Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-20 / 168. szám

ÉLETÚT

1998. július 20., hétfő

Vizslával és leopárddal a filmgyártásba — Hollywoodtól Szabadkígyósig

Kádár küldte külföldre

Hubert G. Wells olyan világhírű filmek állatidomárja, mint a Távol Afrikától, Elza és kölykei, Ragadozók, A dzsungel királynője, Dr. Doolittle, hogy csak a legismertebbeket említsem gazdag életműve hosszú listájáról. Wells úr tavasszal Békés megyében járt, hogy új filmjéhez, amely Fekete István Emberek között című regényéből készül, helyszínt keressen. A szabadkígyósi kastély megtetszett, Budapest környékén még megfelelő erdészlakot keresnek. A forgatás a tervek szerint szeptemberben kezdődik. A magyar származású hollywoodi állatidomárral életéről és hivatásáról beszélgettünk.

— Zalában születtem, ott nőttem fel, jártam az erdőt, mezőt, hamar a természet szerelmese lettem. Nagykanizsán végeztem a gimnáziumot, aztán volt egy év, amiről inkább nem beszélnék, amikor segédmunkás voltam egy motorgyárban. Majd bekerültem Homoki Nagy István filmexpedíciójába, a Cimborák című filmen dolgoztunk — kezdte az emlékezést Wells úr. — Az 1956-os forradalom után engem tulajdonképpen Kádár küldött ki, amikor azt mondta, hogy akinek itt nem tetszik, vegye a kalapját és menjen. Akkor én vettem a kalapomat és elmentem.

— Csak még valamiért „visszafordult”...

— Igen, januárban visszajöttem Bécsből, hogy vigyek magammal fényképeket, negatívokat, mert senki sem hitte el nekem, hogy idomár vagyok! Idomár? Az meg mi?! — kérdezték mindenhol. Láttam hát, hogy valami bizonyítékra van szükségem, visszaszöktem Sopronnál, ahol rövid időre elfogtak, aztán Budapesten összeszedtem a negatívjai- mat és egy vizslát, vele disszidáltam.

— Ausztriából rövidesen, ‘57 márciusában Amerikába került.

— Ahol az emigránsok szokása szerint, minden angol tudás nélkül az első munkám az volt, hogy söprögettem egy állami parkban. Hat hónap után, addigra valamennyire megtanultam angolul, elmentem New Yorkba, ott kaptam ápolói állást. Láttam, hogy Amerika a magánvállalkozások földje, és akkor átvitettem a vizslámat Ausztriából, addig osztrák barátaim gondozták, betanítottam és vele kezdtem el a műsoraimat. A következő lépés az volt, hogy egy leopárdot és a vizslát betanítottam egy számra, amiről úgy gondoltam, főleg night- klubokban adható elő. Elkezdtem járni az országot, egyszer Floridában léptem föl, ahol az előadás után egy úriember odajött hozzám és azt mondta: ez meglehetősen különös, szokatlan látvány, hogy két természetes ellenség együtt dolgozik. Mondta: rendező, a közelben forgat, kedve leime a két állatra forgatókönyvet írni. Miért ne, válaszoltam, megállapodtunk, kezet ráztunk. Azt hittem, soha többé nem fogom látni. De három hét múlva megint hívott: a forgatókönyv kész, gyere át KalifomiH. G. Wells ősszel Szabadkígyóson forgat fotó: such tamás

ába! S akkor, ’61-ben átmentem, így kezdődött.

— S tényleg, a leopárd meg a vizsla hogyan szerették meg egymást?

— Az a titka — ha van ilyen egyáltalában az állatok esetében —, hogy a vizsla felnőtt volt, a leopárd még kisgyerek. így a leopárd sose tudta meg, hogy a kisuj- jával is el tudná intézni a vizslát, aki mindvégig a főnök maradt, mert így szoktak össze.

—Tehát Kaliforniában kezdett filmezni.

— Ott megcsináltuk a filmünket. A filmszakmában nincs állandó állás, amikor az egyiknek vége, mindig valami más után kell nézni. A következő munkám, az első igazán nagy film Amerikában a Dr. Doolittle volt. Aztán Los Angelestől ötven mérföldre, a Jungle-landnek .nevezett telepen csináltuk az összes Tarzan-filmet, és itt kaptam állást a leopárddal meg a kutyával. 1969-ben, amikor a filmtelep főleg anyagi okok miatt bezárt, saját szakállamra kis vállalkozásba fogtam, úgy hívták: Animal Actors of Hollywood (Hollywoodi állatszínészek). Las- san-lassan összegyűjtöttem egy több száz tagból álló társulatot, elefántot, oroszlánt, tigrist, ezek különböző filmekben szerepeltek. Munkám során mind az öt földrészt láthattam, mindegyiken filmeztem. Magyarországon is jól ismerik az Elza és kölykeit, a Távol Afrikától című, kedvenc filmemet; no, valahányszor ezekben egy oroszlánt lát, az az én oroszlánom.

—Amerikából jött, foglalkozása filmes állatidomár. Rengeteg türelem, bátorság szükségeltetik,

A Ragadozók című filmből jól ismert kedvencével, az oroszlánnal

és valószínűleg minden egyes állat más bánásmódot igényel. A filmezés amúgyis eléggé zűrös, mozgalmas munka lehet, vadállatokkal, gondolom, különösen az.

— Valóban, az egyik legkomplikáltabb foglalkozás a világon az állatidomáré. Türelem is kell hozzá, de inkább szakértelem és bizonyos fokú tehetség, érzék, ami vele kell, hogy szülessen az emberrel, ha ez nincs, a siker is elmarad.

—Hányféle állattal dolgozik?

—Lovak kivételével majdnem mindennel. A lovat másokra hagyom, mert azt tartom, amit Churchill: a ló elől harap, hátul rúg és középen nagyon kényelmetlen.

— Igaz, hogy még az elején sólymokkal foglalkozott?

— Igen, de hamar kiderült, hogy a kutyákhoz is kell érteni. Aztán jött a két gepárd Afrikából, akkor már a vadmacskákkal is volt némi tapasztalatom, aztán fókák kellettek a filmhez. A változatosság hozzátartozik a munkámhoz.

— Az állatok szeretetét persze gyermekkorából hozta...

— Igen, az én családomban mindenki vadászott. S a vadászat összefügg a természet szereteté- vel, annak ellenére, hogy egyesek másként vélekednek erről. Kisgyerekként szerettem meg a természetet, már akkor legkedvesebb szórakozásom az volt, amikor kint csavarogtam csúzlival az erdőben.

— Lehet, hogy buta kérdés: van kedvenc állata, nagyon jól tanítható társa?

— Ez nagyon is okos kérdés! Mindig az afrikai oroszlán volt a kedyencem, és az is marad.

— Mit csinál, amikor kedvenc állata meghal?

— Sírok.

— Melyik a legkevésbé kiszámítható, a legveszélyesebb állat?

— Mindegyik állattal, amelyik elég erős ahhoz, hogy elintézze az embert, előfordulhat, hogy kitör belőle az ősi ösztön és támad. Ha lehet ilyet mondani, akkor a vadmacska a specialitásom, engem már minden vadmacska kilyukasztott, kivéve a jaguárt. Az csak azért nem, mert azzal nem vagyok hajlandó dolgozni.

— Bocsásson meg, mit jelent az, hogy kilyukasztotta? Megsebesítette?

— Alaposan. A jaguár jól tanítható, de egyik másodpercről a másikra változik az indulata, a cselekedete. Inkább maradok a leopárdnál, hasonlít rá, és azzal érdemes dolgozni. Egyik ismerősömnek, egy idomárnak iszonyatos balesete volt egy jaguárral: egyetlen harapásával öt csontját eltörte, olyan erő van benne. A jaguár a mumus, ezért nem dolgozom vele.

—Hogyan lehet bánni azokkal a félelmetes vadállatokkal?

— Nagyon óvatosan. Ki kell választani őket, a filmes idomítás egészen más, mint a cirkuszi. Az

arénában egyetlen ember van bezárva az állatokkal. A filmben szabadon kell engedni az állatokat: az én oroszlánjaim szabadon közlekedtek Afrikában, a fókáim szabadon úsztak a Csendes-óceánban, a farkasaim szabadon szaladgáltak Alaszkában, ez az egyik nagy különbség. A másik a felelősség, ami a csoport minden tagjára kiteljed: nekem a színészt és a világosítót éppen úgy meg kell védenem, mint magamat, sőt, még jobban. Az idomár, ha megsérül, sajnálom, de nem tragédia; ha valaki más megsérül, az viszont már tragédia. Ha valami baj van a színész és az állat között, én a testemet közéjük dobom.

— Nem félnek a színészek, teljes mértékben megbíznak az idomárban?

— Színésze válogatja, a legtöbb természetesen fél. Miért ne félne?! Én is félek, nem vagyok én hős, nem vagyok vakmerő ember! Igyekszünk tudományosan kiszámítani a dolgokat, felkészülni, amennyire lehet, elkerülni a veszélyt. A baj akkor kezdődik, amikor a színész vagy a rendező azt képzeli magáról, hogy ő az idomár. A legjobban akkor működik a dolog, ha a színész játszik, és az állatot a felvevőgép mögül az idomár irányítja.

— Mondana ismert színészeket, akik félnek a vadállatoktól, illetve akik nem?

— Legkevésbé Rex Harrison jön ki az állatokkal, még a tengerimalactól is fél! Remekül érzi magát a társaságukban Robert Redford és Meryl Streep. Persze a jelenetben, ahol az oroszlán bemegy az ökrök közé, Meryl Streep sosem volt ott, nyugodtan aludt a nairobi villájában, csak harmadnapra jelent meg a forgatáson. Egy női idomár kiváló dublőré még öt méterről is.

—Hány idomárral dolgozik?

— Ma már kevesebbel, de volt, amikor tizenöttel is dolgoztam. Mostanra leadtam a vállalatomat, inkább csak szervezek és irányítok. Legfőbb vágyam, hogy Magyarországon készítsek filmet. Fekete István Emberek között című könyvére megvettem a filmjogot ezelőtt négy évvel, írtam belőle forgatókönyvet, és rendezője is leszek minden idők egyik legjobb magyar filmjének. Szeptemberben elkezdjük a forgatást, segítőm Varga Adám, aki Békés megyei származású, és így jöttünk ide helyszínt keresni.

— Varga Adám producertől tudom, hogy többek között Bitskey Tibor, Szabó Gyula, Harsányi Gábor, Balikó Tamás, Konter László, Hegyi Barbara kapott szerepet a filmben. Ám a film előtt könyve is jelent meg hazánkban.

— A tsavoi emberevők és egyéb oroszlántörténetek című könyvem március végén jelent meg, a Nimród budapesti szerkesztőségében, vadász- és nagyobb könyvesboltokban kapható. Egyébként a Ragadozók című filmből ismert történeteket és a film előzményeit dolgozom föl ebben a könyvemben.

— Említette, hogy mind az öt világrészen forgatott már.

— Igen, és a kedvencem Afrika, ott forgattam már hússzor, s oda bármikor nagyon szívesen visszamegyek. Egészen pontosan Kelet-Afrikába: Kenyába, Tanzániába és Ugandába, mert ott a leggyönyörűbb a természet.

—A filmgyártáson belül a természetfilm speciális fejezet, amelynek az is a feladata, hogy természeti kincseink, a Föld értékeinek felmutatásával a környezetvédelemfontosságára is figyelmeztesse a nézőt.

— Mi mindenképp megpróbálunk a saját részünkről hozzájárulni a természet megvédéséhez. Az alapvető probléma azonban az emberiség fölszaporodása; ez a kis bolygó nem bír el ennyi embert, vagy sok ember, vagy sok vadállat. Véleményem szerint az utolsó elefánt már megszületett...

—Bár köztudott, hogy a természetfilm elkészítése igen költséges vállalkozás, az is tény, hogy az akciófilmekből áradó erőszaktól, vértől a nézők szinte menekülnek ezekhez a megnyugtató képekhez.

— A mi filmünkben nem lesz bankrablás, lövöldözés, ezt megígérhetem; mi az emberi érzéseket, a drámát és a humort szeretnénk felmutatni.

Niedzielsky Katalin

A kedves zsiráf a Dr. Doolittle című filmben kapott szerepet

KEDVEZMÉNNYEL GONDOLJON A JÖVŐJÉRE! Július 20-átol augusztus 20-áig

kedvezményes hirdetési lehetőséget ajánlunk meglévő és leendő partnereinknek.

A hirdetéseket a Békés Megyei Hírlapba, a Békés Megyei Hírlap Pluszba és a Vasárnapi Békés Megyei Hírlapba lehet megrendelni.

Az akció ideje alatt a hirdetőknek lehetősége van — minimum 15 000 Ft + áfa értékben — a hirdetéseket előre megvásárolni, melyeket augusztus 1-je és szeptember 15-e között a megrendelő által megjelölt napon (napokon) jelentetünk meg.

Felvilágosításért forduljon a Békés Megyei Hírlap hirdetésfelvételi irodájához:

Vásárlási érték

A vásárlás időpontja;

a névértékhez viszonyítva:

Július 20—31.

75%

Augusztus 3—12.

85%

Augusztus 13—20.

95%

Békéscsaba, Munkácsy M. u. 4. Tel.: (66) 446-552. Telefax: (66) 441-311.

ÉS A HIRDETÉSI TANÁCSADÓKHOZ:

i® Fedor Gábor, telefon: (66) 450-450,

tel./fax/rögzítő: (66) 442-257.

«y Őré Mihály, telefon: (66) 450-450, (30) 352-484.

i®- Palotás Zoltánná, telefon: (66) 450-450, 06 (30) 589-478.

■ár Mengyánné Filyó Katalin, telefon: (66) 450-450,06 (20) 291-775,

tel./üzenetrögzítő: (66) 482-474.

i®- Tóthné Lengyel Ilona, telefon: (66) 450-450, (30) 983-969. i® Kmetykóné Molnár Márta, telefon: (68) 311-656,06 (30) 354-414.

Más, meglévő kedvezménnyel nem vonható össze.

Robert K.-Strauss Johann Strauss

EGY FELEJTHETETLEN ROMANTIKUS ESTE!

JZichavi CsLaifiMMan

romantikus zongoraest,

amely 1998. július 24-én 19.00 órakor Békéscsabán a Jókai Színház Vigadó termében kerül megrendezésre.

Zongorázik:

MINDEN HÖLGYET MEGLEPETÉS VÁR!

Belépőjegyek kaphatók:

Békéscsabán a Filharmónia irodájában.

Andrássy út 24—28. Telefon: (66) 442-120.

(3962)