Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-30-06-01 / 126. szám
A pszi mesterei — (40.) Indriadson, az izlandi médium Indridi Indriadson (a felvételen jobbra) Izland a gejzírek és a vulkanikus tevékenységek hazájaként ismert. Erről az országról nagyon ritkán tesznek említést a hírközlő szervek. Úgy látszik, Izland semmi olyat nem produkált, amire a nagyvilág felfigyelne. A parapszichológiában jártas szakemberek azonban jól tudják, hogy volt Izland életében egy olyan időszak, amikor szinte nem múlt el nap, hogy valamilyen formában ne emlékeztek volna meg erről a sziget- országról. A szóbeszéd tárgya pedig egy fiatal reykjavíki nyomdásztanuló volt. akit Indridi Indriadsonnak hívtak, és korának nagy parafenoménjei között emlegetnek a mai napig. 1883-ban Izland nyugati részén született. Ellentétben a legtöbb híres médiummal, akinek hányatott gyermekkor jutott osztályrészül, Indridi ilyenről nem számolt be. Úgy emlékezett vissza gyermekéveire, hogy családja nagy szeretettel nevelte. Semmi olyan nem történt vele gyermekéveiben, ami későbbi paranor- mális képességeinek előhírnöke lett volna. Huszonkét évesen költözött Reykjavíkba, hogy a nagyvárosban kitanulja a nyomdász mesterség fortélyait. A zárkózott természetű fiatalember hamarosan egy olyan társaságba csöppent, amely a kor nagy hóbortjának, az asztaltáncoltatásnak hódolt. Amikor barátai először hívták Indridit meg egy szeánszra, határozottan nemet mondott. Mivel hithű katolikusnak tartotta magát, meg volt győződve róla, hogy amit mások szórakozásnak tartanak, az tulajdonképpen a sátán hatalmának a megnyilvánulása. Barátai azonban addig unszolták, amíg végül is elment egy szeánszra 1905-ben, de arról szentül meg volt győződve, hogy semmi rendkívülit nem fog tapasztalni. Az összejövetel valóban rosszul sikerült, és Indridi elégedetten tért haza padlásszobájába, ahol azonban nem hagyták nyugodni a történtek. Meggyőződése ellenére elhatározta, hogy egy próbát tesz. Alig tette azonban kezét íróasztala fölé, tenyerében csiklandó bizsergést érzett, és a nehéz faasztal vad billegésbe kezdett. Indridi rettenetesen megrémült, de kíváncsisága erősebb volt ijedségénél. Ezután . esténként egyedül gyakorolta az asztaltáncol- tatás tudományát, és egy idő után képessé vált arra, hogy kisebb távolságokra minden mozdítható tárgyat ellebegtessen úgy, hogy elég volt a kiszemelt helyre koncentrálnia. Összpontosító képességét oly tökélyre fejlesztette, amivel rajta kívül egyetlen médium sem rendelkezett azóta sem. Képes volt például egy halom gyufaszálból egy kiválasztott darabot kiemelni akarati ráhatással úgy, hogy a kupac többi darabja meg sem mozdult. Társai persze nem is sejtették, hogy hallgatag barátjuk mivel tölti szabadidejét. Amikor aztán úgy érezte, hogy felkészült, elmesélte, hogy milyen képességet fedezett fel magában. A rögtönzött bemutatón azonban csúfosan felsült! Semmit nem tudott produkálni mindazon jelenségekből, amiket odahaza szinte már rutinszerűen produkált. Ez a probléma pszimesterek között meglehetősen gyakori, nevezetesen az, hogy a legkritikusabb pillanatokban leblokkolnak. Ez alól csak D. D. Home angol parafenomén volt kivétel, aki Indridi kortársa volt. Indridi tehát felsült, és csak több hónapos rábeszélés hatására volt hajlandó újabb bemutatóval próbálkozni. Ezalatt a szünet alatt azonban miután átolvasta az ide vonatkozó szakirodalmat, és rájött, hogy mi lehetett a probléma — nagyon izgult, és félt attól, hogy szégyenben marad —, megtanulta az önhipnózis segítségével transzba vinni magát. Az újabb bemutató aztán, hála a sűrű félhomálynak, és az önhipnotikus állapotnak, fényesen sikerült. Nehéz bútorok lebegtek a levegőben, vagy tapadtak oly erővel a földhöz, hogy több ember sem volt képes azt megmozdítani. Az est fénypontja azonban az volt, amikor a félig magánál lévő médium saját magát is lebegtetni kezdte. Az első sikeres bemutató után egyre gyakrabban vállalt szeánszokat, és Izland roppant büszke volt arra, hogy milyen rendkívüli képességű médiuma van, akiről a fél világ beszél. Valóban jöttek kutatók szinte a világ minden tájáról, hogy vizsgálják a reykjavíki nyomdász képességeit, és ha csal, leleplezzék a csalást. Amikor aztán Sir William Crokes is tervbe vette, hogy a saját szemével nézi meg az izlandi mágust, mindenki azt várta, hogy vele tart Izlandra D. D. Home is, a parafenomének királya, aki jó barátságban volt a professzorral. A „király” azonban Izland helyett inkább Szentpétervárra utazott, kijelentve, hogy semmi okát nem látja egy kockázatos izlandi kalandnak. Végül egészségi okokra hivatkozva Crokes is lemondta a találkozót Indridivel. Helyette két kiváló egyetemi professzorra, Gudmundur Hannesonra és Haraldur Nielssonra várt a feladat, hogy gondosan megvizsgálják honfitársuk képességeit. A két professzor azonban abszolút járatlan volt az ilyen kísérletek levezetésében. Tevékenységük inkább csak arra korlátozódott, hogy gondosan lejegyezzék a látottakat. Arra azért gondosan ügyeltek, hogy a csalás lehetőségének kockázatát minél kisebbre csökkentsék. Jegyzőkönyveik szerint Indridi nemcsak nagy és súlyos tárgyakat volt képes mozgatni mentális úton, hanem ektoplazmát is bocsátott ki magából. Transzban testének külalakját és annak méretét is befolyásolni tudta. Magasságát 10—15 centivel tudta hol megkurtítani, hol pedig megnövelni. Meg tudta változtatni bőrének és hajának színét csakúgy, mint a szeme színét. Ez a képesség oly ritka, hogy még a szakirodalom is csak Indridi hatására kezdett el a témával foglalkozni. A szeánszokkal kapcsolatban Nielsson professzor még azt is megemlíti, hogy a médium hangja minden egyes átváltozás alkalmával jelentősen megváltozott. Szóval Indridi Izland ünnepelt sztárja volt. Hírét még az is emelte, hogy voltak olyanok, akik gyógyító erőt is tulajdonítottak neki. Pedig a neves médium ekkor már, 1909-ben súlyos beteg volt. Egyik szeánszán rosszul lett, és az orvosi vizsgálat megállapította, hogy súlyos, előrehaladott tüdőbajban szenved. A babonás médium mindebben Isten büntetését vélte felfedezni azért, mert okkult erők befolyása alá került. Soha többet nem vállalt el egyetlen bemutatót sem, egészen haláláig. Alig múlt harmincéves, amikor meghalt. Ha Indridi nem az Isten háta mögötti Izlandon éli le egész életét, ma nevét talán D. D. Home-éval együtt emlegetnék, mint a legkiválóbb fizikai médiumok egyikét. Némi vigaszt jelenthet számára az a tény, hogy a Csillagok háborúja trilógia rendezője róla mintázta meg Darth Vader nagyúr alakját. Összeállította: Miki Ottó Feke [ fehéren A vereség diagnózisa Lassan megtudunk mindent. Fény derül arra, miért is szállt el a hatalom a szocialisták alól. Lassan mindenki önkritikát gyakorol, beismerő vallomást tesz mindarról, amit időben előre tudott, vagy nem tudott. Maholnap kész tehát a leltár, s megvilágosodik előttünk, hogyan, mikor és mit kellett volna tenni ahhoz, hogy tovább maradhassanak. Mert bizony maradni akartak. Elhitték, sőt hangoztatták, hogy csak ők, senki más. Meg voltak győződve arról, hogy rajtuk kívül mindenki pancser. Mindenki mással csak veszít az ország. Mindenki más programja csak fércmunka. Elhitték, hogy nem nagy a mellény, amit viselnek. Biztosak voltak a győzelemben. Mindent erre az egy lapra tettek fel. Ahogy — szerintük — a kormányzásnak nincs alternatívája, úgy a győzelmüknek sem. Hiszen — hitték — szeretik őket, s akit szeretnek, annak mindent elnéznek. A pökhendiséget, a korrupció dagonyájában hempergést, a tocsikolást, a közbiztonság fokozatos és folyamatos erodálódását, a mellébeszélést. Biztosak voltak abban, hogy megállt az idő, még mindig 1994-et írunk, s a polgárok a bantu négert is beszavazzák a parlamentbe, ha szocialista. Úgy tudták, lehet nyerni ugyanazokkal a mozgalomból kiöregedett vagy négy éve szükségből csatasorba állított káderekkel, akikkel akkor taroltak. Teljesítmény sem kell hozzá, csak megjelenés, feliratkozás a jelölőlistára. Csakhogy közben megunták őket. Az arcukat, az érveiket, a vitastílusukat, a másik lenézését. Megunták a miniszterelnök-pártelnököt, a frakcióvezetőt, egyik-másik alelnököt, s megunták a párt milliomosait. Ezrek mondták, tízezrek, hogy Kovács Lászlóval talán nyerni lehetne. De tízezrek morze-üzenete sem hallott fel a Köztársaság térig. Szerencséjükre nem kaptak akkora pofont, hogy ne gyakorolhatnának önkritikát. Abból még ki is kerekedhet valami; Egy új politikai garnitúra, új arcokkal, más megjelenéssel, tudással, tisztességgel. Egy garnitúra, amely igazi, baloldali alternatívát jelenthet a leendő kormánynak. Arpási Zoltán Hatásos kezelési forma egy népbetegségre Az érszűkület ellen Békéscsabán is: sonotherápia Európában már elterjedt, s Magyarország több városában alkalmazott, igen hatásos kezelési forma Békéscsabán, előreláthatóan fél évig fogadja az érszűkületes betegeket. A kezelés hatásos a fülzúgásban, szédülésben, szívkoszo- rúér-elmeszesedésben szenvedőknél. Javasolt még: feké- lyes, gangrénás lábak gyógy- hajlamának nagyfokú javítására, elkékült, hideg, fázós végtagok keringésének serkentésére. A sonotherápiás kezelés során semmiféle kellemetlen, fájdalommal járó érzés nincs. A számítógép által vezérelt alacsony frekvenciájú hanghullám nemcsak a problémás testrészre hat, hanem az egész érrendszert regenerálja, általános közérzetjavító hatása van. A kezelés alkalmazható meglévő gyógymódok kiegészítőjeként, azokkal együtt, ill. megelőzésként. A több éve végzett kezelések igazolják, hogy a kezelés hatására a legtöbb esetben csökken az elzáródás mértéke, a szívtáji fájdalom megszűnik vagy ritkábban fordul elő. A járástávolság meghosz- szabbodik, a görcs, fájdalom elmúlik. A hideg kéz, láb kimelegszik. A koncentráció, életkedv pozitívan javul, fülzúgás megszűnik, vagy jelentősen csökken. A terápiát 20—60 munkanapon kell végezni, ez napi 15—20 perces kezelést jelent. Ezt megelőzi a szakorvosi vizsgálat, melyen a jelentkezőt tájékoztatják, hogy szükséges-e, javasolható-e a kezelés, hatásos lehet-e számára, előreláthatóan hányszor kell igénybe vennie. Bejelentkezés, információ: Békéscsaba, Andrássy út 29-33., magánorvosi rendelő, személyesén vagy telefonon. Telefon: 06 (66) 443-288, munkanap 8—13-ig. Mobil: 06 (20) 294-939, időhatár nélMi történt 150 évvel ezelőtt Békésben? Június 1-jén megyei vizsgálóbizottság szállt ki Mezőberénybe. Intette a lakosságot, hogy a törvénytelen földfoglalással hagyjanak fel. Válaszul több száz barmot hajtottak a földesúmak ítélt legelőre, a vigyázó csőszt is megverték. Báró Wenckheim László a károk megtérítését, a bűnösök elítélését, testvére, Béla -— a főispán — ezen felül katonaság kirendelését kérte. Szombathelyi alispán felszólította jelentéstételre az elöljáróságot, de már 6- án döntött arról, hogy a Békéscsabán állomásozó herceg Swarczenberg dzsi- dás ezred 2 őrnagyi századának egyikét 8-án kirendeli a rend helyreállítására. Ezen a napon a Káló József vezette bizottság 1994 forintos kárt állapított meg. A szolgabíró 10-én jelentette, hogy a lakosság önként vállalta a károk megtérítését, 8-10 ember letartóztatására került sor. Ötödikén Gyula város a honvédtoborzás költségeinek megosztását kérte a környező településekkel. A kormány május tizenötödikén döntött egy Bécs- től független haderő felállításáról, melyet állandó nemzetőrségnek, majd ti- zennyolcadikától honvédségnek neveztek. Ennek egyik hadfogadó helye lett Gyula, s már ekkor annyian jelentkeztek, hogy a város egyedül nem tudta volna őket élelmezni, s szállással ellátni. Hetedikén Gyula ismét szétvált Német- és Magyargyulára. Tizedikén tartotta első ülését az új magyargyulai tanács. Utasították az ügyészt, hogy a gyulaiakat érintő pereket vegye át az uradalomtól. Tizennegyedikén három tanácsnok kereste fel Széchenyi Istvánt, hogy kezdjék meg az árvízvédelmi munkákat, de a háború kitörése miatt erre nem maradt idő. A csajkások titeli zászlóalja hatodi- kán csatlakozott a szerbekhez. Tizedikén a hadügyminiszter felhívta a délmagyarországi megyéket, hogy a megtámadott Bács és Torontál megye védelmére nemzetőrségeiket fegyverezzék fel és tartsák indulásra készen. A megyei állandó bizottmány tizennegyedikén tárgyalta a felhívást. Intézkedett, hogy a nemzetőrségbe a törvény szabta képességekkel nem bírók is vétessenek fel. Gyula és Tótkomlós között futárszolgálatot állított fel, s a megye legdélibb helyiségének kötelességévé tették, hogy megbízható híreket szerezzen be Makóról. Mivel az állandó bizottmány nem ülésezhet folyamatosan, ideiglenes középponti választmányt állítottak fel, amely teljhatalommal intézkedhet. Az új védőri bizottmány tizenhatodikán felhívást adott ki a megye nemzetiségeihez: „Mind eddig annyi évek hosszú során, jó vagy balszerencse, béke vagy háború idején, szeretetben élt a magyar folyvást veletek, egész hazában, kiváltképp pedig e megyében, úgy ez után még nagyobb barátságban, atyafiságban akar veletek maradni minden magyar.” Huszonnyolcadikén Szombathelyi alispán benyújtotta lemondását, de az állandó bizottmány nem fogadta ezt el. Harmin- cadikán az alispán kérte a miniszterelnököt, hogy a nemzetőrséghez legalább három magas rangú gyalogtisztet nevezzen ki. Németh Csaba
