Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-10 / 160. szám
1998. július 10., péntek KULTÚRA Újra nyitva a gabonamúzeum Lassan 2 évi szünet után — július 15-től — látványos természeti környezetben újra várja látogatóit a békéscsabai Gabonamúzeum a Gyulai út 65. szám alatt. A látnivalók közül kiemelkedik a békéscsabai csókási szélmalom. A gondozott műemlék a hajdani makói határhoz tartozó Csókáspusztán állott. A szélmalmot egy Dobsa nevű parasztember építette 1855—1860 között. Kissé távolabb az 1824- ben épült, berendezett kisparaszti tanya, az ún. csabai tanya, körbeépítve a gabona- termesztéshez szükséges színnel, istállóval, hombárral, melléképületekkel. A következő épületegység a vésztő- mágori szín. A föld megmunkálására, a gabona termesztésére szolgáló eszközöket, gépeket tároltak itt. A szín Mikó János tervei alapján 1875-ben épült. Itt kapott helyet „A gabona tárolásának és feldolgozásának története az őskortól napjainkig” című kiállítás. A nyitvatartási idő alatt a lovaglást kedvelő gyermekek és felnőttek — felügyelet mellett, futószáron — részesülhetnek a lovaglás varázsában. A környezet lehetőséget nyújt hétvégi családi kiránduláshoz és szervezett programok megrendezésére is. Nyitva tartás: október 31-ig 10—17 óráig. Szünnap: hétfő. A békéscsabai Strabag Hungária Építő Rt. főépítésvezetősége jóvoltából a nyitás idejére sikerült kulturált környezetet is kialakítani. A 60 éves Takács Győző köszöntése „Mindenütt egyet szeretnék: őrizni a végvári tüzeket” Szépen repül az idő...! Azt mondja a napokban hatvan évén túllépett Takács Győző: mintha tegnap történt volna, hogy a családhoz baráti szálakkal kötődő, a kolozsvári egyetemet apjával együtt végző Erdei Ferenc azt üzente: „A főiskola után Makón a helye a gyeröknek.” Így is lett. A József Attila Gimnázium katedráján töltött évek azonban csak szeletkét jelentenek a máris gazdag művészi és pedagógusi pályafutásból. Ám nagyon maradandót. Ez a kerámia óra is ott lesz a jövő őszi gyűjteményes kiállításon fotó: kovács Erzsébet „Neveket kellene sorolnom, a színgazgató Kelemen Lászlóét, Dérynéét, Tömörkényét, József Attiláét, Nagy Istvánét, a híres pasztellfestőét, meg az öt napilapét és az első magyar sóházét is, amely külön-külön és együtt olyan szellemi erő volt akkoriban Makón, hogy belőle máig táplálkozom. Az iskola emlékszobájában készítettem József Attila verseihez illusztrációkat. Első munkáim egyikét. Egy idő után ugyan úgy éreztem, kinőttem a várost, de máig élő a kapcsolat, kivált, hogy most újra él a Marosmenti Művésztelep.” Nem tehetünk a jeles életévforduló kapcsán még ekkora kirándulásokat sem mindenütt, ahol a békéscsabai képzőművész megfordult és alkotott, de „abban maradunk”, azért villantsunk fel még néhányat. De miként is van ez a képzőmű- vészség? Végtére is kerá- mikus? Festő? Grafikus? Szobrász? Netán ötvözi ezeket? „Ez utóbbi áll közel az igazsághoz. Barcsay Jenő szabadiskolájába már úgy jártam, hogy ismertem a kiváló kerámikust, Sikota Győzőt, aki mindent tud a szilíkátról és porcelánról, ami csak elképzelhető. Jákfalvy Béla, későbbi teniszszövetségi kapitánytól, középiskolai testnevelő tanáromtól pedig a sport által megszerezhető kitartást, életigenlést vittem tovább magamban. Szóval, amikor 1957-ben leérettségiztem és festő szakra beiratkozhattam a főiskolára, már sok mindennel felvérteztem magam.” Győző, Isten éltessen, de muszáj egy nagyot ugranunk! „Jó, akkor most az életemben szintén meghatározó rimini kiállításra emlékezem, amelyet Verso Mexico- mottóval hirdettek meg és ezen a Picasso nevével fémjelzett, nyolcvan ország részvételével rendezett litográfiái pályázaton a zsűri két arany mellett kilenc ezüstérmet osztott ki, ez utóbbiak közt az egyiket én kaptam. 1967-et írtunk és mindmáig ezt tartom legnagyobb szakmai elismerésemnek.” Ekkor már eltávolodott a festészettől. „Attól sohasem távolodom el, legfeljebb kezdtek bennem kialakulni azok az alkotói formák, amelyet az agyag, a fa, vagy éppen a kézművesség valamelyik ága hordoz magában ősidőktől. Ekkor már kellő ötvözőerőt éreztem magamban és elindultam egy többféle irányt sejtető úton és attól függően készítettem egy-egy munkámat, hogy melyikkel láttam leginkább kifejezhetőnek.” Ez megint világos, de nem létezik, hogy mindez csak idő és tapasztalás kérdése. „Bizony, nem! Nyugodtan mondhatom, még abból is merítettem, amikor díszletfestőként dolgoztam a Nemzeti Színházban, abból is, amit európai kultúraként foglalnak össze, de tudjuk, nem is annyira steril kategória ez, hiszen átszövi a keleti is. És azt hiszem, benne van a túzokoknak tisztelgő, 80 négyzetméteres, dévaványai mázas kerámia plasztikámban az is, amit Gorka Gézától igyekeztem ellesni, hiszen az ő zseniális szintézisteremtő képessége is példaadó számomra. De hogy mára leginkább a kerámiánál kötöttem ki, az abból fakadhat, abban egy kicsit benne foglaltatik a festő, a grafikus és a szobrász is. Nos, amitől ez az égész többé válik, azt hívják kerámiának. És akkor még keveset beszéltem magáról a mesterségbeli tudásról, amely nyilván egy bizonyos fokig nagyon is megszerezhető, sőt! Ez nekem mindig az utolsó spaknival festő coloristát, Vén Emilt idézi.” Tavalyelőtt megkapta a legmagasabb erkölcsi és művészeti elismerések közé sorolt, a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjét. Ezt csak kevesen mondhatják el. „Ami természetesen óriási megtiszteltetés és művészeti elismerés számomra. De a világért se tartson ünneprontónak, tessék mondani, hogyan is áll most a kultúra ügye, ha a középfokú tanintézménynek számító megyei kézműves szakiskolában nettó 506 forint tiszteletdíjat ér a szakdolgozatok minősítése és a szakvizsgáztatás.” Folytassuk ezt a beszélgetést tizenöt év múlva, jó?! Az is kerek életforduló. „Boldogan. Rengeteg tervem van. Számos, murális nagyméretű kompozíció foglalt le, a kiállítások kissé háttérbe szorultak. Meghívásom van Tihanyba, Makóra, Budapestre és Los Angelesbe is. Végül is mindenütt egyet szeretnék: őrizni és valamit hozzárakni az Alföld szellemi sugallatához, őrizni a végvári tüzeket. Jövő szeptemberben a csabai Munkácsy múzeumban is szeretném megmutatni legkedvesebb grafikáimat és kerámiáimat.” Fábián István EGÉSZ NAPOS ŐRÜLET AZ ESEMÉNY TÁMOGATÓ!: HELYSZÍN |is jlDŐPONT: PANNON qsm ▼▼▼▼▼ Ax élvonal. FELLÉPŐK: C est la vie, SHYG-YS junius161 októb e rig az ország különböző pontjain ▲▲▲▲▲▲▲
