Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-02-03 / 102. szám
) EXKLUZÍV 1998. május 2-3., szombat-vasárnap © „Az ország akkor boldogul, ha a családok összetartó ereje nő Beszélgetés Horn Gyula miniszterelnökkel, a Magyar Szocialista Párt elnökével Horn Gyula miniszterelnök, a Magyar Szocialista Párt elnöke csütörtökön Orosházára látogatott. Ebből az alkalomból szerdán hivatalában exkluzív interjút adott lapunk számára. Az egyórás beszélgetésben kormányzati, pártpolitikai, választási és Békés megyei vonatkozású kérdésekről esett szó. — Miniszterelnök Úr! A napokban rangos kitüntetést vett át Németországban, a Wünsche Alapítvány díját. Genscher, volt német külügyminiszter nagy magyar hazafinak, jelentős európai politikusnak, az új, nagyobb Európa építészének nevezte. Hogyan éli meg, hogy miközben Nyugat-Euró- pában egymás után kapja az elismeréseket politikai teljesítményéért, idehaza sorozatos támadások érik a múltja miatt? — Egy-két ember támad bennünket, 1990 óta folyamatosan. Nem csak engem, jóllehet az első számú célpont én vagyok, ám megfeledkeznek arról, hogy azok közé a reformerek közé tartozom, akik sokat tettek a rendszerváltásért, nem szavakban, mint támadóim. A támadásokhoz hozzászokni nem lehet, de el lehet viselni, nehéz viszont józan ésszel megérteni, hogy egyesek miért kommunistáznak még ma is a magyar országgyűlésben, például olyan pártok frakcióvezetői — kisgazda és Fidesz — amelyek soraiban ott ülnek az egykori állampárt tagjai és vezetői. Kampányfogás vagy reális igény? — Általános vélekedés, igen szürke a választási kampány. Lapértesülések szerint a miniszterelnök úr az MSZP egyik legutóbbi fórumán „kiborult”, mert a szocialista párt későn rajtolt a kampányban. Miért volt ideges, vesztésre állna a párt? — Azért voltam ideges, mert a hír nem igaz. Semmi ilyesmi nem történt. Tartottunk egy megbeszélést, amelyen arról volt szó, hogy milyen hangsúlyok legyenek a kampányban, milyen válaszokat adjunk a kormányt lejárató rémhírekre és az ellenzéki támadásokra. —A kormány a napokban foglalkozott a lakáshitelek átütemezésével, a nehéz helyzetben lévő családok megsegítésével. Az ellenzék szerint választási fogásról van szó, több más hasonló, közérzetjavító intézkedéssel — például a nyugdíjak emelésével — együtt. Valóban erről lenne szó? — Ezen az alapon az egész elmúlt négy esztendő egy választási kampány volt. A lakáskamatok ügyével például hónapok óta foglalkoznak a szakértők, ugyanis családok tízezrei kerültek kilátástalan helyzetbe amiatt, hogy nem tudják fizetni azokat a kamatokat, amelyeket még az előző kormány emelt fel. Ami a nyugdíjakat illeti, azok reálértékének megőrzését 1997 január elsejétől vállaltuk azzal, hogy a nyugdíjemelés az előző évi nettó keresetek alakulásával azonos mértékű legyen. Ennek megfelelően idén januárban 19 százalékkal emeltük a nyugdíjakat, de a nettó keresetek alakulásának adatait máig nem kaptuk meg. A nyugdíjasok természetes igénye, hogy a végleges adatok birtokában a fennmaradó részt ne novemberben, hanem már a nyáron kifizessük. Az összeg jár, a törvényt csak a nyári kifizetés miatt kell módosítani. Hogy ez miért választási fogás, nem tudom. — Az úgynevezett Bokros-csomag eléggé megnyirbált bizonyos szociális juttatásokat. Hogy látja, megbocsátotta már az ország a Bokros-csomagot a kormánynak? — Az 1995 tavaszán bevezetett megszorító intézkedések célja az volt, hogy a nagy költségvetési hiányt kiküszöböljük, illetve a gazdaság fejlesztéséhez, a területfejlesztéshez, a vállalkozások támogatásához, a beruházások ösztönzéséhez a forrást előteremtsük. A kemény megszorítások nélkül nem sikerült volna a stabilizáció. A szigorítások kényszere 1996 végétől megszűnt, és 1997-től — ha kis mértékben is de — Javíthattuk az életkörülményeket. Azt hiszem, a parlamenti ellenzéktől eltérően az emberek többsége ha nem is örömmel, de kényszerűen tudomásul vette az intézkedéseket és ma már érzékeli, hogy az akkor hozott áldozatoknak volt értelme, hiszen anélkül nem mondhatnánk el, hogy az ország pénzügyi helyzete rendben van, a legjobb egész Közép-Eu- rópában. Megindult a gazdasági növekedés, erre alapozni lehet az életkörülmények javítását. Balról előznék az MSZP-t — Csaknem valamennyi párt a családok támogatását tűzte zászlajára, állította programja középpontjába. Önök is azt mondták, hogy 1998 és 2000 között a családokra összpontosítanak. Mit jelent ez? — A családpolitikánk lényege, hogy amit teszünk, az emberközpontú legyen, hiszen a család különböző generációkból áll. Ha segítjük például a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését vagy a fiatal házasok lakáshoz jutását, a családok helyzetén könnyítünk. Egy ország akkor boldogul, ha a családok összetartó ereje érvényesül. — Sokak szerint az ellenzéki pártok megpróbálják balról előzni a szocialista pártot, egyes pártvezetők ígéretei túltesznek a régi szocialista állam juttatásain. Mi a párt válasza erre, egyáltalán, lehet-e balról előzni az MSZP-t? — Volt, aki találóan úgy fogalmazott, amit a Fidesz meghirdetett, az kommunizmus kommunisták nélkül. Valóban, mindent megígérnek, a Fidesz az első, újságokban megjelent hirdetésében például 22 különböző társadalmi csoportnak ígért többlettámogatást. Természetesen nem tudni, mikor és légiókképp miből. Mert miközben a többlettámogatást megígérik, kijelentik, hogy közel felére leviszik a társadalombiztosítási járulékot és csökkentik a személyi jövedelemadó mértékét. Ha ezt megvalósítják, akkor többszáz milliós bevételtől esik el a költségvetés. Akkor pedig miből teljesítik az ígéreteket. Közben 7 százalékos GDP-növekedést is kilátásba helyeznek, holott a gazdasági növekedés nem párthatározat, hanem feltétel kérdése. Ezek felelőtlen ígéretek. Nem véletlen, hogy ma már a Fidesz is arról beszél, hogy ígéreteikből csak a következő ciklus vége felé lehet valami. Azt gondolom, a politikában is kellene, hogy legyen egy erkölcsi minimum. Ide sorolom például azt, hogy az MDF ne most lépjen fel olyan követeléssel a mezőgazdaság területén, amelyet kormányzása idején megtehetett volna. Jelent-e karriert parasztnak lenni? — Ha már a mezőgazdaság szóba került, a napokban azt nyilatkozta, hogy a mezőgazdaság talpra állt. Valóban ennyire rózsás lenne a helyzet? Hiszen a téeszek haldoklónak, a kisgazdaságok kényszerűségből eladják eszközállományukat, tőkehiánnyal küszködnek, értékesítési gondjaik vannak, bezárnak élelmiszerfeldolgozó üzemeket, a megyénkben legutóbb két cukorgyárat. Mit üzen nekik, tartja-e azt, hogy a mezőgazdaság talpra állt? — Tisztázzunk valamit! 1990-94 között ideológiai alapon nagyon sokat ártottak a mezőgazdaságnak. Az a kárpótlás, amit alkalmaztak, példa nélküli egész Közép-kelet-Európában, ilyen méretekben sehol nem kárpótoltak. Eközben a szövetkezetek több száz milliárd forintos veszteséget szenvedtek el. Az a szövetkezetellenes hangulat, ami a magyar országgyűlésben 1990-94 között kialakult, azt sugallta, mintha a szövetkezetekben csak bűnözők dolgoztak volna. Az agrárpolitikában vállaltuk a jogfolytonosságot, de szakítottunk a szövetkezetellenességgel. Nem tudtuk kárpótolni a téeszeket az előző négy évben elszenvedett veszteségekért, de törvényi szabályozással megteremtettük egy új agrárpolitika alapjait. A nemzetközi gyakorlattal és igényekkel összhangban átalakult az agrártámogatási rendszer. Ugyanis a világban mind kevésbé fogadják el az export támogatását, mindenütt a beruházásokat, a fejlesztéseket, a termelést támogatják. Ez nagyon keserves és nehéz folyamat, de összességében a mezőgazdasági támogatások jelentősen növekedtek, jóllehet még most sem érik el a nyugat-európai szintet. A másik körülmény: a mezőgazdaságban átalakult a tulajdonszerkezet. Mintegy kétmillió kistulajdonos van, akik a kárpótlás révén jutottak földhöz. Jó részük képtelen megélni a gyakran egy hektáros, vagy annál kisebb területen, hiszen a magánkézben lévő földek átlagos nagysága egy hektár alatt marad. A harmadik téma az agrárolló. Az elmúlt négy évet tekintve mindössze kettőben záródott összébb az agrárolló, a másik kettőben stagnált, márpedig a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek ára életszínvonal — és inflációs kérdés is. Ilyen körülmények között ugrásszerű változásokat nem lehetett ígérni, ennek ellenére stabilizáltuk a mezőgazdasági termelést. A tények azt mutatják, hogy nagy a beruházási kedv, 1997-ben például 37 százalékkal növekedett, idén tavasszal pedig háromszor annyi mezőgazdasági gép, kétszer annyi műtrágya kelt el, mint a múlt év azonos időszakában. Óriási érdeklődést váltott ki a kétszer ötven milliárd forintos hitelcsomag, szinte napok alatt elkapkodták. Egyre több bank fordul a mezőgazdaság felé és hitelez. Elkezdődött az integráció, a részvénytársaságok jó része — amelyek mintegy negyedmillió kistulajdonost tömörítenék — a termeltetéstől az értékesítésig mindent vállalnak. Mi tulajdonos- és szerkezetsemleges politikát kívánunk a jövőben is folytatni. Ahogy kedvezőbbé kell tenni a szövetkezetek működési feltételeit, úgy kell a kistulajdonosokat és kistermelőket is támogatni. A helyzetet bonyolítja, hogy hihetetlenül nagyok az érdekkülönbségek a mezőgazdaságban. Ezek olyan nagy tagoltságot okoznak, ahol rendkívül nehéz az érdekegyeztetés és a keservesen összehozott megállapodások egységes képviselete. — Dinamikusan fejlődő mezőgazdaság képét vázolta fel az imént. Ennek ellenére a parasztság tart attól, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás hátrányosan érinti. Ón szerint a csatlakozásig eléggé felkészült lesz-e a mezőgazdaság arra, hogy beilleszkedjen az Európai Unióba, ott valóban partner, s ne kiszolgáltatott tag legyen ? — Megértem az aggodalmakat, de tudni kell, hogy a nemzeti agrárprogramot és annak elemeit a tárca vezető szakemberei egyeztették az Európai Unió mezőgazdasági bizottságával. —Akkor hadd kérdezzek rá konkrétan: meg lehet-e majd élni a mezőgazdaságból, jelent-e karriert parasztnak lenni Magyarországon? — A Magyar Szocialista Párt az egyetlen, amelynek átfogó mezőgazdasági programja van. Szakemberek sokaságával rendelkezünk a mező- gazdaság működtetéséhez. Európában a mező- gazdaságot nem a környezetből kiszakítva kezelik, hanem összetetten. A mezőgazdaság fejlődése ugyanúgy hozzátartozik egy adott település előre jutásához, mint az ivóvíz, vagy a csatorna- és az útépítés. A kérdésére az a válaszom, hogy a csatlakozás nyilván nem lesz zökkenő- mentes, de új és nagy lehetőségek nyílnak a mezőgazdaságból élők előtt. Programokra van szükség — Miniszterelnök úr! Békés megye az ország egyik leghátrányosabb helyzetű megyéje: magas a munkanélküliség, a tőke elkerüli a térséget, nincs perspektíva, csökken a lélekszám. Érezhetően mélyül a szakadék az ország más része és Békés megye között, ráadásul egy nehezen járható híd, a tiszaugi köti össze a megyét az országgal. Van-e programjuk a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására? Fontos-e a kormánynak Békés megye? — Elindult már a tőke a Tiszántúlra, az ország keleti részébe, egymás után jönnek létre új üzemek. Ott van például Orosháza. Ha van a Tiszántúlon város, amely sokat fejlődött, az épp Orosháza. Jelentős beruházások valósultak meg, mint az üveggyár, megynyugtatóan rendezték a kórház sorsát, egy sor kulturális és egyéb intézmény épült. Számottevően emelkedett a munkahelyek száma a városban. Tehát Orosháza jó példa, kivételesen jó példa. Tudom, nagyok az egyenetlenségek a megyén belül, de tapasztalatom szerint sok múlik a helyi vezetésen. Két, egymás melletti település közül az egyik padlón van, a másik virágzik, miközben adottságaik nemigen különböznek egymástól. Nagyon örülök annak, hogy a megyei terület- fejlesztési programok, a Phare-pénzek és újabb támogatások jó lehetőséget teremtenek a kisvállalkozók számára, beleértve a mezőgazdasági kisvállalkozókat is. Egyre több helyi közösség alakul, regionális, helyi fejlesztési programokat készítenek. Ezekre lehet építeni a támogatásokat és a beruházásokat. Ott van például Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye. Mindhárom nagyon jó, átfogó programokat készített, nem csak a megyék, hanem azon belül az egyes régiók fejlesztésére is. Keseregni persze lehet, de nem érdemes, mert nem visz előre. Dolgozni kell. — Békésnél maradva, nagyszámú nemzetiség él a megyében, szlovákok, románok, németek. Fontos szerepük lehet a szomszéd országokkal való kapcsolat javításában. Több jogot, parlamenti képviseletet, nagyobb gondoskodást, anyanyelvűk gyakorlásához jobb feltételeket szeretnének. Van-e a pártnak programja erre? — Emlékeztetném arra, hogy egyedül a szocialista párt szavazta meg azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette volna a nemzetiségek parlamenti képviseletét. Ha győzünk a választáson, az új parlament elé visszavisszük a javaslatot, hogy a kisebbségeknek lehessen parlamenti képviselete. De a történtek ellenére is meg kell jegyeznem, hogy a kisebbségekről szóló törvények, a kisebbségi önkormányzati rendszer szinte egyedülálló Európában. A továbbiakban is vállaljuk, amit eddig tettünk: hónapról hónapra lépünk előre. Magam is ott voltam a Szlovák Kultúra Házának békéscsabai avatásán, de jó példaként említhetem a szlovák önkormányzat budapesti székháza és a horvát gimnázium átadását is. Senki ne várja, hogy ugrásszerűen nő a támogatás, de hogy lépésről lépésre gyarapodnak, azt megígérhetem. A szegénység és a bűnözés ellen — Egy közelmúltbeli brutális gyilkosság után kijelentette, ami Magyarországon van, az nem közbiztonság. Azt hiszem, ezzel a polgárok többsége egyetértett és több rendőrt akart az utcákra. De az igazi kérdés az, hogy — amennyiben győznek a választáson — lesz-e elegendő erejük a bűnözés társadalmi okainak felszámolására? — A társadalmi okok között az első, hogy nagy a szegénység, különösen az etnikai kisebbség körében. Ha javulnak az életkörülmények, akkor a helyzet is javul. A törvények alapvetően jók, de az ítélkezést tovább kell szigorítani. A halálbüntetést nem lehet visszaállítani, ellenkezik a nemzetközi szerződésekkel és az Alkotmánybíróság is ellene foglalt állást, de indokolt például az előre megfontolt szándékkal végrehajtott emberölésre kiszabható büntetés szigorítása. További feladat a hatóság erősítése, így emeljük a rendőrség létszámát, javítjuk az eszközállományukat, kiépül a nyilvántartási rendszer, gyorsabbá válik az igazságszolgáltatás, végül megalakult a közbiztonsági és bűnmegelőzési közalapítvány, amely a rendőrség, a polgárőrség és a különböző civil szervezetek összefogására épül és a lakosság bevonását célozza meg. — Visszatérve a választási kampányra, milyen eredményre számítanak? — Reméljük, megismételjük az 1994. évi eredményt. — Hisz a közvéleménykutatásokban? — A tisztességes közvéleménykutatásokban igen. De mit kezdjek egy Tárkival, ahol fidesze- sek állítanak ki bizonyítványt a Fideszről és az MSZP-ről. Ez nyilvánvaló abszurdum, amit nem lehet komolyan venni. — Miniszterelnök Úr! Végezetül egy személyes kérdést engedjen meg. Bírja még? Kedden Németországban volt, ma, szerdán délelőtt a Fészek klubban művészekkel találkozott, most újságírókat fogad, délután Gödöllőre utazik a Sony-gyár avatására és emellett tevékenyen részt vesz pártja választási kampányában. — Nem panaszkodok, senki nem kényszerít erre. Csinálni kell. Erőt ad, hogy emberek között lehetek. — Ha győznek, hol és hogyan ünnepelnek? — Nem foglalkozom vele. Ha győzünk, akkor az érdekel, mi a következő feladat.^ ' Árpási Zoltán „Azt gondolom, a politikában is kellene, hogy legyen egy erkölcsi minimum” FOTÓ: FEB/KALLUS GYÖRGY
