29 éves férfi volt, aki előzés közben bele­rohant egy szabályosan bal­ra kanyarodó tehergépkocsi­ba, s a helyszínen életét vesztette. A tehergépkocsi vezetője szerencsére nem sérült meg. Aki bővebb in­formációval tud szolgálni a baleset körülményeiről, hív­ja fel a rendőrséget a 66/444-833-as telefonszá­mon. MEGYEI KÖRKÉP 1998. augusztus 13., csütörtök Noémit Görögországban érte a Mr Nyert és utazott is volna A gyulai Szigeti Noémi külföldi utat nyert la­punk egyhetes nyereményjátékán, ahol a meg­fejtés a nyaralás szó volt. A fiatal lány Délibáb utazási Iroda jóvoltából egy hetet tölthetett volna a görög tengerparton, ha... A görögországi útra nem ő, hanem a szülei men­tek el. A családban egy főre már befizettek Görö­gországba, majd a másik is meglett, kis szeren­csével. Noémi ugyanis Korfun nyaralt a barátnő­jével, amikor megtudta, hogy nyert. Nagymamá­ja telefonon gratulált neki, ám először azt sem tudta, miért. Később derült ki, valójában miről van szó. Amikor elmentünk Noémihez, hogy beszámol­jon az útról, éppen húgával és annak barátjával fi­nom ünnepi ebédet készítettek a nyaralásból ha­zatérő szülőknek. A szülők tegnap fáradtan, de élményekkel gaz­dagon tértek haza. Noémi anyukája, Szigeti Lászlóné elmondta, hogy szép és tartalmas hetet töltöttek Görögországban. Most finom ebéd és tor­ta várta őket, hiszen születésnapot is ünnepeltek. A szülők tehát boldogan tértek haza, amit ezzel a mondattal fejeztek ki: „Egyik örömből a másik­ba”. K. E. Képünkön a nyertes Szigeti Noémi, kiskutyá­jával FOTÓ: SUCH TAMÁS Elindultam, drága Pádre! Budapesten, a Farkasréti te­metőben helyezték örök nyu­galomra tegnap Szántó Piros­ka festőművészt, Vas István költő feleségét. A búcsúbeszé­det Göncz Árpád köztársasági elnök mondta, a szertartást Bajnai István mezőhegyesi es­peresplébános végezte. A Szent György plébániatemplom lel­készével a szomorú esemény előtt telefonon beszélgettünk. — A művésznő munkásságát csaknem húsz éve ismerem. Korábban készített egy teljes Biblia-sorozatot pasztellel, amit könyv alakban is kiadtak. Ez egy gyönyörűségesen szép kö­tet, pompázatos képekkel. Ké­sőbb ugyanezek a képek diafil­men is megjelentek. Eveken ke­resztül felhasználtam őket a hit­oktatásban — mondta Bajnai István. — Hogyan lett ebből szemé­lyes ismeretség? (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően dr. Karsai Jó­zsef dokumentumokkal és egy teljesen megbízhatatlanul mű­ködő, ámbár vadonatúj gabona- minőség-vizsgáló készülékkel bizonyította, hogy a felvásárlók kényük-kedvük szerint minősí­tik a búzát. Megismételte a ked­di tüntetésen elhangzott követe­lést: a takarmányként felvásá­rolt, de kenyérgabonaként to­vább adott búza árkülönbözetét az állam fizettesse be az inter­venciós alapba. Szorgalmazta — Úgy, hogy meghívtam a művésznőt egy, a templomunk­ban megrendezendő önálló kiál­lításra. Utána nem szokványo­sán alakult a kapcsolatunk. Rendszeresen telefonáltunk egymásnak, többször meg is lá­togattam. Sokszor mondta vic­celődve, hogy ő az én nagyma­mám. Egy interjúban úgy nyi­latkozott, hogy olyan gyönyörű kiállítást még nem rendeztek neki, mint Mezőhegyesen. A halála előtt két héttel azt mond­ta nekem a telefonba: drága Pádre, elindultam az utolsó úton. Néhány nap múlva üzent az őt gondozó keresztlányától, Anikótól, hogy örülne, ha lát­hatna engem. A János kórház­ban feküdt, szerdai napon láto­gattam meg. Vasárnap elhunyt. Anikótól kaptam a szomorú hírt, s a felkérést, hogy szeret­nék, ha én végezném a szertar­tást... Ménesi György továbbá, hogy a gázolaj - támogatás visszaigénylése a ko­rábban bevált gyakorlat szerint történjék. Az indulatos bekiabálások­tól, lehurrogásoktól sem men­tes tanácskozás végén a kül­döttség vezetője kijelentette, hogy a panaszokat továbbítják a döntéshozóknak, s a tárca ezek figyelembevételével nyolc napon belül újabb intézkedése­ket hoz a gabonaválság enyhí­tésére. M. Gy. Nem ürítettek Eleken Az egyik párt eleki szervezete hétfőn délelőtt 27 meghívót do­bott be a levélszekrénybe az eleki postán. Miután szerdán reggel még a helybeli címzettek egyike sem vette kézhez a leve­let, a párt képviselője az eleki hivatal illetékesével felnyitotta a levélszekrényt, melyben né­hány más levél társaságában ott rejtőzködött az a 27 is. Vajon igaz-e a hír? — Valóban így történt — vá­laszolta kérdésünkre Németh Mária, a Gyulai Postahivatal vezetője, akinek irányítása alá tartozik az eleki hivatal is. — Az érintett kézbesítő feltehető­en azért feledkezett meg felada­táról hétfőn is, kedden is, mert a szokásosnál lényegesen több munkája volt. Ez persze nem mentesíti mulasztását. Elismer­te hibáját, elnézést kért, s azon­nal maga kézbesítette a levele­ket a címzetteknek. Úgy tudom, a küldemény tartalma nem vesztette el aktualitását. Azért is sajnálatos az eset, mert kife­jezetten jó dolgozóról, kollégá­ról van szó, akinek munkáját la­kossági elismerés is övezi. Re­mélem, hogy a vidékre feladott néhány levél kézbesítési kése­delme sem okozott senkinek kárt. K. A. J. „MIT NEHÉZ TITKOL­NI? TÜZET! MERT NAP­PAL A FÜST ÁRULJA EL ÉS ÉJJEL A LÁNG.” (Goethe) Nyolc napon belül újabb intézkedések A szabvány megváltoztatását kérik VÉLEMÉNYEK Őrlődő élet(ek) A fáskamra előtt ült az öreg, és kaszát vert. Gör­nyedt a háta, akár a kemence búbja, szakadozott kalapjában a búzakalász. Keze ütemesen kopog­tatta az üllőt, néha meg-megált, és ujjbeggyel megvizsgálta a kasza élét. Szemüvegét feljebb tolta, és folytatta a munkát. Nagy ünnep volt az a nap, mert az aratókaszát verte a nagyapám. Napbarnított arcán gyerme­kes huncutság^ bujkált, és lelkében már a nagy napra, az aratásra készült. O, aki hadifogolyként az oroszok vendégszeretét is élvezte, tudta, hogy mi az élet. „A gabona az élet, az érték!” — bölcselkedett, s mikor kiért a föld végére, az első kaszasuhintás előtt mindig keresztet ve­tett. Aratni kezdett. Nem is munka volt az, hanem szertartás. Rendbe dőlt a búza, kévébe került és keresztbe. Még a véletle­nül elkallódott, szárukról leszakadt kalászokat is összegyűjtötte az öreg, hogy az se vesszen kárba. Akkor valóban élet, érték volt a búza. — Az istenét, miért nem írja már le valaki, hogy mi itt az igazság? — adta fel a bökőt a minap egyik ismerősöm, aki ott­honosan mozog a mezőgazdaságban. — Elmondom én, hogy mi van itt. Az állam kényszerűségből a vanra vesz, a tavalyi bú­zatermés nagy része raktárban, a magyar szabvány pedig olyan búzát követel, ami nem létezik. A hazai gabonapiacot honi és külföldi lobbik igazgatják. A malmok őrölnek, és örülnek a mesterségesen lenyomott áraknak, a nagykereskedők aratnak, az egyszerű termelők csak kaszálnak, tehetlenségükben pedig, magukban őrlődnek. Szántani, vetni jövőre is kell, de mondja már meg valaki, miből, ha nem adta el a búzáját a termelő? A legtöbben még az állami beszállítóhelyig sem viszik a gabonát, bagóért lökik oda a markukat dörzsölő kereskedőknek — fújta egy szusszra. A gabonakérdés, ami egyesek szerint megoldódott, nem csak egyéves probléma. Vagy ma már nem élet, nem érték a búza? Megváltozott a világ? Both Imre Amikor a sajtó hatalom — Ez nem igaz, hogy minden évben így megy. Össze akarják vonni az iskolában az osztályokat, több pedagógust meg elbocsátani. A polgármes­ter csak a saját érdekeit nézi. Miért mindig a gyerekeken spórol az önkormányzat? És ömlik, ömlik a panasz megállíthatalanul a telefonból. Itt már senki más, csak a „SAJTÓ”, segíthet. El kell kapni annak a gaz polgármesternek a frakk­ját, hát mégis, mit képzel magáról! írja csak meg az újság, majd megtudja mindeki, milyen is itt nálunk a képvi­selő-testület, majd nem fognak rájuk szavazni ősszel — kiabál a telefonkagyló. Az újságíró természetesen ráharap a témára, elvégre közér­dek, ráadásul maga is pedagógusi múltját tagadná meg, ha nem szállna síkra az oktatásért. Hegyezi a ceruzáját, képzeletben már tollára tűzi a polgármestert a képviselő-testülettel együtt, és az olvasók hozsannájától megdicsőülten bevonul a sajtótör­ténelembe. Persze nem eszik olyan forrón a kását. Várjunk egy kicsit, mondja a haragos panaszos. Most mennek tárgyalni a polgár- mesterrel, ha annak vége, újra jelentkeznek, és akkor kitálal­nak, ki, mindent a nyilvánosságnak. Megdicsőült bevonulás elhalasztva. Az újságíró vár, közben hegyezi a ceruzáját egy napig, majd nem bírja tovább, és hívja a panaszost. Tárgyalások még folyamatban, mondja a pana­szos, várjunk még azzal a sajtónyilvánossággal, most még nem alkalmas kitálalni. Az újságíró megértő, vár, és tovább hegyez. Ismét eltelik egy nap, kettő, a panaszos csak nem akar kitálal­ni. Újabb telefon. — Már nem aktuális a téma — mondja üdén a telefon. — Megegyeztünk a polgármesterrel, ha nem lesz cikk, nem vonják össze az osztályokat, és nem küldik el a pe­dagógusokat. Inkább ne írjon semmit, nem nyilatkozom! Meg­dicsőült bevonulás a sajtótörténelembe — bizonytalan időre el­napolva. De legalább az újságíró segített megoldani egy prob­lémát. Hiába no, a sajtó hatalom! Kovács Attila Nincs előrelépés a vadászterületi háborúban Vadászlak idegen területen? A közíró az újságban vár választ (Folytatás az 1. oldalról) a képviselőcsoport számára ez­zel kapcsolatban nincs több mondanivalója. Ezt megerősí­tendő, átadott a képviselőknek egy nyilatkozatot, majd elkö­szönt. A képviselőcsoport úgy döntött, Józsa Lajos nyilatko­zatát a soron következő au­gusztusi ülésen a képviselő- testület elé terjeszti. Ünnepi nyitva tartás (Folytatás az 1. oldalról) Mindenki elismerte azt. Vilá­gossá lett: a szabálytalanul Hidasháti Rt.-nek, békési Kittenberger Vt.-nek juttatott eddigi területen négy vadászte­rületet kell kialakítani. Tarhos és Bélmegyer — a többségi földtulajdonosi akarat alapján vadászati joggal lefedett — sa­ját közigazgatási területéből összesen 2500 hektárt engedne át abból a célból, hogy a Hidasháti Rt. is ki tudja alakíta­ni a törvényben minimálisan meghatározott 3000 hektáros „vadászmezőt”. (A hidashátiak javaslatában szereplő terület szélessége kisebb a megenge­dettnél.) Amikor a bélmegyeriek kifej­tették, egyedül is készek meg­egyezni a Hidasháti rt.-vel, ki­derült: a vezérigazgató-helyet­tes velük előzetesen, szóban már megállapodott. A bélmegyerjek nehezményezték is: akkor most miért nem tartja ehhez magát?! A vitában egy újabb érdekes körülményre de­rült fény: a területi egyezkedés során a Hidasháti Rt. vadászte­rületének kialakításához éppen az eddigi (jogilag nem világos kapcsolódású) szövetséges, a Kittenberger Vt. nem kíván hozzájárulni egyetlen négyzet- méterrel sem. Elhangzott, hogy az rt.-nek a két település köz- igazgatási területén mindössze 1000 hektárnyi földje van, a fal­vak viszont 2500 hektár vadá­szati jogáról mondanának le ja­vukra. Mivel patthelyzet alakult ki, szünetet tartottak. A vissza­térő vezérigazgató-helyettes közölte: nem fogadja el a tele­pülési javaslatokat. Ekkor a tarhosiak és a bélmegyeriek to­vábbi engedményeket tettek a megegyezés reményében, ám a válasz elutasító volt: a vezér­igazgató-helyettesnek nincs jo­ga dönteni. Akkor miért nem jött el a vezérigazgató? — hangzott a költői kérdés. A bélmegyeriek kijelentették: ők nem mennek többet a vezér- igazgatóhoz, mert amikor men­tek, megalázta őket. A tarhosiak és a bélmegyeriek is kijelentet­ték: ez volt utolsó ajánlatuk, ha a Hidasháti Rt. nem fogadja el, akkor a közigazgatási területük egészén kérik vadászterületeik kijelölését. (Ez azzal a furcsa következménnyel járna, hogy az országos és megyei vezetők által a múltban és a jelenben is előszeretettel látogatott, s nem az rt. saját földjén, hanem a Dalerd Rt. erdejében álló rész­vénytársasági vadászház a bél­megyeiek vadászterületére ke­rülne.) A tárgyalás azzal ért vé­get, hogy dr. Bodnár György hi­vatalosan is benyújtja a hivatal­nak utolsó kompromisszumos javaslatukat. S ha a Hidasháti Rt. elutasítja azt, akkor a tele­pülések teljes közigazgatási te­rületére kiterjedő, kellő mérté­kű jogosultsággal alátámasztott vadászterület-kialakítási kérel­mük teljesítéséhez ragaszkod­nak. A határozatok meghozata­láig egyre kevesebb az idő... Kiss A. János Hogyan készüljenek fel a házi­asszonyok augusztus 20-ára? Hí­reink szerint több vállalatnál le­dolgozzák a 21-ei pénteki munka­napot az előző (tehát a mostani) szombaton, így joggal számíthat­nak „négynapos” ünnepre. A vásárlások jó időzítése érde­kében megkérdeztünk néhány na­gyobb békéscsabai élelmiszer- és ruházati elárusító egységet jövő heti, ünnepi nyitvatartásukról. Az Univerzál Áruház 15-én pénteken 9—18, 22-én szombaton 9—13 óra között tart nyitva, 21- én, pénteken pedig egész nap zár­va tartanak. Az Élésker-hálózat üzletei 16- án, szombaton 6—15, 21-én 6—13 pénteken, 22-én szombaton pedig szintén 6-—13 óra között tartanak nyitva. A Lencsési úti Jéé Diszkont és a Csemege Julius Meinl 16-án szom­baton 7—14, 21-én pénteken 7— 13,22-én szombaton szintén 7—13 óra között fogadja a vásárlókat A Jééé C+C Ipari úti áruháza 16-án, szombaton 7—15, 17-én, vasárnap 8—13, 21-én, pénteken 7—13,22-én, szombaton pedig 7— 16 óráig lesz nyitva. Augusztus 20-án az említett üz­letek mindegyike bezár. F. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom