Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-18-19 / 167. szám

1998. július 18-19., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 Harminc év után vallott a volt KGB-s tiszt a gyanús balesetről Kik ölték meg Gagarint? Március végén volt harminc éve annak, hogy tragikus balesetben életét vesz­tette Jurij Gagarin, az első ember, aki megjárta a világűrt. Az évforduló kap­csán az űrhajós rejtélyes halála ismét a figyelem középpontjába került. Igor Morozovnak, a Lityeraturnaja Gazeta munkatársának sikerült bejutnia az orosz védelmi minisztérium föld alatti kísérleti intézetébe, ahol saját szerié­vel láthatta azokat a leplombált fekete konténereket, amelyek a Gagarinnal és Szerjoginnal lezuhant MÍG—15-ös vadászgép maradványait tartalmaz­zák. A korabeli parancs szerint „örökre megőrizni” felirat olvasható rajtuk. A haláleset felderítésével foglalkozó kormánybizottság jelentéséhez viszont ű sem tudott hozzáférni. A Gagarin elleni összeesküvést kutató nyomozása során azonban egy közeli szemtanúra bukkant: Venjamin Ruszjajevre, a KGB egykori tisztjére, aki évekig Gagarin személyi test őre, tanácsadója, sofőrje és közeli barátja volt. Ruszjajev állítása szerint már egy évvel a tragikus baleset előtt gyanús és titokza­tos dolgok történtek védence körül. A történet valamikor 1967 telének végén kezdődött, Gagarin ekkor Vlagyimir Komarov első tartalékaként ké­szült a Vosztok—1 új típusú űrha­jó áprilisi útjára. Az utolsó pillanatig fennállt a lehetőség, hogy Komarov helyett a dublőr repül. Elég lett volna, hogy az utolsó or­vosi vizsgálaton magas vérnyo­mást állapítsanak meg, s az első tartalék lépett volna a helyére. Komarov körül furcsa dolgok tör­téntek. Mintha valaki azt tervezte volna, hogy ne ő repüljön, hanem Gagarin. A tréning során valaki a 11 G extrém fokozatra állította a terhelést, holott 8 G volt a norma. Komarov nehezen tért magához, szívpana­szai voltak. Ráadásul Komarov azt is tudta, hogy az űrhajó nincs kellőképpen felkészítve a rajtra, ami szintén ha­tással volt a lelkiállapo­tára. Mégis beült az űr­hajóba, hogy ne az első tartalékra háruljon a ve­szély. Ruszjajev elmesélte, hogy Gagarin felállított egy specialistákból álló csapatot, hogy vélemé­nyezzék az új űrhajó műszaki állapotát. A le­let egyértelmű volt: A Szojuz—1 nincs felké­szülve a rajtra, a repülést mindenáron el kell ha­lasztani. Ruszjajevnek kellett elvinnie a műszaki vizs­gálat eredményét tartal­mazó levelet Konsztan- tyin Makarov tábornoknak. Makarov a KGB harmadik közigazgatásának ve­zetőjéhez, Fagyejkinhez küldte a leve­let, az meg egy alacsonyabb rangú be­osztottjához, Georgij Cinevhez indítot­ta Ruszjajevet a levéllel. Bár Cinev formálisan csak egyszerű osztályveze­tő volt, az eset súlyára utal, hogy az ügy minden felelőse hozzá irányította a szakértői véleményt. Cinev ugyanis az egyik legközelebbi barátja volt Brezsnyevnek, akivel együtt harcolt a Gagarinnak, a világ első kozmonautája vadászgépének légifolyosójában váratlanul azonosíthatatlan repülőgép jelent meg háborúban. Állítólag rokoni szálak is összekötötték őket. Makarov és Fagyejkin arra számí­tott, hogy ez a legmegfelelőbb út a le­vélnek a legfelsőbb vezetéshez való eljuttatására, hiszen csak az dönthe­tett a repülés elhalasztásáról. A dol­gok azonban egészen másképp ala­kultak, mint azt Makarov és Fagyejkin remélte. Mindenkinek tá­voznia kellett, aki valamilyen kap­csolatba került a levéllel. Makarovot elbocsátották anélkül, hogy nyugdíjat kapott volna. Fagyejkint pedig súlyos betegsége ellenére a rossz klímájú Iránba küldték huzamosabb időre, ahol hamarosan meghalt. A posztjára Cinev került. Ruszjajevnek nincs tudomása róla, mi lett a sorsa a veszélyes tartalmú le­vélnek. Egy azonban biztos: április elején Gagarin és Komarov elutaztak Bajkonurba. Huszonharmadikán fellőt­ték a Szojuz—1 űrhajót. Komarovból huszonnégy óra múlva csak egy ma­réknyi hamu maradt — a leszállás pillanatában nem nyílt ki az ejtő­ernyő, s az űrhajó iszonyatos sebesség­gel csapódott a föld­be. Gagarin Bajko- nurból visszatérve azonnal Ruszja- jevhez sietett. Gagarin a hatalmas kutatómunkáról beszélt, amelynek meg kellett volna akadályoznia a tragédiát. Ennek eredményeit az „Elsőnek” is meg kellett kapnia. „Magam megyek el hozzá” — mondta Gagarin, miközben azon tépelődött, vajon sikerül-e bejutnia Brezsnyevhez. Igaz, hogy az ünnepi felvo­nulások idején sokszor álltak együtt a mauzóleum tribünjén, de Brezsnyev, Hruscsovval el­lentétben sosem be­szélt vele ko­molyabban. Brezs­nyevnek ugyanis más kedvence volt a Csil­lagvárosban: Beregovoj. Testi hason­lóságuk mi­att egyesek arra gyana­kodtak, hogy apa-fiú kap­csolat van köztük. Ami­kor egy alka­lommal Be­regovoj meg­sértette Ga­garint, az úgy megsértődött, hogy kijelentette: amíg ő az űrhajósokat felkészítő központ he­lyettes vezetője, Beregovojnak nincs esélye az űrrepülésre. (Mellesleg Beregovoj már a következő űrhajóval felrepült.) Ez pár hónappal Gagarin ha­lála előtt történt. Gagarin a Szojuz—1 tragédiája után úgy döntött, hogy mindenáron bejut Brezsnyevhez. Ha az „Első” minden­ről tudott, és mégis megengedte a tra­gédiát, ő, Gagarin pontosan tudja, mit kell tennie. Pontosan így mondta, és a halálra rémült Ruszjajevnek már soha­sem sikerült megtudnia, milyen ered­ménnyel végződött az emlékezetes au­diencia. Nyugaton régóta közszájon forog a legenda, mely szerint Gagarin egy kor-, mányfogadáson Brezsnyev képébe löttyintette a pezsgős pohara tartalmát. Ilyen incidensre azonban Gagarin is­merősei közül senki sem emlékszik. Gagarin szerintük nem volt hisztéri­kus, robbanékony ember, a legtöbben kizártnak tartják, hogy ilyesmi megtör­ténhetett. Az viszont tény, hogy a világ első kozmonautája, aki azelőtt orszá­gok tucatjaiban megfordult, a Szojuz—1 tragédiája után már csak egyetlenegy külföldi úton vett részt. Nem engedték külföldre. Morozovnak nem sikerült kinyo­moznia, mi történt azt követően, hogy Gagarin kijelentette: pontosan tudja, mit kell tennie. De tény, hogy Gagarin sokak számára kezdett veszélyes len­ni. Fjodor Demcsuk, Gagarin egykori személyi sofőrje elmondta a riporter­nek, hogy a repülőgép-katasztrófa előtt Gagarin gépkocsijában rejtélyes mó­don háromszor is elszakadt a benzin­pumpához vezető cső. A sofőr mindig idejében felfedezte a hibát. Gagarinnak szerencséje volt. Ez 1968 februárjában történt, egy hónappal Gagarin tragikus halála előtt. Morozov több gyanús körülményre hívja fel a figyelmet Gagarinnak és Szerjoginnak a MÍG—15-össel való utolsó repülésével kapcsolatban. Töb­ben állítják, hogy Gagarinék vadász­gépének légifolyosójában váratlanul azonosíthatatlan repülőgép jelent meg. Ugyanilyen furcsa az is, hogy a MÍG pályáján légvédelmi lövedékek rob­bantak — éppen akkor tartottak légvé­delmi gyakorlatot. A legsúlyosabb kö­rülménynek azonban Morozov azt tart­ja, hogy a tragédia tanúi két robbanás­ról beszélnek, nem pedig egyről, amint az a vizsgálóbizottság jelentésében áll. Ezt a tényt Alekszej Leonov is meg­erősítette a riporternek, aki 1968. már­cius 27-én a tragédia helyszínén tartóz­kodott. Leonov az írásos vallomásában közölte, hogy a repülőgép becsapódá­sát követő robbanás előtt is volt egy robbanás, fent a levegőben... Amikor Leonov sok év után belepillanthatott egykori írásos vallomásába, szömyül- ködve tapasztalta, hogy meghamisítot­ták. Morozov felkereste Vjacseszlav Bikovszkijt is, aki harminc évvel ez­előtt a repülések vezetőjének asszisz­tenseként a Cskalov repülőtéren utol­sóként beszélt Gagarinnal — két-há- rom perccel a tragédia előtt. Szintén ő volt az első, aki észrevette, hogy a ra­dar képernyőjéről eltűnt a Gagarin va­dászgépét mutató pont. Azonnal felje­gyezte az időpontot. A vizsgálatot végző kormánybizott­ság jelentésében későbbi időpont sze­repel: a földre csapódó vadászgép fel­robbanásának az ideje. Olvastuk Sokat gondolok honfitársamra, gróf Almásy Lászlóra, akitől elvették a fel­fedezéseit, s akik aztán publikálták, csak arról „feledkeztek meg”, hogy mi a magyar Almásy érdeme. Nem akar­tam az ő sorsára jutni. Magyar kutató vagyok, azt hittem, Magyarországnak számít az, ha egy magyar felfedezést a magyar tudomány templomában jelen­tenek be. (Vörös Győző egyiptológus az őt ért támadásokról.) Optimista vagyok. Újra meg fognak je­lenni a közéletben a nagy formátumú emberek. (Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere.) Döbbenten nézzük, micsoda kegyetlen csata dúl a labda megszerzéséért, a lehetőség megragadásáért. Nincs kí­mélet a pályán. Ma ott tartunk, hogy tíz összecsapásból kilencet szabálytalan­nak lehet minősíteni, s ebből kettő­három kiállítással megtorolható lenne. (Mezey György, a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya a labda­rúgó vb-ről.) Ha Demszky Gábor elveszti a fővárost, mindennek vége. Legfőképpen annak az illúziónak, hogy kormányzásra al­kalmas politikusok gyülekezete a le­gendás szürkeállományt magáénak mondó párt. (Osztovits Agnes újság­író.) Könyv Debreczeni József: A miniszterelnök A második életrajzi kötet Antall Jó­zsefről. A szerző, aki a tragikus sorsú miniszterelnök környezetében dolgo­zott, s közvetlen közelről látta küzdel­mét a politikában, nyilván elfogult könyvet írt Antall Józsefről. (Az előző életrajz — Révész Sándor esszékötete — alighanem a másik oldalról volt el­fogult.) Ennek ellenére alapmunkának tekinthető Debreczeni könyve, olyan­nak, amelyet érdemes elolvasni, mert a hatalom csúcsáról láttatja — a minisz­terelnök sorsán keresztül — mindazt, ami velünk itt történt 1990—94 között. A monográfia vitára ingerel és intimi­tásokba, politikai kulisszatitkokba avat be, s ettől különösen izgalmas olvas­mány. Mis 8/t\«vti.áí; Pavarotti és a csodaszer Újabb prominens személy csatlakozott a Viagra-hívők táborához: Luciano Pavarotti. A 62 éves sztártenor ódákat zeng az új, amerikai potencianövelő szerről. A kék tablettát élettársa, a 28 éves Nicoletta ajánlotta az énekes fi­gyelmébe. A pirula — úgy látszik — annyira bevált, hogy a tenor és a tit­kárnő nemsokára új családot kíván alapítani. A súlyfeleslege nagy részétől nem­rég megszabadult tenor bátran él a szerrel, mivel a halálos áldozatok idős, szívbeteg vagy elhízott férfiak közül kerültek ki. Bár a gyógyszer Itá­liában még nem engedélyezett, de a Metropolitanben sűrűn megforduló énekes számára nem okozhat nehézsé­get a tabletta beszerzése. Baldwin elnök úr? Alec Baldwin politikai ambíciókat dé­delget. A’híres amerikai színész úgy gondolja, sikerrel pályázhatna a sze­nátusba. Távolabbi célkitűzései között pedig — nem is titkoltan — a Fehér Ház szerepel. Ötleteket bizonyára szá­mosat kap majd augusztus 1-jei parti­ján, amelyre Bili Clintonon kívül vagy száz demokrata párti politikust és színészt is meghívott. Felesége, a friss Oscar-díjas Kim Basinger egyébként nem lelkesedik az ötletért. Mint jó feleség azonban kitart férje mellett: „Ha Alec politikai pályát választ, akkor azt is együtt csináljuk.” Milyenek az esélyek? Sok amerikai szívesen látna a Fehér Házban olyan szép First Ladyt, mint Kim Basinger. Azt pedig, hogy egy színészből is le­het sikeres elnök, Ronald Reagan már bebizonyította. 20 millió dolláros könnyek Francis Ford Coppola pert nyert a hol­lywoodi óriás stúdió, a Warner Bros. ellen. A bíróság a céget 20 millió dol­láros fájdalomdíj megfizetésére köte­lezte. Az Oscar-díjas rendező azért perelt, mert szerinte a stúdió ellopta filmötle­tét. Coppola a szeretetre méltó fabábu, Pinokkió történetét akarta filmre vin­ni, méghozzá nem az eddig szokásos animációs formában, hanem hús-vér szereplőkkel. A stúdió azonban titok­ban leszerződött a rendező társával, Mauro Borellivel és kizárólagos jogot kötött ki magának a film megvalósítá­sára. A tervtől később elállt, a jogokat mégsem szabadította fel. Sőt, minden stúdiót megfenyegetett, hogy perrel él, ha bármelyikük Coppolával megvaló­sítja az ötletet. Az 59 éves rendező könnyekben tört ki az esküdtek előtt: „Életem ál­ma volt a Pinokkió” — zokogta, és ezzel mélységesen, úgy 20 millió dol­lár erejéig meghatotta a bíróságot. Az esküdtek úgy ítélkeztek, hogy „a Warner megakadályozta Mr. Coppolát legdédelgetettebb álmának megvalósí­tásában és ezzel minket is szegényeb­bé tett egy olyan filmmel, amelyet mindannyiunknak látnunk kellene” — nyilatkozta az ítélet után a rendező ügyvédje, Robert Chapman. A válás oka barna hajú és hosszú lábú Csak két napig hagyta egyedül férjét a szétköltözés után Demi Moore, de ne­ki ennyi is elég volt. Amikor vissza­tért, Bruce Willist már egy másik nő karjaiban találta. Az ifjú szépség, Liv Tyler, aki a színész lányát alakította az Egyesült Államokban most bemu­tatott, Armageddon című filmjében. A 43 éves akcióhős magánrepülő­gépét küldte a 21 éves Livért, akivel idahói farmján találkozott. Amikor Demi is megérkezett, dührohamban tört ki a félreérthetetlen szituáció és férje pimaszsága láttán. Hírek szerint máris beadta a válópert, pedig amikor szétváltak, szó sem esett a dolog hi­vatalos részéről. A film cannes-i bemutatóján töb­beknek is feltűnt, hogy Willis és Liv túlságosan jól megértik egymást, de ezt a film érdekében mutatott reklám­fogásnak tudták be. Most bebizonyo­sodott, hogy Willis tényleg odavan a hosszú lábú szépségért és Liv is ra­jongva nyilatkozott a sztárról, aki nemcsak a filmben, az életben is az apja lehetne. Demi Moore dührohama után beadta a válópert

Next

/
Oldalképek
Tartalom