Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-29 / 150. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1998. június 29., hétfő Komédia, (r) A Vidám Színpad népszerű színészei előadásában láthatja a gyomaendrődi közönség jú­lius 1-jén 19 órától a Katona József Művelődési Központ színpadán Maré Camoletti Szex a lelke mindennek cí­mű komédiáját. A darabban többek között Csala Zsuzsa, Harsányi Gábor és Gergely Róbert játszik. A kábeltévéről, (e) Régóta beszédtéma Dobozon a kábeltévé hálózatának ki­építése. A Csaba Kábel Kft. tervezetéről holnap 14 órától tanácskozik ülésén a helyi képviselő-testület az immá­ron átalakított, széppé vará­zsolt házasságkötő teremben. Nevelt? (k) Egy kis Polski­ban utazók (egy hölgy és két kiskorú gyermeke) vala­mennyien megsérültek a teg­nap Mezó'megyeren történt balesetben. Az anya menet köz­ben valamiért hátrafordult gyermekeihez, közben egy osz­lopnak ütköztek. Brava! (k) Egy másik békés­csabai hölgy ugyancsak vil­lanyoszlopot választott szom­bati Fiat Bravá-s ütközéséhez. A megyeszékhely Veres Pé­ter—Rózsa utcai kereszteződé­sében jobbra letért az útról. Maga súlyosan megsérült, ko­csijában 800 ezer forintos kár keletkezett. Kerékpárok, (k) Bat- tonyán szombaton este egy újkígyósi férfi Volkswagenjével egy segédmotor-kerékpárnak ütközött. Egyikük súlyosan, másikuk könnyebben sérült. Gyulán este egy román kerék­páros nő figyelmetlenül fordult a határhoz vezető útra, s egy holland kamionnal ütközve sú­lyos sérüléseket szenvedett. Bé­késcsabán a Szerdahelyi úton egy Babettával közlekedő, ud­variatlan (és szabálytalan) férfi nem adott elsőbbséget egy kis polskis nőnek — koponyája és kulcscsontja bánta. Gyors oltás, (k) Egy Lada motortere lángolt fel tegnap délelőtt Békéscsabán, a Sza­bolcs utcában. A kár 100 ezer forint, a keletkezési okot még vizsgálják. A tűzoltók a korsze­rű Bronto típusú kocsijuk gyorsbeavatkozó sugarával ol­tották el a tüzet — pillanatok alatt. „AZ EGYSZERŰSÉG VÁLTOZATOSSÁG NÉLKÜL UNALMAS, DE HA VELE PÁROSUL, AKKOR GYÖNYÖR­KÖDTET.” (William Hogarth) Ötévente megemlékeznek az 1848—49-es szabadságharcról Tovább éltetik a fesztiválokat Tegnap ismét felvonultak Gyulán a megye huszárruhába öltö­zött lovasaival az élen a néptáncegyüttesek: a gyulai Cimbora, a nyíregyházi Nyírség, a békéscsabai Balassi, a budapesti Erkel, a szarvasi Tessedik, a budapesti Vasas, a gyöngyösi Vidróczki, a székesfehérvári Alba Regia, a Csíkszeredái Hargita, a gyomaendrődi Körösmenti és a gyulai Körös. A vár előtt a Rákóczi-indulóra Perei Gábor vezetésével felvo­nultak a lovasok, bemutatót tartottak, majd megyénk íjászai is. Őket a Békés Banda követ­te, Kossuth-nótákat adtak elő. Az I. verbunk- és toborzófesz- tivált Gavlik István, a Kossuth Szövetség elnöke és dr. Pesovár Ernő Kossuth-díjas néprajzkutató nyitotta meg, az estet dr. Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus ve­zette. Gavlik István Csokonait idézte: — Az igaz magyar tánc a lassú verbunkos, amit becses emlékezetű eleink, kik a nem­zeti dolgokat korcsosodó uno­káiknál jobban kedvelték, szebb és méltóbb kifejezéssel nemeses táncnak nevezték... Az elnök a fesztivál szervezői­nek, az együtteseknek 1848— 49-es emlékérmet adott át és Légrádi Sándor grafikusnak, a forradalom és szabadságharc 100. évfordulójára készített bé­lyegsorozatát, melyet akkor politikai okokból nem jelentet­tek meg. Szatmári Sándor, a fesztivá­lokat szervező Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ igazgatója lapunknak elmond­ta, a továbbiakban is szeretné­nek megemlékezni ötévente az 1948-as, Gyulán rendezett első magyarországi néptánc- és ver- bunkfesztivállal 1848—49-ről. Sz. M. „Eljegyzés” Wittenberggel Békéscsabán Wittenberg és Békéscsaba együttműködéséről írt alá szándék- nyilatkozatot a két város polgármestere. Az „eljegyzés” szom­baton Békéscsabán, a Fenyves Szállóban volt. A végleges együttműködési megállapodást várhatóan egy év múlva a wittenbergi Luther- fesztiválon, illetve a Csaba Ex­pón kötik meg. Wittenberg pol- gármeste-rét és az ottani né­met—magyar baráti egyesület 31 tagját a békéscsabai ma­gyar—német baráti egyesület és az önkormányzat látta vendégül a megyeszékhelyen. A két város kapcsolata négy­éves múltra tekint vissza. Két éve alakult meg a német—ma­gyar, majd nem sokkal utána Békéscsabán a magyar—német baráti társaság. Wittenbergiek már többször jártak a Csaba Ex­pón, mint ahogy Békéscsaba és a megye is bemutatkozott má­jusban a kint rendezett Európa- napon. — Sok információt sze­reztünk Békéscsabáról és Békés megyéről az elmúlt években — mondta Hartmut Dämmer, Wit­tenberg polgármestere szomba­ton. — Ä hivatalos kapcsolatok mellett barátságok is szövődtek, és egyre többen érdeklődnek a békési térség iránt. Szeretnénk, ha a jövőben mind többen láto­gatnának el kölcsönösen a két városba, és élénk turizmus, ide­genforgalmi kacsolat alakulna ki közöttünk. Andrea Schumann, a német—magyar baráti egyesület koordinátora külön kiemelte, érdekes progra­mokkal teli napokat tölthettek el a hét végén Békéscsabán és környékén. Aki többet szeretne megtudni Wittenbergről, az az Interneten a www.Witten­berg.de címen talál magyar nyelvű információkat a város­ról. (y) Hiányzott a kilométeres kocsisor Az orosháziak nem panaszkodhattak a hét vé­gén: az élet sűrűjébe csöppenhettek azok, akik elmentek otthonról. A határőrség napján a HÖR- pályán volt rendezvény, az OMTK-pályán szin­tén sportprogramokat kínáltak a szervezők, Gyopárosfürdőn az olajosok szervezkedtek, Bo- gárzóra pedig Szent László-napi búcsút hirdet­tek. Jöttek is szombaton a bazárosok, a mézeska­lács-árusok, a céllövöldések, a körhintások, a lo­vasok, sőt a rendőrök és a kutyások is, hogy gaz­dag választékkal lepjék majd meg az érdeklődő­ket a lóversenypályán. Csak éppen érdeklődő volt kevés! — Már messziről láttam, hogy kevesen van­nak. Egy ilyen rendezvényen máskor kilométeres kocsisor áll az út szélén — méltatlankodott egy látogató. — írja csak meg, hogy mi itt voltunk, a ve­vők viszont hol maradtak? — vált beszédessé az újságírók láttán egy árus. Tény, hogy keve­sen voltak kíváncsiak a búcsúra, aki viszont el­jött, finom falatokat kóstolhatott. Itt rendezték meg ugyanis az első orosházi pörköltfőző versenyt. — Mi is megkóstoltuk a pörköltet, ezen a na­pon nem is főztem. Én abból kértem, aminek szép volt a színe. A férjem viszont nem dicsérte a saját adagját, vett is helyette másikat — mesélte ta­pasztalatait egy házaspár hölgytagja, aki csak ebédelni ment ki férjével Bogárzóra. A pörköltfőző verseny 10 alkalmi szakács kö­zött zajlott, a zsűri az első helyre Bordács Józse­A bogárzói búcsún rendezték meg az első orosházi pörköltfőző versenyt fet, másodiknak Szabó Sándort, harmadiknak pe­dig Angyal Jánost (valamennyien orosháziak) hirdette ki. Cs. I. VÉLEMÉNYEK Kimozdulni, de hova? Úgy tartja a népi bölcsesség, csak azon az emberen lehet segíteni, aki önmagán is akar. Ez jutott eszembe, amikor fellengzős stílus­ban egyik ismerősöm arról igyekezett meg­győzni, mennyire szegényes város Orosháza, ahol nincs lehetősége a középkorúaknak, nem tudnak szórakozni a fiatalok, lehetetlen tar­talmasán eltölteni errefelé a szabad idejét bárkinek is. Két levegővétele között igyekeztem érvelni, mondván, tartson velem, aki unatkozik, ugyanis a nyári „uborkaszezon” még mindig várat magára, sok esemény zajlik körülöttünk. Csupán nyitottabb szemmel kellene jár­ni, észre kellene venni az invitáló sorokat, szavakat, el le­hetne sétálni arrafelé, amerre rendszeresen programokat szerveznek. Ki is lehetne mozdulni egy-egy családi prog­ram keretében például a szomszédos településekre. Ha mást nem (dehogynem!), érdemes lett volna megnézni a Csaba Expót, netán Tótkomlóson a lottósorsolást megelőző műsort. De maradjunk Orosházán: ünnepelt az OMTK, foci­meccsekre, jubileumi sportnapra várták a férfinépet a szer­vezők, a belvárosban sakkozók bajnoksága zajlott, miköz­ben a városba érkezett az Eötvös Cirkusz is. A reformátu­sok keddenként a gyerekekért találták ki a nyitott ajtós programokat. No és ott van nekünk Gyopárosfürdő! Az időjárásra ne panaszkodjon senki — elhatározás kérdése minden. Ahogy a két hétvégi juniális is. Az egyiket Bogár- zón rendezték meg, szerencsére sokan vélték úgy: ott a he­lyük! Zene, bemutatók, remek idő, finom illatok, önfeledt kikapcsolódás. Néhány házzal odébb egy cég várta dolgo­zóit nívós programra. Akik nem voltak restek, elmondhatták: jó mulatság, remek hétvége volt! Ugye?! Aki akart, kimozdulhatott! Csete Ilona Odüsszeusz a kamion alatt A hetvenes-nyolcvanas években nemigen tértem vissza Romániából a bukaresti Kriterion Könyv­kiadó magyar nyelvű újdonságai nélkül. Több szótár és lexikon — mindenekelőtt Szabó T. At­tila heroikus vállalkozása, az Erdélyi magyar szótörténeti tár — állandóan a kezem ügyében van. De gyakran forgatom azt a kis kétkötetes Idegen szavak szótárát is, melyet 1979-ben nyomtattak a román fővárosban. Egy határőrséggel kapcsolatos interjún dolgozom, a nyi­latkozó gyakran használja a ,,migráció”-t mint szakkifeje­zést. Azt mondja, 1989 táján a keleti határon szolgálóknak meg kellett tanulniuk, hogyan kell emberségesen, gyorsan és szakszerűen ellátni sérült, fagyott, halálra rémült és halálra éhezett embereket, vajúdó asszonyt, néhány órája világra jött kisdedet. Meg kellett tanulniuk, mert nőttön-nőtt... a migráció. Az én majd húszéves szótáram szerint e latin ere­detű szó jelentése a következő: „a lakosság helyváltoztatása egy országon belül vagy áttelepülése egyik országból a má­sikba”. Hogy aztán e mögött a korrektnek tűnő definíció mögött kinek-kinek mennyi fájdalom és mennyi tragédia sejlik föl, az attól függ, hogy az illetőt mennyire érintették a huszadik századi népvándorlások. A szülőföldjüktől elszakított tótok és svábok, az utódállamokból kizsuppolt-elűzött magyarok, a titói Jugoszlávia népei (most éppen a koszovói albánok) valamennyien részesei a migrációnak. De a világ távolabbi régióiban sincs nyugalom. Maradva Európánál: Bulgáriában a törököknek, Törökországban pedig a kurdoknak nincs ma­radásuk. Miféle etnikai tisztogatás folyhat ott, ahonnan eb­ben a nyári forróságban kamion alatt, üzemanyagtartályba hegesztve menekülnek a kisebbséghez tartozók? Mi ehhez a megpróbáltatáshoz képest Odüsszeuszé, aki kosok alá kö­tözte magát és társait, hogy kiszabaduljon a Küklópsz bar­langjából? Ménesi György Nyári napközi gyerekeknek Kiútkeresés vezetéstechnikával Közel az együttműködéshez Moldáviai mezőgazdasági szakemberek Szarvason Idén tavasszal dr. Misur György nagykövet kezdemé­nyezésére Szarvason járt Moldávia magyarországi nagykövete. A diplomata ígéretet tett: azon lesz, hogy a szarvasi lehetőségekről hazája üzletemberei tudo­mást szerezzenek, s szemé­lyesen is ellátogassanak a városba. Ilyen előzmények után érkezett a hét végén Szarvasra a többek között húsfeldolgozásban, ba­romfitenyésztésben, vetőmag­előállításban, növénytermesz­tésben, gabona- és konzervipar­ban érdekelt moldáviai szakem­berek csoportja. Az üzletembe­rek komoly érdeklődést mutat­tak a Gallicoop Baromfikeltető és Feldolgozó Rt.-ben látottak iránt, az üzemlátogatáson az együttműködés lehetősége is szóba került. A Szarvasi Agrár Rt. Rizsfel­dolgozó Üzemében Nagy Péter, az üzem vezetője kalauzolta kör­be a vendégeket. Az 1970-es években magyar rizs feldolgozá­sára épült üzem a hazai termesz­tés hanyatlásával az import alap­anyag felé fordult. Az üzem éves kibocsátása 14 ezer tonna, ami a belföldi fogyasztás közel negy­ven százaléka. A cég vetőmag­feldolgozással is foglalkozik. E tevékenységükhöz kapcsolódva mintegy 90 millió forintos beru­házással a közelmúltban létesí­tettek hat silótomyot. Az üzletemberek megtekin­tették még a Szarvas Fish Kft. afrikaiharcsa-nevelő telepét, majd programjuk folytatásaként helyi vállalkozókkal találkoz­tak. (r) A gyermekek nyári elhelyezé­se sok családban gondot okoz a szülőknek. Az egy-egy témá­ra szakosodott, bentlakásos táborok pedig pont a rászoru­lók számára megfizethetetle­nek, így a kisiskolások sok­szor kulccsal a nyakukban, cél nélkül kószálnak az utcá­kon. Békéscsabán, az ifjúsági tábor­ban ötödik éve működik a nyári napközi, ahol a gyerekek teljes ellátás és tanári felügyelet mel­lett élvezhetik a változatos programokat. A Családsegítő Szolgálat egyedi elbírálás alapján az idén három napközi indításához tu­dott támogatást nyújtani. To­vábbi kedvezményekre számít­hatnak az iskoláktól hozott iga­zolás alapján azok, akiknek már az ottani étkeztetésben sem kel­lett a teljes összeget fizetniük. A játszóház típusú foglalkozá­sok során felhasznált anyagok költségét viszont az önkor­mányzattól elnyert pályázati pénzekből finanszírozzák. Fehér Istvánné, a tábor veze­tője elmondta: általában 1-3 hétre fizetik be a gyerekeket napközibe, de minden évben akadnak olyanok is, akik az egész nyarat náluk töltik, több­nyire az otthoni rossz szociális körülmények miatt. A külön té­rítéses programokon, kirándulá­sokon viszot nem tudnak a sze­rény anyagi háttérrel rendelke­ző napközisek részt venni, hiá­ba ők a leglelkesebbek. Tavaly a Városházi Esték árverésén be­folyt összegből a rászoruló gye­rekek is ellátogathattak az ópusztaszeri emlékparkba, de az idén forrás hiányában már nem számolhattak ezzel a lehe­tőséggel. F. M. — Mindenkinek, aki megkü­lönböztető jelzést használó járművet vezet, végig kellene csinálnia egy ilyen tréninget — mondta szombaton Békés­csabán, az Autóközlekedési Tanintézet gyakorlópályáján Gáti Ambrus mentősofőr. A fiatalember egyike volt an­nak a 10 mentősnek, akik a hét végén a Békés Megyei Mentőszervezettől vezetés- technikai tréningen vettek részt. A hazánkban még egye­dülálló képzést a Békés Me­gyei Rendőr-főkapitányság szakoktatóiból álló Index veze­téstechnikai oktatási csoport tartotta. Hasonló képzés a Bé­kés megyein kívül csak a Hungaroringen működik. A közúti balesetek 30 száza­lékáért a hiányos vezetéstechni­kai ismeret, a túlzott önértéke­lés és a veszélyhelyzetben fellé­pő pánik a felelős. A vezetés- technikai tréning célja, hogy a gépjárművezetőket megtanít­sák, váratlanul fellépő helyze­tekben ne rémüljenek meg, és a lehető legrövidebb időn belül találják meg a kiutat, eredmé­nyes vezetéstechnikával el tud­ják kerülni a veszélyhelyzetet. A tréningen például a hagyomá­nyos kormányfogással szemben a rally- és Forma—1-es pilóták által használt kormányfogást ta­nították meg a mentősökkel. Ezzel a kormányfogással gyor­sabban és biztonságosabban manőverezhet a sofőr. A tré­ninggel megszerezhető tudást átlagos képességű gépjárműve­zető csak a közlekedésben eltöl­tött 8-10 év után szerzi meg. A vezetéstechnikai tréning mottó­ja talán éppen ezért is: „Aki nem ismeri korlátáit, az nem is tudja, milyen messze van tőle!” K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom