Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-06-07 / 131. szám

A 120 méter hosszú, 40 méter széles ember a világűrből is látszik majd

Egy játékos agy szüleménye

Néhány lépésnyi eldugott iroda. Ablakai a Kossuth Klub udvarára néznek. Hátam mögött, az asztalkán már kicsit szürkésre porosodott tálca: mintha önfeledt játszás után egy rendetlen gyerek hagyta volna rajta lazán szétterülő hajú, furán régi öltözetű alvóbábuját. Hátra se kell pillantsak, .mindvégig ott érzem a jelenlétét, s bár a liliputi méretű maketthez viszonyítva pillanatnyilag én vagyok az „óriás” - Gulliver gondolatban mégis fölém magasodik.- A családja, mit szól mindehhez? '’w- A feleségem magyar-angol szakos tanárnő, van egy tizennyolc és egy tizenöt éves lányom. Együtt élik velem ezt a lázas alkotó állapotot és szenvedik a szervezési nyűgöket. Gulliver olyan számukra is, mint egy új családtag, egy új gyerek, akit ők is segítenek felnőni.- Azt hallottam, hogy őszre elkészül az óriás füle. Miért éppen a füle? Mert azt viszonylag olcsó megcsinálni?- Semmi sem olcsó! Az apropót az adta, hogy jövőre lenne százéves Békésy György, a magyar származású tudós, aki 1961-ben orvosi Nobel-díjat kapott az emberi hallás fizikai-mechanikai problémáinak kutatásáért. Gulliver füle a Műegyetem aulájában rendezendő emlékkiállításon áll majd.- Mekkora lesz? Mint ez a szoba?- Áh, nagyobb lesz! Öt és fél méter magas, nyolc méter hosszú, bele lehet sétáim, megütögetni a dobhártyát, megfigyelni, hogyan továbbítják a hal- lócsontocskák a hangot, mi történik a csigában, hogy rezegnek a csiliók... Az óriás test minden por- cikája 1:72 méretarányú lesz, ami korántsem véletlenszerű.- Olvastam, hogy az angoloknak is van egy hasonló elképzelésük, a greenwichi félszigetre. Nem tart ettől?- Nincs mitől tartani. A mi szabadalmunk alapjaiban más. Ők egy négykézláb mászó csecsemőalakot, meg egy ülő óriásbábut akarnak építeni, az utóbbi combjában vetítőterem és audiovizuális kiállítás lesz. Egyáltalán nem izgat! A mi Gulliverünk belsejében felfedező sétát lehet majd tenni, követhetjük mondjuk egy illatmolekula útját, amint az agyba eljutva parancsot ad a nyálmirigyeknek, hiszen a fazékba beleszagolva a mi szánkban is ösz- szefut a nyál. Talpunk alatt nedvesen tartott szövetanyag idézi a nyálkahártyát, ha pedig kikukucskálunk az orrlikakon, láthatjuk, hogyan emelke- dik-süllyed a légzés ütemére a boltozatos mellkas. Legfeljebb annyiban ütött szíven a hír, hogy ők már döntöttek: négyszázmillió fontot szán rá az angol kormány. Ezt azért irigylem!- Visszakanyarodtunk. Árulja el: mai piacgazdasági viszonyaink között, amikor igazán tőkeerős szponzort találni nehezebb, mint egy fehér hollót, mitől ennyire optimista?- Gondoljon bele: enélkül mire jutnék? Érzem azt a felelősséget, ami Gulliver megvalósításáért rám nehezedik. Az alapítvány működéséhez a TIT- től ezt az irodát kaptuk, támogat a Művelődési Minisztérium, komoly fantáziát látnak benne az idegenforgalmi és turisztikai szakértők, hiszen a fővárosban száz éve nem született semmi ilyen látványosság, az alapítvány pályázati pénzekből, adományokból gazdálkodik, az óriás helyét már keresi Óbudán a főváros főépítésze, az ügyet felkarolta, fontos projektjeként pénzügyileg is segíti az UNESCO, s nem utolsósorban egyre bővül azok köre, akikkel együtt dolgozunk a sosem volt, mégis „lesz” óriás megalkotásán!- És mi történik, ha mégsem? Ha nem sikerül?- Nem tud elszomorítani! Látja a sarokban azt a

számítógépet? Van benne egy file, „szabad ötletek jegyzéke” címet viseli. Nyolc megvalósítandó elképzelés, tegnap otthon írtam melléjük egy kilencediket. Gulliver meg akar szülemi, és fel akar nőni. Azokért, akik majd - ismét József Attilát idézve - az ő segítségével alászállhatnak saját testük örök rejtelmeibe. Somos Ágnes

Ilyen lesz Gulliver, ha „megépül''

FOTÓK: FEB/KAILUS GYÖRGY

Táskámban lapul a rendkívüli budapesti attrakciónak szánt és UNESCO-projektnek elfogadott szabadalom közzétételi példánya, rajta a lényeget hivatalos szöveggel összefoglaló, de a hétköznapi módon azt teljesen kifejezni mégsem tudó cím: „Belülről járható méretűre felnagyított emberi testmodell”. Bevalljam? Értem is, meg nem is. Egy bábu, egy emberféle kolosszus, amiben majd komótosan végigsétálhatok, mintha a saját testemet fedezném fel működés közben? Mikor megemlítem ezt Baktay Miklósnak - Gulliver megálmodójának -, megértőn mosolyog. Biztos nem először találkozik ilyen kissé riadt, tamáskodó bizonytalansággal, de az ő számára Gulliver olyan, mintha állandóan a tenyerén babusgatná.

Baktay Miklós nem akármilyen életutat járt eddig. Ha röviden kellene jellemeznem, azt mondanám róla: tipikusan játékos ember. Már hogyne lenne az egy filozófus, aki néhány éve az egyetemi tanítást és a Filozófiai Társaság titkári posztját hagyta maga mögött, hogy a Dörmögő Dömötörnél gyerekmeséket szerkesszen, akinek olyan izgalmas-érdekes szabadalmi ötletei voltak, mint a fényben és sötétben mást-mást mutató, értelemváltoztató képek, a magyar borból palackozott fröccs, a focistáknak kidolgozott újféle edzésterv, aminek az a lényege, hogy ne sunyják le folyton a fejüket, emeljék meg a horizontjukat, és így tovább. Közben folyóiratokba cikkeket ír, németből fordít, rádióműsorokat vezet. Utazási irodát működtet, rendhagyó idegenvezetőként mutatja be az ámuló turistáknak Budapest valódi, kiglancolt álromantikától mentes, gyaloglós-pacalos hétköznapjait.- Ha ennyi mindennel foglalkozik, szinte polihisztor...

. - Dehogy vagyok az! Előbb említett szabadalmaim nem igazán lettek sikeresek, de ez nem szegte kedvemet a további agytornáztatástól. És megérte, itt van Gulliver, aki előbb-utóbb megszületik, hiszen már „megmozdult". A „játékos ember” megfogalmazás illik rám, de még inkább a „társasági ember”, mert nem úgy van az, hogy leülök és eldöntőm: most kitalálok valamit! Imádok okos emberek, saját szakmájukban érdekes személyiségek között lenni, pipázgatni, sörözgetni, nagyokat beszélgetni. Mámorosán jól érzem magam, amikor észreveszem szemükben a visszajelzést: meg merjük tenni ezt a lépést...? Végigmegyünk ezen a következtetésen...? Belevágunk együtt ebbe a nagy kalandba?- Gulliver elég bombasztikusán nagy kaland.- Persze, mert olyan óriási lesz! Százhúsz méter hosszú, negyven méter széles, tizenhat méter magas...- És hány éves a kapitány?- Ha rólam van szó, negyvenegy vagyok! De

zelni is hatalmas méret a fontos. Inkább azért bombasztikus, mert az emberek lelkében durran.- Egy új turistalátványosságra miért mozdulna rá az emberek lelke?- Egyszerűen azért, mert általa olyasmit kapnak, amihez másutt nem juthatnának hozzá! Akár bevalljuk, akár nem, valamennyien szeretnénk visz- szalátogatni az anyatestbe, akár hatvanévesen is megismerni azokat a hangokat, amiket még hat hónapos magzatként „odabent” hallottunk! Vágyódunk a nyugalomra, a lebegésre, és nagyon izgalmas számunkra, vajon mi zajlik le a saját testünkben, ezen a csodálatos tájon.- Nem tehetek róla, magát hallgatva József Attila Ódájának töredékei zsonganak a fejemben: „Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. .. gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi... lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják... az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjainl...”- Na, ugye! De a vesékről csak annyit sejtünk, hogy forró kutak, és fogalmunk sincs, mitől azok, hogyan működnek, hogyan függnek össze testünk egészével, és miként lehetséges megelőzni, hogy megbetegedjenek. Újabban az a téveszme él bennünk, hogy hurrá, nincs gond, ha elromlik, elöregszik valamelyik szervünk, ezt-azt ki lehet cserélni bennünk. Pedig a szerveink nem önállóak, testünk ökológiai rendszerének összefüggő részei, erről viszont szinte semmit sem tudunk. Jó egészséget kívánunk magunknak és egymásnak, mégis barbár módra tönkretesszük, aminek működését egyáltalán nem értjük. Ha majd valaki végigsétál az óriásban, szinte kézzel fogható közelről megtanulhatja becsülni-óvni önmaga belső tájait.-És a realitás? Azzal nem számolt előre?- A realitást nem szabad olyan mumusként kezelni, ami visszafog. Persze, értem én, hogy finoman, burkoltan a pénzről beszél, arról a másfél milliárdról, amibe Gulliver megvalósítása kerül. Ez kétségtelenül fogós és döntő kérdés, számomBaktay Miklósnak vannak más ötletei is. Az egyik a I vécépapírra nyomtatott újság

ra mégis az a realitás, hogy az emberek már beszélnek róla, már foglalkoztatja őket, már számon kérik rajtam.- Mit remél álma megvalósulásától?- Megint a pénzre céloz? Engem nem az érdekel, mit kereshetek a találmányommal, eddig se volt hasznom belőle, isten igazából talán nem is lesz. Ha akad egy befektető, aki rááldozza fölös millióit, a megvalósult Gulliver lábánál, a tömegben toporogva biztosan én leszek a legutolsó, a tévés forgatócsoportok által is félresöpört senki. Mégis boldog vagyok, mert hihetetlenül izgalmas élethelyzetbe kerültem. Ennyi odaadó segítővel, játszótárssal, orvossal, mérnökkel, pszichológussal, menedzserrel és más fajta emberrel soha nem tudtam volna egy csapatban dolgozni, a nagy álmot ébren végigéim. Mennyi egymás szavába vágva átvitatkozott éjszaka van már benne, nem tudom! Csak egyetlen példa: ki kellett dolgoznunk, hogyan tudjuk egyazon testen belül megmutatni a férfit és a nőt, illetve milyen „menekülőfolyosót” kell kialakítanunk, hogy egy szégyenlős nagymama el tudja kerülni túlzottan féltett unokájával a „kényesebb” részeket.- Nincs új a Nap alatt, tartja a mondás, és ebben sok igazság van - kezdte Dr. Jakabné Molnár Judit, a Magyar Szabadalmi Hivatal főosztályvezető-helyettese. - Amikor feltalálták a tranzisztort, annak nem sok előzménye volt, de a legtöbb találmányt „vissza lehet fejteni” a kezdeti megoldásokig. Minden feltaláló nagyot akar alkotni, nekünk pedig egy száraz leírásból nehéz eldönteni, hogy miből lesz valódi siker. Száz szabadalomból általában nyolc-tíz valósul meg, úttörő jellegű találmánnyal mégis csak öt-tíz évente találkozunk.- Van-e a találmányoknak „divatja”?- Érzékelhetően van! A feltalálók legtöbbje arra bukkan rá elsőként, hogy mire van pillanatnyi igény, milyen probléma megoldása „lóg a levegőben". Amikor a Rubik-kocka sikere a csúcspontján volt, több mint ötezer játékszabadalmi leírás érkezett be hozzánk. Mostanában megsokszorozódott a bombahatástalanító megoldások száma. Az úgynevezett „magányos harcosok” általában egyedül alkotnak, nincs pénzük, induló tőkéjük, és a szakmai előítéletekkel is meg kell küzdeniük, ráadásul sokan valamiféle örökmozgós „szent őrültnek" tekintik őket.- Pedig talán egy világszabadalom szorult beléjük?- Olyan nincs, hogy világszabadalom! Országonként lehet oltalmat szerezni, maximum húsz évre, illetve vannak nemzetközi egyezmények, amelyek által egy bejelentéssel több ország szabadalmi oltalmát is meg lehet kapni.- Ha most azzal jöttem volna, hogy mocorog bennem egy ötlet, de nem tudom, hogyan kezdjek a kidolgozásához, s vajon megelőzött-e már valaki, mit tanácsolna?- Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy senkinek sem kell a nulláról elkezdenie. Mindenki meríthet azokból a szabadalmakból, amik húsz év után közkinccsé váltak, hiszen a Szabadalmi Tár nyilvános, és épp úgy működik, mint egy hatalmas könyvtár! 1895-től itt gyűjtik a magyar szabadalmak leírásait, húsz más, külföldi ország dokumentumaival együtt. Legtöbbjébe Budapesten, elektronikus adatbázis és CD-lemezek segítségével bele lehet tekinteni. Adaptálni valamit, amit az emberi elme már régen megalkotott, az nem lopás vagy koppintás: ami már megvan, azt hasznosítani mindig a legolcsóbb. Az ilyen előkutatás gondolatébresztő, ötletadó lehet, készen átemelhető a már meglévőkből valami, vagy hozzásegítheti a feltalálót, hogy egy apró résztémát továbbfejlesszen. Többek között erre is felhívjuk az egyetemek és főiskolák hallgatóinak figyelmét, amikor az iparjogvédelem alapjaival igyekszünk megismertetni őket. Amikor majd mi is csatlakozunk az Európai Unióhoz, Szabadalmi Egyezményhez, olyan dömping szakad ránk, amiben eligazodni, értőn lavírozni, a jogtiszta gyártást elindítani már most érdemes tanulniuk, nehogy később ártatlanul ugyan, mégis beleszaladjanak egy kellemetlen és jókora tanulópénzt követelő bitorlási perbe.

„Azért bombasztikus, mert az emberek lelkében robban...