Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-17 / 166. szám

2 Sarkad VÁROS 1998. július 17., pénte

_____________________________________Semmelweis-napi kitüntetettek_____________________________________

„Az EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK MUNKÁJA FELELŐSSÉGTELJES”

Semmelweis Ignác születése napját, azaz július 1-jét az egészségügyi dolgozók minden évben megünneplik. Ugyanis ő vezette be szülészeti klinikáján először a klórmeszes kézmosást, amely a gyermekágyi lázas megbetegedéseket nagymértékben lecsökkentette. Életében tanításait nehezen fogadták el, ma

már az „Anyák megmentőjét” tiszteljük alakjában. A „Sarkad város egészségügyéért” kitüntetés átadását is e naphoz kötik. Ebből áz alkalomból beszélgettünk az idei két kitüntetettel.

Dr. Míves Piroska 15 éve dolgozik a sarkadi Tüdőgondozó Intézetben. Városunkon kívül további tizenkét község tüdőgyógyászati ellátását végzi kollégáival.

— Nagyon fontos lenne, hogy az emberek évenként rendszeresen eljárjanak tüdőszűrésre, mert így a betegségek még kezdeti stádiumban felismerhetők, tehát eredményesebben kezelhetők. Intézetünkben a tüdőszűrésen átesett betegek

Dr. Míves Piroska: „Nagyon fontos az évenkénti rendszeres tüdőszűrés”

röntgenfelvételeit értékeljük ki

— mondta a főorvos asszony.

— Sajnos a szociális körülmények romlása miatt újra felütötte fejét a tbc, amely cseppfertőzéssel terjed, ezért a betegek családtagjainak, munkatársainak is elengedhetetlen a szűrése.

— A kitüntetés hírén meglepődtem, de örültem. Szeretem a hivatásomat, munkahelyemet nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tartom.

Tóth Gábor né, a központi rendelő orvosírnoka is nagyon boldog volt, amikor megkapta ezt az elismerést. Örömmel tölti el az is, hogy 24 éve — amióta itt dolgozik — munkájával mindig elégedettek voltak.

— Úgy érzem, hogy munkámat nem csak a közvetlen főnököm, dr. Szabó László és dr. Bagyinka Zsuzsanna intézményvezető, hanem a betegek is elismerik —- kezdte szerényen mondandóját a kitüntetett.

— Sajnálom, hogy egykori

munkatársaim közül az egészségügyi pályát nagy részük elhagyta. Tudom azt, hogy az egészségügyben dolgozni nagyon felelősségteljes, de én bízom benne, hogy nyugdíjas koromig eleget tudok tenni hivatásomnak. —véká—

Tóth Gáborné: „Örömmel tölt el, hogy a munkámmal elégedet tek a kollégáim és a betegek is” fotó: fazekas lászli

Rövid híreink

Beszélgetés Horváth József közösségfejlesztővel

Cigány fiatalok klubja

Ötéves

A SZOCIÁLIS OTTHON

„Minden nap megszűnik valami, amiért szomorkodunk, de minden nap születik valami olyan, amiért érdemes élni és lelkesedni.” Herakleitosz ezen gondolatait választották mottóként az ötéves születésnap ünneplésére a sarkadi Szociális Otthon dolgozói. Ebből az alkalomból a Családsegítő, Gondozási és Szociális Központ összejövetelt rendez 1998. július 31-én 12 órakor a Gyulai út 8. sz. alatti otthonban.

Sarkadi nyertes

„Hagyd abba és nyerj!” Lám- lám, bárki bármit is mond, szenvedély ide vagy oda, mégiscsak érdemes leszokni a dohányzásról. Ugyanis a fenti címmel hirdetett versenyt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat annak reményében, hogy ha nagy nyereményekkel kecsegtetnek, akkor az emberek leteszik a cigarettát. Nem is volt hiábavaló a nagy igyekezet, hiszen sarkadi polgár nyerte a kéthetes gyulai strandbelépőt és az orvosi vizsgálatot.

Német tőke

VÁROSUNKBAN?

Egy német gyáriparos meghívásának tesz eleget Tóth Imre polgármester a napokban. A német úriember 1997-ben vette fel a kapcsolatot Sarkaddal, azóta háromszor járt már itt. Tóth Imre látogatásának célja: egy fémipari üzem telepítésének lehetősége városunkban. A cukorgyár bezárása miatt létszükséglet új munkahelyeket teremteni. Ezt pedig csakis úgy lehet, ha megyünk a lehetőségek után. A tárgyalás eredményeire a későbbiekben még visszatérünk.

Aki mostanában jár a Bartók Béla Művelődési Központ környékén, új arcot fedezhet fel egy magas, jóképű fiatalember személyében. Ó Horváth József, aki cigány közösségfejlesztő asszisztensként tevékenykedik ezentúl. Munkájáról, terveiről kérdeztük az intézmény új munkatársát.

— A cigányság helyzetén mindig szerettem volna javítani, és most elérkezettnek láttam az időt, hogy megragadjam a lehetőséget, és segítsek nekik beilleszkedni a város közösségébe. A művelődési ház tulajdonában lévő cigányklubban szeretném elindítani a foglalkozásokat.

— Milyen konkrét tervei vannak az elkövetkező időszakra?

— A környezeti és a szellemi nevelés mellett felelevenítenénk a cigányság zenei hagyományait. Ä cigányklub egykori szépségét és a könyvtárat akarom a környéken élő roma fiatalok segítségével

visszaállítani. Az óvodások részére vállalkozó kedvű cigány fiatalok vezetésével gyurma-, papírhajtogatási, irodalmi-nyelvi foglalkozásokat tartanánk.

Összefoglalva: mindenekelőtt egy olyan jól működő klubot szeretnénk kialakítani, ahol a fiatalok együtt lehetnének és nem az utcákon csatangolnának.

— Úgy legyen! Ehhez mi is sok sikert kívánunk, és reméljük, hogy minél több fiatal csatlakozik. V. K.

AZ ÁLLATOKRÓL EMBERIEN AZ IRODALOMBAN (iS)

Diána

Kedves Olvasó! Mai lapszámunkban befejezzük a Sarkadi Állatvédő Csoport által meghirdetett pályázat díjnyertes műveinek közlését. Reméljük, hogy a közölt mesék, versek olvasása felnőttek és gyermekek számára egyaránt kikapcsolódást jelentett. Most a gimnazisták közötti harmadik helyezett Szabó Zsuzsanna Olga alkotását olvashatják.

Az én macskám igazi egyéniség. Éppen ezért ő nem csak egy macska a sok közül, hanem ő maga a macska. Előkelő hangzású neve csak álca, igen egyszerű a származása. Házi macska. Mivolta nem gátolja meg abban, hogy nagyon szép legyen. Szépségét ki is használja, amikor lehet. Ám ő nein az a típus, aki szép ugyan, de buta. Nem. Sok jó (vagy rossz) belső tulajdonsága van. S ezekről könyvet lehetne írni.

Itt álljon csak néhány tanulságos eset, amely megvillantja a cica „bűbájos” természetét.

Cicusom módfelett élvezi, ha a családom vendégeire a frászt tudja hozni. Kapunk tetejéről a mit sem sejtő vendég nyakába ugrik, aki ezáltal enyhén sokkos állapotba kerül. Volt már arra is példa, hogy a vendég a visítás mellett még az olimpiai csúcsot is megdöntötte távolugrásban. Cicám mindig a maximumra törekszik. így hát miután — szerencsére — nem lát több lehetőséget arra, hogy fantáziáját megcsillogtassa, mint aki jól végezte dolgát továbbáll. Családom régi barátainak mostanában nem akaródzik erre járni. Ki tudja miért?!

Magas IQ-jára vall, hogy mindig be tud lopakodni a lakásba, anélkül, hogy bárki észrevenné. Ez akkor kiváltképp hasznos, ha az asztalon egy nagy tál sült hal áll, vagy reggelente, mikor a család siet. Az első esetben eltöprengünk a vacsora romjai felett azon, hogy ki volt a hibás. Végül oda lyukadunk ki, hogy az aki megtartotta magának a cicát. Ez szerény személyem volt. A második esetben mindenkinek az a feladata, hogy őt keresgélje. Imád bújócskázni, ezért sok időbe telik megtalálása. Mire előkerül mi már elkéstünk az iskolából, és többször összeveszünk azon, hogy ki kapatta el így ezt a rusnya állatot. Én ilyenkor mélyen hallgatok.

A cicus mégis ért ahhoz, hogy megkedveltesse magát az emberekkel. Családja új barátai szentek neki, ezért igyekszik bennük jó benyomást kelteni, ami mindig sikerül is. Példa erre, hogy végül maguk a

vendégek könyörögtek, hogy hozzuk be az udvarra száműzött, engedetlen cicust. Az ablakon keresztül oly szívhez szólóan könyörgött, hogy nem lehetett neki ellenállni. De csak azért, mert pocsék hangja van. Ennek ellenére is nagyon szeretjük. Ezért bocsátandó meg az a tény, hogy egy nap múlva minden el van felejtve neki, sőt még a lakásba is bejöhet. A lakásba, ahol külön széke van az ebédlőben. Igencsak sérelmezi, ha valaki erre a székre le merészel ülni. Addig nyávog, siránkozik, míg az illető feláll és kicsit kényszeredetten így szól:

— Milyen tündér ez a cica! Hogy hívják?

Erre a kérdésre még soha senki nem kapott választ. Szüleim ebben a kínos helyzetben felmordulnak:

— Zsuzsa! Tüntesd el a macskát, elvégre a tied! - Kénytelen- kelletlen elviszem őfelségét, amit természetesen sérelmezni szokott. Halálosan megsértődik, kiengesztelésére egy mód van. A tévé! Az önfeláldozó gazdi — aki szívesebben hallgatná, mit beszélnek a szülei — tehát eleget tesz kedvence akaratának. Tudja, hogy nem tud ellenállni. A kedvenc is tudja, hogy a gazdi — mint mindig — engedelmeskedik parancsának. így van ezzel Diána is. A szobában leül a foteljére és várja, hogy bekapcsolják neki a televíziót. Ezután — jutalomként — hajlandó arra, hogy a gazda ölébe üljön. Feltéve, ha a gazda az ő foteljában foglal helyet. Ennélfogva tévézünk mindaddig, míg a vendég rá nem szánja magát az indulásra. Ha az illető sokat beszél, akkor a villanyszámla tetemes összegre rúg. Habár Dia cica azt szeretné, hogy éjszaka is együtt maradjunk, ebbe már az idegileg kimerült szülők mégsem egyeznek bele. (Holott már mindegy lenne.) Nincs mit tenni. Marad az, hogy holnap újra látjuk egymást. És holnap?! Persze, hogy találkozunk. Kivéve... Kivéve akkor, ha kedvenc macskám nem keveredik összetűzésbe kutyáimmal. Ha a macskám győz!? Akkor minden rendben. Győzelme tudatában büszkén sétál egészen addig, míg be nem engedem. Ekkor sikkesen belibeg a lakásba, a kutyákra pillantást sem vetve. Magatartása azt sugallja, hogy ez a győzelem miatt van így. Ha viszont egy más alkalommal ő húzza a rövidebbet, akkor aztán nagy baj van. El- bujdosik szégyenében. Szerencsére nem megy messzire, csak a szomszéd háztetőig. Mégis órákba telik, míg elővadászom és beviszem magammal, hogy sérült büszkeségét pátyolgas- sam. Kutyáim nem tudják mire vélni a dolgot, hiszen most ők győztek, mégis a vesztes nyert az ügyön. Nem lévén más ötletük, arra gondolnak, hogy a csaló macska átverte őket. Meg

is fogadják, hogy jól ellátják a baját, csak merészelje még egyszer becsapni őkef. Diuka bátorságára jellemző, hogy meg meri tenni, sőt még ennél is tovább megy. Le is köpi őket. Majd sarkon fordul és a párkányra felugorva lesi a mafla kutyákat, hogy mit csinálnak. Azok aztán semmit. Ilyen szemtelenségre még a szavuk is eláll. Ezt látván Dia boldogan és elégedetten távozik, miközben szeme csak úgy lángol a visszafojtott nevetéstől. Ha ezt látom én is csak nehezen állom meg kacagás nélkül. Csak azért, hogy nehogy kutyáim érzékeny leikébe gázoljak. Ilyen előzmények után — azt hiszem — nem csoda, hogy alig várom, humoros macskánk mi újat talál ki életünk felpezsdítésére.

Szüleim nem osztják lelkesedésemet. Fel nem foghatom miért.

Ez az én macskám. Humoros természettel áldotta meg a Jóisten, így kell elfogadni. De ez nem nehéz, hiszen imádom. Nem cserélném el a világ minden kincséért sem.

Szabó Zsuzsanna Olga 16 éves,

Péter András Gimnázium, Szeghalom