Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-10 / 160. szám

1998. július 10., péntek KULTÚRA Újra nyitva a gabonamúzeum Lassan 2 évi szünet után — július 15-től — látványos ter­mészeti környezetben újra várja látogatóit a békéscsabai Gabonamúzeum a Gyulai út 65. szám alatt. A látnivalók közül kiemel­kedik a békéscsabai csókási szélmalom. A gondozott mű­emlék a hajdani makói határ­hoz tartozó Csókáspusztán ál­lott. A szélmalmot egy Dobsa nevű parasztember építette 1855—1860 között. Kissé távolabb az 1824- ben épült, berendezett kispa­raszti tanya, az ún. csabai tanya, körbeépítve a gabona- termesztéshez szükséges színnel, istállóval, hombárral, melléképületekkel. A követ­kező épületegység a vésztő- mágori szín. A föld megmun­kálására, a gabona termeszté­sére szolgáló eszközöket, gé­peket tároltak itt. A szín Mikó János tervei alapján 1875-ben épült. Itt kapott he­lyet „A gabona tárolásának és feldolgozásának története az őskortól napjainkig” című ki­állítás. A nyitvatartási idő alatt a lovaglást kedvelő gyermekek és felnőttek — felügyelet mellett, futószáron — része­sülhetnek a lovaglás varázsá­ban. A környezet lehetőséget nyújt hétvégi családi kirándu­láshoz és szervezett progra­mok megrendezésére is. Nyitva tartás: október 31-ig 10—17 óráig. Szünnap: hétfő. A békéscsabai Strabag Hun­gária Építő Rt. főépítésve­zetősége jóvoltából a nyitás idejére sikerült kulturált kör­nyezetet is kialakítani. A 60 éves Takács Győző köszöntése „Mindenütt egyet szeretnék: őrizni a végvári tüzeket” Szépen repül az idő...! Azt mondja a napokban hatvan évén túllépett Takács Győző: mintha tegnap történt volna, hogy a családhoz baráti szálakkal kötődő, a kolozsvári egyetemet apjával együtt végző Erdei Ferenc azt üzente: „A főiskola után Makón a helye a gyeröknek.” Így is lett. A József Attila Gimnázium katedráján töltött évek azonban csak szeletkét jelentenek a máris gazdag művészi és pedagógusi pályafutás­ból. Ám nagyon maradandót. Ez a kerámia óra is ott lesz a jövő őszi gyűjteményes kiállításon fotó: kovács Erzsébet „Neveket kellene sorolnom, a színgazgató Kelemen Lászlóét, Dérynéét, Tömörkényét, Jó­zsef Attiláét, Nagy Istvánét, a híres pasztellfestőét, meg az öt napilapét és az első magyar só­házét is, amely külön-külön és együtt olyan szellemi erő volt akkoriban Makón, hogy belőle máig táplálkozom. Az iskola emlékszobájában készítettem József Attila verseihez illuszt­rációkat. Első munkáim egyi­két. Egy idő után ugyan úgy éreztem, kinőttem a várost, de máig élő a kapcsolat, kivált, hogy most újra él a Ma­rosmenti Művésztelep.” Nem tehetünk a jeles életév­forduló kapcsán még ekkora kirándulásokat sem mindenütt, ahol a békéscsabai képzőmű­vész megfordult és alkotott, de „abban maradunk”, azért vil­lantsunk fel még néhányat. De miként is van ez a képzőmű- vészség? Végtére is kerá- mikus? Festő? Grafikus? Szob­rász? Netán ötvözi ezeket? „Ez utóbbi áll közel az igaz­sághoz. Barcsay Jenő szabad­iskolájába már úgy jártam, hogy ismertem a kiváló kerámikust, Sikota Győzőt, aki mindent tud a szilíkátról és porcelánról, ami csak elképzel­hető. Jákfalvy Béla, későbbi teniszszövetségi kapitánytól, középiskolai testnevelő taná­romtól pedig a sport által meg­szerezhető kitartást, életigen­lést vittem tovább magamban. Szóval, amikor 1957-ben le­érettségiztem és festő szakra beiratkozhattam a főiskolára, már sok mindennel felvértez­tem magam.” Győző, Isten éltessen, de muszáj egy nagyot ugranunk! „Jó, akkor most az életem­ben szintén meghatározó rimini kiállításra emlékezem, amelyet Verso Mexico- mottóval hirdettek meg és ezen a Picasso nevével fémjelzett, nyolcvan ország részvételével rendezett litográfiái pályázaton a zsűri két arany mellett kilenc ezüstérmet osztott ki, ez utób­biak közt az egyiket én kap­tam. 1967-et írtunk és mind­máig ezt tartom legnagyobb szakmai elismerésemnek.” Ekkor már eltávolodott a festészettől. „Attól sohasem távolodom el, legfeljebb kezdtek bennem kialakulni azok az alkotói for­mák, amelyet az agyag, a fa, vagy éppen a kézművesség va­lamelyik ága hordoz magában ősidőktől. Ekkor már kellő ötvözőerőt éreztem magamban és elindultam egy többféle irányt sejtető úton és attól füg­gően készítettem egy-egy mun­kámat, hogy melyikkel láttam leginkább kifejezhetőnek.” Ez megint világos, de nem létezik, hogy mindez csak idő és tapasztalás kérdése. „Bizony, nem! Nyugodtan mondhatom, még abból is me­rítettem, amikor díszletfestő­ként dolgoztam a Nemzeti Színházban, abból is, amit eu­rópai kultúraként foglalnak össze, de tudjuk, nem is annyi­ra steril kategória ez, hiszen át­szövi a keleti is. És azt hiszem, benne van a túzokoknak tisz­telgő, 80 négyzetméteres, dévaványai mázas kerámia plasztikámban az is, amit Gorka Gézától igyekeztem el­lesni, hiszen az ő zseniális szintézisteremtő képessége is példaadó számomra. De hogy mára leginkább a kerámiánál kötöttem ki, az abból fakadhat, abban egy kicsit benne foglal­tatik a festő, a grafikus és a szobrász is. Nos, amitől ez az égész többé válik, azt hívják kerámiának. És akkor még ke­veset beszéltem magáról a mesterségbeli tudásról, amely nyilván egy bizonyos fokig na­gyon is megszerezhető, sőt! Ez nekem mindig az utolsó spaknival festő coloristát, Vén Emilt idézi.” Tavalyelőtt megkapta a leg­magasabb erkölcsi és művé­szeti elismerések közé sorolt, a Magyar Köztársaság arany ér­demkeresztjét. Ezt csak keve­sen mondhatják el. „Ami természetesen óriási megtiszteltetés és művészeti elismerés számomra. De a vilá­gért se tartson ünneprontónak, tessék mondani, hogyan is áll most a kultúra ügye, ha a kö­zépfokú tanintézménynek szá­mító megyei kézműves szakis­kolában nettó 506 forint tiszte­letdíjat ér a szakdolgozatok minősítése és a szakvizsgázta­tás.” Folytassuk ezt a beszélge­tést tizenöt év múlva, jó?! Az is kerek életforduló. „Boldogan. Rengeteg ter­vem van. Számos, murális nagyméretű kompozíció fog­lalt le, a kiállítások kissé hát­térbe szorultak. Meghívásom van Tihanyba, Makóra, Buda­pestre és Los Angelesbe is. Vé­gül is mindenütt egyet szeret­nék: őrizni és valamit hozzá­rakni az Alföld szellemi sugal­latához, őrizni a végvári tüze­ket. Jövő szeptemberben a csa­bai Munkácsy múzeumban is szeretném megmutatni legked­vesebb grafikáimat és kerámiá­imat.” Fábián István EGÉSZ NAPOS ŐRÜLET AZ ESEMÉNY TÁMOGATÓ!: HELYSZÍN |is jlDŐPONT: PANNON qsm ▼▼▼▼▼ Ax élvonal. FELLÉPŐK: C est la vie, SHYG-YS junius161 októb e rig az ország különböző pontjain ▲▲▲▲▲▲▲

Next

/
Oldalképek
Tartalom