Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-18-19 / 167. szám
1998. július 18-19., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Párizs Orosházára települt Az Orosházi Festők Csoportja több mint 30 évvel ezelőtt alakult A nagy költözködés Egyre többen teszik fel a kérdést: szükség van-e akkora kiadásra. Kik ölték meg Gagarint? Harminc éve vesztette életét a világ első űrhajósa. Veszélyes foglalkozások Amerikai statisztikák szerint a legbiztonságosabb szakma a balzsamozóké. Második helyen a könyvtárosokat találjuk. Annak valószínűsége, hogy a könyvtárban halálosan megsebesíthet egy könyv, egy hajszálnyival nagyobb, mint hogy egy hulla ránk támadjon. Jurij Gagarin az első emberként 1961- ben járt a világűrben. Az ezt követő harminchét évben tizennégy kozmonauta lelte halálát. Ha számításba vesszük, hogy a közel négy évtized alatt mintegy ezer űrhajós járt a világűrben, a halálos statisztika 1,4 százalékos, ami magasnak mondható. Vannak emberek, akik szeretik az életveszélyt, és szinte naponta kockára teszik az életüket. A legtöbb esetben még csak nem is a pénz hajtja őket, sőt nem is a kockázat, a veszély izgalma. Egyeseket csak a szürke tömegből való kitűnés inspirál. De ez sem általánosítható, hiszen a legtöbben az ismeretlenség homályában maradva végzik kockázatos munkájukat. Az indok gyakran nagyon egyszerű: másokon segíteni. Mi más ösztönözte volna például Peter Jährling amerikai , virológust, az amerikai tengerészet virológiái intézetének kutatóját, hogy a Lassa nevű halálos vírussal foglalkozzék, majd a Zaire-ban taroló Ebola-ví- rust kutassa? Később Venezuelában foglalkozott az agyhártyagyulladás egyik különösen veszélyes vírusával. Kutatócsoportjának köszönhetően ezrek életét sikerült megmenteni. Mark C. Lee űrhajós például gyermekkori álmát váltotta valóra. Nyolcéves korában, amikor Wisconsinban járt iskolába, a tanítója megengedte a gyerekeknek, hogy a televízióban megnézzék a Mercury űrhajó startját. Ez a gyermekkori élmény döntő hatással volt a kis Mark sorsára; ma űrhajószerelő. Sokan beismerik, hogy veszélyes hivatásuk űzése során gyakran éreznek halálfélelmet. Stan Williams amerikai vulkanológus például humorral szokta legyőzni a félelmét: „A feleségem nagyon megharagudna rám, ha egy vulkán vizsgálata során halálos baleset érne” — szokta mondogatni. Akadnak azonban olyan foglalkozások is, amelyek az első pillantásra teljesen ártalmatlanok, mégis halálos veszedelembe sodorhatják az embert. Az amerikai Merlin D. Tuttle, a denevéreket védelmező nemzetközi szervezet alapítója (Bat Conservation International) például szinte egész életét ezeknek a soMunkabalesetek Halálos munkabalesetek aránya az USA-ban a hivatalos statisztikák szerint (100 ezer dolgozóra számítva — 1996-os adat) mezőgazdasági bérmunkások 129 pilóták 97 azbeszttel dolgozó munkások 79 fémmegmunkálók 72 villanyvezeték-javítók 51 tűzoltók 49 szemetesek 40 teherautó-vezetők 40 taxisofőrök 22 A villanyvezeték-javítók a veszélyes foglalkozást űzők közé számítanak kak számára utálatos, ám teljesen veszélytelen élőlényeknek a kutatására áldozta. Mégis gyakran került életveszélybe. A venezuelai őserdőkben például kannibálokra bukkant, Peruban partizánok lőttek rá, Thaiföldön pedig lépten-nyomon kobrákkal találkozott. A veszélyes foglalkozásokról kialakult kép gyakran csalóka. Hivatalos adatok szerint a legtöbb halálos munkabaleset a közlekedésben fordul elő. A gépkocsivezető és a kocsikísérő foglalkozása a legveszélyesebbek közé tartozik. Hagyományosan veszélyes foglalkozás az öntőmunkásé, az építőiparban dolgozóé, a bányászé vagy például a fúrótornyokon dolgozó munkásoké. Talán furcsának tűnik, mekkora a békemissziót teljesítő katonák elhalálozási aránya. A katonák főleg a háborúkban esnek el, a békeszolgálatot teljesítő katonák elhalálozási aránya a csapatmozgások közben elszenvedett baleseteknél a legmagasabb. A világon létezik még egy „rizikós csoport”, amelynek vajmi kevés köze van a hősiességhez. A szegények közt is a legszegényebbek a bérmunkások, akik bármit hajlandók elvállalni anélkül, hogy a biztonsági előírásokat figyelembe vennék. Többségük bevándorló, illegális munkás. A halálos munkabalesetek aránya az ő körükben a legmagasabb. A munkaügyi minisztérium adatai szerint az USA-ban a mező- gazdasági bérmunkásoknál a leggyakoribb a halálos baleset. Az országban évente százezer bérmunkásból mintegy százhu- szonkilencen szenvednek halálos balesetet. Tomi, a legkedveltebb Tomiról fogok most beszélni, őt dicsérem, ha úgy tetszik istenítem. Tomi rendes „gyerek”, hófehér, mint a tiszta "ember lelke, s kitartóan hűséges, mint a szerető asszony. Tomi a miénk, velünk van közel harminc esztendeje, nem árul el bennünket, nem hagy el minket, Tomi a miénk. Tomiból csak egy van, Tomi örök, Tomi szeretve tisztelt, Tomi... Tomi a mosópor. Nyugodtan fogják rám, hogy ingyen reklámot csinálok egy multinacionális cég mosóporának, becsülettel vállalom, s még csak nem is szégyellem. Nem szégyellem, mert évekkel ezelőtt, amikor a Tiszamenti Vegyiművek szolnoki gyárát privatizálták, ugyanezeken a hasábokon (pontosabban két oldallal arrébb) azon keseregtem: Tominak vége. A multi megeszi, kidobja, jobbra, szebb csomagolásúra, a külföldön jól beváltra cseréli. A magyar szellem Tomija kettő nulla minősítéssel mehet a kettő nullába. Még akkor is, ha Tomi jobb, szebb, erősebb, mint idegenből idehozott társai. Tévedtem. Beismerem, nagyot tévedtem. A Tiszai Vegyiművek helyébe lépő Henkel Magyarország Kft. közleménye ugyanis a minap arról értesített, hogy 24,11 százalékos piaci részesedéssel a magyar háziasszonyok legkedveltebb hazai mosópora a Tomi. A mi Tomink, az 1969-ben kifejlesztett hőporlasztásos, szintetikus mosószercsalád. Annak ellenére maradt a csúcson Tomi, hogy a Henkel már 1988-ban — akkor még bérmunkában — gyártatott Szolnokon Persil, Weisser Riese és Perwoll termékeket, majd a mosószerüzletág megvásárlása után mintegy egymilliárd forintot ruházott be a Tisza- parti városban. A Tomi múltja, eddigi útja tehát sikertörténet, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a nagy hal nem mindig eszi meg a kishalat, vagy ha meg is eszi, a kishal nemes tulajdonságait megőrzi, ápolja. Gyakran a saját érdekében, hogy piacát megtartsa, sőt bővítse. Olyan időben, amikor szervezetek alakulnak a magyar áruk népszerűsítésére, a megszokott hazai termékek és ízek megőrzésére, továbbgyártására, jólesik olvasni-hírt adni Tomi sikertörténetéről. Egy kicsit legyezi hiúságunkat, emeli nemzeti büszkeségünket, erősíti magyarságunkat. Éljen sokáig Tomi — a magyar mosópor. Arpási Zoltán Békéscsaba, 1914. A motor-állomás, amikor még annak használták, s persze, anúkor meg működött a kisvasút. A lapot Margit küldte szüleinek, pontosabban édesanyjának, „Nagys. Puly Jánosné úrasszonynak.” Elújságolja nekik — idézzük —, hogy „4 nap óta remek szép idők vannak, tegnap délután a tanyán voltunk, igen kellemes volt.” A lapot október 18-án keltezték. Szép, aranyló október lehetett
