Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-02-03 / 102. szám
A pszi mesterei (36.) Évekig tartotta hatalmában áldozatát Mentális energiákkal rendelkezni: hatalom. Olyan hatalom, amellyel nem szabad visszaélni, még inkább rossz célra felhasználni tilos azokat. Megismerkedtünk sok olyan rendkívüli képességű emberrel, és azok életével, akik ha akarták volna, pszienergiáikat akár rossz célra is fordíthatták volna. Hogy mégsem tették, annak valószínűleg az lehet az oka, hogy mélységesen tisztelték azt a számukra is titokzatos valamit, ami őket kiemelte az átlagemberek szürkeségéből. Pedig, gondoljunk bele, milyen komoly károkat lehetett volna okozni egy olyan paraképességgel, amivel Úri Geller vagy Nina Kulagina rendelkezett. Mindkettőjükkel végeztek olyan kísérleteket, amelynek a célja az élet kioltása lett volna. A kísérleti eredmények azt igazolták, hogy mindketten, ha akarnák, tökéletes gyilkosokká válhatnának. Vagy milyen problémákat jelentene a kriminalisztikának egy olyan jelenség, amit teleportációnak hívnak. Ám a kínzások nem merültek ki csak vásári mutogatásban. Castellan ugyanis a lányt prostitúcióra kényszerítette, aki még ezt is megtette neki. Ilyen körülmények közepette leltek rá évek hosszú sora után rokonai a teljesen tönkrement lányra és Castellanra. A rokonok aztán a két személyt elfogatták, és a hatóságok, hogy az ügyet tisztázni tudják, a párost Párizsba szállították. Jellemző Castellanra azonban az, hogy hiába kínozták meg, egy árva szót nem tudtak kicsikarni belőle. Kezével megérintette, és a lány tudata ettől kialudt — képünk illusztráció A teleportáció olyan jelenség, amikor egy lezárt térből a médium úgy tüntet el tárgyakat és jeleníti azt újra meg a tér egy távolabbi pontján, hogy arra logikus magyarázat nincs. A hatás létezését több parafenomén is bizonyította, többek között D. D. Home, Sai Baba vagy Eusapia Palladino. A jelenség addig érdekes csak- , amíg azt szeánszokon mutatják be. Egészen más lenne a helyzet, ha a médium ezt a jelenséget egy bank kifosztására használná. Szerencsére nem tették ezt sem meg eddig! Sajnos azonban a parafenomének szűk tábora nem csak fennkölt gondolkodású emberekből áll, akik tisztában vannak önnön veszélyességükkel és gátat szabnak saját képességük felhasználásának. Egy héttel ezelőtt ezeken a hasábokon már megismerhettek egy olyan esetet is, amikor Franz Walter személyében a pszienergia avatatlan kezekbe került. Most ugyanebben a tárgykörben következzék Thimotheus Castellan története. Franz Walter esete — aki mentális képességét rossz célok elérésére használta, és ezáltal emberek életét tetté tönkre — egyáltalán nem egyedi. Hozzá hasonló kvalitású ember volt Thimotheus Castellan, aki szuggesztív erejét szintén emberek megrontására használta fel. Az ő története 1865. március 31-én kezdődött Franciaországban, Solies- Farliedében. Ekkor történt, hogy egy toprongyos koldus kopogtatott be egy falusi házba, arra kérve a bentlakókat, hogy hadd húzza meg magát ott éjjelre. A háziak, akik buzgó keresztények voltak, még csak nem is sejtették, hogy hajlékot biztosítani ennek a nincstelen favágónak annyi, mintha magát az ördögöt látnák vendégül. Szó, ami szó, a koldus, aki állástalan favágónak adta ki magát, és Thimotheus Castellan néven mutatkozott be, maga is ijesztő látvány volt. Egész testét gennyes kelések borították, dongalábaira pedig erősen sántított. Ami azonban a háziakra a legmélyebb benyomást tette, az a favágó szeme volt. Thimotheus egyik szeme ugyanis kék volt, míg a másik barna! Nem csoda, hogy a háziak viszolyog- va engedték csak meg, hogy a házukban maradjon reggelig. Másnap a család korán kiment a földekre dolgozni, csak a 26 éves Josephin maradt odahaza a még ott tartózkodó Castellannal. Eleinte nem történt semmi, egészen addig, míg a lány ebédet nem adott vendégüknek. Az ekkor merőn vendéglátója szemébe nézett, és a kezével könnyedén megérintette. Josephin tudata ettől ugyanúgy kialudt, mint sok évtizeddel később Walter áldozataié. Castellan a lányt előbb megerőszakolta, aki még csak kiáltani sem tudott, pedig hallotta, hogy a szomszéd kopogtat az ajtaján, majd magával vitte. Amikor a háziak hazatértek, már csak Josephin hűlt helyét találták. Castellan évekig tartotta hatalmában áldozatát, aki úgy követte őt, mintha dróton rángatták volna. Vásárokon és más összejöveteleken léptek fel, ahol mindenki jót derült azon, hogy Josephin minden parancsát követi fogva tartójának. A bíróság végül csak közvetett bizonyítékokra támaszkodva hozta meg ítéletét, amely egyházi nyomásra halál volt. Castellan csak akkor szólalt meg, amikor a nyaktiló kalodája a nyakára csapódott. „Szabad vagy, elmehetsz!” — szólt a kivégzési előkészületeket mintegy révületben néző Josephinhez. Ez a pár szó azonban elég volt ahhoz, hogy volt áldozata magához térjen. Élete hátralevő éveit Josephin egy kolostorban töltötte. Talán az átélt szörnyűségek hatására gyakran törtek rá erős rohamok. Nem volt még 50 éves, amikor egy ilyen roham során jobblétre szenderült. Összeállította: Miki Ottó fehéren Ne keseregjünk?! \/t nyilatkozza a magyar miniszterelnök pár oldallal előrébb, hogy | semmi értelme keseregni, mert az nem viszi előre a dolgokat. Még ne- 1 künk, Békésben élőknek sem, akiknek aztán messze rosszabb a ked- I vünk, mint mondjuk dunántúli honfitársainknak. Jó okunk van rá, tud- | ja a kormányfő is, hiszen alig telepszik meg errefelé tőkés, s ha ide ér- I kezik, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb elhúz, mint a vadliba, mert bi- I zony életét megunja, míg Békésig keresztül autózza a nagy magyar § Mididet. Aztán az sem igazán lélekemelő, hogy egyre fogy a népes- I j ség, az utóbbi évtizedben egy Gyula nagyságú település lakosságával | lettünk kevesebben. Ha így folytatódik, egyszer még megérjük, hogy | Hu reggelente illő lesz megnéznünk, a szomszéd itt lakik-e még. Aztán az I |§§ is megtörténhet, hogy valahol Békésszentandrás után — ahol a megye I kezdődik (vagy végződik?) — kikerül a tábla az ismert falfirkával: | ..Kérjük, az utolsó távozó oltsa le a villanyt!” A miniszterelnök szerint segíteni csak azon lehet, aki hagyja ma- I I gát. Körülbelül ez az üzenete annak a példájának, hogy három, talán nálunknál is szerencsétlenebb helyzetű megyében. Nógrádban, Sza- I í bolcsban és Borsodban olyan megyei és helyi programokat készítet- I il* tek. amelyekre pénzeket lehet pályázni, fejlődést alapozni. Nem tu- í! ;; dóm, mit tud rólunk — tizennyolc-tizenkilencedik „tartományáról” I I — a magyar kormányfő. De hogy nem először mond ilyeneket, az I biztos. S ha nem először mondja, akkor csak tudja, mit beszél. Amit I I az is erősít, hogy ugyanitt úgy sorolja Orosháza épülésének adatait, 1 ' mintha odajárt volna legénykorában udvarolni. Nem tudom ki. hogy van vele. de a sokadik miniszterelnöki kritika I s után csak el kellene gondolkodni azon, van-e megyei program, s ha I •flp van, olyan-c, amelyre haladást lehet építeni, pénzeket szerezni. Mert ha I I nincs, akkor kesereghetünk, panaszkodhatunk, s húzhatjuk kudarcaink § I újabb striguláit. És hát persze sajnálkozhatunk még évszázadokig, az * < ;k utolsó távozóig, a villanyoltásig, hogy milyen szerencsétlenek is va- ? : gyünk. Csak tényleg semmi értelme. Árpási Zoltán Az Endrődi Szabó Ipari Szövetkezet Igazgatósága értesíti tagjait és a kívülálló üzletrésztulajdonosokat, hogy 1998. május 15-én 14 órai kezdettel márlegzáró közgyűlést tart a szövetkezet központjában. (Gyomaendrőd, Fő u. 7—13. sz.) Napirendek: 1. Az igazgatóság 1997. évi beszámolója. 2. 1997. éves mérleg- és eredménykimutatás megállapítása. 3. A felügyelőbizottság 1997. évi beszámolója. 4. A könyvvizsgáló jelentése. 5.1998. évi terv ismertetése. | 6. Egyebek. S Határozatképtelenség esetén a második közgyűlést változatlan napirenddel és helyen 1998. május 15-én 15 órára hívjuk össze. Endrődi Szabó Ipari Szövetkezet igazgatóságának elnöke Mi történt 150 évvel ezelőtt Békésben? Május 3-án a megyegyűlésen ünnepélyesen kihirdették az új törvényeket, megalakították a megye új vezető szervét, a közgyűlést helyettesítő állandó bizottmányt. Ebben ezer lakost képviselt volna 1 választott, de a tervezettnél több képviselőt választottak, mert Magyargyula 27, Németgyula 8, Békéscsaba 26, Szarvas 19, Békés 19, Orosháza 12, Mezőberény 12, Tótkomlós 10, Gyoma 9, Endrőd 9, Kétegyháza 7, Szeghalom 6, Köröstarcsa 6, Öcsöd 6, Vésztő 6', Füzesgyarmat 6, Körös- ladány 6, Békésszentandrás 5, Gyulavári 3, Doboz 3 tagot delegált. (Akkor ennyi település tartozott Békés megyéhez.) 5-én a megyei állandó bizottmány a nemzetőrség ügyeinek intézésére a Wenckheim Béla főispán elnöklete alatt álló bizottmányt állította fel a községek nemzetőrparancsnokai részvételével. Másnap az új törvényekkel kapcsolatos kérdéseket gyűjtötték össze. Kimondták, hogy a megyében a szőlők többsége úrbéresnek tekinthető, ezért az utánuk járó kilenced is eltöröltetett. A kisebb haszonvételek közül az italmérési-, a húsvágási és kimérési- , a halászati-, madarászati-, a vám- és piaci helypénzszedési, valamint a malom- és bolttartási jog továbbra is megilleti a kiváltságokkal felruházottakat, de a szalonna kimérése, a só árulása, valamint a tégla- és cserépégetés saját földjén mindenkinek jogában áll. Megállapították, hogy a már megkötött — pl. legelőelkülönítési — szerződéseknek ezentúl is érvényben kell maradni. Néhány kérdésben az igazságügyminisztériumhoz fordultak, de a törvények hiányosságai miatt Deák Ferenc július 2-i válasza sem terjedhetett ki minden ügyre. 13-án Békéscsaba közgyűlése megtagadta az 1845-ben kötött örökváltsági szerződésben előírt fizetési kötelezettségek teljesítését. Másnap gr. Wenckheim Antal tiltakozott az ellen, hogy Gyula város nem hagyott fel Szent György napja —- április 24-e — után sem a borkiméréssel. 15-én délután 4 órakor Jugovics József szolgabíró a kétegyházi községházán felfordulást talált, s mikor ennek okát akarta megtudakolni, a tömeg ellene fordult. Mivel már nem csak a fákkal körülültetett földesúri legelő elfoglalását, de hivatalos személyek elleni erőszakot is elkövettek, másnap reggel egy osztály katonaság szállta meg Kétegyházát. A szolgabíró vizsgálóbizottság kiküldését kérte. Tomcsányi József másodalispán 18-án intézkedett, hogy a megyei katonaságot 22-én felcserélje az az osztály, melynek beküldését már korábban kérték a miniszter- elnöktől. Ezt a községnek kellett ellátni úgy, hogy azt nem számítják be a szokásos katonaállítási terhei közé. A vizsgálat 22-én befejeződött, a katonaság felcserélése is megtörtént. A nép fogad- kozva, hogy a rend fenntartására ügyelni fognak, kérte a katonaság elszállítását. A szolgabíró is hangsúlyozta, hogy a lakosság sokáig nem bír elviselni ekkora terhet. A másodalispán rendeletére 27-én a helyszínen megjelent a bíróság, de a vizsgálati iratok alapján nem lehetett ítélkezni. 10 rabot Gyulára kísértek. Mivel az elöljáróság tagjai is részt vettek az eseményekben, 28-án választást tartottak a faluban. A község új elöljárói rögtön arra kérték az alispánt, hogy a katonaságot vitesse el, június 6-án pedig arra, hogy a bekísért rabok szabadon védhessék magukat. 18-án a Károlyi uradalom ügyésze tiltakozott, mert bérlői a szénási pusztán önálló községként viselkedve elöljáróságot és bírót választottak. A megye 26-án Jugovics szolgabíróra bízta az ügy kivizsgálását, aki június 7-én a kisszénásiakat meggyőzte, a nagyszé- násiak azonban fellebbeztek, de 17-én Deák Ferenc is ellenük foglalt állást. Május 21-én Békéscsabán tartott megbeszélésén Gyula, Békés, Szarvas és Békéscsaba város deklarálta rendezett tanácsú jogállását. A belügyminiszter ezt a 24-i válaszában elismerte. Gyoma arra kérte a megyét, hogy utasítsa a földesurat a mészárszék hússal történő ellátására, vagy engedélyezze a városnak a kimérést. 22-én Németgyula tanácsa elfogadta a két város egyesülését. (A németek betelepítését követően ugyanis 1734 óta külön tanácsa volt Németgyulának és Magyargyulának.) Másnap a két képviselőtestület együttes ülésén tárgyalták meg a feltételeket. A 26-án reggelre összehívott népgyűlés áldását adta az egységre, melyet a két képviselőtestület 29-én hitelesített. Tisztségválasztó népgyűlést tartottak, de június 1-én a polgármesternek megválasztott Németh Antal lemondott, mert az ügyészi hivatalt Szűcs János ügyvéd nyerte el, akit többször is csalással vádoltak. A gyűlést ekkor félbeszakították, a vitás kérdések miatt június 3-án már úgy merült fel a kérdés, hogy akarják-e még a két város egyesülését? Bizottságot neveztek ki, mely házról- házra járva szavaztatta a lakosságot, hogy akarják-e: a többség nemmel voksolt. A 7-i egyesülést felbontották. Magyargyulán Kiss Lajos, Németgyulán Szilágyi Dávid lett bíró. 26-án a megye megerősítette, hogy a „mostani minisztérium iránt osztatlan bizodalommal viselteik”. Bogyó Jánost kinevezték toborzási biztosnak, mivel a kormány által „felszóllítatik minden igaz hazafi a már elrendelt önkéntes seregnek szaporítása végett, és áldozni a hon javára”. Gyulán, Békésen, Csabán, Szarvason, Gyomán, Szeghalmon és Orosházán küldöttségeket állítottak fel akiknél adakozhattak. Figyelmeztették a szolgabírákat a nemzetőrök összeírására. 28-án Táncsics Mihály vállalta a képviselői jelölést, Békésen személyesen is járt. Gyulavári Táncsics lapjában tiltakozott az ellen, hogy ott lázongás lett volna: a gazdatiszt korábban zálogot vett attól, aki az uraság földjére lépett, most viszont kihirdette, hogy mindenkinek ingyen visszaadja, s akié elveszett, annak árát megtéríti. Ezért mentek a községházához, mire azzal vádolták őket, hogy kifosztották az uradalmi pénztárat és 300 fős katonaságot vezényeltek a faluba. Csak egy derék zsidótól kölcsön kapott 200 forinttal válthatta meg magát a község. Németh Csaba
