Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-13 / 162. szám
1998. július 13., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Megszépül A helyi kivitelezők — előre láthatóan — július végén fejezik be a sarkadi Bartók Béla művelődési központ I. ütemének rekonstrukciós munkálatait, akkor megtörténhet a műszaki átadás. A mintegy ötvenmillió forint összegű beruházást tavaly év végén kezdték el. Az I. ütemben a több mint harmincéves épület belsőleg és külsőleg is megszépült. Amellett, hogy magasított tetőszerkezetet kapott, új köntöst öltött a színpadi tér és többek között a világítástechnikai részeket is modernizálták. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a sarkadi városatyák elfogadták azt a beszámolót, mely a kulturális intézmény felújítását összegezte. A beruházás II. ütemében a Vár utcai részen új helyiség, egy körterem épülne a meglévő ingatlanhoz. Ez jelenlegi számítások szerint további százötvenmillió forintba kerülne. Erre az önkormányzatnak egyelőre nincs pénze. A tervek szerint augusztus 20-án nyitják meg ünnepélyes keretek között a megszépült intézményt a nagyközönség előtt. M. J. Udmur szőttes Néma csodálattal állták körbe azt a messzi földről érkezett népművészt, aki Szegeden a IV. Nemzetközi Népművészeti Fesztiválon a mesterségbemutató keretében a kéregédény születésének pillanatait osztotta meg az érdeklődőkkel. Mint később kiderült, a mester az Udmur Köztársaságból érkezett Csongrád megyébe. A július 4-én nyűt kiállításon jeles külföldi és magyar népművészek, népi iparművészek, valamint a népművészet mesterei mutatták be munkáikat (vesszőből font kosaraikat, hímzéseiket, faragásaikat, szőtteseiket, bőrdíszműves alkotásaikat). A fesztivál hazai résztvevői között a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjainak munkái is szerepeltek, cs. i. Terjesztőnknek szerencsét hozott a fekete macska A reggeli kávé mellé adjuk a lapot Opauszki Attilát lapunk kondorosi előfizetői hamar bizalmukba fogadták FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A járdán hajnali háromkor tempósan kerekező fiatalember először ügyet sem vetett a kerékpárja előtt átfutó fekete macskára. Az egérpusztító azonban elvétette az ugrást, így a kerítés tetejéről egyenesen a bicikli kormányára akasztott újságoskosárba esett. Nem tudni abban a pillanatban ki rémült meg jobban, a macska vagy a kerékpáros? Annyi szent, a fiatalembernek a fekete macska szerencsét hozott: a ház tulajdonosa néhány nap múlva előfizetett nála a Békés Megyei Hírlapra. A történet Opauszki Attilával, lapunk kondorosi terjesztőjével esett meg, ám beszélgetésünkkor hamar kiderült, az előfizetők szervezését mégsem bízza a vak véletlenre. A 26 éves, tanult szakmája szerint cukrász fiatalember másodmagával terjeszti Kondoroson a Békés Megyei Hírlapot. Fél kettőkor már talpon van azért, hogy a területén lakó 254 előfizető 3 és 5 óra között időben megkapja az újságot. Az emberek munkába indulás, illetve a ház körüli foglalatosság előtt, a kávé mellett olvashatják el a friss híreket. — A legfontosabb, hogy az ember szeressen dolgozni, megtalálja mindenkivel a közös hangot, s érezze a rajta nyugvó felelősséget. Én szeretem ezt a munkát — mondta Attila, akit lapunk előfizetői hamar bizalmukba fogadtak. Tudja, kinél mikor áll pénz a házhoz, s ezt az előfizetési díj gyűjtésekor figyelembe is veszi. Vallja, a személyes kapcsolatok nagyon fontosak. Az új előfizetők elsősorban az ismeretségi köréből kerülnek ki. Opauszki Attila elárulta, reggelente a politikának kevés figyelmet szentel, ő bizony a Békés Megyei Hírlapot a sporthíreknél nyitja ki. Korábban kézilabdázott, ma is ez a sportág áll legközebb a szívéhez. Azután a kondorosi és a közeli településekről szóló híreket futja át. Egyik kedvenc rovata a Körös- Vidéki Zsaru, amelyet a bűnügyek könnyed, humoros tálalásáért kedvel. Szívesen böngészi az apróhirdetéseket. A Vonalban vagyunk rovatot a közérdekű információi miatt szereti. S ha sztorival kezdtük, fejezzük is be Opauszki Attila másik történetével! — Pontosan megtervezett útvonalon hordom az újságot, így hónapokig nap mint nap ugyanazon a hélyen találkoztam egy fiatalemberrel, aki a hajnali buszhoz sietett — mesélte Attila, aki később megváltoztatta a túraútját. Az ingázó fiatalember sajnálkozott is ezen, mondván, amíg reggelente a terjesztőnk a megszokott időben feltűnt az úton óra nélkül is tudta, még biztosan eléri a szarvasi buszt. Cs. R. „Húzzanak el, mint ősszel a vadlibák” Egy magyaros vendéglátás margójára Éber József még mindig annak az incidensnek a hatása alatt áll, amelynek ő és német vendégei voltak a szenvedő alanyai. — Vésztő-Mágorra kirándultunk rokonaimmal és vendégeimmel — kezdi a történetet a békéscsabai férfi. — Visszafelé úgy döntöttünk — ha már erre járunk —, nézzük meg a Hidasháti Mezőgazdasági Rt. területén lévő, reprezentatív vadászházat. Három személygépkocsival behajtottunk az udvarra, ahol egy férfi a terepjáróját mosta. Odaköszöntünk neki, ő pedig folytatta a munkáját. Nem tudhattuk, hogy ki ő. Égy kis idő után odajött társaságunkhoz és minősíthetetlen hangnemben: — Húzzanak el, mint ősszel a vadlibák — felkiáltással kizavart minket a vadászház területéről. —Esetleg magánterületre tévedtek? — Sehol nem volt kiírva, hogy tilos behajtani, csak az, hogy a Hidasháti Rt. vadászháza. Gondolom, mások is megnézhetik, hiszen állítólag ott egy büfé is működik. De tegyük fel, hogy magánterület, Ön szerint így kell az idegenek tudomására hozni, hogy kívül tágasabb? — Lehet-e tudni, hogy ki volt az autóját mosó férfi? — Amikor odajött, bemutatkoztam neki, és a gondnokot kerestem. O akkor nem mutatkozott be, csak annyit mondott, ő a főnöke a gondnoknak. Erre megkérdeztem, mondja meg, kit tisztelhetünk benne. Közölte, hogy ő a fővadász. A német vendégek előtt még ma is ég az arcom attól, ahogyan viselkedett... Kitartó munkával sikerült Szabó Imre fővadász mobiltelefonszámát megtudnunk, heteken keresztül azonban senki sem vette fel a telefont. (Persze az is elképzelhető, hogy rossz volt, vagy kikapcsolták...) A napokban szerencsénk volt. Megkérdezhettük Szabó Imrét, emlékszik-e arra az incidensre, ami miatt Éber József felkereste szerkesztőségünket. — Persze, hogy emlékszem — mondja apró bosszúsággal hangjában a fővadász. — Éppen a terepjárómat mostam, amikor három gépkocsi begördült az udvarra. Egyikük sem állt meg, csak az egyik kocsi vezetője biccentett felém, olyan „minden mindegy” módjára. Eltelt jó másfél óra is, amikor még mindig hallom, hogy nevetgélnek. Odamentem hozzájuk és egy középkorú férfitől megkérdeztem, kik ők és mit akarnak itt? Azt mondták pikni- keznek. Én meg azt feleltem, hogy ezt itt így nem lehet... — Mielőtt folytatná, hadd kérdezzem meg, ki van írva, hogy magánterület a vadászház? — Csak az, hogy kinek a területe. De ha maga azoknak hisz, nincs mit mondjak... — Csak tisztázni akarom, mi történt, mi miatt vesztette el a türelmét... és kiabálva, kioktató hangon zavarta ki a társaságot. — Nézze, ha többet akar tudni az ügyről, jöjjön ki... — Talán bővebben ki tudja fejteni mi történt, mint így, telefonban? — Nem erről van szó... Hozzánk be kell jelentkezni, úgy lehet a vadászház területére érkezni. S az a minimum, hogy legalább odaköszönjenek... — Maga szerint a biccentés nem köszöntést jelent? — Ha maga bemegy egy házba, akkor nem az a minimum, hogy engedélyt kér megtekinteni az épületet? Ezt kellett volna tenniük. Béla Vali EGÉSZ NAPOS ŐRÜLET KASZKADŐR SHOW FANTASZTIKUS NYEREMÉNYEK RADIO DANUBIUS AZ ESEMÉNY TÁMOGATÓ 1 : / f HELYSZÍN iES (időpont BEKESCSaBa, Sétáló utca, július 18. FELLÉPŐK: C est la vie, SHYG-YS I AAAAAAA PÁNKON QSM Az élvonal. júniustól októberig az ország különböző pontjain
